4. fejezet

Bocsi, ha van benne hiba:$

Már megint valami új


• Ez nem lehet. –néztem rá és felálltam.
• Nem hiszed el? Hát, tessék. –nyomott a kezembe egy papírt. Egy fénykép volt rajta. Ő és én csókolózunk rajta a házunk előtt. Én fehér ő fekete szmokingba.
• Fordítsd meg. –mosolygott. Megfordítottam és még jobban ledöbbentem. Ugyanaz a hat szó:
• Férj és feleség. Ashley és David.
• Ez nem lehet. Én nem emlékszem rá. –Davidot néztem egyfolytában.
• Lehetséges, hogy egy vámpír sokkot kapjon? –jött közelebb Rosalie. A többiek is megérkeztek.
• Nem, nem hiszem. –jött elém David és megérintette az arcomat. A semmiből egy kép állt elém, és olyan érzésem volt, hogy ezt Davis is látta.

• „ Kint játszok az udvarunkban a kicsi kutyámmal. Alig lehettem 14-éves.
• Szia! –szólt egy hang a kerítés felől. David volt az. Ember formájában.
• Szia! –köszöntem én is mosolyogva majd hozzá sétáltam megöleltem és megcsókoltam.
• Miujság szerelmem? –kérdezte mosolyogv,a majd megfogta a derekamat és besétáltunk a házba.
• Semmi különös, élek. Veled életem? –kérdeztem vissza szintén mosolyogva.
• Semmi. –kaptam a választ miközben öntöttem neki egy kis üdítőt.
• Holnap hozzád megyek. –huppantam le mellé a kanapéba.
• Igen. Minden rendben lesz. –és megcsókolt.

Újabb kép.

• Apa oldalán sétálok Davidhoz, jobban szólva az oltárhoz. Mikor oda értünk megfogtam David kezét és a pap elkezdett beszélni. Én csak Davidot néztem.
• Ashley Hale. Akarod-e az itt jelenlévő David Jonhsont férjedül? Esküszöl, hogy mellette állsz majd jóban, rosszban? –kérdezte tőlem.
• Igen, esküszöm. –feleltem mosolyogva.
• David Johnson, Akarod-e az itt jelenlévő Ashley Halet feleségedül? Esküszöl, hogy mellette állsz jóban, rosszban? –kérdezte tőle.
• Igen, esküszöm. –mosolygott David is.
• Megcsókolhatod a mennyasszonyt! –szólt a pap mire David elkapta a derekam és megcsókolt
• Mostantól férj és feleség vagytok. –és mindenki tapsolni kezdett. Ott volt Rosalie,Jenny, Daniel, David, Jasper, Josh, Richard, Emma és Christian is.
• Gratulálok. –mosolygott mindenki.
• Teltek múltak a napok a hetek,hónapok.
• Szia! –köszönt egy ismeretlen hang. Én az ebédet készítettem David pedig dolgozott.
• Ki az? –fordultam meg de hirtelen egy ütést éreztem az arcomon.
• Pont az. –mondta és hátulról lefogott. Megharapta a nyakamat én pedig sikítani kezdtem. Egy leopárd ugrott be az ablakon majd harcolni kezdett a vámpírral miközben én végig sikítottam. Ginny átváltozott emberré és ő kiszívott majd átadott nekem egy kis mérget. Pár nap múlva én is leopárdként szaladgáltam Ginnyvel, ő pedig elmondott nekem mindent. ”

• Atya úr isten. –szótagolta Daniel a szavakat. Kinyitottam a szemem és körbenéztem. Daniel szeme köztem és David között cikázott. A többiek Davidra rám vagy Danielre néztek.
• Ez, hogy történt? –néztem Davidra.
• Ez a jelenet, hogy történt, vagy a múlt, hogy történt? –mosolygott.
• El kell most mennem. –jelentettem ki.
• Várj! –kapott utánam David de én már átváltoztam.
• Ha akarsz, gyere utánam. –mondtam Ginnynek gondolatban. Haljuk egymás gondolatait, ha mindketten leopárdok vagyunk és akkor is amikor csak az egyikünk ember.
• Átváltozott majd együtt kiugrottunk az ablakon. Két másodperc múlva már a szobámba ültünk és megmutattam Ginnynek a képeket.
• Hát koszorús lány voltam. –nézett rám. –A te esküvődön.
• Hát vettem róla tudomást. Emma főzött, Rosalie volt a tanúm, anya már akkor vámpír volt. Josh volt David tanúja, apa még velünk volt akkor, és mindenki ott volt még az utca végében dolgozó kis lány is aki a pékséget vezeti, és egyedül ki emlékszik erre, ki na persze, hogy David! Nyolc éven át úgy nőttem fel és úgy jártam más fiúkkal, hogy közben férjnél voltam! –keltem ki magamból.
• Hát….
• Tudom, hogy nem tudsz semmit mondani, de akkor is! Csak é lehetek akkora szerencsétlen! –mondtam miközben az asztalon lévő lábamat figyeltem, mintha a lábam lenne hibás érte. Csörög a telefonom.
• Szia kicsim! Hol vagy? –kérdezte anya aggódó hangja.
• A pokolban. Majd otthon találkozzunk. –mondtam és kinyomtam.
• Hova meggyünk? –állt fel Ginny.
• Gyere. –fogtam meg a kezét majd felmentünk a szobámba. Bevetettük magunkat az erdőbe és a tavunkhoz futottunk. Utoljára a verekedésnél voltunk itt.
• Ide akartál jönni? –kérdezte miközben emberré változott.
• Sétáljunk az erdőben. –ajánlottam fel neki és elindultunk valamerre.


David szemszöge


• A pokolban. Majd otthon találkozunk. – és kinyomta a saját anyjának a telefont.
• Sétálni megy Ginnyvel. Kiönti azt a sok mindent ami bántja és hazamennek. –szólalt meg Rosalie.
• Honnan tudod? Egyáltalán hova mennek? –kérdezte Josh mire egy kép ugrott be neki. Felmordultam.
• A tó…hoz. –merevedett le Rosalie.
• Mi van, ha visszajön, és te nem látod? –szólalt meg Jenny.
• Nem ez a legnagyobb baj! –kiáltott fel Josh mire mindenki rá nézett.
• Leesett. –szólalt meg Adam.
• Hallottam, hogy koppant. –gúnyolódott Josh.
• Most mi van? –szólt közbe Max.
• A két lány egyedül van az erdőben! –sikított fel Rosalie.
• És? Tudnak magukra vigyázni! –érvelt Emma és Henriett, Ashley anyja.
• Igen tudnak magukra vigyázni, de nem úgy, hogy egy gyilkos követi őket! Mindenki tudja, hogy képesek a saját életüket is feláldozni a másikért! Ha nem siettünk egyikük, meghal! A harmadik fickót a múltkor nem kaptuk el, mert Ashley feláldozta magát Ginnyért és egyszerre támadt rájuk! Mire odaértünk csak a két lányt láttuk, a gyilkost nem! –emelte feljebb és feljebb Josh a hangját.
• Jézusom! –sikított újra Rosalie, de ő csak előre meredt.
• Mit látsz? –jelent meg előtte mindenki kivéve Josht Adamot és engem.
• Mennyünk. –intettem nekik és az erdőbe vetettük magunkat.


Ashley szemszöge

Elmondtam Ginnynek mindent ami csak eszembe jutott a rosszról és ő csöndben végig hallhatta a mondanivalómat.
A beszélgetés végére újra a tisztáson voltunk de nem egyedül. Vagyis az illat alapján nem.
• Végre csak ketten vagytok itt. –mosolygott a nagydarab fickó.
• Ki maga? –kérdezte Ginny és megfogta a kezem.
• Te maradj csendben, nekem ő kell. -mutatott rám.
• Miért? –kérdeztük egyszerre.
• Egy leopárd sokat ér. –mosolygott.
• Meg anyádat. –mosolyogtunk mi is mire felmordult.
• Ne sértegess! Két barátomat már elvesztettem miattad, nem akarok én is meghalni! –üvöltött.
• Hirtelen a semmiből vagy tíz farkas termet a vámpír köré. Nem tudtam eldönteni, hogy most velem, vagy ellenem.
• Veled. –suttogta Ginny. Olyan erősen fogtuk egymás kezét, hogy már lilák voltak az ujjaim.
• Mindenki ott volt. A tíz farkas, vagyis tizenegy mert Josh is megérkezett. David, Jasper, Jenny, Rosalie, Richard, Anya, Emma, Christian, Katy és Daniel.
• Ti meg mit kerestek itt? –sikítottam mire mindenki felém fordult. Nagy ütést éreztem a derekamon mire felsikítottam. Ginny keze elszakadt az enyémtől. A támadóm a nyakam közé csavarta a kezét.
• Ha még egy lépéssel közelebb jöttök a lánynak vége. –ordította.
• Azt csak szeretnéd. –mondtam és felemeltem a lábamat, és bár háttal álltam neki jól tökön rúgtam.
• Ha még egy lépéssel közelebb jössz, annak ott vége. –mutattam neki oda. Ő a földön feküdt és jajgatott. Ember volt.
• Majdnem megsajnáltam de mikor megláttam a vámpírt, aki meg akar ölni minden bűnbánás kiszivárgott belőlem.
• Miért akarja a húgomat? –kiáltott Josh aki a vámpír előtt két méterre állt és Jasper meg Richard próbálta lefogni. A támadóm szemébe néztem és hirtelen felismerés támadt belém.

David szemszöge.

Elindultunk a tisztás felé, de ők még nem voltak ott, de Rosalie szerint pár perc múlva itt lesznek. Ők is a farkasok is és a támadó is.
• Remélem, jól vannak. –idegeskedett Henriett.
• Biztos, hogy jól vannak. Okos mind a kettő vigyáznak a másikra. –nyugtatta Emma.
• Bár ha az apja itt lenne, milyen könnyű lenne! –szomorkodott Henriett.
• Két perc és itt lesznek. –szólt Rosalie és bebújt a fák közé mint, ahogy mi is álltunk.
• Két férfi termet hirtelen a tisztásra. Egy ember és Rosalie egyik támadója. A lányok is megérkeztek.

• Végre csak ketten vagytok itt. –mosolygott a nagydarab fickó. Azt csak szeretné.
• Ki maga? –kérdezte Ginny és megfogta Ashley kezét.
• Te maradj csöndbe, nekem ő kell. –mutatott Ashleyra. Álmodban…
• Miért? –kérdezték a lányok.
• Egy leopárd sokat ér. –mosolygott a férfi.
• Meg anyádat. –mosolygott a két lány is mire a férfi felmordult de mi elmosolyogtuk magunkat.
• Megjelentek a farkasok. Körbe állták a fickót de nem vicsorogtak.
• Veled. –suttogta Ginny. Nem értettem, hogy miért mondta. Kéz a kézben álltak és Ashley újai már lilák voltak a szorítástól. Kiugrottunk a fák közül és mi is a farkasokhoz álltunk.
• Ti meg mit kerestek itt? –sikította Ashley. Az ember fiú oldalba vágta mire felsikított és elengedte Ginny kezét.
• Ha még egy lépéssel közelebb jöttök, a lánynak vége. –mondta miután Ashley nyaka köré fonta karjait.
• Azt csak szeretnéd. –mondta Ashley majd felemelte a lábát és tökön rúgta a férfit. Mindenki elmosolyodott. A férfi összeesett és jajgatni kezdett.
• Miért akarja a húgomat? –kérdezte kiáltva Josh a fickót. Josht Jasper és Richard tartotta vissza, nehogy neki menjen a férfinak.
• A húgod? –hebegte döbbenten a férfi.
• Igen az, de mi köze van hozzá? Miért akarja bántani? –ordított még Josh.
• Nem akarom bántani. –nézett Ashley szemébe a férfi. Ashley megtántorodott. Az anyja felsikított és mellette termet.
• Mi a baj? –kérdezte Henriett.
• Ashley Rosaliera nézett. Ő visszaértetlenül Ashleyre.
• Nem láttál semmit? –kérdezte. Rosalie megrázta a fejét.
• Te nem hallottál semmit? –kérdezte és rám nézett.
• Nem. –válaszoltam. Mit kellett volna hallani?
• Te? –nézett Danielre.
• Én sem. Mit kellett volna? –nézett ő is értetlenül.


Ashley szemszöge


• Én sem. Mit kellett volna? –nézett Daniel is értetlenül. Elindultam anya felé.
• Nem vettél észre semmit? –kérdeztem bizakodva.
• Nem. –rázta meg a fejét. – Mit kellett volna, hogy észre vegyünk? –kérdezte anya is érthetetlenül. Elindultam a támadom felé, majd Josh mellé álltam.
• Nem veszel észre semmit? –kérdeztem tőle, de ő le nem vette a szemét a fickóról.
• Josh. –suttogtam, és a szívére raktam a kezem. A teste elernyedt így a fiúk elengedték,
• Nem vettem észre semmit. –mondta ő is.
• Jézusom, ti nem veszitek észre, hogy mi van itt? –keltem ki magamból.
• Istenem! Leesett! De biztos vagy benne? –kiáltotta Ginny majd a szája elé kapta a kezét és döbbenten bámult a fickóra.
• Istenem, végre. Hallottam, hogy koppant. Ki kell próbálni. –mosolyogtam.
• Elmagyaráznátok végre, hogy mi van itt? – kelt ki magából több ember is.
• Azt hiszem, sokan ismerik itt őt. –böktem a fejemmel a férfi felé.
• Mi? –jöttek a kérdések. Én elindultam a férfi felé.
• Ne menj közelebb! –szólt Josh és megfogta a kezemet.
• Hidd el, elengedsz, ha megtudod, mi folyik itt valójában. –mosolyogtam rá. Totál hülyének nézhettek, mivel végig mosolyogtam.
• A férfihez sétáltam.
• Vedd le a kabátod. –mosolyogtam.
• Meg ne erőszakold. –kuncogott Ginny mire hátra fordultam és kinyújtottam rá a nyelvem.
• Te tényleg rájöttél. –mosolygott a férfi.
• Igen. Alaszkában születtél 1100. 12. 10-ben születtél. A kedvenc színed a zöld és szereted a leopárdokat. Hét diplomád van és két gyereked.
• Josh? –lépett ki anya a körből. Felhúztam a férfi felsőjét a kezénél. Megláttam azt a csillag alakú anyajegyet, ami nekem is van és Joshnak is.
• Apa? –kérdeztük egyszerre Joshal.
• Igen. –mosolygott. –És ő az öcsétek. –mutatott a tökön rúgott fiatal fiúra.
• Hogy mi!? –néztünk Joshal a fiú felé.


És mára ennyi:D
Holnap szerintem jövök este felé a következő résszel:D
Köszönöm Pusszy a komit;)(L)
Várok újra Tőled is és mindenkitől komit:D
Köszönöm:D
És remélem tetszik majd:D
Következő részhez kaptok majd meglepetést is:$