tag:blogger.com,1999:blog-14825822610383778252024-03-18T21:26:22.267-07:00A szél árnyékaAshley&David
Sokat gondolkodnak azon, hogy mit érez a másik de sosem kedvezményez nekik semmi, és senki. Végül egy apró tárgynak köszönhetik szerelmük beteljesedését. Nem akadályozhatja meg őket semmi és seki csak a halált. Valakinek menni kell....de kinek?Lehetséges, hogy egy álom marad minden?Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.comBlogger40125tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-89871893648756112622010-06-05T15:56:00.000-07:002010-06-05T16:09:17.065-07:00Búcsú Tőle, Nektek - A LevélAMIT ITT HAGYOTT NEKÜNK.<br />Egy csorvási 16éves lány(e-blog írója) május végén elhunyt.<br />1 hónapja kiderült, hogy beteg. Rákos. Több helyen is..<br />Mikor megtaláltuk egy levelet szorongatott a kezében és mellette egy cetli volt amit nekem szánt: mond meg nekik!<br />Minden így van a levélben, minden helyesírási hiba, minden szín.. minden érzés :'(:'(<br /><br /><span style="color:#660000;">„Köszönöm! Mindent köszönök!<br /><br />Hogy írtatok, hogy olvastatok de érzem, jól alakulnak a dolgok. Igen, ez egy rákos lány szájából elég rosszul hangzik, de érzem: ennek így kellett lennie.<br />A holnap reggel nekem rejtély, mint mindenkinek de ti megtudjátok mi lesz. Én viszont nem. Soha többet nem látom a napvilágot és Őket se. A Barátaimat, a családomat..<br />Soha nem mondhatom már el nekik: szeretlek titeket.<br />Felmegyek a két Tesómhoz, és Anyumhoz remélem tényleg megértitek: ennek így kellett lennie!<br />Hiányozni fogtok, remélem én is nektek, hisz ahogy az orvosom is megmondta:<br />„Rita, magából csak egy van! A halál szélén állva is csak vigyorog!”<br />Minden olyan vicces… az agyamból szállakat húzgálnak ki. Mindenki sír.<br />Én hogy fogom fel:<br />„Ennél hülyébb, hogy lehetek majd?:)’<br /></span><br />------------------------------------------------------------------------------------------------------<br /><br /><span style="color:#993399;">Életem Értelme!<br /><br />Maradnék, de érzem, hogy mennem kell,<br />Mert vár valahol egy másik út.<br />Hogyha most is úgy szeretsz, engedj el, ma már<br />Nem köt ide, csak a múlt.<br /><br />Ne félts! ne hidd, hogy nélküled maradtam.<br />Angyalok hű világa vesz körül<br /><br />Az utolsó egy hónapban minden szó búcsú volt. A: jóéjt, szeretlek örökké, szia. Búcsú volt minden pillanat amikor tudatodra adtam: benned megtaláltam önmagam.<br />Mikor rátaláltam erre a névre: Gicus15 , minden nap megköszönöm az istennek hogy rákattintottam erre a névre. Hisz ekkor kattintottam rá, egy igaz barátság kezdetére…<br /><br />„Nézz a csillagokra! A múlt idők nagy királyai a csillagok szemével néznek le rád. Emlékezz rá, a nagy királyok odafentről figyelnek téged! És köztük leszek én is.” Igen Ikrem, az egoista beszólásaim (L)<br /><br />A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz.<br /><br />Ikrem, Társam, Bestem.. Életem! Kérem: lépj tovább, találj valaki mást aki ugyanolyan, hülye, egoista Társad lesz mint amilyen én voltam. Remélem szeretni fogsz, mert én örökre Téged, örökké szeretlek ne felejtsd el!<br /><br />Ne felejtsd el, hogy Nagyon Szeretlek, de engem felejts el! Hidd el könnyebb lesz minden!<br /><br />Megígérem: ez az utolsó alkalom, hogy látsz engem. Nem fogok visszajönni. Soha többet nem teszlek ki annak, aminek eddig. Ott folytathatod az életedet, ahol abbahagytad, nem foglak zaklatni többet. Olyan lesz, mintha nem is léteztem volna.<br /><br />Köszönöm, hogy borús napokon tartottad bennem a lelket! Köszönöm!<br /><br />Menj és feledj! szívem beéri azzal,<br />Hogy megsirat és sohasem feled.<br /><br />Szeretni annyi, mint feledni és elengedni… <-Remélem Nagyon Szeretsz Engem! </span><br />------------------------------------------------------------------------------------------------------<br /><br /><span style="color:#6633ff;">Tesóim!<br />Örökké Szeretlek Titeket! Fent találkozunk…<br />Egyet jegyezzetek meg a jövőben: a húgotok vagyok és szeretni foglak titeket Örökre!<br />Nektek mindent elmondtam, így nem írok többet. Tudtátok, hogy ez lesz, tudtátok, hogy én is tudtam, hogy ez lesz. Kérlek felejtsetek el! Minden könnyebb lesz.</span><br /><br />------------------------------------------------------------------------------------------------------<br /><br /><span style="color:#33ff33;"><span style="color:#003333;">23 marha!<br /><br />Viktor, Dani, Dani2, Robi, Isti, Szabi, Barni, Balázs, Robi, Gergő, Tomi, Attila, Ádám, Bence, Máté, Tomi, Zsolti, Fecó, Norbi, Doki, Levi, Sanyíí,<br />+Jucus!<br /><br />Igaz barátok örökre(L). Minden hiányozni fog.. angol tanár, föci óra, TZ-k, szünetek, mozi, DVD-zés, bulik, nagy MSN-ezések.. minden ami hozzátok köt.<br /><br />Viktor, Dani, Jucus!<br />Mindent köszönök! Nagyon, nagyon szeretlek titeket.<br />Viktor… nélküled ez hamarabb beteljesedik.. Örökké Szeretlek Szerelmem(L)<br />Kérlek felejtsetek el, Kérlek felejts el! Minden könnyebb lesz.</span><br /></span><br />------------------------------------------------------------------------------------------------------<br /><br /><span style="color:#ff6600;">Akik végig segítettek a nehéz úton!<br /><br />Életem Értelme, Viktor, Dani, Jucus(Őket említettem már(L))<br />Viszont..<br />Anna&Kitti!<br /><br />Nehéz! Szinte többet tudtatok, mint én!<br />Nehéz.. elbúcsúzni azoktól akik mindig is szerettek akármilyen csúnya, akármilyen hülye is vagyok. Segítettek mindig, több száz könnyet ejtettek miattam, pedig megkértem Őket hogy nem! Örökké Szeretni fogom a két lányt, remélem Ők is engem. Találkozni, nem találkoztunk, de most mondom ki először: most az egyszer örülök neki. Nem látták mennyire szenvedtem, miközben nagyban írtam nekik MSN-en az: XD-ket és a :D-t.<br />Mindig segítettek és Köszönök mindent(L)<br />Szeretlek Titeket, s azt hiszem búcsúzom örökre.<br />Kérlek felejtsetek el! Minden könnyebb lesz.</span><br /><br />------------------------------------------------------------------------------------------------------<br /><br /><span style="color:#000066;">12 Rendszeres Olvasóm!<br /><br />Mindig megkaptam a 5 kommentárt amit kértem, de nem érdekel mostmár, hogy voltak akik nem írtak Olvastak, itt voltak, szavaztak. Sokat jelent nekem, köszönöm<br /><br />Kiemelek egy lányt, nem a Rendszeres Olvasóm de nagyon szeretem!<br />Letti!<br />Nem találkoztunk, de én nagyon megszerettelek. Alig beszéltünk, de akkor is. Pár szót beszéltünk a betegségemről, de akkor is annyira tartottad bennem a lelket, a lányokkal együtt, hogy hihetetlen hogy megéltem rákosan a 74 napot! Köszönöm csajszi!<br />Nem mondhattam el, csak mikor elköszöntünk MSN-en, én tényleg nagyon szeretlek, és szeretni is foglak.<br /><br />Köszönöm a 12 rendszeres olvasómnak, hogy itt voltak, olvastak, és nem számít, hogy írtak, vagy nem.<br />Ha Ikrem folytatni fogja a történeteimet, lesznek részek, ha nem, nem ezt TŐLE(L) kérdezzétek.<br /><br /><br />Odafentről fogom olvasni az összes Blogot és próbálok jelzéseket küldeni, főleg Szupcsicsajszihoz. Köszönök mindent.<br /><br /></span>------------------------------------------------------------------------------------------------------<br /><br /><span style="color:#ff0000;">Ennek így kellett lennie! Kérlek felejtsetek el! Minden könnyebb lesz.<br />Ikrem,Judit, Viktor, Dani, Anna, Kitti, Letti, és mindenki akit egy kicsit is szeretet. Köszönök mindent!<br />Ha a halottak visszatérhetnek a Földre, és szeretteik közelében lehetnek, akkor mindig veletek leszek a legvidámabb napokon, és a legsötétebb éjszakákon... mindig, mindig, és ha lágy fuvallat simítását érzitek az arcotokon, az én leheletem lesz az, s ha hűs szellő legyezi lüktető halántékotokat, az én lelkem lesz az.<br /><br /><br />Örökre Veletek!<br />Örökre Blogger!<br />Örökre Barátság!<br />Örökre Kitartást!<br />Örökre Búcsúzás! „<br /></span><br /><br /><span style="color:#330099;">By: Ritush<br /></span><br /><br /><span style="color:#ff0000;"><strong>ÖRÖKRE A SZÍVÜNKBEN ÉLSZ (L)</strong></span>Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-92020090642529478832010-04-23T15:53:00.000-07:002010-04-23T15:56:20.108-07:0026. fejezet - Igen vagy nem?<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUSvqvE1iGLIkG0K8rQS9vXWfMuS5zFayH-BKlHzjHEeFncjhVN7fZYP8cL-aFiD0kRvVj-gyc0nLM2ycrQe9rlxsSEiUh_S5EAC5lo7aJpSJgScZyuCGnC8npAyh3eZUh6HTVc_K_NdQ/s1600/gg.bmp"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5463470493115902722" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 200px; CURSOR: hand; HEIGHT: 133px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUSvqvE1iGLIkG0K8rQS9vXWfMuS5zFayH-BKlHzjHEeFncjhVN7fZYP8cL-aFiD0kRvVj-gyc0nLM2ycrQe9rlxsSEiUh_S5EAC5lo7aJpSJgScZyuCGnC8npAyh3eZUh6HTVc_K_NdQ/s200/gg.bmp" border="0" /></a><br /><div>Sziasztok! </div><div>Köszönöm csajok a komikat!:) </div><div>Ugyanúgy 5 kommentár!</div><div>Ja és a végéért ne öljetek meg:)</div><div>Puszii! </div><br /><div></div>Teljesen leblokkoltam. Minden megszűnt körülöttem, csak Ginny fájdalommal teli tekintetét érzékeltem, amit egyenesen rám szegezet.<br />- Lányok, szeretnétek valamit megosztani velünk? –kérdezte a tanár. Mindenki hátra fordult- következtettem a zajokból – de én továbbra se engedtem el Ginny tekintetét.<br />- Nem tanárnő. –felelte barátnőm de nem nézett semerre csak rám.<br /><br /><br /><br />- Mi történt? –kérdeztem, miután kiléptünk a teremből.<br />- Mikor megérkeztünk a Hegyre Max és Josh valamin összevitáztak. Olyannyira, hogy verekedés lett a vége. Nem értettem, hogy miért veszekednek de, aztán Tom eldöntötte, hogy párbajozzanak. Ők késéggel belementek.<br />- De miért?<br />- Nem értettem, hogy miért mentek bele ebbe az őrültségbe. Utána a többit tudod. Josh állt vesztése, jött David…<br />- Igen, tudom. –szóltam közbe. Nem akartam, hogy erről beszéljünk.<br />Ezt Ginny is észre vette így hanyagoltuk a témát.<br />Kimentünk az udvarra, úgy döntöttünk, hogy a mai napot suli nélkül töltsük el.<br /><br />Elmentünk a kis patakhoz ahová mindig is járni szoktunk. Leültünk egy kidőlt fatörzsre. Sokáig nem szólalt meg egyikünk sem, majd én törtem meg a csendet.<br />- Sajnálom. Nem tudom, hogy David miért nem mondta ezt nekem.<br />- Ez nem a te hibád. –suttogta.<br /><br />Elmondott mindent, ami kavarog benne. Hogy szerelmes, és hogy egy valamit sajnál a legjobban. Nem tudtam belőle kiszedni, hogy mi az, az egy valami,de azt mondta, hogy hamarosan megtudom, én pedig nem kételkedek a szavában.<br />Egész nap ültünk és beszélgettünk mindenféléről.<br />Ginny sokszor megszédült, amit én furcsálltam, de mindig csak fájdalmasat sóhajtott.<br />Este nyolcfelé járhatott az idő, amikor átváltoztunk és haza gyalogoltunk.<br />Rejtegette előttem a gondolatait, ami nagyon zavaró volt. Egyfolytában egy dalt énekelt, amit mindig is nagyon utált. Érdekfeszítő volt, hogy mit titkol előttem.<br /><br /><br />Mikor hazaértünk, felmentünk a szobámba és leültünk TV-t nézni. Egyfolytában egy nagyon halk, de egyenletes dobogást hallottam.<br />- A TV-ből jön. –döntöttem el végül. <br />- Elmegyek a mosdóba. –állt fel Ginny, de újra megszédült de most olyannyira, hogy visszaesett az ágyra.<br />- Mi a bajod Ginny? –álltam fel. Nem bírtam tovább.<br />- Nincs semmi bajom. –fogta meg a hasát.<br />- Ginny! Most azonnal elmondod, hogy mi a fészkes fene bajod van, vagy…<br />- Terhes vagyok! –kiáltotta. –Most jobb, hogy tudod? –mérgelődött. – Szerinted milyen érzés, hogy nem tudom elvetetni és apa nélkül fog felnőni? –sírta el magát. –Mihez kezdek majd, mit mondok neki, ha felnő?<br />- Te… te terhes vagy? –suttogtam, mert még mindig nem tudtam felfogni.<br />- Igen… - jobban sírni kezdett és felállt. - Ez az én hibám…<br />- Jesszus, Ginny… - álltam fel én is és magamhoz öleltem barátnőmet.<br />- Valamit még el kell mondanom. –suttogta pár perc múlva.<br />- Mi történt még? –kérdeztem félelemmel teli hanggal.<br />- Meg fogsz haragudni… - sírt keservesen.<br />- Rád soha. –fogtam meg a kezét. –Na, elmondod?<br />- David megcsalt. –bökte ki pár perc múlva.<br /><br /><br />- Nem hittem volna, hogy már talál másik lányt. –könnyeztem, kisidő elteltével.<br />- Nem is érdekel, hogy kivel? –kérdezte bűnbánó arccal.<br />- Te tudod, hogy ki az a lány? –kérdeztem, mire rám emelte tekintetét. <br />Ledermedtem.<br />Felálltam és az ajtó felé kezdtem hátrálni.<br />- Mikor történt? –kérdeztem könnyeimen keresztül.<br />- Két hónapja. Amikor szakításban voltatok. Én vigasztaltam Őt, utána Ő engem és…<br />- Nem is Max a gyerek apja! –ordítottam elveszítve önuralmamat.<br />- Én sajnálom… - lépett közelebb.<br />- Hátrálj a sarokba! –ordítottam. Nem bírtam tovább, átváltoztam és az üvegen keresztül –ami természetesen szilánkokra tört- az erkélyemen kiugorva az erdőbe vetettem magam.<br /><br /><br /><br />Jasper szemszöge<br /><br /><br /><br />- Miért érzek folyton lelkiismeret furdalást felőled? –léptem be David szobájába.<br />- Nem tudod mit tettem… egyedül Rosalie tudja…<br />- Mit? Tudod, hogy nekem elmondhatod…<br />- Apa leszek. –szorult ökölbe a keze.<br />- Nahát, én meg nagybáty. –mosolyodtam el. Ashley megígérte, hogy keresztapa is. –mosolyogtam. <br />- Nem Ashley az anya - remegett meg a hangja.<br />- Megcsaltad? Kivel? Hogyan? Mikor? –száguldott ki belőlem pár kérdés.<br />- Megcsaltam. Ginnyvel. Nem kötöm az orrodra. Két hónapja.<br />- Egyszerűen nem vagy normális. Ha nem lennél a testvérem most biztos, hogy megölnélek. –köptem a szavakat.<br />- Meg is érdemelném. –felelte.<br />Motoszkálást hallottunk az erdő felél, én pedig olyan fájdalmat éreztem, mint eddig soha.<br />- Mi a baj? –fordult felém David. Hülye képet vághattam, ha észrevette.<br />- Hogy lehettél ekkora marha? –tépte ki az ajtót Katy. –Te meg miért nem szóltál? –nézett Rosaliera.<br />- Elmondtad Ashleynek? –üvöltött David, Ginnyre.<br />- Még mindig jobb, mint, hogy hazugságban éljek. –suttogta Ashley mire mindenki lemerevedett.<br /><br /><br /><br />David szemszöge<br /><br /> <br />Jasper nagyon rosszat érezhetett. Az arckifejezése, mint egy megcsócsált rongybabáé. <br />- Mi a baj? –fordultam felé.<br />- Hogy lehettél ekkora marha? –tépte ki az ajtót Katy. –Te meg miért nem szóltál? –nézett Rosaliera.<br />- Elmondtad Ashleynek? –üvöltöttem Ginnyre aki az ajtóban állt. Elöntött a düh.<br />- Még mindig jobb, mint, hogy hazugságban éljek. –suttogta szerelmem az ajtó mögül. Mindenki ledermedt, miszerint senki se tudta, hogy itt van. <br />- Te mióta vagy itt? –törte meg a csendet Ginny.<br />- Nem mindegy az, neked? –nézett rá Ashley. Mindenki döbbent arcot vágott. Még senki nem hallotta őket így beszél, főleg nem egymással.<br />- Most elmegyek. –suttogta Ashley pár másodperc múlva. Utoljára a szemembe nézett. Szomorúságot, csalódást mégis egy szikra szerelmet véltem felfedezni a szempárban. Ha tudná, hogy mennyire sajnálom.<br />Felsóhajtottam, szerelmem pedig egy pillanat alatt köddé vált.<br />Rosalie utána futott. Mindenki megkövülten állt a szobámban a két lány hűlt helyét bámulva. Egy perc múlva óriási morgást hallottunk a patak felől, mire mindenki futásnak eredt. <br /><br /><br />Mikor a patakhoz értünk, ahonnan a hangot hallottuk Rosaliet találtuk meg amint egy óriási farkassal, harcol. A legnagyobb volt, amit eddig láttunk és nem vérfarkas volt. Nem is sima farkas.<br />- Engem keresel. –lépett ki a fák közül Ginny, mire a farkas megállt és ránézett. Élé lépett –bár így is kétszer olyan magas volt, mint Ginny- és lehajolt.<br />- Ginny, ez az, amire gondolok? –nézett rá Christian.<br />- Igen ez, az. –felelte Ginny. –Minden leopárdnak van egy. Ez az enyém. –mosolygott fájdalmasan.<br />- Christian mi ez? –kérdezte Katy.<br />- Ez egy démon. –sétálta körbe Ginny. –Vámpír, leopárd egy vérfarkas testben. Amíg én élek Ő is. Amíg Ő él én is. –simogatta meg a fejét a „lénynek”. –Most, hogy terhes vagyok, Ő is az lett.<br />- Nekem is van ilyen? –kérdezte egy régen hallott hang, mire óriási morgás tört fel a torkom mélyéből.<br /><br /><br /><br />Ashley szemszöge<br /><br /><br /><br />Nem hiszem el, hogy ez történt. A barátom és a legjobb barátnőm… Mint egy tinis filmben komolyan mondom.<br />Miközben szaladtam a tisztásunkon szó szerint összefutottam Ginny démonjával.<br />- Remélem jó lesz nekik. És neked is… - böktem a hasa felé és elmosolyodtam. Tudtam, hogy ez nem az Ő hibája, akkor miért bántsam?<br />Hallatott egy ugatásféleséget, majd hirtelen belökött a bokrok közé. Tudtam, hogy eltört egy-két csontom, hisz kétszer akkora, mint én. Neki egy kis lökés nekem pár bordatörés. <br />Ekkor kilépett a szemben lévő bokorból Adam és Bálint.<br />Remek. Minden összejön egy napja. A könnyeim már javába potyogtak miközben a két fiút figyeltem. Féltem tőlük, mégis tudtam, hogy a „családom” úton van ide, és azt Ők nem élik túl, ha találkoznak.<br />Rosalie is felbukkant, mire Bálinték visszaléptek a fák közé. Rosalie nem vette észre Őket, csak a démon elé állt ki.<br />Egyhamar harcolni kezdtek, aminek én nem értettem a lényegét, csak pápaszemmel figyeltem Rosalie minden mozdulatát. Nem akartam, hogy baja essen.<br />Eközben a többiek is megérkeztek.<br />- Engem keresel. –lépett ki a fák közül Ginny. A szívem kihagyott egy ütemet, amikor megláttam „barátnőmet”. Soha nem voltam vele ilyen rosszban.<br />Rosalie kiegyenesedett miközben a démon mit sem törődve előbb vívott harcukkal elfordult tőle.<br />- Ginny ez, az, amire gondolok? –kérdezte Christian.<br />- Igen ez az. –felelte. –Minden leopárdnak van egy. Ez az enyém. –mosolygott Ginny.<br />- Christian mi ez? –kérdezte Katy.<br />- Ez egy démon. -sétálta körbe Ginny. – Vámpír és leopárd egy vérfarkas testben. Amíg én élek Ő is. Amíg Ő él én is. –simogatta meg a fejét a démonnak. –Most, hogy terhes vagyok, Ő is az lett.<br />- Nekem is van ilyen? –kérdezte egy régen hallott hang, mire óriási morgás tört fel David torka mélyéből.<br />- Adam? –kérdezte mindenki.<br />A két fiú eltűnt. Olyan gyorsan, hogy még én sem mondanám meg, hogy merre mentek.<br />Jasper mellettem termet, felkapott és még haza nem értünk, meg sem állt. <br /><br /><br /><br />David szemszöge<br /><br /><br />.<br />- Ennyi bonyodalmat egy életre. –sóhajtott fel Katy.<br />- Ennyi hancúrozást egy életre. –vigyorodott el Richard. <br />- Egy hancúrozásnak is mi lett a vége - csóválta a fejét Rosalie.<br />- Egy hancúrozásnak is ki lett a vége… -simogatta meg a hasát Ginny. –Ashley hol van? –kérdezte hirtelen.<br />- És Jasper? –rémült meg Jenny.<br />- Hazamentek. –szólalt meg Rosalie.<br />Hazasétáltam miközben Ginny is jött utánam.<br />Felmentünk a szobámba, felé fordultam mire Ő rám emelte szomorú tekintetét.<br />- Én ezt nem akartam. –sírta el magát Ginny.<br />- Én sem. –ültem le az ágyamra.<br />- Ez az én hibám. –sírt jobban.<br />- Ez nem a te hibád az isten szerelmére. Baleset volt. –mérgelődtem.<br />- És mi lett a vége? Téged is utál meg engem is! –kiáltotta.<br />- Tudom. –sóhajtottam.<br />Közelebb sétált, leült mellém, és a vállamra hajtotta a fejét.<br />- Mi lesz a gyerekkel? –kérdezte hirtelen.<br />- Megszülöd, és örökbe adjuk valakinek. Egy megbízható embernek… - gondolkodtam el. –Beleegyezel? –kérdeztem.<br />- Szerintem igen. De még bármi történhet. –sóhajtott majd felállt és kisétált a szobából.<br /><br /><br /><br />Ashley szemszöge<br /><br /><br />- Most mit tegyek? –kérdeztem miután elmeséltem Jaspernek mindent, ami eddig történt velünk.<br />- Te mit érzel? –kérdezett vissza.<br />- Jobban tudod, te azt. –mosolyogtam rá.<br />- Szereted? –kérdezte komolyan.<br />- Igen szeretem, de apa lesz! Ráadásul a legjobb barátnőm… Hogy tehették ezt? –sírtam el magam, újra.<br />- Nem voltak maguknál…<br />- Ez mentség? –csattantam fel.<br />- Nyugalom…<br />- Sajnálom, ez nem a te hibád. –öleltem meg testvéremet.<br />- Nem is a tied.<br />- Nem magamat hibáztatom. –néztem a szemébe.<br />- Pont nekem akarod ezt beadni? –nevetett fel keserűen.<br />- Most mit tegyek? –kérdeztem újra.<br />- Szerintem elsőnek Ginnyvel beszélj. És végezz el te is egy terhességi tesztet. –állt fel.<br />- Minek? –néztem rá kikerekedett szemmel.<br />- A biztonság kedvéért. Ha David Ginnynél ilyen béna volt, akkor lehet… Rosalie már itt van egy terhességi, tesztel. –mosolygott rám a bátyám majd eltűnt. A következő pillanatban nővérem ugrott be az ablakon.<br />- Nyomás! –dobta a kezembe a tesztet én pedig a fürdőbe futottam.<br /><br />Elolvastam az utasításokat és elvégeztem a tesztet.<br />Egy perc múlva Rosalie gondolatát hallva abbahagytam a teszt elvégzését, hisz már úgy is tudtam, hogy…<br /><br /><br /><br />Rosalie szemszöge<br /><br /><br /><br />- Szerinted Ashley is terhes? –lépett be a szobámba David.<br />- Hát öcskös, két nő egyszerre. –vigyorodott el Richard.<br />- Ne most! –néztem rá.<br />- Kérlek. –nézett rám David.<br />Felálltam, kivettem egy terhességi tesztet a táskámból. Futásnak eredtem Ashley-ék háza felé. Jasper kiugrott az ablakon én pedig be.<br />- Nyomás! –dobtam barátnőm kezébe a tesztet.<br /><br />Egy perc múlva olyan látomásom támadt, amit életemben nem képzeltem volna el…<br /><div></div>Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-43265878380648446132010-04-16T15:46:00.000-07:002010-04-16T15:59:22.053-07:00Szasztok!Sziasztok!<br /><br />Ez egy játék.<br /><br />1.Írd le, hogy ki adta tovább a logót, és linkeld őt.<br />2. Ajánlj röviden (max. 3 mondatban) 3 számodra kedves könyvet<br />3. Add tovább minimum 1, legfeljebb 3 embernek, és figyeld, ki mit ajánl – talán így találsz magadnak újabb kedvenceket.<br /><br />1. Gicus<br /><br />2.<br />Stephiene Meyer: Pokoli bájészakák<br />Áll a bál, de para!Az öt izgalmas történet középpontjában a bál áll, pontosabban afféle para-bál, ahol aztán pokoli táncot lejtenek mindenféle lények.Délután, amikor még azon görcsöltél, hogy kétballábas vagy, és leginkább a ruhásszekrényed szegényessége aggasztott, eszedbe sem jutott, hogy ma a Nagy Kaszás visz...<br /><br />Darren Shan:<br />A 8 éves kisfiú, Daren Shan egy vámpír fogságába esik. A tanonca lesz miközben farkas falkától kezdve - a vérszipolyokat is megölik.<br /><br />Hatty Potter: Varázslat. Én mindenkinak ajánlom. Nekem nagyon tetszett az összes része.<br /><br />3.<br />Gicus<br />Anna<br />Kitti<br /><br /><br />Pár szót:<br />Az utóbbi edőben csak három mondat jár a fejemben: "Miért van ez?","Miért omlik össze minden amit eddig falépítettünk?","Mért bántok annyi mindenkit ezzel?"<br />Az utolsó egy hétben nem volt rész, amire egy magyarázat van: bennem egy világ dőlt össze.<br />A részt még nem tudom, hogy mikor rakom fel, de nyomós okom van rá, amit hamarosan egy történetben fogok leírni nektek. Vagyis pár oldalban.<br />Köszönöm Gicus, Anna és Kitti(L)Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-10566697250113176992010-04-11T03:46:00.000-07:002010-04-11T03:47:09.475-07:00Szólni szeretnénk, hogy mostanába egy személy lekoppintja a töriket!Mivel nem szeretnénk, hogy mással is ez történjen kérünk, hogy vigyázz!A következő nevű emberrel ne beszélj vagy próbáld meg elkerülni: Tami, VIVNem mondjuk, hogy mindenki koppint, de vigyázzatok!Könyörgünk ezt tegyétek ki és irjátok ki a blogotokra, hogy egyetértetek velünk abban, hogy ez undorító.Aki szórul-szóra másol az undorító!Léci írd ki a blogodra, hogy lássa a másoló, hogy mi segítjük egymást ellene!Könyörgünk segíts hogy senki más ne járjon úgy mint mi!Itt egy-két dolog amiről megismerhetitek!<br /><br />Alice oldalát: <a href="http://www.boldogveg.blogspot.com/">boldogveg.blogspot.com</a><br />Erre másolta le: <a href="http://www.ennyitaboldogvegrol.blogspot.com/">ennyitaboldogvegrol.blogspot.com</a><br />Ivi oldalát: <a href="http://www.feketeangyalsaga.blogspot.com/">feketeangyalsaga.blogspot.com</a><br />Erre másolta le: <a href="http://www.alkonyatmaskepp.blogspot.com/">alkonyatmaskepp.blogspot.com</a><br />Kérjük ird ki a blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk!Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-83213823102611696332010-04-06T09:13:00.000-07:002010-04-06T09:16:31.137-07:00BlogAjánló!:)BlogAjánl!:)<br /><br /><br /><br />Mit tennél, ha végig kellene nézned a legjobb barátnőd halálát? Mit éreznél, ha az emlékek fojtogatnának? Talán beleroppannál, talán egyszerűen felejtenél... Nelli Stardos elmenekült... Sosem gondolta, hogy azzal, hogy önmagát számüzi eddigi életéből, valami sokkal többet talál. Egy rejtélyt, aminek megoldásával, leláncolt lelkeket szabadít fel, amelynek eredményeképpen rátalál valamire, amely szó szerint a halálon is túlmutat<br />Stefan<br /><br /><a href="http://holtakcsokja.blogspot.com/">http://holtakcsokja.blogspot.com/</a><br /><br />Személy szerint nekem tetszik:)<br />Nalla is és én is szereténk ha elolvasnátok)Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-61244255081898519292010-04-05T07:16:00.000-07:002010-04-05T07:28:16.826-07:0025. fejezet<span style="color:#ff0000;">Sziasztok!</span><br /><span style="color:#ff0000;">Kedves vagyok!</span><br /><span style="color:#ff0000;">10 rendszeres olvasóm van, és nem kaptam 5komit se, pedig annyit kértem az új részhez! (csak 4-et kaptam)</span><br /><span style="color:#ff0000;">De köszönöm azoknak akik írtak;)(L)</span><br /><span style="color:#ff0000;">A következő fejezetett 5 kommentár után hozom!</span><br /><br /><span style="color:#ff0000;">Ezt a fejezetet nem csak én írtam! </span><br /><span style="color:#ff0000;">Amit én megírtam két sorba, Gicus kifejtette két oldalba:)</span><br /><span style="color:#ff0000;">Köszönöm a segítséget(L)</span><br /><br /><br /><span style="color:#ff0000;">Jó olvasást!</span><br /><span style="color:#ff0000;">Kellemes Húsvéti Ünnepeket! (engem már 3x meglocsoltakxD)</span><br /><br /><span style="color:#ff0000;">puszii</span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjU6bRxMVau4RClHpLFiY0anjPStCaML-IpYpQ3c8g32LFzQj9lbkf_LmXafmaIs3ZslNwQd0U9ztFQTsX4UmmQIDqIrNr5KqVAcjvjLb1t9xdlQq0yZP0hlNuZ03_HF9Z-GA566duUoig/s1600/hhhhhhhhhh.bmp"><span style="color:#ff0000;"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5456658841580220946" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 200px; CURSOR: hand; HEIGHT: 133px" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjU6bRxMVau4RClHpLFiY0anjPStCaML-IpYpQ3c8g32LFzQj9lbkf_LmXafmaIs3ZslNwQd0U9ztFQTsX4UmmQIDqIrNr5KqVAcjvjLb1t9xdlQq0yZP0hlNuZ03_HF9Z-GA566duUoig/s200/hhhhhhhhhh.bmp" border="0" /></span></a><br />- Megöltem Josh-t – szólalt meg egy perc múlva.<br />Mindketten tudtuk, hogy a mi kapcsolatunknak nemsokára vége de… Ekkor esett el, hogy mit mondott.<br />- Te, mi… mit… csi… csináltál? – remegett meg a lábam, s a szeretet helyét átvette a gyűlölet és a fájdalom.<br />- A Hercegek Termében párbajozott az egyik vámpírral és, mikor odaértem, Ő már haldoklott. Meg kellett ölnöm, vagy engem ölnek meg…<br />- Tom, ezt nem mondta… és amúgy is…<br />- Mikor voltál te fent a Hegyen?! – kiabáltunk egymásra.<br />- Téged az ne érdekeljen! Megölted a bátyámat! – ordítottam, és utat engedtem a feltörekvő könnyeimnek… - Tudod mit David Hale? Ne mondj semmit, mert úgyis… - nem bírtam befejezni a mondatot.<br />- Vége? – suttogta.<br />- Vége – suttogtam egy perc múlva én is. Akaratom ellenére is hátraléptem hármat és átváltoztam.<br />Átváltozásom után újra ránéztem. Most egy fejjel nagyobb voltam nála.<br />- Én mindig szeretni foglak – suttogta, majd közelebb sétált és beletúrt a nyakamnál lévő sűrű bundába. – Várni fogok, rád – mondta, én pedig hátat fordítottam neki és elszaladtam.<br /><br />Mikor hazaértem, bevetettem magam a fürdőszobába és hosszú idő után újra azt éreztem, hogy az életemnek nemsokára vége…<br /><br />***<br /><br />A napokat számolva úgy döntöttem, ameddig bírom, élem tovább az életemet.<br />A szakításunk napja óta eltelt két hét, azóta nem láttam Őt. <i>Hiányzott</i>…<br />A többi Hale családtaggal sem beszéltem azóta, pedig minden nap láttuk egymást.<br />Amikor beértem a suliba, mentem órára és végig úgy éreztem, hogy néznek.<br /><br />A mai reggel kifejezetten jól kezdődött a többihez képest. Meleg volt, mégsem sütött a nap…<br />Felvettem egy fehér, farmer rövidnadrágot és egy sárga, pántnélküli csillogós felsőt, s persze a fekete, magas sarkú csizma sem maradt ki az összeállításból. A hajamat leengedve hagytam, majd lementem a konyhába.<br />- Szia – köszöntem anyunak, és egy kicsit el is mosolyodtam. Szegényt eléggé kikészítettem az utolsó pár napban.<br />- Szia – nézett fel rám, majd előttem termett és megölelt. Az utóbbi két hétben alig látott, mert folyton az ablakon közlekedtem, néha nem is köszöntem.<br />- Annyira sajnálom – szorítottam magamhoz anyut.<br />- Nincs semmi baj – suttogta. Még egyszer megöleltem, majd elindultam a suliba.<br /><br /><br />Sokat gondolkodtam. Lehet, hogy a bátyámat soha többet nem látom, de Ő itt van.<br />Én mégis makacs módon bebeszéltem magamnak, hogy nem szeretem… Haragszom rá, az tény, de ha mégis megkérdezni valaki, hogy mit érzek iránta: Az Életem Értelmét válaszolnám…<br /><br /><br />Öt perc múlva a sulihoz értem. Kiszálltam az autóból – igen, vezetni is megtanultam -, majd körbenéztem.<br />Mint mindig, a Hale család „fiatal” tagjai most is engem néztek. Katy nagyon furcsán viselkedett; egyfolytában engem nézett, mintha várna valamit.<br />- Ez a gyerek nem normális! Máris másik csajjal kezd ki? – termett mellettem Ashley.<br />- Neked is, szia – mosolyogtam rá. – Régen beszélünk – pusziltuk meg egymást.<br />- Milyen gyerek kezd ki, melyik csajjal? – kérdeztem összezavarodottan.<br />- Hát David – felelte félvállról. – A fiúk teljesen fel vannak pörögve, hogy végre nem állsz David védelme alatt... – csacsogta el az új pletykákat, de nekem most más járt az eszemben.<i> - Milyen másik lánnyal kezd ki David?</i> – kérdeztem egyfolytában magamtól.<br />- Ashley! – szakítottam félbe barátnőmet. – Hol van David? – kérdeztem idegesen. Vagyis inkább… <i>félve</i><br />- Hát ott! – mutatott az iskola bejáratához, majd tovább csacsogott.<br />Ledermedtem. Minden megszűnt körülöttem.<br />Ashley fecsegését elfújta a szél… Ginny ölelését meg sem éreztem… Katy összerezzenését alig láttam… Csak mi hárman voltunk.<br />Ő, én és az a lány. Nem tudtam, hogy, hogy hívják, de nem is érdekelt. Ember volt. Mosolyogva beszélgettek… Így eddig csak velem beszélgetett.<br />- Nem! – ordított fel Rosalie, és rám nézett. Látta a döntésemet…<br />- De – suttogtam, mire David háta megfeszült, majd lassan felém fordult.<br />Mikor tekintetünk találkozott, egyszerre több érzés kerített hatalmába. Fájdalom, gyűlölet, szerelem, de leginkább féltékenység marcangolta a lelkemet.<br />- Ashley… -suttogta David majd elindult felém.<br />- Állj! –mondtam ki hangosan. Mindenki minket nézet.<br />Még egyszer, utoljára David szemébe néztem majd az erdő felé kezdtem rohanni.<br />Még a „Hűha!” és a „De gyors!” kiáltásokat meghallottam majd mikor beértem a fák közé már vámpír gyorsasággal futottam tovább.<br /><br /><br />- Ashley várj meg! –kiabált utánam David. Jól tudtam, nem csak Ő jön…<br />- Ashley, várj már meg! –kiabálta Ginny én pedig hátranéztem, de nem álltam meg így neki mentem egy fának. Valami erősen megszúrta a nyakamat így abban a pillanatban ellöktem magamat a kezeimmel a fától.<br />Hátráltam egy lépést majd kinyitottam a szememet.<br />Mikor megláttam a hosszú kiálló tárgyat, felsikítottam. Tudtam, hogy több ember is körém gyűlt de csak engem néznek.<br />- Mi a baj? –termet mellettem Katy.<br />Egész testemben remegtem és a könnyeim is feltörni készültek.<br />Rosalie felsikított, majd Jenny is.<br />- Mi a baj? –kérdezte újra Katy idegesen.<br />- Nézz a fára! –utasította Rosalie.<br />A fából egy hosszú, hegyes kés állt ki alá pedig két szó volt vésve.<br /><br /><br /><br />Visszatértünk. Bálint.<br /><br /><br /><br />- Ez nem lehet, hisz megöltük Őket… -suttogta Jenny.<br />- Ezek szerint nem. –jelentette ki Ginny.<br />- Akkor nincs vége a csatának. –jelentette ki Richard.<br />- A csatának nincs. –suttogtam. –De nekem igen… -s minden elsötétült körülöttem.<br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />Mikor magamhoz tértem ismerős illat csapta meg az orromat. A Hale házban voltam, újra két hét után.<br />Nem nyitottam ki a szemeimet csak füleltem.<br />- Nem fogom hagyni, hogy újra a közelében legyél. –suttogta idegesen Katy.<br />- Hozzam a baseballütőt, Drágám? –nevetett fel Daniel.<br />- Te ezt viccesnek, találod? –kérdezte barátnőm.<br />- Nem, nem, csupán megkérdeztem. –védekezett a kérdezett.<br />Felültem, és lassan kinyitottam a szemeimet. Hallottam, ahogy valaki közeledik az ajtó felé, majd Jasper lépett be rajta.<br />- Szia – sétált felém emberi tempóban. Olyan régen beszéltem vele… - gondoltam.<br />- Szia – suttogtam rekedten, mire Ő eltűnt, és fel sem fogtam még, hogy mi történik, már vissza is tért egy pohár vízzel a kezében. – Köszönöm – mosolyogtam rá, majd átvettem tőle a poharat.<br />- Régen beszéltünk már – mosolygott rám. – Tudom – mondta, amikor látta, hogy szólásra nyitom a számat. – Elvette a szerelem az eszedet – sóhajtott, mire összerezzentem.<br />- Oh, sajnálom – hajtotta le a fejét, mikor megérezte a hangulatváltozásomat.<br />- Nem a te hibád – mosolyogtam rá.<br />- Most mit akarsz tenni? – kérdezte kis idő elteltével.<br />- Otthon leszek és várom a végzetemet. Nincs erőm harcolni…<br />- Úgy hallom, valaki beszélni akar veled sóhajtott, majd homlokon csókolt és eltűnt.<br />- Egy perc múlva, halk kopogtatást hallottam.<br />- Igen? – szóltam ki, bár pontosan tudtam, hogy ki az.<br />- Bejöhetek? – kérdezte a rég nem hallott gyönyörű hang.<br />- Gyere – sóhajtottam. Bejött, majd mellém sétált és helyet foglalt azon a széken, ahol eddig Jasper ült.<br />- Csend telepedett közénk, de nem volt kínos. Végig egymás szemébe néztünk és több ezer érzést, osztottuk meg egymással.<br />-<br />- Most mi lesz? – kérdeztem félve a válaszától.<br />- Az csak tőled függ – felelte.<br />- Miért függ mindig minden tőlem? Ha valami történik, állandóan tőlem kértek bocsánatot! Mondd, miért van ez? – keltem ki magamból. – Nem vagyok én…<br />- Ashley… te vagy az életem – suttogta.<br />- Miért jössz mindig ezzel?<br />- Felfogod te egyáltalán, hogy mennyit jelentesz nekem? – fogta meg a kezem. Mind a ketten összerezzentünk. Hosszú idő óta most érintett meg elsőnek…<br />- David, kérlek… - suttogtam fájdalmasan.<br />- Vége? – szegezte nekem a kérdést, ami teljesen váratlanul ért.<br />- Nem tudom – suttogta -, hisz Josh…<br />- Miatta ne aggódj – suttogta Belice. Lehet, hogy a szomszédszobában van Joe-val – gondoltam. Már, hogy ne aggódnék? – kérdeztem magamtól.<br />- Belice szülei megtesznek mindent, hogy visszakapjuk – suttogta David<br />- Hisz, meghalt! – kiabáltam. – Hogy kaphatnánk vissza? – álltam fel hirtelen, aminek a következménye az lett, hogy megszédültem és visszaestem az ágyra – amin eddig feküdtem az egyik vendégszobában.<br />- Belice szülei többet érnek, mint az Istenek. Szerinted pont Ők ne tudnák visszahozni? – kérdezte David.<br />Erre nem tudtam mit felelni.<br />- Nem szakítunk – jelentettem ki.<br />- Nem is akarsz velem lenni – sóhajtott lehajtott fejjel.<br />- Barátok? – kérdeztem, mire ajka egyik oldalát legörbítette,<br />Olyan vicces volt, hogy két hét után, most először nevettem.<br /><br />Nem bírnám ki, ha végleg szakítanánk, de azt sem, hogy most együtt legyünk újból.<br />- Szünet? – ajánlottam.<br />- Búcsúcsókkal? – kérdezte. Nekem is hiányzott, de…<br />Ránéztem, majd kisétáltam a szobából.<br />- Ashley! – ugrott a nyakamba Jenny. Ez meglepett, hisz soha sem volt olyan erős a kapcsolatunk, de jólesett a törődése.<br />- Szia – ölelt magához Richard is. <i>Mi van ezzel a családdal?</i> - vontam fel a szemöldököm.<br />Miután megöleltem mindenkit, elmentem az egyik fürdőszobába. A tükör elé álltam, és elgondolkodtam…<br /><br /><br />(David szemszöge)<br /><br /><br />Nem akar megcsókolni, nem akar velem lenni, mégsem akar szakítani… csak szünet. Még mindig jobb, mint a semmi.<br />Sok minden kavargott bennem. Mi lesz, ha elhagy? Én abba belehalok… hiába vagyok vámpír, nélküle az életem olyan, mint egy sötét erdő. De ha Ő velem van, ez az erdő mindennél boldogabb.<br />- Szerinted, visszajön hozzám? –suttogtam. Belice és én a második vendégszobában ültünk és beszélgettünk.<br />- El sem ment –mosolygott rám, majd felállt. –Tudod, hogy én mindenre rávehetném azzal az erővel, amivel rendelkezem de, ha szünetet akar, akkor hagyjuk, hagy tegye –felelte.<br />- Nem is akarom erővel rávenni. –válaszoltam.<br />Rám mosolygott majd, a vállamra tette a kezét.<br />- Minden rendben lesz –mondta majd kisétált a szobából.<br /><br /><br /><br />(Katy szemszöge)<br /><br /><br /><br />A ház tele volt érzésekkel. Ki akartam szelőztetni a fejem, így elmentem sétálni egyet. Szokás szerint az erdőbe vitt az utam. Mostanában sokat töltöm itt a szabad időmet.<br />Jó volt végre egyedül lenni és kihasználni az adottságaimat arra, hogy amit az emberek nem, de a mi fajtánk átélhet. Átugrottam a folyót, hallgattam a madarak énekét és megfigyeltem az állatokat, miközben mélyen a gondolataimba, merültem.<br />Lehet, hogy jobban aggódom David és a legjobb barátnőm kapcsolatáért, mint Ők maguk, sőt biztos, hogy túlzásba esek, de ez nem szándékos.<br />Nincs is miért aggódnom, hisz szeretik egymást. Érzem…<br />- És mást is érzek. –suttogtam, és elmosolyodtam. Tudtam, hogy Daniel állt mögöttem.<br />- Milyen érzéki vagy. –suttogta Ő is a fülembe majd, átkarolta a derekamat. Felnevettem a bókján.<br />- Igen, tudod, van abban tehetségem, hogy érezzem más ember érzelmeit. –vigyorogtam.<br />- Nos, akkor mondja, meg kérem. Mit érzek most? –kérdezte cinkos mosollyal az arcán, majd maga felé fordított, de nem engedett el.<br />- Hát, nem is tudom. –mosolyogtam. –Talán azt, amit én?<br />- Azt én nem tudhatom, hogy Ön mit érez. –vigyorgott még mindig, majd arca közelíteni kezdett az enyém felé.<br />- Szerintem mégis tudja… -folytattam, volna de, félbe szakított mert ajkai elérték az enyémeket.<br />Felemelt, majd visszafutott velem a házhoz, de ajkai végig az enyémeket falták. Felugrott velem a szobánkba, majd lefektetett az ágyra és tovább csókolt.<br />Bűntudatot éreztem, hogy a legjobb barátnőm szenved, én pedig itt… -erre a gondolatomra Daniel megfeszült.<br />Sajnálom. Akarom Őt…<br />Belenéztem szerelmem szemeibe, majd bíztatásként szerelmesen megcsókoltam.<br />- Biztos vagy ebben? –kérdezte, bár mindkettőnknek világos volt: nincs vissza út.<br />- Ha te igen… -suttogtam.<br />- Tudod, Drágám, ahogy a mondás mondja „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!” –nevetett fel saját viccén.<br />- Te nem vagy normális. –kuncogtam, majd újra megcsókoltam. Hamar megszabadultunk a ruháinktól, miközben mindketten égtünk a vágytól.<br />Megcsókolta a nyakamat, majd a vállamat s így haladt lejjebb és lejjebb, amíg el nem érte a célját. Megérintette a legérzékenyebb pontomat, mire apró nyögések hagyták el ajkaimat.<br />Felhúztam magamhoz és szenvedélyesen megcsókoltam, majd felé kerekedtem s én kezdtem kényeztetni.<br />Apró csókokat leheltem mellkasára majd hasára, mire felsóhajtott, én pedig megmosolyogtam. Imádtam, mikor ilyen hangok hagyták el tökéletes, puha és érzéki ajkait. Nem csodálkoztam rajta, hogy miért kívánom és szeretem Őt immár kerek harminc éve.<br />Egy kicsit elkalandoztam, így észre sem vettem, hogy ismét a hátamon fekszek és szerelmem újra felettem van s csókol. Végig simított a testemen, aztán apró csókokkal halmozta el, én pedig nem bírtam tovább. Dereka köré fontam lábaimat, majd magamhoz húztam, ezzel egy időben belém hatolt, mire kéjes nyögés hagyta el ajkaimat.<br />Lassan kezdett mozogni bennem, majd ahogy közeledtünk a gyönyörűséghez, úgy gyorsult a tempónk, mígnem egyszerre léptük át a gyönyörkapuját.<br />Daniel teste megfeszült, majd rám zuhant, én pedig mosolyogva öleltem magamhoz szerelmemet.<br />Felemelte a fejét, majd megcsókolt, közben hátulról a hajába túrtam s közelebb vontam magamhoz.<br />Szerettem a csókjainkat, mert egyszerre volt tele szenvedéllyel és határtalan szerelemmel. Mindig úgy éreztem, hogy a fellegekben járok, mikor vele vagyok és minden rossztól képes vagyok megfeledkezni.<br />- Szeretlek Katy! – simított végig az arcomon.<br />- Én is szeretlek – mosolyodtam el, majd megcsókoltam.<br />- El sem hiszem, hogy én vagyok az a szerencsés, aki elveszi a világ legszebb teremtését – nézett végig rajtam és, mikor újra találkozott a tekintetünk, aranyszínű szeméből ugyanazt lehetett kiolvasni, mint amit érezni. Határtalan boldogság és szerelem áradt belőle, amit mindig éreztem, ha velem volt.<br />- És, akit ez a teremetés nagyon, de nagyon szeret – mosolyogtam. Lehajolt ajkaimhoz, majd lágyan megcsókolta őket, és egy újabb gyönyörteli pillanat végéig nem eresztet el…<br /><br /><br /><br />(Ashley szemszöge)<br /><br /><br />Miután kijöttem a fürdőszobából lementem a földszintre. Mindenki lent volt kivéve Katyt és Danielt.<br />- Miért ilyen hangos a TV? –kérdeztem Jaspert. Szinte még az én fülemet is bántotta, olyan hangosan nézte.<br />- Gyerekek szobán vannak. –nevetett fel Richard.<br />- Értem. –mosolyodtam el, majd kimentem a házból is leültem a lépcsőre. Hallottam, hogy valaki utánam jött.<br />- Szereted? –foglalt helyett mellettem Belice.<br />- Úgy is, tudod. –sóhajtottam, majd rámosolyogtam.<br />- Én tudom, hogy szereted. De lehet, hogy te nem tudod, ezt. –felelte.<br />- Nem értem. –néztem rá.<br />- Szünetelni akarsz, pedig szereted…<br />- Nem tudok ezek után úgy tekinteni rá, mint régen. –feleltem.<br />- Miért, most, hogy tekintesz rá? –kérdezte.<br />- Nem tudom, hogy mit érzek. Az eszem azt mondja, nem, de…<br />- …a szíved azt mondja, hogy szereted? –kérdezte titokzatosan.<br />- Belice! Térjünk a lényegre. –hisztiztem, mire Ő felnevetett.<br />- Minden rendben lesz. –tette a vállamra a kezét majd visszament a házba.<br />Titokzatosság. Erre a lányra ez a szójellemző.<br />Még ültem egy kicsit kint majd visszasétáltam a házba. Már a turbékoló madarak is lent voltak a nappaliban.<br />- Ideje haza mennem. –szólaltam meg végül.<br />- Itt alszol. –szólaltak meg a lányok egyszerre.<br />- Édesanyáddal megbeszéltem. –termet mellettem Emma.<br />- Ebbe nekem nincs beleszólásom? –kérdeztem gúnyosan. Látva Emma arcát elszégyelltem magam. –Hol fogok aludni? –tértem a tárgyra mire, Emma arca felderült.<br />- Akarsz aludni? –nevetett fel Richard. Holnap gyenge leszek, ha ma nem alszom, de ezt nem közöltem a családdal.<br />- Nem. –mosolyogtam majd a konyha felé vettem az irányt.<br /><br /><br />Az estém elég jól telt. Videó játékoztunk, TV-ztünk és beszélgettünk.<br />Néha-néha Davidra figyeltem, Ő pedig rám. Hiányzott…<br /><br /><br />- Ideje hazamenned. –szólalt meg Katy. –Hat óra.<br />- Haza megyek. –nyeltem egy nagyot.<br />- Mi a baj? –fordult több tekintett is felém.<br />- Semmi. –hagytam ennyiben a dolgot, majd hazafelé vettem az irányt.<br />A két perces futásból, fél óra kocogás lett. Olyan emberinek éreztem magam…<br />Haza érve lefürödtem, átöltöztem majd kocsiba pattantam és elindultam a suliba.<br /><br /><br /><br />- Hol voltál ilyen sokáig? –kérdezte Ginny. Az óra előtt két perccel léptem be a terembe.<br />- Tizenöt napja nem aludtam. –feleltem.<br />- Te normális vagy? –sikított fel mire több ember is ránk nézett.<br />- Ha Életed Értelme elhagyna, Te mit tennél? –szóltam vissza gúnyosan.<br />- Nem elhagyott. Meghalt… -suttogta majd elfordult tőlem.<br />- Max meghalt? –sikítottam most én. Újra több ember minket nézett és tudtam: új pletykát indítottam el.<br />- Igen, meg. David nem mesélte? Ő, volt Josh ellenfele… -suttogta, mire a tanár belépett a terembe.Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-59203896871778545662010-03-28T09:03:00.000-07:002010-03-28T09:07:44.452-07:0024. fejezetSziasztok!<br />Azt hogy "miért?" a kommentárokba nem fogok válaszolni mert a kövi fejezetben kiderül:)<br />a végéért ne öljetek meg:)<br />jah és 5komi után hozom a kövi részt:)(az enyém nem számit)<br />puszii(L)<br /><br /><br />Épp egy kávézóban ültünk, amikor Rosalie is megérkezett.<br />- Szia! –köszöntünk kórusban.<br />Épp Katyt ölelte amikor semmit sem sejtve, lemerevedett.<br />- Mit látsz? –kérdezte Katy. Mindenki Őket figyelte.<br />- Semmi különöset. –engedte el a lányt majd rám nézett.<br />Az aranybarna szempárban döbbentség, zavartság de legfőképp a félelem vált kiolvashatóvá.<br />- Mit láttál? –kérdeztem én is.<br />- Semmit, amit egy órán belül ne tudnátok meg. –suttogta bár így is mindenki hallotta.<br />Újra rám nézett.<br />Nekem ekkor minden leesett. <br />- Mi történt Ginnyvel? –szűrtem a fogaim közt a szavakat.<br />- Hazajön. –suttogta újra majd Katyra nézett.<br />- Most mennünk kell. –jelentette ki Katy és mindenki szeme láttára eltűntek. <br /><br /><br /><br />( Katy szemszöge)<br /><br /><br /><br />- Ha meg mered tenni én esküszöm, hogy megöllek! –üvöltöttem miután Rosalieval berontottunk a házba, aminek következménye az lett, hogy kiesett az ajtó.<br />- Figyelj! Meg kell tennem. Így lesz a legjobb neki. Kezdhettek pakolni. Költözünk! –jelentette ki David.<br />- David Hale! Nem megyünk sehová! –ordította Rosalie.<br />- Nyugodjatok le! –sétált be az ajtón emberi tempóban a család többi tagja. –Mit történt? –kérdezte nyugodt hangon Christian. Ők a kitört ajtó mellett álltak mi hárman pedig a szoba másik végében. Rosalie le nem vette a szemét Davidról.<br />- Az...a…gyökér…el…akarja…hagyni…Ashleyt! –ordítottam torkom szakadtából.<br />- Tesó! Ezt nem mondod komolyan? –kérdezte Richard.<br />- De komolyan gondolom! –ordított idegesen David.<br />- David! –suttogtam.<br />- Mi az? –nézett rám döbbenten. Eddig ordibáltam vele most meg suttogtam.<br />De mindjárt megérti, hogy mire gondolok!<br /><br /><br /><br /><br />(David szemszöge)<br /><br /><br /><br /><br />- De komolyan gondolom! –ordítottam idegesen.<br />- David. –suttogta hirtelen Katy.<br />- Mi az? –néztem rá döbbenten. Eddig ordított most meg suttog. A fejem fölémutatott.<br />- Ashley… -suttogtam. Ashley végig a lépcső tetején állt és engem nézett. Én marha!<br />Hirtelen Ashley háta mögött valami megmozdult Ashley rám nézett. Remegve felsóhajtott majd átváltozott és eltűnt.<br />- Ashley… -suttogtam újra de már nem láttam Szerelmemet.<br /><br /><br />(Újra Katy szemszöge)<br /><br /><br />- Ennyit róla. Nem fog visszajönni. –ordítottam újra David képébe.<br />- Tudom és nem is baj. –nyögte ki nagy nehezen a szavakat, mégis utálatot éreztem felőle. Jennyre néztem aki ugyanúgy kérdően nézett rám. Ezek szerint Ő is érzi.<br />- Hol egy balta? –ordítottam idegesen.<br />- Egy baseballütő megteszi? –kérdezte szerelmem majd a kezembe nyomta az említett tárgyat.<br />- Ezt még este meghálálom. –nyomtam egy csókot ajkaira majd Davidhez sétáltam.<br />- Hogy…lehetsz…ekkora…gyökér…?Végig…hazudtál…neki…! –kiabáltam és minden szó után kapott egy-egy jókora ütést.<br />- Josh meghalt! –üvöltötte David mire megfagyott köztünk a levegő.<br />Nem bírtam tovább a feszültséget. Majd szétrobbant a fejem így kiszaladtam az erdőbe a patakhoz. <br /><br /><br />(Ashley szemszöge)<br /><br /><br />- Nyugodjatok le! –sétált be az ajtón emberi tempóban a család többi tagja. Én már a lépcső tetején álltam–Mit történt? –kérdezte nyugodt hangon Christian. Ők a kitört ajtó mellett álltak David, Rosalie és Katy a szoba másik végében voltak.<br />- Az...a…gyökér…el…akarja…hagyni…Ashleyt! –ordította Katy torka szakadtából.<br />- Tesó! Ezt nem mondod komolyan? –kérdezte Richard.<br />- De komolyan gondolom! –ordított idegesen David. Katy pillantása megtalált engem,<br />- David! –suttogta Katy. <br />- Mi az? –kérdezte David. Katy rám mutatott mire megfordult és rám nézett.<br />Mikor a szemembe nézett minden leesett neki. Hallottam a beszélgetést és azt, hogy elhagy. Miért teszi ezt velem? Én mindent megpróbáltam…<br />Hirtelen valami megmoccant a hátam mögött. Beszívtam azt az illatot amit már rég óta nem éreztem. Remegve felsóhajtottam majd átváltoztam és az ablakon kiugorva elfutottam…Ginnyvel.<br />Kiszaladtunk a patakhoz ahol én átváltoztam és nagy meglepetésemre Ő is.<br />Belenéztem a víz tükrébe. Ő a hátam mögött állt.<br />- Annyira sajnálom. –suttogta. Tudtam, hogy nem csak azért mondja, amiért elment.<br />- Én szeretem. –suttogtam én is, bár tudtam: késő.<br />- Miért? Hogy lehet ekkora gyökér… -kiabálta valaki majd kirajzolódott a napfényben Katy alakja.<br />- Köszönöm. –suttogta Ginny Katynek majd átváltozott és eltűnt.<br />- Figyelj, én annyira sajnálom…<br />- Te tudtad? –szakítottam félbe és felé fordultam.<br />- Tudtam, hogy…<br />- Miért nem szoltál? –kiabáltam.<br />- Tudtam, hogy…<br />- Azt hittem, hogy a barátnőm vagy! –sírtam el magam.<br />- Megengednéd, hogy befejezem? –emelte fel a hangját. –Tudtam, hogy valaki el fog hagyni valakit csak azt nem, hogy David téged. Rosalie csak most látta. Végig azt hittük, hogy Ginny és Max mennek szét.<br />- Miért tette ezt? –kérdeztem és akaratom ellenére is elestem.<br />- Nem tudom még… -szólalt meg egy idő után.<br />- Katy, kérlek. Mond el az igazat. –suttogtam.<br />- Azt mondta, hogy nem szeret és soha sem szeretett. –suttogta barátnőm.<br />Minden szó belém szúrt. Végig hazudott. <br />- Most hazamegyek, kérlek, ne hagyd, hogy utánam jöjjön. –öleltem át barátnőmet majd elindultam hazafelé.<br />- Rendben. –hallottam még a suttogását.<br /><br /><br />Fájt minden elhangzott szó. Hazudott. Nem szeretett. De én jobban szeretem Őt az életemnél is. Ha elhagy én azt nem élem túl. Annyira szép volt minden…annyira szeretem. Mindig, minden percben a tudatomra adta: szeret. És én marha hagytam a kísértésnek és elhittem. És most fáj. De ha elmegy egyedül a fájdalom fog emlékeztetni arra, hogy Ő valaha is létezett. Ha elmegy, elvisz engem is…<br />Hosszú az út a halálig de tudom: előre hozhatom.<br />Épp az ország út mellett mentem, amikor rájöttem: én nem is hazafelé tartok.<br />Nem érdekel. Nem tudok abban a világban élni ahol Ő nincs velem.<br /><br />Egész nap egyenesen mentem és mentem.<br />Tudtam, hogy hová tartok hisz nélküle semmit sem ér az Életem…<br /><br /><br />(Katy üzenete)<br /><br /><br />- Megtaláltad? –kérdezte David amikor hazaértem.<br />- Nem mehetsz utána. –néztem rá szúrósan.<br />- Ezt mondta, hogy haza megy nem? –kérdezte Ginny hirtelen.<br />- Igen otthon van. –bólintottam. –De akkor nem mész utána. –néztem újra Davidra.<br />- Nem, Katy. –nézett rám Ginny. –Ashley nincs otthon. –idegeskedett Ginny.<br />- Csak egy helyre mehetett… -szólalt meg mire mindenki lemerevedett. <br /> <br /><br /><br /><br />(Ashley szemszöge)<br /><br /><br />Este tizenegyre elértem a Hegy alját. Tudtam, hogy nincs sok hátra. Ha akarom megtudom csinálni. És ha ügyes vagyok még Joshal is találkozhatok!<br />Hosszú volt az út így a legközelebbi erdőben lefeküdtem és ahogy terveztem: hamar elnyomott az álom.<br /><br /><br />(David szemszöge)<br /><br />Egyszerűen nem vagyok normális! Miattam felment a Hegyre! Meg akar halni…<br />Mindenkivel elhitettem, hogy nem szeretem. Még vele is..<br />Elterveztem, hogy elhagyom, hogy feltudjak menni megmenteni Josht és Ginnyt. Josh meghalt a csatában, Ginny épségben lejött de most elvesztettem Életem Értelmét.<br />Mert nem vagyok normális!<br /><br /><br />(Újra Ashley szemszöge)<br /><br /><br />Mikor felkeltem már nem az erdőben voltam. Hanem egy teremben. Felálltam az ágyról amin eddig feküdtem és körbenéztem.<br />A terem olyan volt, mint a szobám. Nagy és kék. A hangokból ítélve már fent voltam a Hegyen.<br />Kiléptem az egyetlen ajtón ami ott tátongott mire egy férfi emberrel találtam szembe magam.<br />- Ezt Tom úr,kérte, hogy adjam át önnek. –adta a kezembe a borítékot. –Második emelet negyedik ajtó. –mosolygott a férfi majd elindult.<br /><br /><br /> Szia Ashley!<br /><br />Egy farkas megtalált őrjárat közben és felhozott ide. Egyből megismertelek. Gyere a Hercegek Termébe. Várunk…<br /><br /><br />Én vagyok az egyetlen idegen, aki bemehet a Hercegek Termébe. Soha nem mehet be oda senki…<br />Elraktam a levelet majd elindultam a második emeletre.<br />Mikor felértem bekopogtam mire kinyitódott az ajtó.<br />És akkor megláttam a Hercegek Termét. Nagyobb volt mint a házunk.Fehér volt és óriási ablakok tátongtak mindenhol. A három Vámpír egy-egy drágakővel kirakott széken ültek.<br />- Ashley! Szia. –jelent meg előttem Tom és megölelt. Ő volt ennek a Hegynek az első számú vezetője bár még csak huszonegy éves volt. Elég játékos…szereti a kihívást.<br />- Szia. –öleltem át.<br />- Szia Ashley. –köszönt a másik két Herceg is majd tovább sakkoztak.<br />- Mi járatban erre felé? –mosolygott Tom.<br />Újra eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt.<br />- Tudod te, hogy miért járnak erre az emberek.<br />- Meg akarsz halni? Miért? –kíváncsiskodott.<br />- Nem akarok tovább élni.<br />- A Hale gyerek a hibás, igaz? –mérgelődött.<br />- Nem Ő a hibás. –suttogtam és éreztem, hogy újra könnyekben úszkálnak a szemeim.<br />- Nem fogsz meghalni. –suttogta Tom. –Csak akkor hogyha megszeged a törvényt.<br />Nem szabad senkinek se tudnia a kilétemről… ezt könnyű lesz megvalósítani.<br /><br /><br /><br />Pár napig a Hegyen időztem majd elköszöntem. Tom lekísért így nem lett semmi bajom.<br />Két puszival elválltak útjaink mikor leértünk én pedig elindultam a legközelebbi város felé.<br />- Ashley. –suttogta hirtelen egy megkönnyebbült hang. Hátrafordultam és Életem Szerelmével találtam szembe magam, vagyis…<br />- Van fogalmad róla, hogy ránk hoztad a szívbajt? –kérdezte apáskodóan.<br />- Van fogalmad róla, hogy mennyire szeretlek? –kiabáltam rá.<br />- Én is szeret..<br />- Ki ne mond! Hazugság minden ige szádban! Végig hazudtál nekem! –üvöltöttem.<br />Nap, mint nap elmondtad nekem, hogy szeretsz! Hogy voltál erre képes? –kérdeztem fájdalommal teli hanggal.<br />- Én ezt nem akartam. Te vagy az Életem Értelme…<br />- Hazudsz. –suttogtam. –Hisz hallottam!<br />- Megígértem neked, hogy amíg Veled vagyok, nem megyek fel a Hegyre..<br />- Azt akarod mondani, hogy vége? –kérdezte. <br />- Nem akarom, hogy felmenj!<br />- Nincs szándékomban nélküled élni. –suttogta.<br />- Találj magadnak egy jobbat! Én nem érdemellek meg téged…<br />- Rendben. Megígérem, hogy békén hagylak, hogy nem megyek fel a Hegyre de két dolgot tudnod kell: nekem nem kell más lány,én várni fogok rád.<br />- És mi a második?<br />- Megöltem Josht…Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-25127441627874253802010-03-26T12:37:00.000-07:002010-03-26T12:47:28.236-07:00Díj<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkAmwKzzGZghCP-Mmth-uYfzSYDc8QmtIUswpgavuF7gVZL_6PpBq21MiifP3_up8wuDwNawy86yC9iN8QritWH9SZJZ4fvHzsw0pIBrqxsibjOwT0Sn0RQWsf4c2KZgBF8Je3B6ccIsU/s1600/kreativblogger.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5453031305000287122" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 200px; CURSOR: hand; HEIGHT: 188px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkAmwKzzGZghCP-Mmth-uYfzSYDc8QmtIUswpgavuF7gVZL_6PpBq21MiifP3_up8wuDwNawy86yC9iN8QritWH9SZJZ4fvHzsw0pIBrqxsibjOwT0Sn0RQWsf4c2KZgBF8Je3B6ccIsU/s200/kreativblogger.JPG" border="0" /></a><br /><div>Sziasztok!</div><br /><div>Kaptam egy díjat!</div><br /><div>Szabályok:</div><br /><div>1,köszönd meg akitől kaptad. </div><br /><div>2,tedd ki a logót a blogra. </div><br /><div>3,Írj maadról 7dolgot. </div><br /><div>4,add tovább 7 embernek.</div><br /><div>5,hagyj megjegyzést.</div><br /><div></div><br /><div>1. Köszönöm Gicus!</div><br /><div></div><br /><div>2, megteszem:D</div><br /><div></div><br /><div>3, </div><br /><div>-mindenem a röplabda. (csapatkapitány helyettes vagyok)</div><br /><div>-imádok olvasni. Kedvencem a Twilight Saga(L)</div><br /><div>-szeretek utazni messzire magammal vinni a laptopomat és írni. </div><br /><div>-szeretem a barátaimat. </div><br /><div>-imádok idézeteket írni.</div><br /><div>-szeretek fotózni. </div><br /><div>-imádok röhögi Anna, Kitta és Gicus hülyeségein:D</div><br /><div></div><br /><div>4, </div><br /><div></div><br /><div>Gicus</div><br /><div></div><br /><div>Anna</div><br /><div></div><br /><div>Kitta</div><br /><div></div><br /><div>Zsúú</div><br /><div></div><br /><div>Crystal</div><br /><div></div><br /><div>Letti </div><br /><div></div><br /><div>Chanel </div><br /><div></div><br /><div>5, megteszem:D</div>Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-58033537045665888432010-03-23T12:04:00.000-07:002010-03-23T12:14:03.331-07:0023/2<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHqh8GjIFalwkmuYFR6xQe026U9Y1AyVhP1agoomVGmSwAnLiGaazqv91LOAeK3s0rDlmPzwCjze2YVJJI7wCFHnkPAHnEnRPafK-lOtslKNu9vSU-iecl-T-Y2ebpwOQDYmUOCmqZbPM/s1600-h/untitled.bmp"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5451909448702333714" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 150px; CURSOR: hand; HEIGHT: 200px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHqh8GjIFalwkmuYFR6xQe026U9Y1AyVhP1agoomVGmSwAnLiGaazqv91LOAeK3s0rDlmPzwCjze2YVJJI7wCFHnkPAHnEnRPafK-lOtslKNu9vSU-iecl-T-Y2ebpwOQDYmUOCmqZbPM/s200/untitled.bmp" border="0" /></a><br /><div></div><br /><div></div><br /><div></div>"“Nemcsak azért szeretlek, ami vagy,Hanem amivé válok, amikor velem vagy."<br /><div></div><br /><div></div><br /><div>A Daviddal eltöltött éjszakám ráébresztett arra: amíg velem van soha nem leszek egyedül.<br />Lehet, hogy Ginny elment és én nem tudom ennek okát, de érzem, hogy meg fogom tudni.<br />Ginny elment és elvitt belőlem egy darabot. De tudom: visszajön és visszahoz talán többet is mint amennyit elvitt…<br />- Köszönöm. –bújtam szerelmemhez.<br />- Mit? –nevetett fel.<br />- Azt, hogy mellettem maradsz hiába vagyok mostanában ilyen elviselhetetlen.<br />Mosolygott.<br />- Kérdezhetek valamit? –hajtottam le a fejem.<br />- Amit csak akarsz.<br />- Ugye bármi is fog most történni neked nem fog bántódásod esni? –játszottam a takaró sarkával.<br />Az állam alá nyúlt, hogy fejemet felemelve a szemébe nézhessek.<br />- Ha ettől jobban érzed magad: megígérem, hogy amíg együtt leszünk, nem fogok fölmenni a Hegyre.<br />- És… - kitártam az elmémet és ott fejeztem be a gondolatot.<br />- Tudtam, hogy ide lyukadunk ki! Soha! Ha kell, felmegyek egyedül de, téged nélkülem nem engedlek el! Ha tényleg az kell, hogy neked kell felmenni valamiért, vagy akár valakiért akkor felmegyek természetesen én is.<br />- Megígérted, hogy nem teszed ki magad veszélynek.<br />- Amíg veled vagyok soha nem is, leszek veszélyben. –mosolygott.<br />Elgondolkodtam.<br />- Igen, nehéz a felfelé út. –elfelejtettem lezárni az elmémet.<br />- Honnan tudod?<br />- Christian már négyszer is megtette az utat. –vonta meg a vállát.<br />- Megakart halni? Általában azért mennek oda az emberek… Várj! Ginny meg akar halni?! –ordítottam kétségbeesetten.<br />- Nem. Nem tudja még senki, hogy miért ment el. Azt mondta, hogy küldeni fog egy levelet.<br />Bólintottam.<br />- Várjunk…honnan tudtad, hogy a Hegyre gondoltam amikor megígérted, hogy nem teszed ki magadat veszélynek? Nem voltam belül kinyitva...<br />- Ismerlek. –vont vállat.<br />- Rendben. És most halljam az igazi okot. –mosolyogtam. –Na látod! Én is ismerlek. –vigyorogtam.<br />- Nos egyszer végig kellett gondolnom, hogy, hogy megyek...<br />- Hová? –vontam fel a szemöldököm.<br />- Utánad. –sóhajtott.<br />- Hová jöttél volna utánam? –tágult ki a pupillám. Nem értettem.<br />- Mikor Bálint elrabolt…nem tudtam, hogy életben vagy-e és féltem, hogy nem érek oda időben…<br />- Te fel akartál menni a Vámpírok Hegyére miattam? –sikítottam.<br />Két tenyere közé fogta az arcomat és a szemeimbe nézett.<br />- Nincs szándékom nélküled élni. –jelentette ki ellentmondás nem tűrve.<br />- Túl nagyra becsülsz engem. –morgolódtam.<br />- Te vagy az Életem. Fel fogod, hogy mit jelentesz nekem?<br />- Szeretlek. –suttogtam.<br />- Végre, hogy felfogtad. –ölelt magához majd hosszasan megcsókolt.<br /><br /><br /><br /><br />***<br /><br /><br /><br /><br />- Ashley! Ashley! –kiabált Katy a fürdő előtt. Három nap telt el amióta elment Ginny. Most a Hale házban voltunk. Jobban szólva én a fürdőben ácsorogtam.<br />- Mi az? –kiabáltam ki.<br />- Megtaláltuk Ginny levelét!<br />- Hol volt? –téptem fel abban a pillanatban az ajtót.<br />- Rajta ültél két napon át. –mosolygott Katy. Ledöbbentem majd egy óriásit a fejemre csaptam.<br />- És mi áll benne? –kérdeztem.<br />- Jobb ha te olvasod el. Kérlek berendezés maradjon.<br /><br /><br />Ashley!<br />- Annyira sajnálom. Tudom, hogy<br />ez már a második levél amit tőlem kapsz<br />de tudnod kell az igazat.<br />Két dolog miatt jöttem el.<br />Egyik: Mert szeretlek és fontos vagy nekem.<br />Második: A vámpírok hercegei üzenetet küldtek nekem.<br />Az üzenet tartalma pedig ez volt:<br />Vagy én vagy, te. Egyikünknek oda kell adnunk<br />Tom fiának a leopárdságunkat.<br />Vállaltam a feladatot, mert úgy is mindegy mivel Belice szülei<br />meg ígérték, hogy visszaváltoztatnak.<br />Bátyád is feljött velem valamiért.<br />Nem tudom, hogy miért nem árulta el.<br />Vissza térek még bár ez sok ideig elfog tartani.<br />Hiányzol nagyon!<br />Szeretettel ölel: Ginny.<br />És a többieket is.<br /><br /><br />Most, hogy elolvastam, a levelet némileg meg könnyebbültem:<br />Elsőnek is, azért mert tudom: vissza fog jönni.<br />Másodszor: Tudom, hogy szeret.<br />Harmadszor, ami a legfontosabb: életben marad.<br />De mégis ideges maradtam.<br />Vállalta tudtom nélkül ezt a feladatot.<br />Én is megtehettem volna!<br />- Vele van Tom, Josh és Max is. Nem lesz semmi baja. –szólalt meg mögöttem David. Kezeit a derekam köré csavarta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.<br />- Most már tudom. –sóhajtottam. –De én is elmehettem volna!<br />Karjai megfeszültek körülöttem és halk morgás tört fel a torka mélyéről.<br />- Te az Életeddel fizettél volna. –jött a kemény válasz.<br />- Már miért? Ginny ugyanaz a lény, mint én. –vontam fel a szemöldököm.<br />- Ginny csak félvér vámpír. Te pedig teljes kiadásban az vagy.<br />- Ginny csak félvér? Tizenhét év alatt ezt nem bírta elmondani?!<br />- Most ez a legkevesebb. –legyintett. –Belőled nem lehetne kiszívni a vámpírságot mert nincs emberi véred. Neki van. Igaz, hogy leopárd formában fogjuk látni elsőnek, de vissza fog változni.<br />- Rendben. Meggyőztél, hogy jól döntött.<br />- Minden rendben lesz. –ölelt magához.<br /><br /><br /><br />Pontosan két hónap múlva.<br /><br /><br />Nem történik semmi. Kétségbeejtő. Még mindig nem jött vissza.<br />Épp testnevelésóránk van. A gerendán kell mászkálni. A tanár mindent kitalál, hogy meggyőzze magát: ő jobb mint mi természet feletti lények.<br /><br />Az utóbbi két hónapban Rosalie és Belice nagyon közel került hozzám. Sokat lógtunk együtt. Vásároltunk, moziztunk beültünk egy fagylaltozóba is. Közelebb kerültek hozzám és ez jó érzés volt. Örültem, hogy nem hagynak elesni.<br />Rosalie és Belice segített abban, hogy ne essek el. Ginny felépítette az akadályokat.<br />Mégis Katy tartotta bennem az erőt és a lelket. Szinte minden nap elmondhatom neki azt amit más előtt még gondolni sem merek. Lehet, hogy csak azért mert nem akarja Ő se, hogy elessek de mindig figyelt rám. Nagyon jól estek ezek.<br />Rosalie, Belice és Katy. Hiányzott Ginny, nagyon de rájöttem, hogy nem csak egy barát létezik. Egy barát? Nem „egy barát”…”igazi barát”!? Igen, Ők azok.<br />Nagyon sokkal tartozom nekik. És igaza volt Ginnynek. Ha egyedül voltam mindig az Ő idézete járt a fejemben:<br />„A barát is ember, s néha tán hibázik de ha szeret és nincs veled érzed, hogy hiányzik.”<br />Egyszer visszatér de akkor sem fogom elfelejteni Őket. Rosalit, Belicét, Davidot, Emmát, Katyt…</div><br /><div></div><br /><div></div><br /><div>Sziasztok:)</div><br /><div>itt a rész:)</div><br /><div>holnap után jövök a következővel:)</div><br /><div>puszilNektek(KL)</div><br /><div>ja és várok sok sok komit:)</div>Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-27030652763526081632010-03-23T09:40:00.000-07:002010-03-23T09:42:45.123-07:00Sziasztok:DSziasztok Drágáim:D<br />ma lesz este rész:D<br />végre késsz a gépem(Köszönöm Dávid(L)) és a házunk is:) (köszönöm munkásokXD)<br />Köszönöm a türelmeteket, és remélem, hogy továbbra is olvasni fogtok:)<br />szóval ma este rész:D<br />gondolom kíváncsiak vagytok, hogy Ginny miért ment el:)<br />napuszii(KL)Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-20951050475069037212010-03-21T09:24:00.000-07:002010-03-21T09:44:24.977-07:00<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyzMKU3nbk_78FXmfgf-rprkstbtul8B15SRjCvK5T4ptkjnDAkbhWtFgX9W0x-taR2ohG4vNhMF5yDlqVLSPYe04jIQE-ngde9S5ScihaW-appskdMb6wjL8iXJSNF0IHpTmmPlzEEjA/s1600-h/NVTELE~1.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5451124272503953554" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 200px; CURSOR: hand; HEIGHT: 171px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyzMKU3nbk_78FXmfgf-rprkstbtul8B15SRjCvK5T4ptkjnDAkbhWtFgX9W0x-taR2ohG4vNhMF5yDlqVLSPYe04jIQE-ngde9S5ScihaW-appskdMb6wjL8iXJSNF0IHpTmmPlzEEjA/s200/NVTELE~1.JPG" border="0" /></a><br /><div>Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:</div><div></div><div>1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.</div><div></div><div>2)a logót kirakom a blogomba</div><div></div><div>.3)a szabályzatot kirakom a blogomba.</div><div></div><div>4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.</div><div></div><div>5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.</div><div></div><div>6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.</div><div></div><div>7)betartom a szabályokat.</div><div></div><div></div><div>1) Elfogadtam.</div><div></div><div>2)Megtettem.</div><div></div><div>3)Megtettem. </div><div></div><div>4) Megteszem:</div><div></div><div><a href="http://pusszyblogja.blogspot.com/">http://pusszyblogja.blogspot.com/</a></div><div>Anna Blogja;) A második kedvenc Blogom. </div><div><a href="http://lapushvampirja.blogspot.com/">http://lapushvampirja.blogspot.com/</a></div><div>Ez a negyedik kedvenc Blogom:D</div><div><a href="http://twilight-evelyn.blogspot.com/">http://twilight-evelyn.blogspot.com/</a></div><div>Evy Blogja:D Nem rég ismertem meg, de nagyon megszerettem:)</div><div><a href="http://szivarvanyvolgy.blogspot.com/">http://szivarvanyvolgy.blogspot.com/</a></div><div>Kitta Blogja;) ezt is nagyon szeretem(L)meg Őt is;)(L)</div><div><a href="http://loraswan.blogspot.com/">http://loraswan.blogspot.com/</a></div><div>Letti Blogja:D ezt is nagyon szeretem:D És nővérem is:D</div><div><a href="http://jennyedward.blogspot.com/">http://jennyedward.blogspot.com/</a></div><div>Gicus Blogja:D Lehet, hogy utolsónak írtam de Ő áll a legközelebb hozzám:D a kedvenc Blogom(L)</div><div></div><div>6) Én ezt a díjat:</div><div></div><div><span style="font-family:arial;font-size:180%;"><span style="color:#ffffff;">P</span><span style="color:#ffcccc;">u</span><span style="color:#ff6666;">s</span><span style="color:#cc0000;">s</span><span style="color:#990000;">z</span>y <span style="font-size:100%;"></span></span></div><div><span style="font-family:Arial;">Tól kaptam:D</span></div><div><span style="font-family:Arial;font-size:130%;"></span></div><div><span style="font-family:Arial;font-size:85%;"></span> </div><div><span style="font-family:Arial;font-size:85%;">Az új réssz ma este vagy holnap fog jönni:D</span></div><div><span style="font-family:Arial;font-size:85%;">puszii(KL)</span></div><div></div>Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-16374450386254792462010-03-15T07:57:00.000-07:002010-03-15T07:58:55.988-07:0023/1Körbepásztáztam tekintetemmel a rétet, amikor valami megcsillant a víz tükrében. Közelebb sétáltam és ránézésre tudtam: Ginny volt a feladó.<br />Felvettem a földről a borítékot, kibontottam és olvasni kezdtem.<br /><br /><br />Sajnálom.<br />Ezt nem tudom neked elmagyarázni, de ígérem: mindent megfogsz érteni.<br />Még visszajövök.<br />Annyira sajnálom.<br />Szeretlek, nagyon.<br />Ginny<br /><br />Az eső is eleredt…a könnyeimmel együtt.<br />Hová ment? Miért? –kérdeztem magamtól bár a választ kérdés nélkül is tudtam.<br />Ha az utóbbi időben nem történik velünk számtalan olyan dolog amiben Ginny majdnem az életét veszítette akkor most még mindig itt lenne.<br />A legjobb barátnőm…volt?<br />Tudtam, hogy egyszer megbántom.<br />Tudtam, hogy egyszer elmegy.<br />Tudtam, hogy ez az egész most történik meg.<br />De mégis mi a legfájdalmasabb?<br />Tudtam, hogy ez az egész az én hibám.<br />Könnyeim újra záporozni kezdtek. Mintha kitéptek volna belőlem egy óriási darabot.<br />Tudtam, hogy David itt van és figyel.<br />Hirtelen az arcom a föld felé kezdett közeledni, de nem ért a csapódás.<br />Kinyitottam a szememet és nagy meglepetésemre David karjaiban találtam magam.<br />- Te tudtad? –suttogtam. Még az esőn és a könnyeimen keresztül is láttam tökéletes arcát, amivel most fájdalmasan bólintott,<br />- Miért nem mondtad el? –kérdeztem, bár újra tudtam a saját kérdésemre a választ. Tudták, hogy minden erőmmel megállítottam volna barátnőmet.<br />- Vissza fog jönni. –ölelt magához bíztatóan szerelmem.<br />- Hová ment?<br />- Elment meglátogatni a rokonait…<br />- Kérlek, ne hazudj. –suttogtam.<br />- Elment a Vámpírok Hegyére. –bukott ki a száján egy perc múlva.<br />Összerezzentem.<br />Lemerevedtem.<br />Felsikítottam.<br />- Utána kell mennünk.<br />- Te nem mész sehová sem! Nem engedem. –fogta kezei közé az arcomat és „hiába veszekedünk úgy is nekem lesz igazam” tekintettel nézett rám.<br />- De Ginny is egyedül van! –csattantam fel.<br />- Nem, nincs egyedül. Vele van Max és… Tom is.<br />Ettől megnyugodtam. Egy kicsit.<br /><br />Mindenki tudja, hogy a Vámpírok Hegye a legveszedelmesebb hely a világon. Itt él számtalan nomád és vegetáriánus vámpír.<br />Három vezetőjük van.<br />Tom. Ő az első számú vezető. Ő legerősebb és örültem, hogy ő van Ginnyvel.<br />Tiny. Ő a második vezető. Ő nomád, bár elég jó fej.<br />Steve pedig a harmadik. Ő anya öccse. Vele is jóba van a család, bár alig találkozunk.<br />Életemben egyszer voltam fent a Vámpírok Hegyén, meg is támadott egy vámpír.<br />A könyökömhöz kaptam erre a gondolatra.<br />- Ezért nem engedlek el. Az út veszedelmes. Még Christiánnak is pedig ő már négyszer megtette az utat.<br />- Meg akart halni? –döbbentem le. Általában azért mennek oda..<br />- Ginny meg akar halni? –sikítottam kétségbeesetten.<br />- Nem. De pár nap múlva mindent megértünk.<br /><br /><br /><br />- Ki tudott erről? –kérdeztem suttogva bár tudtam, hogy mindenki tisztán hall. A Hale házban voltunk, mindenki lent volt a nappaliban.<br />- Josh. –kaptam a választ.<br />- Miért pont Josh? –vontam fel a szemöldököm.<br />- Ne légy ideges. –szólalt meg Rosalie.<br />- Van valami amiről nem tudok?<br />- Josh is vele ment. –lépett elém Katy.<br />Összerezzentem.<br />- Kezdesz megijeszteni. –suttogta egy perc múlva David. Rávettem magam és levegőt vettem.<br />- Minden rendben? –lépett elém Emma.<br />- Már, hogy volna rendben? Elvesztettem a legjobb barátnőmet aki fent van a Vámpírok Hegyén, ráadásul a bátyámmal aki mellesleg vérfarkas de a nem normális meg nem tudja, hogy a vérfarkasok meg a vámpírok mekkora ellenségek. Csak ti szeretitek őket! –csattantam újra fel. Belenéztem Emma szemeibe és már megbántam azt amit mondtam.<br />- Sajnálom. –hajtottam le a fejem.<br />- Érthető, hogy mit érzel. –ölelt magához David.<br /><br /><br />Egész este csak rájuk gondoltam. David figyelem elterelő hadművelete sem jött be. Mindig csak arra gondoltam, hogy miért mentek el..<br /><br /><br />Másnap reggel felöltöztem és elindultam a suliba.<br />Mindenki letört volt. Három ember tűnt el és máris mindenki boldogtalan…<br />- Megyünk órára? –nézett rám David.<br />- Mehetünk. –mosolyogtam egy műmosollyal majd elindultunk tesire.<br />- Ashley! –kiabált utánam Katy.<br />- Igen? –fordultam vissza.<br />- Mennyünk együtt. –mosolygott majd behúzott a tornaterembe majd az öltözőbe.<br />- Na mondjad. –kezdtem el vetkőzni.<br />- Mit? –nézett rám érthetetlenül.<br />- Más kép nem állítottál volna meg. –mosolyogtam.<br />- Csak veled akartam jönni. –vont vállat. Tudtam, hogy mondani akar valamit.<br />- Katyyy. –mondtam ki sóhajtva a nevét.<br />- Na jó. –sóhajtott ő is.<br />- Szóval? –kérdeztem miközben felvettem a felsőmet.<br />- Szóval csak annyit akartam, hogy lehet, hogy nem tudom helyettesíteni Ginnyt de ugye azért járunk majd össze együtt? Aggódunk érted…<br />- Jézusom! –sikítottam fel. –Ti normálisak vagytok?! Értem minden aggódni! Nem én futok be hatezer nomád vámpír karjába!<br />- Hát persze, hogy nem…<br />- De akkor értem mit kell aggódni?<br />- Tudod te olyanokra vagy képes, mikor valaki elhagy, hogy az valami fantasztikus. Neked akkor olyan….adrenalin emelkedésed van. Mintha felfújnának és te gyorsan kipukkadsz mint egy lufi.<br />- Katy mond mit? –vontam fel a szemöldököm. Felnevetett.<br />- Csak annyit akarok, hogy maradj ilyen. –tette a vállamra a kezét.<br />- Megpróbálom. –mosolyogtam.<br />- Na menjünk. –mosolygott ő is majd kimentünk a terembe.<br /><br /><br /><br />Eltelt a nap. Lassabban mint szokott de elviselhető volt.<br />Otthon megtanultam majd felhívtam Davidot. Este nyolcra jön.<br />Az órára pillantottam. Még csak hét.<br />Lent összepakoltam, majd Josh szobáját és az enyémet. Pont nyolcra készen is lettem.<br />- Szia szerelmem. –csókolt meg David miután beléptem a szobámba.<br />- Szia! –csókoltam vissza.<br />- Hogy telt a napod? –kérdezte és még mindig nem engedett el.<br />- Elég jól. –mosolyogtam és újra megcsókoltam.<br />Lefektetett az ágyra, de az ajka egy pillanatra sem vált el az enyémtől.<br /><br /><br /><br /><br /><br />Sajnálom, hogy rövid lett de következő héten hozom a másik felét:)<br />köszönöm a komikat:D<br />most is várok:)<br />pusziiicsajok(KL)Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-8001504708445062872010-02-26T05:47:00.001-08:002010-02-26T05:49:23.963-08:00Sziasztok!Két hetes röpladba tárborban vagyok:D<div>sajnálo, hogy eddig nem írtam, de kb. másfél hét múlva egy extra hosszú résszel jövök mind a két blogra:D</div><div>köszönöm megértéseteket:) (most is itt vagyok a táborban (laptopon))</div><div>pusziiCsajok:)</div><div>Ja és mikor visszatérek kirakok egy Blogot akitől kaptam még egy díjat( nem akarom elkapkodni ezért nem most rakom ki:D)</div><div>IMÁDLAK TITEKET:D(L)</div>Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-20117437371009722222010-02-19T10:18:00.000-08:002010-02-19T10:24:31.536-08:0022. fejezetSajnálom, hogy ennyit késett:) pedig hamarabb ígértem:S<br /><br /><br />- Turbékoló kismadarak… - szólalt meg egy hang a hátam mögött én pedig ledermedtem. Minden megszűnt körülöttem és csak ez a két szó csengett a fülemben. Vagyis nem a két szó, hanem a hang gazdája. Lassan megfordultam, ő pedig mosolygott. <br />- Te élsz? –dadogtam. <br />- Ah. Szép kis fogadtatás. –húzta fel az orrát apa. Ilyen nem lehet. Hiszen láttam a gondolatokban, hogy megha…<br />- Csak majdnem. –szorította meg a derekamat David. <br />- Apa! –ugrottam a nyakába. <br />- Kicsim. –szorított magához apa miközben egy nagyot sóhajtott. <br />- Annyira örülök. –mosolyogtam könnyesen. <br />- Most már elmeséled, hogy mi történt? –kérdezte Jenny. Rosalie ebben a pillanatban a kanapéra ült jelezve apa válaszát. <br />- Igen, mesélek. –mosolygott apa és Rosalie mellé ült. Mindenki helyett foglalt körülötte.<br />- Hát hol is kezdjem…<br />- Az elején. –mosolygott Jenny mire apa megforgatta a szemeit. <br />- Épp vadásztunk a Csendes-óceán melletti nagy erdőben mikor megéreztem egy idegen vámpír szagot. Vagyis vámpír és leopárd lényt. Azt hittem, hogy Ginny az de mikor láttam elsuhanni a fák között a férfit, rájöttem, hogy nem ő az. <br />- Hanem Adam. –suttogtam. <br />- Igen, Adam. De inkább gyertek közelebb és megmutatom. –mosolygott mire mindenki közelebb ment és hozzáért apához. <br /><br /><br />Egy erdős rész terült ki a szemem elé. Apa egy fa mellett állt és az elsuhanó árnyat figyelte a fák között. Pár perc múlva Adam lépett ki a fák közül és apát nézte. <br />- Ki vagy te? –kérdezte apa, Adamot nézegetve. <br />- A lánya jó barátja. –mosolygott Adam. (Itt megremegtem de David biztatóan megfogta a kezemet.)<br />- Mit keresel te itt, akkor? –fonta fel a szemöldökét apu.<br />- Magát. <br />- Miben segíthetek? <br />- Adja nekem a lányát és nem lesz semmi baja senkinek. –mosolygott tovább Adam. <br />- Ashley azé, akit magának választ. –felelte apa. <br />- Igen. És a maga dolga az hogy intézze el nekem, hogy engem válasszon. –komolyodott el Adam. <br />- Én aztán nem rontom el a lányom életét. –vágott vissza apa. <br />- Mi folyik itt? –lépett ki a fák közül Bálint. <br />- Ő Ashley apja. –mosolygott Adam. <br />- A Drága apuka lenne az valóban? –kerülgette Bálint, apát körbe-körbe. <br />- Igen én lennék az. És maga ki? –kérdezi Bálintra nézve. <br />- A lánya barátja voltam. És leszek is. –mosolygott. <br />- Ezt beszéljék meg a lányommal. –nézett apu Adamra majd Bálintra. <br />- A lány az enyém lesz. –szűrte a fogai közt Adam és apának indult. Felhasította a kezén a bőrt és a térdét is eltörte. Apa már a földön feküdt, Adam rajta térdelt és csak egy másodperc kellett volna, hogy Adam letépje a fejét és….. de nem. Bálint ebben a pillanatban Adam mellett termet és elhajította valamerre majd letérdelt apához. <br />- Lehet, hogy ez egy kicsit fájni fog, de fogja meg ezt. –adott apa kezébe egy nagy botot majd az ég felé nézett. <br />- Kérem, hagy sikerüljön. –suttogta majd visszafordult apához. Apa kezét a kezébe vette és becsukott szemmel koncentrálni kezdett. Apa kezén a bőr kezdett összeforrni és a térde is visszaugrott a helyére de nem tért magához. <br />- Túl fogja élni. –jött ki egy farkas a fák közül. <br />- Rendben. De, nekem most mennem kell. Majd találkozunk Tom! –mosolygott és a fák, közé vette magát. Minden elsötétült és visszatértünk a jelenbe. <br /><br /> <br />Szóhoz sem jutottam attól, amit láttam. Világ életemben nem gondoltam volna, hogy Bálint mentette meg apa életét. <br />Kinyitottam a szemem és amennyire csak megfeszített testem engedte, körbenéztem. Úgy láttam ezzel a megszólalás dologgal nem csak én, vagyok így. Megértem, hiszen ezt ezek után igen nehéz elhinni! <br />- Honnan tudod, hogy mi történt utána? –kérdezte David. <br />- Bálint mutatta meg. Rendes fickó. Remélem megismerem majd közelebbről. –mosolygott apa. A gondolatokat látva nem csak én dermedtem le ennyire. Egyfolytában David szemeibe néztem. <br />- Az nem fog sikerülni. –ordított fel Josh én pedig megremegtem az ijedtségtől. <br />- Mi a baj, fiam? –kérdezte apa, mit sem sejtve. <br />- Te ezzel a fickóval beszélgetsz, miközben évekig ütötte, verte a lányodat! Majdnem leszúrja Ashleyt, de a te életedet meg megmenti! Hát ez…. –csitult le Josh hangja a monológja végére. <br />- Ez igaz? –kérdezte apa és éreztem magamon fájdalmas tekintetét. <br />- Igen. –szólaltam meg végre. –De tudod mit! –álltam fel hirtelen. –Néha mindenkinél sok a szó és kevés a tett! Ő is megígérte, hogy soha nem iszik többet és mindig ivott! Néha boldogok vagyunk akkor is ha nem minden passzol össze! –hadartam gyorsan. –Terítsünk fátylat a múltra és kezdjünk új életet. <br />- Olyan, vagy mint egy macska. –szólalt meg hirtelen Richard. <br />- Miért? –húztam fel a szemöldököm. <br />- Mert a macskáknak kilenc életük van. Neked meg most kezdődik a harmadik. –nevetett és vele nevetett mindenki -akaratom ellenére még én is. <br />- A mai napot –néztem itt szerelmesen Davidra- ne rontsuk már el. Apa visszajött, szerelmesek vagyunk, minden passzol! Felejtsük már el ezt a kis incidenst! –mosolyogtam. <br />- Kis incidenst? Majdnem meghaltatok. –horkantott fel Josh. <br />- Figyelj! Itt vagyunk most és ezek után is. –mosolyogtam. <br />- Rendben! Hát akkor mennyünk vacsorázni! –állt fel Emma. <br />- Héhé! Lassan a testel. –mosolygott Rosalie. –Szóval ki vele. –állt fel. –Hol is voltatok ti a mai nap? –mosolygott.<br />- Ha azt mondom, hogy nem akarom az orrodra kötni, akkor mit felelsz? –mosolyogtam. <br />- Akkor csak arra válaszoljatok, hogy miért nem láttalak titeket? –kérdezte. <br />- Mert egy farkassal voltunk. –mosolygott David.<br />- Egy pont nekem. –mosolygott Katy. <br />- Igazad volt. –mosolygott Rosalie is. <br /><br /><br />Ez egész este csodásan telt el. Megvacsoráztunk és másnap reggelig beszélgettünk. <br />- Mennyi az idő? –kérdeztem Davidtól.<br />- Hat. –kaptam a választ. <br />- Akkor mi megyünk. Majd találkozunk. Sziasztok. –köszöntünk és hazafutottunk. Otthon lefürödtem, majd felöltöztem és összepakoltam a szobámat. <br />- Mehetünk? –kérdezte félnyolckor David. Mosolyogva bólintottam majd elindultunk a suliba. <br /><br /><br />Mikor oda értünk a lányokkal egyből elmentünk órára, mert tesi volt az első. <br />Átöltöztünk majd kimentünk és a teremben beszélgetni, kezdtünk. <br /><br />Játszani lehetett így a fiúk kosaraztak a lányok pedig kézilabdáztak, Elégé jól szórakoztunk. Főleg, hogy a tanár megint összekevert Ginnyt és engem, így Ginnynek kétszer kellett megcsinálni a feladatokat. <br /><br /><br />Eltelt a nap és már a menzára sétáltam Belicével. <br />- A hétvégén eljössz hozzánk? –kérdezte mosolyogva. <br />- Persze, elmegyek. Majd eljössz értem? –mosolyogtam én is. <br />- Áll az alku. –kacsintott majd leültünk a többiekhez. <br /><br />A délutánom esemény dúsan telt el. Aludtam. Elég jó szórakozás volt. Arra ébredtem fel, hogy bevertem a fejem az éjjeli szekrényem sarkába és egy óriási púp keletkezett a fejem búbján. <br />- Jól vagy csipkerózsika? –jelent meg mellettem David. <br />- Csipkerózsika? A mesében nem így kel fel a lány. –nevettem el magam. <br />- Maradjunk a 21.dik századnál. –mosolygott. <br />- Akkor nem kapok csókot? –biggyesztettem le ajkaimat. <br />- Kérhetsz. –mosolygott. <br />- És kaphatok is? –vigyorogtam el. Ajkai közelíteni kezdtek az enyéimhez. Az én szívem, pedig már a torkomban vert. Varázslaton érzés kerített hatalmába ajkai érintésekor. Elsőnek lágy majd egyre vadabb lett a csókja. <br />- Szeretlek. –suttogta mikor ajkaink elválltak én, pedig elmosolyodtam. <br /><br /><br />Egész éjjel fent voltunk. Ezt nem kell félre érteni, nem csináltunk semmi olyat, csak beszélgettünk. <br />- Mennyünk ma suliba? –kérdezte szerelmem mosolyogva. <br />- Igen mert Rosalie megint kiakad. –nevettem fel majd elindultunk. <br />- Ginny! Szia. –integettem a barátnőmnek. <br />- Szia. –sietett oda hozzám. Nagy meglepetésemre a szeme kisírt volt.<br />- Mi a baj? –néztem rá. <br />- Nincs semmi. –mosolygott majd elment órára. Valami történni fog. Mindig ezt csinálja ha valami nem lesz rendben…. <br /><br />Egész nap barátnőmön járt az eszem. Mi baja lehet? Mindig ráakartam térni a témára de valami mindig megakadályozott. <br />- Rosalie azt mondja, hogy nem lesz semmi baj. –termet mellettem David.<br />- Remélem is. –sóhajtottam. <br /><br /><br />Remélem tetszik:)<br />nem lett hosszú, de történnek a dolgok:)<br />remélem kapok sok-sok komit:)<br />puszillak titeket(KL)Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-73414797495706582792010-02-17T10:59:00.000-08:002010-02-17T11:01:07.832-08:00:D:DSziasztok:D<br />Lehet, hogy ma nem lesz rész:D de akkor holnap este:D<br />Gicus ha feljön MSN-re én kijavítsa akkor lesz ha nem akkor holnap:D örülök, hogy van nekem és hogy segít:) (én pedig nem vagyok olyan fajta aki ugráltat:D)<br />Szóval, ma vagy holnap;)<br />Puszii:D<br />És köszönöm csajook a komikat;)(L)Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-87410851500187944532010-02-15T10:36:00.000-08:002010-02-15T10:38:20.058-08:00Tudom, hogy szemét vagyok....Sziasztok!<br />
Sajnálom, de csak szerdán lesz rész:)<br />
tudom, hogy vasárnapra ígértem.... el is kezdtem de nem volt erőm befejezni. <br />
Tudjátok jövőhét pénteken meccsem lesz és fél órája jöttem haza az edzésrőlxD 2*45 perc... csöppet fárasztó volt és most nincs ihletem se és erőm se írni:)<br />
Szerintem Szerdán jön a rész mert hosszút akarok és jót:)<br />
<br />
Köszönöm csajok a komikat:D<br />
még egyszer sajnálom:S puszii(KL)Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-25815660493279463402010-02-12T09:31:00.001-08:002010-02-12T09:31:36.405-08:0021. fejezetDavid szemszöge<br />
<br />
Minden percét élveztem annak, hogy ő az enyém. Most teljesült be igazán szerelmünk, és ezt mindketten tudtuk. <br />
Egész éjszaka Őt néztem. Őt, aki csak az enyém és senki másé. Minden más lesz ezután, és örültem, hogy boldoggá tudtam tenni. <br />
<br />
Reggel fél hétkor megsimogattam az arcát, mire Ő kinyitotta gyönyörű szép szemeit. <br />
- Jó reggelt – mosolyogtam rá, és egy csókot nyomtam ajkaira. <br />
- Neked is – mosolygott Ő is. Körbe nézett a szobába, és visszaemlékezett az éjszakára. Elpirult, de boldog volt, és nekem csak ez számított. <br />
- Szeretlek – bújt hozzám. Ha ember lettem volna a szívem már a torkomban dobogott volna. Átkaroltam a derekát és elmosolyodtam. Nekem ez a szó az Ő szájából többet jelentett, mint bármi más. <br />
- Én is, hidd el – feleltem mosolyogva. <br />
- Ez tetszik – szorított magához még jobban. Felnevettem. <br />
- Ideje suliba menni – nevettem, mert már előre tudtam a válaszát.<br />
- Na ez már nem tetszik annyira – fújt egyet, majd felállt és elindult a fürdőszoba irányába. <br />
<br />
<br />
<br />
Rosalie szemszöge. <br />
<br />
<br />
Fél nyolc előtt pár perccel elindultunk a suliba. Hihetetlenül boldog voltam, hogy Ashley és David végre megtalálták a helyes utat. Már mind a ketten várták ezt az éjszakát, és végre beteljesült. <br />
- Milyen boldog mindenki – vigyorgott a hátsó ülésen Katy. Hát igen…ebben a családban kicsit nehéz titkot tartani. <br />
- Az biztos – mosolygott Jenny, majd mindenki kiszállt a kocsiból. <br />
- Pár perc múlva itt lesznek – mosolyogtam, mert láttam, hogy az iskola felé jönnek. <br />
- Rendben – mondták a többiek. Hirtelen eltűntek a szemem elől. Nem tudom hova, de eltűntek. <br />
- Mikor jönnek? – fordult felém Katy.<br />
- Sziasztok! – jött Ginny. <br />
- Szia! – köszöntem de, csak az eltűnt látomással foglalkoztam. <br />
- Neki meg mi baja? – nézett rám Ginny. <br />
- Nem tudom, de össze van zavarodva, az biztos – nézett rám Katy. Pár perc múlva megszólalt a jelző csengő. <br />
- Mennyünk órára. Nem jönnek iskolába – mondtam, és elindultam a földrajz terem felé. <br />
- Rosalie! Tesink lesz! – szólt utánam Richard. <br />
- Ja, oké – mosolyogtam egy műmosollyal, és elmentem tesire. <br />
<br />
<br />
Katy szemszöge<br />
<br />
<br />
Nem tudtam, hogy mi baja van Rosalienak de, hogy valami volt, az holt biztos. <br />
- Nem tudod mi a baja? – fordult felém Richard. <br />
- Szerinted nem mondtam volna, hogyha tudom? – néztem fel rá. <br />
- De, igaz. Bocsi – mondta, majd elindult a lány után. <br />
- Hol van Ashley és David? – kérdezte Ginny. <br />
- Nem tudjuk – vontam meg a vállam, és elindultam Ginnyvel és Daniellel órára. <br />
<br />
<br />
Egész nap nem láttam Davidéket. Mindenki félt, hogy valami hülyeséget csináltak, mert Rosalie nem látta őket. <br />
- Farkasok közelében vannak az, biztos – elmélkedtem, miközben hazafelé sétáltunk a lányokkal. A fiúk már kocsival előre mentek. <br />
- Honnan veszed? És, ha leopárdok? – kérdezte Rosalie.<br />
- Nem hiszem, mert Max a suliban, Ginny pedig velem volt. Adam meghalt. Több leopárd nincs – mosolyogtam. <br />
- Biztos elmentek valahova. Majd hazajönnek – hagyta annyiban a dolgot Rosalie. <br />
<br />
<br />
<br />
Ashley szemszöge.<br />
<br />
<br />
Nem mentünk iskolába. Nem volt kedve egyikünknek sem, így elmentünk az erdőbe sétálni. <br />
Délben egy étteremben ebédelni, délután pedig folytattuk utunkat. <br />
- Hova megyünk? – kérdeztem, mikor már a hatodik faágban estem majdnem hasra. Szerelmem megfogott. <br />
- Hogy vagy ilyen ügyetlen? Még soha nem láttalak az erdőben ügyetlenkedni – csókolt meg. <br />
- De akkor futunk. Sétálni elég ügyetlenül tudok ilyen helyeken –vágtam egy fintort, és a talajra mutattam. <br />
- Akkor gyere! – kapott a hátára, és futni kezdett velem. Hirtelen felugrott egy fára, majd egy másodikra, és egy harmadikra…<br />
- Szeretsz engem? – nézett rám, miközben egy másik fára pillantott. Az a fa körül-belül egy kilométerre volt attól a fától, ahol mi álltunk. <br />
- Igen. Bízom benned! – sikítottam, mivel már félúton repültünk. <br />
- Jézusom! – kiáltottam, mikor nem sikerült elkapnia az egyik ágat, csak a másodikat. <br />
- Nincs semmi baj – mosolygott, miközben az egyik ágra ültetett és megölelt. <br />
- Figyelj! Szeretlek! És nem az a baj, hogy ilyen magasra kell „felmászni”, hanem az, hogy ilyen magasról kell leesni – nevettem, és ő is velem nevetett. <br />
- Nem fogsz leesni. Tartalak – fogta meg mind két kezemet. A madarak énekétől csengett a fülem, de nem bántam. Szerettem az ilyen dolgokat. Az eső is esni kezdett, de nem érdekelt, és csak Őt néztem. Arra gondolt, amire én, és cselekedtünk is mind a ketten. Nyaka köré fontam karjaimat ő pedig átkarolta a derekam, és neki nyomott a vastag fa törzsének. <br />
- Tudod nekem sokat jelentett a tegnap éjszaka. Tudod én…<br />
- Te csak akkor fekszel le valakivel, hogyha meg vagy győződve róla, hogy igazán szereted. Ezért nem feküdtél le Bálinttal – fejezte be a monológomat. Sóhajtottam egyet, ezzel jelezve, hogy igaza van. <br />
- Nekem is sokat jelentett. Rajtad kívül nem volt más az életemben, de jobb is így. <br />
- Ha jobb lenne valaki Neked mással, akkor elhagynál? – néztem a kezemet, ami az Ő kezével volt összekulcsolva. <br />
- Tudod, én sem vagyok tökéletes. Te sem vagy az, így aztán tökéletesen összeillünk – mosolygott, és felemelte a fejemet, hogy szemembe nézhessen. – Nem volt, nincs és nem is kell másik nő az életembe – csókolt meg szerelmesen. <br />
- Remélem is – mosolyogtam. <br />
- Ezt soha ne felejtsd el! Én szeretlek, és ez soha sem fog megváltozni – mondta komolyan. <br />
- Remélem is – sóhajtottam. <br />
<br />
Az egész napot együtt töltöttük. Körbe jártuk egész Londont. Legtöbb időt a Szerelmesek Parkjában töltöttünk. Sétáltunk, csókolóztunk és fagyiztunk is. <br />
- Mindjárt jövök – nyomot egy csókot ajkaimra, és elsétált. Mire felfogtam, hogy mi is történik, már vissza is ért. <br />
- Hol voltál? – kérdeztem. <br />
- Szeretlek – suttogta, és elővett a háta mögül egy vörös rózsát. A szemeim már könnyekben úsztak. <br />
- Én is szeretlek – mosolyogtam, és kibuggyant az első könnycsepp a szemem sarkából. <br />
- Ne sírj! – ölelt magához. – De tudnod kell, hogy szeretlek – szorított jobban. <br />
- Ezt virág nélkül is tudom – szagoltam meg a rózsát. <br />
- A többiek tudják, hogy eljöttünk? – vontam fel a szemöldököm pár perc múlva, mikor már kiéltem magam a rózsa gyönyörködésében. <br />
- Nem. Már tiszta idegek. Rosalie nem lát minket – mosolygott.<br />
- Hogyhogy nem lát? – kíváncsiskodtam. <br />
- Egy farkas van velünk, halló távolságon kívül, nyugodj meg – hadarta gyorsan a mondat második felét. <br />
- Értem. Haza megyünk? – kérdeztem. <br />
- Akarsz? – Bólintottam. – Akkor mennyünk – kulcsolta össze kezeinket. Emberi tempóban a Hale ház felé vettük az irányt, és egy óra múlva már ott is voltunk. <br />
- Végre itt vannak! – hallottam meg Rosalie kiáltását a házból. <br />
- Sziasztok! – léptünk be a házba. <br />
- Hol voltatok? …Meddig?...Miért?...Hol?.... – jöttek a kérdések. <br />
- Nem kötnénk az orrotokra – mosolygott David. <br />
- Turbékoló kismadarak… - szólalt meg egy hang a hátam mögül, én pedig ledermedtem. <br />
<br />
<br />
És ennyi:D<br />
Köszönöm csajok a komikat:D<br />
Remélem tetszik a rész:D szerintem vasárnap lesz új rész:D<br />
Holnap meg lesz tartva az első három órám...(ezektől minden kitelikxD)<br />
PusziCsajok(KL):DRitusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-71415074542510777002010-02-08T10:18:00.000-08:002010-02-08T10:18:30.857-08:00Köszönöm:D1. Meg kell köszönnöm. <br />
Köszönöm, hogy kiírtatok Gicus és Anna:Dcsajok(L)<br />
<br />
<br />
2. A logót ki kell tennem a Blogba. <br />
Meg van:)<br />
<br />
<br />
3. Be kell linkelnem azt akitől kaptam. <br />
http://jennyedward.blogspot.com/ Gicus;)<br />
http://pusszyblogja.blogspot.com/ Anna;)<br />
<br />
<br />
4. 7 dolog magamról. <br />
-imádok írni. <br />
-szeretem a barátaimat. <br />
-minden reggel nyűgösen kelek fel. <br />
-szeretek sportolni(mindenem a röplabda(L))<br />
-imádok új történetekre rátalálni. <br />
-szeretem az Alkonyatot. <br />
-imádok rajzolni(bár elég gyatrák a műveimXD) <br />
<br />
<br />
5. Tovább kell adnom újabb 7 embernek a díjt. <br />
http://jennyedward.blogspot.com/ <br />
http://pusszyblogja.blogspot.com/ <br />
http://szivarvanyvolgy.blogspot.com/ <br />
http://warofthedarkangel.blogspot.com/<br />
http://sunshine5rs.blogspot.com/<br />
http://lapushvampirja.blogspot.com/<br />
<br />
<br />
6.Ki kell linkelnem. <br />
Megvan:D<br />
<br />
Köszönöm a két lánynak:)(L)Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-64621076069807125152010-02-07T03:45:00.000-08:002010-02-07T04:58:15.196-08:0020. fejezetPLUSZ TIZENNYOLCAS KARIKA!:D<br />
<br />
<br />
Körbenéztem a szigeten, de egy lány sem volt sehol. <br />
- Nem erről volt szó! Egy lányt csak! –üvöltötte Jasper az ég felé. <br />
- És csak egy lányt vittek el. Mindenki –nyomta meg erősen ezt a szót. –a túlsó parton van. <br />
- De hát Ashley…? –vette ki a számból a szót Josh. <br />
- Ő is ott van. És Bálint is. A Nagy hullámmal vitték el Henriettet de, a többi Nő ezt észrevette és utánuk ugrottak. –mondta.<br />
- A farkasok… -suttogtam mire mindenki lemerevedet. Pár másodperc múlva már mindenki a vízben volt a túlpart felé úszva. <br />
- Ugye tudjátok, hogy Ginnynek, Katynak, Jennynek és Belicének nem lesz semmi baja. –szólalt meg Jasper mikor kiértünk a vízből. <br />
- Honnan veszed? –kérdezte Daniel. A gondolatai arról áradoztak, hogy mi lesz, ha Katy… Félt. <br />
- Onnan, mivel Belice is velük van. Nem hinném, hogy az ősei hagyják, hogy valami baja essen és….<br />
- …és Belice nem hagyja egyedül a lányokat. –fejeztem be a mondatot. <br />
- Lehet, hogy igaz, de most keressük meg Bálintékat és…<br />
- Csend! –kiáltott fel Daniel. <br />
- Kérlek, ne bánts ahh, nee. –hallottunk meg Szerelmem hangját. Döbbenetünk után, az ismerős illat is megcsapta az orrunkat, de sokkal erősebben.<br />
- Ez vér. –suttogtam mire mindenki a hang irányába vetette magát. <br />
<br />
<br />
Ashley szemszöge. <br />
<br />
<br />
Nem tudtam, hogy hol vagyunk mivel egy fekete kendő volt végig a szememre kötve. Két vámpír volt körülöttem és éreztem, hogy csak egy nadrágban és egy száll melltartóban, fekszek a hideg csempén. Sokszor kaptam már ütést és az oldalam is kegyetlenül fájt. <br />
- Nincs itt a kis vámpírod, hogy megmentsen. –suttogta a fülembe hirtelen a rég hallott hang mire ijedtemben ugrottam egyet. Éreztem, ahogy hideg kezét végigsimítsa a combomtól egészen a hasamig, miközben nekem patakoztak a könnyeim. Nem tudtam átváltozni, mert itatott velem alkoholt. <br />
- Neki ehhez semmi köze. És tudom, hogy eljönnek értem. –ordítottam. Újabb ütést éreztem, de most a hasamra csapot. <br />
- Kérlek, ne bánts ahh, nee. –ordítottam fel mert újra a hasamra csapot teljes erejével. Pár másodperc múlva egy éles tárgy simított végig újra a hasamon és éreztem, ahogy felszakad a bőröm, és folyni kezd a vérem. <br />
- Az ő vére mérgező neked. –szólalt meg valahonnan Adam. <br />
- Nem iszom meg, de akkor is az ő vére. –mondta Bálint és újra végig simított a hasamon. <br />
- Azonnal enged el! –ordította egy félelemtől, aggódástól eltorzult hang miután kicsapódott az ajtó és még a fekete kendőn keresztül is éreztem a beáradó fényt. David volt az. <br />
- Hogy találtak meg? –üvöltötte Bálint. <br />
- Nem tudom. –felelte Adam összezavarodva. <br />
- Azonnal enged el! –üvöltötte újra David, mire engem felkap valaki a földről és messzebb visz a hangtól. A durva kéz tulajdonosa csak Adam lehetett.<br />
- Kérem a lányt! –hallottam meg bátyám hangját ugyanolyan messziről, mint Davidét. <br />
- Áh, Josh. –szólalt meg Bálint mellőlem. –Te itt? Hát, a sok régi szép emlék nem volt elég? Kell még egy-kettő? –mondta tovább. Lehetett hallani a hangján, hogy mosolyog. <br />
- Nem lesz semennyi. Te elmész innen, és mindenki éli tovább az életét! –mondta Richard. Mennyien jöttek még? <br />
- Áh új vámpír. Van még? –vigyorgott Bálint. <br />
- Igen, én. –szólal meg Jasper. Érezni lehetett, ahogy mindenki csak Jaspert és Bálintot nézi. Nem lehetett hallani semmit sem csak az én torkomban zakatoló szívemet. <br />
- Te, mit keresel itt? –szólalt meg végre Bálint is pár perc múlva. <br />
- Ez itt a mi területünk. –sziszegte Jasper. <br />
- Ti ismeritek egymást? –hallom meg Rosalie hangját, közvetlen mellőlem. <br />
- Te meg mit keresel itt? –ordítottam. <br />
- Ismeritek egymást? –kérdezte újra Rosalie. Kinyitottam az elmémet és elkezdtem Rosalie gondolataiban olvasni. Végig itt volt mellettem csak le volt kötözve mindene. Anya is itt van. Felsikítottam mire magamon éreztem mindenki tekintetét. <br />
- Meddig tart egy korty alkohol tartalma bennem? –kérdeztem gondolatban, bár nem tudom, hogy kitől. <br />
- Két óra. –szólalt meg ingerültem David, de hangosan. Kipattantak a szemeim és a kendő is lecsúszott egy kicsit. Kiugrottam Adam kezéből, mikor nem figyelt és átváltoztam. Négy órája kaptam azt a korty alkoholt és én hülye…. Ebben a pillanatban David nekiugrott Bálintnak míg Josh Adamnak. David egy szempillantás alatt letépte Bálint fejét, de Josh és Adam arca tovább tartott. Egymásnak ugrottak többször is, de egyiküknek sem sikerült megsebezni a másikat. Eközben Rosalie a hasamon lévő vágással foglalkozott. <br />
- Wááá! –üvöltötte Josh miközben a falhoz vágta ellenfelét majd leszakította a kezét és az egyik lábát. Kint már éget a tűz amit Jasper gyújtott és pár másodperc múlva Adam és Bálint már a tűz lángjaiban mondták ki utolsó szavaikat, gondolataikat. <br />
- Ashley! –szaladt hozzám David majd felkapott és magához szorított. Két másodperc múlva már patakokban folytak a könnyeim, de biztonságban éreztem magam karjai között. <br />
- Annyira sajnálom. –suttogta a fülembe. <br />
- Nem…a…te…hibád. –szipogtam miközben szorosan öleltem őt. <br />
- Oda nézzetek! –állt fel Richard Rosalie mellől és az erdő felé mutatott. Egy óriási farkas repült ki a fák közül be a tengerbe és négy árny rajzolódott ki a sötétségből. Négy női árny. <br />
- Ilyen nincs! –futott Jasper emberi tempóban az egyik árnyék felé, és megölelte. <br />
- Katy. –suttogta Daniel, mire a lány gyorsabban kezdet futni és Daniel karjaiba zárta magát. <br />
- Megöltétek mind a tízet? –kérdezte David Katyra nézve. <br />
- Mint a húszat. –mosolygott a lány magabiztosan. A gondolataiban kezdtem olvasni, mivel nem értettem semmit, de pár perc múlva minden összeállt. A lányok legyőztek húsz farkast, a fiúk átúsztak a kilátóig ahol mi voltunk, majd a hullám elrabolta anyát, de ők anyu után ugrottak. A végén Bálint befutott anyával, Rosali-val és velem ebbe a házba és ők nem tudták, hogy hova tűntünk. Belice, Katy és Jenny megöltek húsz farkast….de akkor ki a negyedik árny? –gondolkoztam el. Erősen figyelni kezdtem és döbbenetemet nem csak én vettem észre. <br />
- Nem lett semmi baja. –suttogta a fülembe David. Ránéztem majd vissza a negyedik árnyra ami lassan kezdet kirajzolódni a tűz fényében. Elindultam felé miközben a gondolatait olvastam. <br />
- Nem igaz, hogy nem értem oda időben. Az én hibám, hogy meghalt, egyedül az enyém. <br />
- Hova nem értél oda? –suttogtam mögötte mire ő lemerevedett és lassan megfordult. A szemembe nézett, a keze elindult a hasam felé ahol még mindig vérzett a seb. Hozzá ért, mire én felszisszentem.<br />
- A szellemeknek nem fáj semmi. –buggyant ki az első könnycsepp majd a többi. <br />
- Figyelj Ginny. Élek. Nem én haltam meg hanem Bálint és Adam. –fogtam meg a kezét, ő pedig újra a szemembe nézet. <br />
- Istenem. –suttogta majd magához vont és teljes erejéből megölelt. <br />
- Ahh! –nyögtem föl, mivel a sebem még mindig fájt. <br />
- Annyira sajnálom. –tolt el magától és tudtam, hogy nem csak azért mondta, mert megszorította a sebemet. <br />
- Nem a te hibád. És ha meghaltam volna, is. Az sem a te hibád lett volna! –öleltem újra magamhoz de most nem foglalkoztam a mély fájdalmammal. <br />
- Tessék! –vette le magáról a piros hosszú ujjú felsőjét. <br />
- Köszi. –mosolyogtam rá, majd homlokon pusziltam és vissza indultunk a többiek felé. <br />
- Ashley! –ölelt magához Katy. <br />
- Ahh! –nyögtem fel újra de nem engedtem el a barátnőmet. <br />
- Húgom. –suttogta a hátam mögött Josh mire elengedtem Katyt és a bátyám nyakába ugrottam. Ő ölelt a legerősebben és ez már kín volt ezért egy perc után elengedtem. <br />
- Megsérültél? –kérdezte. <br />
- Picit. –húztam fel Ginny felsőjét és megmutattam a körül-belül húsz centi hosszú vágást. <br />
- Mennyünk apához. –mondta Rosalie mire David felkapott és három perc alatt haza is futottunk. <br />
- Már itt is vagyunk! –lépett be a szobámba Christian Emmával az oldalán. Lefeküdtem az ágyra és felnyitottam a felsőt. David végig mellettem volt és fogta a kezemet, míg Christian összeöltötte a sebet. <br />
- Ennyire mély sebet még vámpírnál nem láttam. Gondolom a leopárdságod tett rá még egy lapáttal. –mondta miközben dolgozott rajtam. <br />
- Köszönök mindent. –néztem végig a családomon. <br />
- Ez csak természetes. Az a tetű meg megérdemelte. –ölelt meg David. <br />
- Sajnálom. –néztem Max-ra. <br />
- Semmi gond. Bár a testvérem, volt de megérdemelte. Tudom, hogy szemétség ez a szó, de ez az igazság. –mosolygott. <br />
<br />
Egész este a régi emlékekről beszélgettünk. Ugye páran nem nagyon tudtunk mondani semmi nagyon régit, hiszen nem emlékszem olyan sok mindenre. Jól telt el a nap hátralévő része és örültem, hogy nem hoztuk fel többet ezt a témát. <br />
<br />
Éjszaka nem aludtam és ezt reggel David is szóba hozta. <br />
- Már másfél hete nem alszol. Két hétig bírod. Kezdesz gyengülni. Jenny is észrevette. –nézet rám miközben öltöztem. <br />
- Bírom még. –mondtam de tudtam, hogy igaza van. <br />
Elindultunk a suli felé, gyalog majd elmentem tesire, bioszra , nyelvtanra és föcire. Föci után elmentünk enni Ginnyvel egy pizzát majd visszamentünk matekra és kémiára. <br />
<br />
Órák után hazasétáltam egyedül –mivel Davidnak és a családjának vért kellett inni, mert ők is kezdtek gyengülni.<br />
<br />
<br />
Este tizenegy felé, megjött szerelmem egy csokor rózsával. <br />
- Most miért kapom? –mosolygok rá. <br />
- Mert szeretlek. –csókol meg, majd felkap és az ágyra fektet. Lehúzom róla a felsőt, ő is az enyémet de ajkunk egy pillanatra nem szakad el a másikétól. <br />
Egyfolytában simogattuk és csókolgattuk egymást. Oda lent éreztem irántam érzet vágyának bizonyítékát. Fél óra múlva egyszerre léptük át a gyönyör kapuját és tudtam, hogy hihetetlenül boldogok voltunk régen, leszünk ezentúl, vagyunk most.<br />
<br />
<br />
és ennyi:D remélem tetszik és kapok pár komit:D<br />
Köszönöm lányok a komikat:D<br />
Szerintem kedden jön a következő rész:D<br />
Puszii lányok:Pszerii(KL)Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-28880907531786266312010-02-06T23:47:00.000-08:002010-02-06T23:47:29.347-08:00Sziasztok!:DÚjra itt:D<br />
Nos Drágáim van újra egy rossz és két jó hírem;)<br />
A rossz: <br />
Csak este lesz rész:S Sajnálom de van magyarázatom rá!(ami az egyik jó hír):<br />
Fent van az első fejezet az új Blogomban!<br />
Kat aki érdekel;) ::<br />
<br />
http://kicsilanynagyszerelem.blogspot.com/<br />
<br />
Azért nincs most rész mert, most nagyon az új töribe vagyok jobban belemélyülve(tudjátok:képek,zenék,szereplők.) és csak délután fogom elkezdeni a további írást!<br />
Remélem tetszik majd az új Blog és kapok majd sok-sok kommentárt:D<br />
Szeretlek Titeket Csajok<3Puszii(KL)Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-38544059936859868672010-02-05T05:04:00.000-08:002010-02-05T05:05:05.871-08:00Rossz hír:/Sziasztok:D<br />
Embereim, van egy rossz hírem...vége..<br />
CSAK VICCELTEM:D<br />
Van két jó és egy rossz hírem:D:S<br />
a rossz:<br />
Nincs netem! Így még egy hétig KB nem lesz rész:S<br />
A jó1: <br />
Nem álok, le az írással és egy hát múlva extra hosszú részt fogtok kapni!:D<br />
A jó2:<br />
Egy hét múlva új Blogom lesz:D Vagyis még egy:D <br />
Van egy történet, amit írok már rég óta, és úgy tervezem, hogy felrakom:D<br />
Kaptam egy ajánlást miszerint ha folytatom azt a történetet NETEN és meglesz a száz feji akkor írhatok még egyet és kiadják az első könyvemet;)<br />
Kérem, majd a biztatásokat és a kommenteket;)<br />
Szeretlek titeket csajok: Gicus, Anna, Kitta;)<br />
Puszzanektek(KL):DRitusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-91116748501704781672010-02-01T13:03:00.000-08:002010-02-01T13:03:48.558-08:0019. fejezetÚjra belém csapott a felismerés, és tudtam, hogy nem Josh fekszik rajtam és nem Josh csókolgat. <br />
- Te meg mi az istent keresel itt Bálint? –suttogtam. Mind a ketten felnevettek, én pedig féltem. Tudtam, hogy valami lesz, de hogy mi azt nem tudtam. Újra csörögni kezdezz a telefonom.<br />
- Úgy látom a bátyád, nem nagyon akar nyugodni. –szólalt meg Bálint. Hangja hallatán remegés futott végig a testemen. <br />
- Honnan tudod, hogy Josh az? –szűrtem a szavakat a fogaimon keresztül. <br />
- Megérzés. –nyúlt bele a zsebembe és kivette a telefonomat. –Igen? –szólt bele. Rám nézett. –Most nem ér rá. Épp élvezi a közelségemet. –mosolygott majd belecsókolt a nyakamba. Tudtam, hogy David és a többiek mindenhol keresni fognak, csak itthon nem. Hiszen ha valakit „elrabolnak” azt nem a saját házába viszik. <br />
- Ha egy újjal is hozzá mersz érni neked véged! –ordította Josh a telefonba. <br />
<br />
<br />
David szemszöge<br />
<br />
- Ha egy újjal is hozzá mersz érni neked véged! –ordította Josh a telefonba miközben az erdőben kutattunk Ashley után. Ha bántani meri…én nem tudom mit csinálok vele. Ez az én hibám. <br />
- Hagyd az önsajnálatot, mert nem a te hibád, inkább keressük meg! –állt mellém Daniel. Tudtam, hogy igaza van így, újra neki indultam a végtelennek. <br />
- Rosalie nem látsz valamit? –kérdezte Katy. Mindenki Rosalie felé fordult….de ő nem volt sehol. Josh már kapta is a telefonját és tárcsázta a számot. <br />
- Túl könnyű lenne, ha ő is veletek lenne. Még az egyik lányt el fogjuk rabolni tőletek. Estig van időtök gondolkodni. –nyomta ki Bálint a telefont. Újra elöntött a düh és a félelem érzet.<br />
- Wáá! Elrabolta az a szemét! Darabokra marcangolom! –üvöltötte Richard miközben kidöntött három fát egymás után. <br />
- Megtaláljuk! –jelent meg Emma és Christian is. <br />
- Mennyünk! Hol nem kerestük még? –kérdezte idegesen Josh. A gondolatai összevissza jártak minden zugon ahová benéztünk, de sehol. A városban mindenhol megnéztünk minden helyet kivéve egyet nem…<br />
- Nálatok voltunk már? –kérdeztem. <br />
- Szerinted, ha én most el rabolnálak hazavinnélek? –nézett rám hülyén Josh. <br />
- Egy próbát megér! –szólalt meg Katy is. Mindenki bólintott majd elindultunk a ház felé. Mikor oda értünk az erdőben halk motoszkálást hallottunk. A hang irányába eredtünk, de mire oda értünk csak egy levelet találtunk. Mikor megláttam szerelmem írásával találtam szembe magam. Fel kaptam és hangosan olvasni kezdtem: <br />
- Ha a sós víz a torkomat égeti, minden emlék elveszik! –olvastam mire Katy felsikított. –Tudnotok kell, hogy bármi lesz én mindig szeretlek titeket! –fejeztem be. Utóirat: Szeretlek Szerelmem! –ezt nem olvastam fel hangosan csak a társaságra, néztem. <br />
- Meg akarják fojtani? –sikított fel Henriett. <br />
- Azt ígértétek vigyázni fogtok rá! –ordította Josh az ég felé. <br />
- Te kihez beszélsz? –kérdezte Katy.<br />
- Belice nagyszülei az ígérték, hogy vigyáznak rá, de hát…nem sikerült valami fényesen. –suttogta Josh.<br />
- De sikerült. Csak túljártak az eszünkön. –emelkedett ki a két angyal a tóból. Nem voltak se idősek, se fiatalok. A férfi fekete, a nő piros szárnyakat viselt. <br />
- Meg fog menekülni, de nem ma! –jelentette ki a nő. <br />
- Holnap? –kérdeztem reménykedve. <br />
- Az csak rajtatok függ. Első irány pontot fogjuk megadni. Utána a többit. –mosolygott a férfi. <br />
- Milyen irány pont? –kérdezték többen is. <br />
- Találjátok meg Bálintot, Adamot és a két lányt. – <br />
- Adamot? –zendült fel a társaság. <br />
- Mi van velem? –lépett ki a fák közül mosolyogva. Josh ráugrott így ő kifeküdt de mozdulni nem tudott. <br />
- Te szemét állat! Hallottam a telefon túloldalán a hangodat? Hol vannak Bálinték? –szűrte a fogai közt. <br />
- Nem tudom, ki az a Bálint, és hogy miről beszélsz! –ordított vissza de a gondolatai lejátszottak mindent. <br />
- Te ott voltál! –nézett rá Daniel. <br />
- Nem. Hol? –hadarta gyorsan Adam. <br />
- Ott voltál te szadista! –kiabáltam miközben a torkának estem. Az én torkomból óriási morgás tört fel és még én is meglepődtem, hogy milyen hosszúra nyújtottam el. <br />
- A Csendes-óceán felé vitte! –szólalt meg pár perc múlva. <br />
- Rosalie is ott van? –kérdezte Richard.<br />
- Igen. –bólintott, én pedig elengedtem, mire Ő háttal a földre esett. <br />
- Mennyünk. –szóltam majd előre futottam és amilyen gyorsan csak tudtam, a Csendes-óceán felé kezdtem futni. Pár perc múlva már a tenger szélénél jártam mikor a gondolatai bejutottak a fülembe. <br />
- Segítsetek! –gondolta egyfolytában, csak egy kis hiba volt. <br />
- A hang most honnan jön? –teszi fel a kérdést Daniel. A hangja minden felől jött, mert akkora szél volt, hogy elől-hátul, lent-fent lehetett hallani bárhova mentem.<br />
- Második iránypont! Meg kell keresnetek a hang igazi irányát! Ez a legnehezebb! –jelent meg majd tűnt el Belice nagymamája. <br />
- Én látlak titeket. –szólt bele a telefonba Bálint, mikor Josh felvette. –Ügyesek vagyok, de a lány az enyém. –mondta majd egy kis motoszkálást hallottunk. <br />
- Kérlek segítsetek! Itt vagyok a magamsb. –fogta be valaki Ashley száját. <br />
- Ennyit kaptok. És a lányokra vigyázni! –szólt Bálint majd letette a telefont. Ennyire utálatot még vámpír iránt nem éreztem, mint iránta. Ha egy újjal is Ashley-hez ér megölöm! <br />
- A maga….?Ennyit kaptunk! Hol kezdjük a keresést? –kérdezte Josh. Ő sem volt nyugodt az biztos.<br />
- Szerintem az magas lenne. –szólalt meg Katy. És igaza volt. <br />
- Igazad van. Én nem gondoltam volna rá. –gondolkodtam el. Valahol, magas pontban, de hol? –néztem végig a tengerparton. Nem láttam semmi magas pontot, csak a házak tetejét. A nap már narancssárga volt miszerint Belicét, Jennyt és Katyt valahová el kell rejtenünk vagy minden erőnkkel vigyázni rájuk. <br />
- Most mi lesz? Ez a fa a legmagasabb pont! –mutatott Josh az egyik fára. <br />
- Magas pont…magas pont! Hé! Meg van! Ma az első órám földrajz volt! Pont ezt a területet vettük! –gondolkodott Katy. Én csak rá összpontosítottam. Okos lány, és mindig vannak jó ötletei. Katy leült az egyik sziklára miközben a többiek a tengerpartot figyelték, hátha találnak valamit. A legmagasabb pont még mindig a fa volt, ami felettünk állt!<br />
- A Magas Sirály Királyi Söröző! –sikított fel hirtelen Katy, mire mindenki csak rá figyelt. –A magas nem biztos, hogy csak a magasságra jelenti! –vigyorgott fel büszkén. <br />
- Ügyes vagy. –mosolyogtam el. –De akkor Ashley miért nem tudd átváltozni és kijönni? –komolyodtam újra el. Újra neki indultunk az éjszakának. Katy mellettem szaladt a gondolataiban merülve, és néha-néha rám pillantva. <br />
- Meg van! Hiszen söröző! Presszó! Ashley mesélte, hogy Bálint rájött, hogy az alkoholtól nem változik át! Azért vitte oda! Itatott vele alkoholt! –ez ám az ész. Mindenki elmosolyodott. <br />
- Milyen kedves. Meghívta egy italra. –mosolyodott el gúnyosan a gondolataiban Jenny mire én majdnem felnevettem. <br />
- Emberek! –szólalt meg Katy. <br />
- Vámpírok. –suttogta Jasper. Mindig is zavarta ha embereknek szólítottak minket, de most nem ez a fontos. <br />
- Akkor vámpírok! Logika! A legmagasabb pontra vitte ami a Magas Király legfelső tetején van! Vagyis a kilátó mellett! Vagyis ott! –mutatott hirtelen egy kis dombra beljebb a tengerben, amin egy kilátó ékeskedett mellette pedig egy kis sötét valami. Gondolom az lehet az a presszó. <br />
- Mennyünk! –szólt Josh és már vállig a vízben is volt. Mindenki utána ment, és pár perc múlva már a szigeten álltunk. <br />
- A harmadik irány pont. Vigyázzatok és közben találjátok meg Rosaliet! – emelkedett ki a vízből Belice nagymamája. <br />
- Mire kell vigyázni? –kérdezte Josh. <br />
- A farkasokra! –mutatott a part azon részére ahol, pár perce álltunk. Tíz vérfarkas állt ott fogukat vicsorítva felénk, és nem kevés veszettség is lehet bennük. –Egy vámpírt is megfertőzhetnek! –mondta és újra elnyelte egy hullám. A szél nagyon nagy volt és már kezdett sötét is lenni. <br />
- Hé! –szólalt meg Josh. –Miért csak Rosaliet kell megkeresnünk? –kérdezi. <br />
- Ashley nincs itt! –szólal meg most Katy. –Most Rosaliet kell megkeresnünk, mivel ő tudd majd segíteni megkeresni Ashleyt! Vámpírok! Logika! –forgatta a szemeit. <br />
- Csak az egyikőjük van itt? –döbbent le mindenki. <br />
- Egyszerre csak egyet kapunk! Igaza van! –szólalt meg elsőnek Henriett. Körbe álltuk a kis házat aminek a fejlécén a söröző Neve volt kiírva. Magas Király. Hirtelen egy óriási hullám csapot le a szigetre, és nagy döbbenetünkre, tényleg elrabolták az egyik lányt….. <br />
<br />
<br />
<br />
És ennyi:D Szerintem majd csak szerdán jövök újjal;)<br />
Várok pár komit:) <br />
Köszönöm lányok a komikat:D Jól esnek:D<br />
Remélem tetszik a rész;)<br />
Gicus:<br />
gondolom kíváncsi vagy ki az a lányXDeszed van;)rájössz erre is mint a Magas KirályraXDXD imádlak te Nőő:D(KL)Köszi a segítséget;)<br />
Kitta és Anna nektek is köszönök mindent:D imádlak titeket csajok:$(KL)Ritusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-17221160744759245802010-01-31T09:51:00.000-08:002010-01-31T09:51:23.049-08:0018. fejezet- Igen, vele randiztál. –jött le a lépcsőn Jasper.<br />
- Bálint húgával randizott? –kérdezte Ashley a legfelső lépcsőfokról. <br />
- Ezek szerint. –húzta a száját Josh. <br />
- Hát figyelj. Holnap minden kiderül. De most menjünk haza. –szólt Daniel. Mindenki bólintott majd köszöntünk és hazafelé vettük az irányt. Felmentünk a szobánkba majd leültünk az ágyra. <br />
- Mikor legyen az esküvő? –kérdezte Szerelmem. <br />
- Szerintem, ne egy hónap múlva legyen. –mosolyogtam. <br />
- Két hét múlva megfelel? Rosalie elintézi nekünk. –mosolygott. <br />
- Nekem meg. Minél hamarabb annál jobb. –feleltem és szenvedélyesen megcsókoltam. <br />
<br />
<br />
Ashley szemszöge<br />
<br />
<br />
<br />
- De hiszen, Rosalie azt látta, hogy vele simán leélhetnéd az életed! –mondtam Joshnak miközben leültünk a nappaliba. <br />
- Szerinted húsz évesen máris elkötelezem magam? –nézett rám. <br />
- Remélem nem. –sóhajtottam majd felálltam és a szobámba sétáltam. Nem akarom, hogy Bálint itt legyen. <br />
- Ahj. –sóhajtottam majd elmentem lefürödni és befeküdtem az ágyba. Egy óra múlva David is megérkezet. <br />
- Karácsonykor nem kaptál tőlem semmit. –szólalt meg hirtelen. <br />
- Tudom. Te se tőlem. És? –kérdeztem. <br />
- Tessék. –nyomott a kezembe egy borítékot. <br />
- Rendben. –álltam fel. –Tessék. –vettem ki a szekrényből egy dobozt. Átadtam neki majd ő is nekem a borítékot. <br />
- Bontsd ki! –utasított. Két lapot vettem ki belőle. Mint a kettőre ugyan az volt ráírva. Hajó utazás, Amerikába és vissza. <br />
- Ez most komoly? –döbbentem le. Két hetes út lenne. <br />
- Igen, komoly. Természetesen a nyári szünetbe mennénk. –mosolygott és megcsókolt. <br />
- Most te jössz! –mutattam a dobozra. A dobozban a tőle kapott nyakláncom párja volt. <br />
- Ezt adtam én neked még hetedikbe? –kérdezte miközben megvizsgálta a tárgyat. <br />
- Nem. –vettem ki a pólóm alól az enyémet. –Az a párja. –mosolyogtam. <br />
- Köszönöm. –csókolt meg majd magára kapcsolta a nyakláncot. <br />
- Szeretlek. –csókoltam még egyszer meg. <br />
- Te vagy az életem. –mosolygott. <br />
<br />
<br />
Másnap reggel bepakoltam a táskámba, felvettem egy piros nyakba kötős felsőt egy fehér csőnadrággal majd lementem reggelizni. <br />
- Jó reggelt. –köszöntem anyának, miközben a hajamat a fejem tetejére felfogtam. <br />
- Neked is. –puszilt meg. <br />
- Josh? –kérdeztem. –Már felébresztettem. –néztem körbe de sehol sem láttam. <br />
- Már elment. –kaptam a választ. <br />
- Ilyen korán? Hová? –néztem az órára. Még csak fél hét volt. <br />
- Elment a haverjaival elintézni egy-két dolgot. –válaszolta anya. Nem nézett a szemembe és tudtam, hogy ilyenkor valamit nem mond el. <br />
- Megyek. Köszi a reggelit. –emeltem fel a szendvicset majd beraktam gyorsan a karika fülbevalómat és megpusziltam anyát. Kint az előtérben felvettem a fekete magas sarkú csizmámat majd kint megcsörgettem Davidot. <br />
- Már is ott vagyok. –mondta és letette. Hallottam a hangján, hogy valami nincs rendben, csak azt nem tudtam eldönteni, hogy mi. Befordult a sarkon egy szürke kocsi engem pedig egy furcsa érzés kerített hatalmába. A kocsi lassítani kezdett, én pedig vissza léptem a kertkapun. <br />
- Eljössz velem? –kérdezte egy rég nem hallott hang, mire bennem megállt minden. Csak a fekete sisakját néztem és a fekete napszemüvegét és ahogy felém fordul. –Ha már a bátyád nem fogadott szépen…akkor legalább te. –mosolygott. <br />
- Mi van Joshal? –kérdeztem félve. <br />
- Semmi. Még. –suttogta majd gázt adott és elhajtott. Nem tudtam, mi baja lehetett de aztán megértettem. David kocsija fordult be a sarkon, nem kis sebességgel. <br />
- Nem bántott, ugye? –ugrott ki a kocsiból. <br />
- Nem, de Josh…<br />
- Joshnak nem lesz baja. –erőltetett magára egy mosolyt majd segített beszállni a kocsiba ő pedig beült a volán mögé. Egész úton nyugtalan voltam. Ha Josh… de mi van ha nincs is semmi baja és az iskolában van?!<br />
- Joshnak nem lesz baja. –mondta még egyszer David mikor már az iskola parkolójában álltunk a kocsival. A tömegben a bátyámat kezdetem keresni de sehol nem láttam. <br />
- Hol van? –kérdeztem idegesen. <br />
- Ott! –mutatott Rosalie felé. Igaza volt tényleg ott álltak. Kiszálltunk a kocsiból és gyors léptekkel feléjük siettünk. <br />
- Sziasztok! –köszöntek. Biccentettem de nem vettem le Josh-ról a szememet. A fekete csuklyála rá volt borítva a fejére, ráadásul csak a fél arcát láttam. Néha, néha összeszűkült a szeme –mintha fájna neki valami- de amúgy rendesen viselkedett. Jelzőcsengő után mindenki elment órára. Nekem Magyar volt az első. A tanár bejelentette, hogy doga így elővettem egy tollat és két perc alatt beírtam az összes eredményt. <br />
- Magával meg mi történt? –kérdezte a hátam mögött a tanári hang. Hátra fordultam és nagy meglepetésem a tanár, Josh-hoz beszélt. <br />
- Nem szeretnék róla beszélni, tanárnő. –hallottam meg bátyám hangját. A tanárnő felegyenesedett de nem mozdult. Most kívántam a tanárt a pokolba. Fél órán keresztül ott állt. Olyan érzésem volt, hogy most tudnák vele veszekedni mint pár évvel ezelőtt. Rosszul magyarázta el az anyagot, rossz volt a dogánk is én pedig leálltam vele veszekedni. Mindenki csak röhögöt. Végre arrább ment így pont ugyan abban a pillanatban néztünk egymásra a bátyámmal. Az arca egyik oldalon több helyen is vérzett és kék-lila foltok borították a karját. Verekedett ez már holt biztos. És azt is tudtam, hogy kivel…<br />
- Tökéletes. –szólalt meg hirtelen a tanár mellettem, majd felemelte a dolgozatomat és elment. A csöngetés pár perce előtt a tanár beszedte a dolgozatokat majd elkezdte javítani. Csöngetés után kiszaladtam a folyosóra ahol már Josh várt rám kapucnival a fején. Megfogta a kezemet –nem kis erővel- és kivonszolt az épületből. <br />
- Van fogalmad róla, hogy mit tettél? –üvöltöttem. –Rátámadtál Bálintra! Bajod is eshetett volna! Sőt esett is! –kiabáltam rá. <br />
- Gyere. –fogta meg a kezemet majd az autója felé kezdett vonszolni majd beültünk és hazamentünk. <br />
- Most már elmagyarázhatnád, hogy miért mentél neki? A legkisebb bajod is nagyobb legyen annál, hogy akkor az a szemét mit tett velem! –kiabáltam neki a ház előtt, majd felugrottam az erkélyre –az emberekkel mit sem törődve- és bent az ágyamba hassal ráfeküdve az arcomat a párnába temettem. <br />
- Nem vagy normális. –suttogtam mivel tudtam, hogy ő is bent van a szobába. Hirtelen ráült a hátsó felem közepére a kezemet az egyik kezével lefogta és undorító módon belecsókolt a nyakamba. <br />
- Mi a fenét csinálsz? –üvöltöttem újra de a fejemet az ő arca a párnába nyomta. -Azonnal hagyd abba, testvérek vagyunk te agyalágyult! –mormoltam a párnába. Csörögni kezdett a telefonom mire egy leopárd ugrott be az ablakomon. A leopárd átváltozott, mire Adam lett mellettem. <br />
- Meg mondtam, hogy itt van. –mosolygott. <br />
- Azonnal engedjetek el! –sikítottam. <br />
- Anyuci nincs itthon, hogy megvédjen! Apuci pedig a halálán van. –mosolygott Adam, miközben Josh végig-végig a nyakamat csókolgatta. <br />
- Josh szállj már le rólam! Esküszöm, ha elengedsz én megöllek, de ezt komolyan mondom! –sikítottam. Nem értem, hogy mi baja van hiszen a testvérem. Nem bántottam meg semmivel. <br />
- Meg mondtam azt is hogy milyen gyönyörű. –simított bele a hajamba Adam. <br />
- Ő az enyém. –vicsorította az ismert hang a nyakamból mire én lemerevedtem. Újra belém csapott a felismerés, és tudtam, hogy nem Josh fekszik rajtam és nem Josh csókolgat. <br />
<br />
<br />
<br />
Nem lett valami hosszú:/ de remélem tetszik!<br />
várok pár komit:):)<br />
Köszi lányok az előző részhez a komikat és Kittától MSN-en a dicséretett:D<br />
Szerintem a következő rész kedden jön;)<br />
imádlak titeket csajok:Dpuszii(KL):DRitusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-29739896890663708612010-01-30T07:29:00.001-08:002010-01-30T07:40:03.532-08:0017. fejezet- Apa meghalt!? –sikítottam kétségbeesetten és a sós könny már az arcomat csiklandozta. <br />
- Nem. Még. –suttogta Rosalie. <br />
- Ezt ki tudta eddig? –álltam fel és az ajtó felé kezdtem hátrálni. Mindenki megbánt arccal nézett vissza rám. Keservesen sírtam. <br />
- Te tudtad? –néztem Joshra. Felállt majd elindult felém. –Állj! Te is tudtad? –kiabáltam. Bólintott. –És te? –suttogtam és Davidra néztem. <br />
- Sajnálom, de... –kinyitottam az ajtót majd kimentem a szobából és fürdőszobába mentem. A tükörhöz sétáltam és nagy levegőket vettem. Megkapaszkodtam a kézmosó kagyló szélében és újra keserves zokogásba, kezdtem. Úgy éreztem, hogy itt a vég. Olyan boldogok voltunk még pár perce, most pedig…apa meghalt! De mi köze van ehhez Adam-nak? Csak egy….ő ölte meg apát. Ezt nem tudom elhinni. Hol lehet? Miért tette? –a földre roskadva a sarokba kúsztam mikor hirtelen vérszaga csapta meg az orromat. Felálltam majd kinyitottam a fekete szekrény ajtót, mire egy fekete szák gurult a lábam elé. Hátra ugrottam majd a fekete zsákot kezdtem figyelni. Pár perc múlva megmozdult benne valami és egy kéz húzódott ki belőle. Egy férfikéz. Elfordultam és kezeimbe temettem az arcomat, és sikítani kezdtem. Kicsapódott az ajtó és mindenki a szobába termet. <br />
- Te hülye állat! Hogy merészelsz ekkora hülyeséget csinálni! Igaza van tesódnak, egy hülye tetű vagy! –ordította a zsáknak David. Röhögve kimászott belőle, Adam én pedig újra zokogni kezdtem. –Css! –ölelt magához David én pedig a mellkasába fúrtam az arcomat. <br />
- Josh állj! –sikította Rosalie mire én a bátyámat kerestem a tekintettemmel. Ép átakart változni és Adamra akart támadni. <br />
- Állj…-sikítottam de hirtelen elnyelt a sötétség. <br />
<br />
<br />
Katy szemszöge<br />
<br />
Nem mondhatjuk el neki, hogy az apja meg fog halni és tudom, hogy rosszul fog esni neki, hogy ezt mindenki tudja csak ő nem. <br />
- Meg fog nekünk bocsátani. –ölelt magához Daniel. <br />
- Hát remélem. –suttogtam. Hirtelen egy sikítást halottunk a fürdőből mire mindenki ott termet. Egy fekete zsákból nyúlt ki Adam keze Ashley pedig sikít. Nem ismeri fel. <br />
- Te hülye állat! Hogy merészelsz ekkora hülyeséget csinálni! Igaza van tesódnak, egy hülye tetű vagy! –ordította a zsáknak David. Röhögve kimászott belőle Adam Ash pedig újra felzokogott. –Css! –ölelte magához Ashleyt. <br />
- Josh ne! –sikította Rosalie. Épp átváltozott és Adamra akart támadni. <br />
-Állj... - akarta sikítani Ashley, de összesett, ám David megfogta, mielőtt elérte volna a padlót.<br />
- Héhé! –esett kétségbe Adam is most már. <br />
- Te hülye! Ez a te hibád! –üvöltötte Josh. <br />
- Már miért lenne az enyém? –kérdezte Adam de végig Ashleyt nézte. <br />
- Te ölted meg apát! –ordította Joe. <br />
- Te kussoljál! –szólt be neki Adam. <br />
- Héééé! –jelent meg Belice mire Adam lemerevedett. <br />
- Bocsánat én nem úgy gondoltam. –ment hátra felé, de megbotlott a zsákba és hátra esett. <br />
- Még egy ilyen szót mondasz Joe-ra neked véged. Most nem, mert meghalok ha megöllek, de…Katy gyere csak ide! –elvigyorodtam majd oda sétáltam. <br />
- Tudom, hogy mire gondolsz és szerintem remek ötlet. –vigyorgott Belice majd arrébb állt így a fél fürdőszoba a szolgálatomra állt. Daniel hátul megfogta a két kezét így nem volt esélye a menekülésre. <br />
- Tudod annyira, hiányoztál az életünkbe, mint lufi árusnak a nyílzápor. –simogattam meg Adam arcát miközben végig a szemébe néztem. Nagy lendületből a leggyengébb pontjába rúgtam a magas sarkúmmal. <br />
- És tudod. –folytattam. –szívesen kiverném a fogaidat, de miért tegyem elviselhetőbbé az arcodat? –mosolyogtam és oldalról adtam neki egy pofont, mire kirepült három foga. <br />
- A tököm! –ordított. <br />
- Hagyjuk. Most már legalább érzed, hogy mekkora fájdalom volt Ashleynek amiért a szívébe martál. –gúnyolódtam és újra tökön rúgtam. –Legszívesebben akkorát rúgnék, hogy a Göncöl szekér rendszámát olyan közelről lásd, mint most engem, de nem teszem mert… -közelebb sétáltam és a nyaka köré fontam karjaimat. Hátrahajtottam a fejem és vártam. Pár pillanat múlva tudta, hogy mit akarok így az arca közelíteni kezdett az enyém felé. Még jobban hátra hajtottam a fejem és óriási lendülettel és erővel lefejeltem. Hátra tántorodott majd rám nézett és összeeset. <br />
- Ez szép volt. –mosolygott Daniel és megcsókolt. <br />
- Wáááááááá a tököm! –hallottuk meg a kiabálását. Mindenki nevetni kezdett, még....<br />
- Ashley. –suttogta David és magához ölelte a magához tért lányt. <br />
- Szép volt Katy. –nevetett Ash. <br />
- Köszönöm. –vigyorogtam. <br />
- Apukátok magához tért, de nincs teljesen jól. Még nem biztos, hogy meghal! –nézett egyfolytában az ablakon kifelé Rosalie. <br />
- Remélem nem. –suttogta Ash. <br />
- Miért tetted? –hajoltam le Adamhoz. <br />
- Nem én voltam! Ah tököm… -szorította az említett tárgyat. A csizmámmal ráléptem így még hangosabban felsikított. <br />
- Miért tetted? –kérdeztem. <br />
- Mert szeretem a lányát! –üvöltötte. <br />
- Ezért? De hiszen miért? –kérdeztem újra de nem engedetem el a golyóit. <br />
- Mert összevesztem az apjával és mert féltékeny voltam! –üvöltötte tovább. <br />
- Miért vesztél össze apával? –kérdezte Ash. <br />
- Miattad! –üvöltötte. <br />
- Miért? –kérdezte David. –Hát azért, mert az apja jobban akart engem, mint téged! A verekedésből én kerültem ki győztesen és én szeretem jobban őt! Ezért igaz? –kérdezte David. Nem válaszolt így én még jobban nyomni kezdtem azon testrészét. <br />
- Igen, igaz! –üvöltötte jobban. Elengedtem majd az oldalánál fogva az erdőbe, dobtam. <br />
- Miért nem mondtátok el? –kérdezte pár perc múlva Ashley és mire mindenki felé kapta a fejét. <br />
- Mert így akarták a szüleim. Öngyilkos akartál volna lenni, ha hamarabb megtudod az igazságot. –szólalt meg Belice. <br />
- Máskor mondjátok el, oké? –kérdezte könnyeivel küszködve. <br />
- Persze. Így lesz. –mosolyogtam majd megöleltem. <br />
- Nem biztos, hogy meg fog halni, de nem lesz pompás állapotban. –szólt neki Rosalie én pedig elengedtem. <br />
- Rendben. –sóhajtott. –Én mindent elmondok neked, és ezentúl te is nekem, oké? –nézett Joshra. <br />
- Rendben. –ölelte magához a húgát. –Te vérzel? –húzta fel az orrát Josh és eltolta magától Asht. <br />
- Jézusom! –sikított a lány. Ugyanazon a helyen vérzett ahol Bálint megvágta még annak idején. <br />
- Ez miért van? –kérdezte Josh. <br />
- Bálint vámpír és Londonban van. –nézett előre Rosalie. <br />
- Ilyen nincs. –döbbent le Ashley. –örülök, hogy életben vagy. –nézett Joshra. <br />
- Miért?<br />
- Ezek szerint csak léteznek azok a vámpír haverok. –mondta gúnyosan. <br />
- Én megölöm. –morgott fel David miközben Daniel a derekam köré fonta karjait. <br />
- Nem! Beszélek vele és megy tovább minden! –mondta Ash. <br />
- A mi sulinkba jön? –faggattam Rosaliet. <br />
- Igen. Holnap lesz az első napja. A húga eddig is ide járt. –mondta. <br />
- Ki a húga? –kérdeztem. <br />
- Egy elsős lány. –vonta meg a vállát. <br />
- Mi folyik itt? –nyitott be az ajtón Henriett. <br />
- Azt ne mondjátok, hogy ő se tudja! –vágta oldalára egyik kezét Ash. <br />
- De ő tudja. –mondtam majd lementem a konyhába és ittam egy kis vizet. <br />
- Milyen volt a mozi? –kérdezte Ash anyukája de a gondolatai egészen máshol jártak. <br />
- Rosalie szerint nem fog meghalni. –öleltem magamhoz Henriettet. <br />
- Remélem is. –suttogta. <br />
- De ki a húga? –kérdezte Josh Rosali-től. <br />
- Miért érdekel annyira? –kérdezte vissza miközben lejöttek a lépcsőről. <br />
- Mert a minap randiztam egy elsős lánnyal, mint azt te is tudod. <br />
- Igazad van! –döbbent le Rosalie. <br />
- Igaz? Én Bálint húgával randiztam? –kérdezte kitágult pupillákkal Josh miközben remegés futott végig a testén. <br />
<br />
<br />
<br />
És ennyi:D Volt ihletem<br />
És jó volt nővérem szülinapi bulija;)<br />
Köszönni a köszöntéseket csajok;)<br />
Szerintem(biztos is) holnap is lesz rész:D<br />
Remélem kapok három-négy komit<br />
Köszönöm a komit Kitta és Gicus:D(L)<br />
Imádlak titeket:DPuszii csajok(KL):DRitusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1482582261038377825.post-23723099161331914362010-01-30T03:06:00.001-08:002010-01-30T03:06:23.086-08:0016. fejezetAz utolsó mondatom után közelebb jött és szenvedélyesen, hosszasan megcsókolt. <br />
- Most ezt miért kaptam? –suttogtam csukott szemmel. <br />
- Sajnálom, hogy elhagytalak. –hangzott a válasz. –Ez az én hibám. –hallottam meg, már sokkal messzibbről a hangját. Kipattantak a szemeim és megláttam Davidot az ajtómnál. <br />
- Egyáltalán nem a te hibád. –álltam fel, ő pedig előttem termet. <br />
- De, hogy nem. Ha nem hagylak el, még most is boldogok lennénk. –simított egy kusza hajtincset a fülem mögé. Remegett a keze. <br />
- Mi a baj? –kérdeztem lágyan és megfogtam remegő kezét. <br />
- Miattam bántottak. –suttogta. <br />
- Nem akarjuk hanyagolni ezt a témát? –léptem egyet hátra.<br />
- Miattam bántottak. Ez az én hibám. –hajtotta le a fejét. <br />
- Figyelj. –léptem vissza hozzá. Felemeltem az arcát és szemébe néztem. –Szeretlek, és most csak ez a lényeg. –mondtam és megcsókoltam. <br />
- Rendben. –sóhajtott majd újra megcsókolt de már az ágyon feküdtünk. <br />
- Aludj, szerintem. –szólalt meg egy fél óra múlva. <br />
- Még egy hétig bírom. –vontam meg a vállam majd bekapcsoltam a TV-t és David-hoz bújva nézni kezdtem azt. Reggelig magamon éreztem azt, hogy nem a TV-t hanem engem figyel. Reggel tízkor összepakoltam a szobámat majd a Josh-ét is. Délben megfőztem az ebédet, majd kettőig tanultam. Felvettem egy fehér rövidnadrágot és egy kék felsőt majd egy fehér sportcipőt. <br />
- A jegyed az én jegyem mellé szól. –vizsgálta mosolyogva a papírokat. <br />
- Minő véletlen. –forgattam a szemeimet. <br />
- Baj? –nézett rám. <br />
- Nem. Csak tudod, akkor még nem voltunk együtt. –mosolyogtam. –Csak Rosalie akarta, hogy rájöjjek az igazságra. –mondtam. <br />
- Értem. –hagyta ennyiben a dolgot majd ő is hazament átöltözni majd pontban háromkor lementünk a házunk elé. A Hale család „fiatal” tagjai már megérkeztek. <br />
- Nem megyünk? –kérdezte David. <br />
- Meg kell várnunk még Josht. –mosolyogtam. <br />
- Sziasztok! –hallottam meg az említett nevet. <br />
- Akkor mehetünk? –mosolygott David. <br />
- Nem. –válaszolta Rosalie. –Max és Adam még nincsenek itt. –húzta a száját. <br />
- Max itt van. Csak még beszélget az egyik haverjával de mindjárt jön. –bökött Ginny az utca másik végébe ahonnan tényleg Max közeledett. <br />
- Jön Adam is? –kérdezte Jasper. <br />
- Aha. –motyogta Max. <br />
- Összevesztetek? –kérdeztem. <br />
- Áh nem, csak egy szadista tetű, az, az egyetlen egy baj vele. –húzta ő is a száját. <br />
- Megértelek. –mondta gondolatban David mire Daniel és Jasper kuncogtak én pedig megszorítottam David kezét. <br />
- Mehetünk. –jelent meg Adam a másik irányból. <br />
- Oké. –elindultunk. Én David és Ginny között mentem és hát ugye Max is ott volt szerelme mellett. <br />
- Mit nézünk meg? –kérdeztem hátra kiabálva Rosalie-hoz. <br />
- Nem tudom. –vonta meg a vállát. Tovább sétáltunk majd a mozi elé érve odaadtuk a jegyeket a nőnek, majd bementünk és elfoglaltuk a helyünket. Elkezdődött a film. Valami iszonyatosan nagy szerelmes filmet néztünk meg. A végén a csaj meghalt, de nem bírtam végig nézni ezért kimentem. <br />
- Jól vagy? –jelent meg David is. <br />
- Persze. –mosolyogtam. –Csak nem akartam elsírni magam. –nevettem. <br />
- Pedig megnéztelek volna. –mosolygott majd megcsókolt. <br />
- Haha. –ütöttem meg a vállát gyengéden, mire a többiek is kijöttek a teremből. Ginny sírt. <br />
- Háhá. Én mondtam, hogy gyereki de te váltig állítottad, hogy nem fogsz sírni. –öleltem magamhoz a dinkát. <br />
- Jól van, na. –szipogott mosolyogva. <br />
- Jó volt a film csak túl nyálas volt. –mosolygott Jasper. <br />
- Ja. –mosolygott Jenny is. –Elaludtál. –suttogta mire mindenki felnevetett. <br />
- Haha. Nagyon vicces. –motyogta. <br />
- Ugyan már bátyókám. Van ilyen. –nevettem én is. <br />
- Ah, ti meg végig csókolóztatok. –nevetett Rosalie. –Jasper ők, legalább nem voltak hangosak. –mosolygott Rose. <br />
- Nem is horkoltam! –vágta rá. <br />
- Áh, nem. –mosolygott Katy. <br />
- Mennyünk. –fogta meg Jenny kezét és a kijárat felé kezdte húzni. Mindenki újra felkacagott majd hazamentünk. <br />
- Ez jó film volt. –mosolyogtam Davidra. <br />
- A felét meg sem jegyeztem. –legyintett. Elmosolyodtam majd elmentem lefürdeni, majd meg vártam, amíg David is visszaér és lefeküdtünk „beszélgetni”. Így telt el a szombatom. <br />
- Ma mit csinálunk? –kérdezte David reggel. <br />
- Ma jön Belice. –mosolyogtam. –Messél magáról a családjáról meg minden. –öltöztem át majd az órára pillantottam. Tíz. Akkor félóra múlva jön. Megágyaztam majd visszafeküdtem David mellé és nézni kezdtem a plafont. <br />
- Kíváncsi vagyok, mit fog mesélni. –sóhajtottam. <br />
- Hát itt is vagyok. –jelent meg az oldalán Joe-val. –Bocsi, hogy félúton elhagytalak. –puszilta meg Joe-t majd leült. <br />
- Áh semmi. –legyintett. –Csak a Csendes-óceán közepébe estem bele. –nevetett. <br />
- Jó messzire voltatok. –ámultam. <br />
- Megismerkedtem a nagyszüleivel. –mosolygott Joe. <br />
- Szóval mesélsz…..? –néztem Belicére. <br />
- Persze. 1728-ban születtem Londonban és 1746-hoz számítom azt, hogy megválasztottak Fehér Angyalnak. –mosolygott. <br />
- Miért? –kérdeztem. <br />
- Hát a családi származásom miatt. Tudod mindig ha a következő utód eléri a 18-éves kort onnan számít angyalnak. Nekem nem mondták el, hogy ez leszek, ezért nem akartam elvállalni a feladatott de megtettem. És, hát szerencsével jártam. <br />
- Milyen feladatot? –kérdezte Joe. <br />
- Azt, hogy vigyázzak rátok, rátok, és rátok. –mutatott rám, Davidra majd Joe-ra. <br />
- Miért csak engem, Ginnyt, Maxot és Adamot tetted leopárddá? –kérdeztem az újabb kérdést. <br />
- Mert ti voltatok –kettesével- a legjobb barátok. Így lettetek azok. Tudom, hogy mind kettőtöket úgy kellett átváltoztatni, hogy először egy vámpír utána pedig egy leopárd harapjon meg, de szerintem megérte. –mosolygott. <br />
- Igen meg. –mosolyogtam én is. –De csak azért Ginny meg én mert a legjobb barátok voltunk? –húztam fel a szemöldököm. Nem értettem ezt a tényt.<br />
- Azért nem voltatok, vagytok, lesztek. –mosolygott. Bólintottam. <br />
- Az én családom más mint a többi vámpír és vérfarkas család. Mi sose bántunk semmit és senkit. Apa tavaly meghalt, amiért megölt egy embert. Anya még él, de ő nem vállalta el az Angyal szerepét, mert, neki sem mondták el. Nem bírt hazugsággal élni ezért elment. Néha találkozunk vele, a húgommal. <br />
- A húgod több mint tizennyolc éves? –húztam fel a szemöldököm. <br />
- Nem. Tizenhét, de én elmondtam neki még nyolcéves korában. <br />
- Nem volt baj? –kérdezte Katy a sötétségből. Megjöttek ők is. Josh is betoppant ugyanebben a pillanatban. <br />
- Nem volt baj, mert ezt senki nem tudja rajtunk kívül. Csak vigyáznia kell neki, hogy ne szólja el magát. Az pedig könnyen megy neki. –mosolygott Belice. <br />
- És ki a fő angyal? –kérdezte Ginny. Ő és Max is megérkezet. <br />
- Hát az ük,ük,ük,ük mamám. –mosolygott. <br />
- Hány éves vagy? –kérdeztem Ginnyvel egyszerre. <br />
- Kétszázhuszonhárom. –mosolygott. <br />
- Mama. –bújt hozzá Joe játékból mire mindenki felnevetett. <br />
- Kis lüke. –mosolygott Belice. <br />
- Jó idős vagy. Én vagyok százhuszonöt éves. –mosolyogtam. –Alapból meg tizenkilenc. –nevettem. <br />
- Még mindig én vagyok a legidősebb. –mosolygott Jasper. <br />
- Mennyi is vagy? –kérdeztem. –kettő? –húztam fel a szemöldököm mire újra felnevettünk. <br />
- Nem. Háromszáznegyvenkettő. –mosolyogva húzta ki magát. <br />
- Uh. Ük tata? –nézett rá Joe mire újra felnevetett mindenki. <br />
- Pimasz kölyök. –vigyorgott Jasper. <br />
- És Joe egyszer megfog….? –néztem Belicére mire mindenki ránézett. <br />
- Ha úgy dönt, hogy leakarja élni velem az életét, gondoskodni fogok róla, hogy soha nem fog meghalni. Mint ahogy Josh-ról is gondoskodtam már. –mosolygott mire felugrottam és megöleltem őt. <br />
- Soha nem fogok meghalni? –húzta fel a szemöldökét, én pedig elengedtem Belicét és visszaültem a helyemre, David mellé, de ő az ölébe húzott. <br />
- Nem, nem fogsz. Két éve olvastam Ashley gondolatai között. Belegondolt, hogy mi lenne ha…. Ezért elintéztem, hogy ne legyen „ mi lenne ha…”- .mosolygott. <br />
- Köszönöm. –nézett rá Josh és látszott rakta, hogy boldog volt, nagyon. <br />
- Szívesen tettem. <br />
- És mit kellett tenned? –kérdezte Jasper. <br />
- Ha úgy vesszük, csak annyit, hogy alá kellett írjak egy papírt. És a többi már nem az én dolgom. –mosolygott. <br />
- És az legnagyobb ük szüleid hány évesek? –kérdezte David. <br />
- Kétezer-nyolcszázhuszonhét. –felelte. <br />
- Ahhh. Erre nem tudok mit mondani. –vakarta a fejét Joe. Kuncogtunk egyet. <br />
- Máskor kell, folytassuk. –szólalt meg hirtelen Belice de nem nézett senkire. <br />
- Mi a baj? –kérdeztem és megfogtam a vállát.<br />
- Semmi, csak anyuval találkozunk. Tesóm már itt van. –mosolygott majd Joe kezét megfogva eltűnt. <br />
- Szóval megtudtunk pár évszámot, azt, hogy soha nem fogok meghalni, és azt hogy miért vagytok leopárdok. –mutatott rám és Ginnyre Josh. <br />
- Miért vesztetek össze Adam-mal? –kérdeztem Max-tól. <br />
- Mert egy tetű. –legyintett. <br />
- De miért? –kérdezte Rosalie. Most szólalt meg először. <br />
- Mert…..mert….mert hülye és nem figyel másokra. –találta a szavakat. <br />
- Te, tudod, hogy miről van szó? –kérdeztem Davidot. Síri csönd honolt és mindenki Max-ot kezdte figyelni, de nem szólalt meg senki. Kinyitottam az elmémet és apa vérbefagyott testével találta szembe magam. Nem éreztem semmit sem, csak azt a képet láttam a szemem előtt. Kipattantak a szemeim és csak Max-ot figyeltem. <br />
- Apa meghalt!? –sikítottam kétségbeesetten és a sós könny már az arcomat csiklandozta. <br />
<br />
<br />
<br />
És ennyi:D ha lesz időm, szerintem ma még jövök egy résszel /ha lesz ihletem és kedvem/:D:D<br />
Remélem tetszik a rész és kapok három-négy komit:D<br />
Köszönöm Gicus és Kitta a komikat:D:D<br />
Imádlak titeket:DPuszii csajok(LK):DRitusshttp://www.blogger.com/profile/09964512845056982798noreply@blogger.com5