18. fejezet

- Igen, vele randiztál. –jött le a lépcsőn Jasper.
- Bálint húgával randizott? –kérdezte Ashley a legfelső lépcsőfokról.
- Ezek szerint. –húzta a száját Josh.
- Hát figyelj. Holnap minden kiderül. De most menjünk haza. –szólt Daniel. Mindenki bólintott majd köszöntünk és hazafelé vettük az irányt. Felmentünk a szobánkba majd leültünk az ágyra.
- Mikor legyen az esküvő? –kérdezte Szerelmem.
- Szerintem, ne egy hónap múlva legyen. –mosolyogtam.
- Két hét múlva megfelel? Rosalie elintézi nekünk. –mosolygott.
- Nekem meg. Minél hamarabb annál jobb. –feleltem és szenvedélyesen megcsókoltam.


Ashley szemszöge



- De hiszen, Rosalie azt látta, hogy vele simán leélhetnéd az életed! –mondtam Joshnak miközben leültünk a nappaliba.
- Szerinted húsz évesen máris elkötelezem magam? –nézett rám.
- Remélem nem. –sóhajtottam majd felálltam és a szobámba sétáltam. Nem akarom, hogy Bálint itt legyen.
- Ahj. –sóhajtottam majd elmentem lefürödni és befeküdtem az ágyba. Egy óra múlva David is megérkezet.
- Karácsonykor nem kaptál tőlem semmit. –szólalt meg hirtelen.
- Tudom. Te se tőlem. És? –kérdeztem.
- Tessék. –nyomott a kezembe egy borítékot.
- Rendben. –álltam fel. –Tessék. –vettem ki a szekrényből egy dobozt. Átadtam neki majd ő is nekem a borítékot.
- Bontsd ki! –utasított. Két lapot vettem ki belőle. Mint a kettőre ugyan az volt ráírva. Hajó utazás, Amerikába és vissza.
- Ez most komoly? –döbbentem le. Két hetes út lenne.
- Igen, komoly. Természetesen a nyári szünetbe mennénk. –mosolygott és megcsókolt.
- Most te jössz! –mutattam a dobozra. A dobozban a tőle kapott nyakláncom párja volt.
- Ezt adtam én neked még hetedikbe? –kérdezte miközben megvizsgálta a tárgyat.
- Nem. –vettem ki a pólóm alól az enyémet. –Az a párja. –mosolyogtam.
- Köszönöm. –csókolt meg majd magára kapcsolta a nyakláncot.
- Szeretlek. –csókoltam még egyszer meg.
- Te vagy az életem. –mosolygott.


Másnap reggel bepakoltam a táskámba, felvettem egy piros nyakba kötős felsőt egy fehér csőnadrággal majd lementem reggelizni.
- Jó reggelt. –köszöntem anyának, miközben a hajamat a fejem tetejére felfogtam.
- Neked is. –puszilt meg.
- Josh? –kérdeztem. –Már felébresztettem. –néztem körbe de sehol sem láttam.
- Már elment. –kaptam a választ.
- Ilyen korán? Hová? –néztem az órára. Még csak fél hét volt.
- Elment a haverjaival elintézni egy-két dolgot. –válaszolta anya. Nem nézett a szemembe és tudtam, hogy ilyenkor valamit nem mond el.
- Megyek. Köszi a reggelit. –emeltem fel a szendvicset majd beraktam gyorsan a karika fülbevalómat és megpusziltam anyát. Kint az előtérben felvettem a fekete magas sarkú csizmámat majd kint megcsörgettem Davidot.
- Már is ott vagyok. –mondta és letette. Hallottam a hangján, hogy valami nincs rendben, csak azt nem tudtam eldönteni, hogy mi. Befordult a sarkon egy szürke kocsi engem pedig egy furcsa érzés kerített hatalmába. A kocsi lassítani kezdett, én pedig vissza léptem a kertkapun.
- Eljössz velem? –kérdezte egy rég nem hallott hang, mire bennem megállt minden. Csak a fekete sisakját néztem és a fekete napszemüvegét és ahogy felém fordul. –Ha már a bátyád nem fogadott szépen…akkor legalább te. –mosolygott.
- Mi van Joshal? –kérdeztem félve.
- Semmi. Még. –suttogta majd gázt adott és elhajtott. Nem tudtam, mi baja lehetett de aztán megértettem. David kocsija fordult be a sarkon, nem kis sebességgel.
- Nem bántott, ugye? –ugrott ki a kocsiból.
- Nem, de Josh…
- Joshnak nem lesz baja. –erőltetett magára egy mosolyt majd segített beszállni a kocsiba ő pedig beült a volán mögé. Egész úton nyugtalan voltam. Ha Josh… de mi van ha nincs is semmi baja és az iskolában van?!
- Joshnak nem lesz baja. –mondta még egyszer David mikor már az iskola parkolójában álltunk a kocsival. A tömegben a bátyámat kezdetem keresni de sehol nem láttam.
- Hol van? –kérdeztem idegesen.
- Ott! –mutatott Rosalie felé. Igaza volt tényleg ott álltak. Kiszálltunk a kocsiból és gyors léptekkel feléjük siettünk.
- Sziasztok! –köszöntek. Biccentettem de nem vettem le Josh-ról a szememet. A fekete csuklyála rá volt borítva a fejére, ráadásul csak a fél arcát láttam. Néha, néha összeszűkült a szeme –mintha fájna neki valami- de amúgy rendesen viselkedett. Jelzőcsengő után mindenki elment órára. Nekem Magyar volt az első. A tanár bejelentette, hogy doga így elővettem egy tollat és két perc alatt beírtam az összes eredményt.
- Magával meg mi történt? –kérdezte a hátam mögött a tanári hang. Hátra fordultam és nagy meglepetésem a tanár, Josh-hoz beszélt.
- Nem szeretnék róla beszélni, tanárnő. –hallottam meg bátyám hangját. A tanárnő felegyenesedett de nem mozdult. Most kívántam a tanárt a pokolba. Fél órán keresztül ott állt. Olyan érzésem volt, hogy most tudnák vele veszekedni mint pár évvel ezelőtt. Rosszul magyarázta el az anyagot, rossz volt a dogánk is én pedig leálltam vele veszekedni. Mindenki csak röhögöt. Végre arrább ment így pont ugyan abban a pillanatban néztünk egymásra a bátyámmal. Az arca egyik oldalon több helyen is vérzett és kék-lila foltok borították a karját. Verekedett ez már holt biztos. És azt is tudtam, hogy kivel…
- Tökéletes. –szólalt meg hirtelen a tanár mellettem, majd felemelte a dolgozatomat és elment. A csöngetés pár perce előtt a tanár beszedte a dolgozatokat majd elkezdte javítani. Csöngetés után kiszaladtam a folyosóra ahol már Josh várt rám kapucnival a fején. Megfogta a kezemet –nem kis erővel- és kivonszolt az épületből.
- Van fogalmad róla, hogy mit tettél? –üvöltöttem. –Rátámadtál Bálintra! Bajod is eshetett volna! Sőt esett is! –kiabáltam rá.
- Gyere. –fogta meg a kezemet majd az autója felé kezdett vonszolni majd beültünk és hazamentünk.
- Most már elmagyarázhatnád, hogy miért mentél neki? A legkisebb bajod is nagyobb legyen annál, hogy akkor az a szemét mit tett velem! –kiabáltam neki a ház előtt, majd felugrottam az erkélyre –az emberekkel mit sem törődve- és bent az ágyamba hassal ráfeküdve az arcomat a párnába temettem.
- Nem vagy normális. –suttogtam mivel tudtam, hogy ő is bent van a szobába. Hirtelen ráült a hátsó felem közepére a kezemet az egyik kezével lefogta és undorító módon belecsókolt a nyakamba.
- Mi a fenét csinálsz? –üvöltöttem újra de a fejemet az ő arca a párnába nyomta. -Azonnal hagyd abba, testvérek vagyunk te agyalágyult! –mormoltam a párnába. Csörögni kezdett a telefonom mire egy leopárd ugrott be az ablakomon. A leopárd átváltozott, mire Adam lett mellettem.
- Meg mondtam, hogy itt van. –mosolygott.
- Azonnal engedjetek el! –sikítottam.
- Anyuci nincs itthon, hogy megvédjen! Apuci pedig a halálán van. –mosolygott Adam, miközben Josh végig-végig a nyakamat csókolgatta.
- Josh szállj már le rólam! Esküszöm, ha elengedsz én megöllek, de ezt komolyan mondom! –sikítottam. Nem értem, hogy mi baja van hiszen a testvérem. Nem bántottam meg semmivel.
- Meg mondtam azt is hogy milyen gyönyörű. –simított bele a hajamba Adam.
- Ő az enyém. –vicsorította az ismert hang a nyakamból mire én lemerevedtem. Újra belém csapott a felismerés, és tudtam, hogy nem Josh fekszik rajtam és nem Josh csókolgat.



Nem lett valami hosszú:/ de remélem tetszik!
várok pár komit:):)
Köszi lányok az előző részhez a komikat és Kittától MSN-en a dicséretett:D
Szerintem a következő rész kedden jön;)
imádlak titeket csajok:Dpuszii(KL):D