3. fejezet

Karácsony,Szilveszter és döbbenet.


• Richard,Jasper,Daniel,Christian,Josh,Jacob,Max,Adam és David. –az utolsó két névnél nyeltem egy nagyot.
• Egész úton alig szólaltam meg. Száz és száz kérdés kavargott bennem, de nem tudtam, hogy kinek tehetném fel őket. Ki volt az a három fickó? Miért akartak engem bántani? Mit kereset a szobámba… és mit a Josh szobájába? Ha miattam bántják a bátyámat én, nem fogom túlélni.
• Mikor beértünk a Hale ház utcájába elővettem a telefonomat és minden közeli hozzátartozómnak küldtem két szót „Boldog Karácsonyt”.
• A ház előtt kiszálltunk a kocsiból majd bementünk a házba.
• Sziasztok. –jött elénk Jenny. Arca nagyon szépen ki volt festve a ruhája pedig vörösen csillogott karcsú testén. Fekete haja bonyolultam volt feltűzve a feje oldalára, a nagy karika fülbevaló pedig nagyon jól illett a képbe.
• Sziasztok. –jött oda Katy is. Ő zöld ruhában volt és halvány barna sminkje nagyon jól állt kék szeméhez.
• Szia. –köszöntünk neki is.
• Mint egy tündér. Szép ez a ruha. –nézett végig rajtam Jenny. Válaszul végig néztem rajta majd kacsintottam egyet. Elvigyorogta magát majd elindult Jasper felé. Intettünk a fiúknak is majd leültünk a kanapéra mi is és beszélgetni kezdtünk.
• Végig néztem az arcokon és mindenkiből csak a boldogság árat, kivéve egy embert…
• Mi a baj? –kérdeztem tőle gondolatban.
• Semmi. –kaptam a választ.
• Látom. Na mi a baj? –kérdeztem újra gondolatban mire ő rám nézett. Tekintette ködös volt.
• Semmi. –kaptam az újabb választ.
• Hát jó. Meg sem szólaltam. –mondtam neki. Tekintette még jobban ködös lett.
• Bezártam az elmémet, még mielőtt mást is mondhatott volna és felálltam. Ő végig nézett. Elindultam a konyha felé és az ajtó tükréből láttam, hogy utánam, akar jönni. Felvettem a legsötétebb arcomat mire ő tudta hogy mit akarok és visszaült.
• Szia. –köszönt Emma mikor beléptem a konyhába.
• Szia. Kérhetnék valamit inni? –néztem szét. Ebben a pillanatban előttem termet Emma egy pohár kólával.
• Köszi. –néztem rá. Csöngettek.
• Itt van a többi fiú. –szólt Emma és már el is tűnt. Kisétáltam a konyhából és már láttam is a fiúkat a szobába. Megérkezett Josh,Jacob,Adam és Max.
• Sziasztok. –köszöntem nekik.
• Szia. –ölelt meg Josh. –Boldog Karácsonyt. –súgta a fülembe.
• Neked is bátyuskám. – mosolyogtam.
• Szia. –köszönt Jacob. –Boldog Karácsonyt. –mondta ő is.
• Neked is. –öleltem magamhoz.
• Szia. –jött Max. –Boldog Karácsonyt. Jól vagy? –nézett a szemeimbe miután megölelt.
• Persze. És neked is Boldog Karácsonyt. –mosolyogtam.
• És…és Ginny jól van? –pillantott a lány felé, aki elmosolyodott mikor elkapta Max pillantását.
• Szerintem jobb, ha ezt vele beszéled meg. –mosolyogtam.
• Sziaaaaa. –ölelt meg Adam. –Boldog Karácsonyt. –mondta és hallottam, hogy a hangja komoly.
• Ezek után, remélem jobb lesz. –mosolyogtam de, nem engedtem el és ez ellen ő sem tiltakozott. Az arcomat ingjébe fúrtam míg ő erősebben ölelte derekam.


(David szemszöge)

• Mi a baj? –kérdezte gondolatban Ashley.
• Semmi. –válaszoltam vissza.
• Látom. Na mi a baj? –kérdezte újra. Ránéztem és próbáltam enyhíteni a dühömet és ebben Jasper is segíteni akart.
• Semmi. –kapta újra a választ.
• Hát jó. Meg sem szólaltam. –és felállt. Tudtam, hogy megbántottam.
• Várj. –szóltam utána de ő még lezárta az elméjét. Elindult a konyha felé de a konyhaajtóból látta, hogy utána akarok menni. Rám nézett én pedig gyönyörű szép barna szemében dühöt,fájdalmat, csalódást és még ezer meg ezer érzelmet véltem megtalálni benne. Tudtam, hogy azt akarja, hogy ne menjek oda.
• Jobb, ha lenyugszol, mert mindjárt felrobbanok. –hallottam meg Jasper gondolatait. –Nem hiszem el, hogy szereted, hiszen még csak két napja ismered! Nem hiszem el! Vagy más van a dologban David? Két nap alatt nem szerethetted meg ennyire.
• És, ha igen? Jasper mikor még… és elmondtam neki, hogy miért fontos nekem Ashley–mondtam gyorsan és suttogva, mivel mellettem ült, de bárhogy meghallhatta volna.
• Hogy mi…… - kezdte volna Jasper mire minden ránézett. -….nyert a Barcelona?- nézett rám Jasper, de a gondolatai nem a Barcelona meccsen jártak. Szinte üvöltöttek a fejében a kérdések.
• Az nem lehet! Hogyan? Miért nem mondtad? ….és még vagy 1001 kérdés szállingózott hozzám.
• Ashleyre pillantottam. Ép Adamot ölelgette, aki nem nagyon tiltakozott elenne. Átfonta derekát míg Ashley hozzá bújt.
• Jól vagy? –kérdezte Adam Ashleyt de mindvégig rám vigyorgott. A mocsok….
• Persze. –halottam Ashley suttogását majd láttam, ahogy egy könnycsepp csordul végig az arcán. Az a hülye legalább megvigasztalhatná.
• Ez nem lehet! Istenem miért nem mondtad, el? Hát ezért szereted ennyire… - jöttek még mindig Jasper kérdései.
• Mindenre, válaszolok majd. –szögeztem le.
• Mennyünk, együnk. –állt fel Emma mire mindenki felállt csak én nem. El is tűnt mindenki kivéve egy valaki termet mellettem.
• Nem mész enni? –kérdeztem.
• Nem, nem vagyok éhes. –mosolygott rám az én kedvenc mosolyommal Ashley. –Te? –kérdezte.
• Nem, én sem vagyok éhes. –mondtam de, nem néztem rá. –Sajnálom. –motyogtam alig halhatóan.
• Mit? Nem mondod el, hogy mi a baj, ezért legyek rád dühös? Ugyan már. –legyintett.
• Valamit el kell mondanom..
• Nem jöttök enni? –nézett be Adam mire én morogtam egy keveset, ő pedig elvigyorodott. Ashley hirtelen elvette az ölemből a kezemet és az ő ölébe, rakta majd játszani kezdett vele. Adam felhorkantott majd kiment, nekem pedig egy széles mosoly terült szét az arcomon.
• Gyere. –fogtam meg a kezét, majd felvezettem őt a szobámba.
• Az elébb el akartál mondani valamit. –állt meg a lépcsőtetején.
• Igen, ezért gyere… - fogtam meg a kezét.
• Gyertek ajándékokat bontani. –jelent meg újra Adam.
• Ahj istenem. –bosszankodtam.
• Mennyünk már. –dobbantott a lábával Ashley. Nagy meglepetésemre nem Adam felé hanem az én szobám ajtaja felé kezdett futni.
• Gyertek már. –szólt fel lentről a family. Ashleyra néztem, aki ugyanúgy megfordult, mint én és lefelé vettük az irányt.
• Turbékoló kismadár. Háhá ő az enyém lesz. –gondolta magába Adam.



Ashley szemszöge


• Nem tudja hogy, gondolatolvasó vagy. Css. –fogtam meg a kezét Davidnak.
• Boldog Karácsonyt. –kezdte Emma és kiosztotta az ajándékait. Az én és a Ginny ajándékát csak pár nap múlva fogják megkapni mivel idő nem volt bevásárlásra.
• Mindenkitől kaptam egy-egy kis csomagot de, Davidtól nem kaptam semmit, aminek örültem mert legalább nem költött rám pénzt.
• Gepárd formában, készítünk rólatok egy képet ott fent a félkörben. –mutatott anya a lépcsőre. Félkör volt mert mind a két oldalt ment fel egy díszes korlát de középen nem. Én ugrottam balról, Ginny pedig jobbról így pont keresztben változtunk át. Felszaladtunk a lépcsőn majd a döbbent arcokon nevetni kezdtünk.
• Milyen egyformák. –suttogta Richard. –Hát még milyen gyönyörűek. –rakta hozzá David mosolyogva mire én elmosolyodtam. Ginny mellé álltam amíg anya csinált rólunk egy képet majd ráugrottam Ginnyre mire az ő feje lelógott a föld felé kezeit pedig a vállamra rakta. Az én két kezem az ő nyaka fölött pihent és így bújtam bele a nyakába. Fújtam egy jó nagyot mire ő morgott egyet –azaz ha ember lenne, most éppen nevetne.
• De aranyosak. –mosolygott Emma.
• A mancsomat felemeltem ugyanabban a pillanatban, mint Ginny és megsimogattam vele az arcát míg ő az enyémet.
• De édes. Régen nem láttam még ilyen jó barátokat. –mosolygott Rosalie.
• Cicus. –gondolta magában David és nevetni kezdett. Felnéztem Ginny arcáról majd Davidéba néztem. Kinyitottam a mancsom, előre toltam a kezem és olyan mozdulatot csináltam mintha karmolnák, plusz még olyan hangot adtam hozzá mikor a kiscica fújtat.
• Belenéztem Ginny szemében majd mindketten, átváltoztunk.
• Szerették a cicákat, akkor is mikor emberek voltak. –mondta anya Emmának. Ránéztem anyára.
• Maradjunk a huszonegyedik századba. –mondtam de még mindig Ginnyn térdeltem.
• Most amúgy, úgy futottam volna egyet. –néztem Ginnyre.
• Jaj, én is pont arra gondoltam. –mosolygott.
• Milyen meglepő, hogy ugyanarra gondoltak. –suttogta Max, de így is mindenki meghallotta, és nevetni kezdtek.
• Ginny fejjel lefelé nézett rá, míg én csak felemeltem a fejem.
• Zavar? –kérdeztük nevetve mire ő, felkapta a karját védekezés képen.
• Meg sem szólaltam. –mondta nevetve majd kiment inni egy kis vizet.
• Felemelkedtem Ginnyről, majd neki is segítettem felkelni.
• Rosalie nem…..
• De gyertek. –mondta majd felvezetett minket a szobájába. Az ágyon egy jó nagy kupac ruha volt. Levettem a kék ruhámat majd felvettem egy barna simulós pántnélküli felsőt majd egy fehér csőnadrágot, azt pedig belegyűrtem a fehér csizmámba.
• Ezt vedd fel. –mondta Rosalie és nekem dobott egy fekete övet.
• Te pedig ezt. –dobott Ginnynek is egyet.
• És mehetünk. –fordult meg Rosalie. Rajta is ugyanolyan ruha volt mint rajtam meg Ginnyn csak az ő felsője sárga volt.
• Katynak fehér, Jennynek meg lila. –mosolygott.
• Visszasétáltunk majd lent leültünk a kanapéra. Beszélgettünk majd Max megkérdezte, hogy ki mit kér inni.
• Elsőnek Emmát kérdezte majd így tovább, míg el nem ért Jennyig. Ginny elment mondani Emmának valamit.
• Én egy kólát. –mondtam Maxnak.
• Ginny hol van? –kérdezte.
• Igen? –jelent meg mellette az illető mire Max hol rám hol Ginnyre pislogott.
• Jesszus, legalább a felsőtök ne lenne egyforma. –fogta meg a fejét és kiment a konyhába.
• Nálunk leszel ma éjszaka? –kérdeztem Ginnyt mikor leült annak a fotelnak a karfájára, amin én ültem. Kirázott a hideg, mikor belegondoltam mi lenne ha, ma nem lenne ott valaki.
• Persze. –felelte mosolyogva majd átkarolta a vállamat és nekem dűlt. Este kilencig beszélgettünk majd én is Ginny úgy döntöttünk, hogy ő meg én mennyünk elenni egy fagyit majd sétáljunk egyet.
• Felvettük a kabátunkat majd elindultunk a fagyizzó felé.
• Igazából csak két sütit vettünk majd elmentünk hozzánk.
• Úszunk egyet? –kérdeztem az ő szeme, pedig felvillant.
• Elővettem két vörös bikinit. Felvettük őket majd beültünk a kerti medencébe és beszélgettünk.
• Szeret téged. –szólaltam meg némi csend után.
• Ki? –nézett rám miközben felkötötte a haját.
• Hát Max. –mosolyogtam.
• Téged meg David. De ez igaz. –mondta miközben még mindig a hajával vacakolt. –Gyere ide. –szóltam neki és felkötöttem a haját.
• Köszi. –mondta és leült mellém.
• Szerinted most mi lesz? –kérdeztem.
• A velünk történtekre gondolsz? –nézett rám.
• Arra is. Megakarnak ölni de nem tudjuk, hogy miért. De hát te is láttad! A kígyók is aranyosabb, mint az a vámpír! –néztem még mindig a szemébe.
• Igen, de tudod, hogy két kicsi fürge győzhet jobban mint egy hatalmas nagy és erős. –mondta. –Nem lesz semmi baj. –ölelt magához.
• Remélem is. –öleltem szorosabban.


A napok gyorsan teltek egymás után és én már csak azt vettem észre, hogy Ginnyvel készülök a szilveszteri bulira.
• Nekem fekete lesz a felsőm. –néztem rá. Ő bólintott és kifestett. Én is kifestettem őt de most nem lettünk agyon festve, mint szokásunk. Felvettem a fekete nyakba akasztós felsőt és a farmer rövidnadrágot, amit Rosalietól kaptam. Ehhez jött még egy fekete térdig érő magas sarkú és magasított talpú csizma. Ginny is ugyan így öltözött. Rosalie is így, csak ő kékbe, Katy pirosba, Jenny pedig sárgába. A ruhák ugyan azok voltak, csak színbe nem.
• A hajunkat befújtuk lakkal így egyenes is volt de dús is nagyon.
• Mehetünk? –kérdezte Ginny. Én bólintottam majd átváltozva elfutottunk a Hale házig. Azért nem csináltunk rendes hajat, mert biztos, hogy mikor futunk vagy átváltozunk azonnal káosz neki. Mikor bementünk a házba Disco fény és vagy 70-ember termet a szemünk elé.
• Sziasztok. –köszöntek Rosaliék majd egyből a pult felé vették az irányt.
• Öt 3deci kólát egy deci borral. –mosolygott a pultos fiúnak aki teljesítette a kérését.
• Most iszunk elsőnek alkoholt. –néztem Ginnyre,
• Hát hajrá. –mondta, és egy húzásra megittuk. Elsőnek marta a torkomat de aztán csak az íze maradt a számba.
• Na? –ordította túl a zenét Rosalie.
• Jó volt, de ebből ne csináljunk sorozatott. –mosolyogtunk.
• Berakták a kedvenc számomat Mixelve mire én, megfogtam
• Ginny kezét, és behúztam őt a tömeg közepébe.

http://www.youtube.com/watch?v=ZCWcB4r6Bnw

• Megfogtam a derekát a jobb kezemmel a balt, pedig félig felnyújtottam. Ginny is így tett csak ő a ball kezével fogta meg a derekam, és a jobbat nyújtotta ki. Közelebb álltunk egymáshoz és egymáshoz simulva táncoltunk.
• Ahogy a zene a mi táncunk is úgy akadozott. Szerettük ezt a számot nagyon. Mindig egyforma táncot hajtottunk végre mikor egymás után volt sokszor ugyan az a szám.
• Felemeltük a két kezünket majd már csak a testünk simult a másikéhoz. Pár perc múlva megjelent Rosalie és Jenny. Jenny beállt mögém Rosalie pedig Ginny mögé. Én megfogtam Ginny oldalán Rosalie kezét, Ginny pedig az én oldalamon Jennyét.
• Végigtáncoltuk a számot mikor Rosalie hirtelen eltűnt de mi csak táncoltunk tovább. Két perc múlva visszajött miszerint kérte a DJ-től a kedvenc számát, és ezután be is rakták.
• Lassan vége lett a számnak amire táncoltunk, utána pedig rájöttem, hogy Rosalienak szörnyen jó ízlése van.

http://www.youtube.com/watch?v=4OKlzm6BQ8A

• Rosalie Jennyvel, Katy pedig egy másik lánnyal kezdett táncolni mikor hirtelen egy kéz csavarodott a derekam kör. Könnyen felismertem, hogy kié ilyen hideg,fehér és védelmező. Megfordultam majd David nyaka köré fontam karomat ő pedig a derekam köré. Én csak táncoltam és táncoltam miközben David is táncolt, de ő inkább férfiasabban. Egyfolytában mosolyogtunk a másikra, míg a homlokunk össze nem ért és elveztünk egymás tekintetében. Hála égnek a magasított talpú csizmának így csak 5cmrel voltam kisebb nála.
• Ittál alkoholt? –kérdezte hirtelen mire a kezemet, a számra raktam és próbáltam kiszabadítani magamat karjai közül de nem tudtam.
• Láttam, és nem érzem. –mosolygott mire megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
• Buli után elmondom, amit akartam mondani. –mosolygott. –Lehet, hogy ki fogsz borulni, lehet, hogy nem majd kiderül. –és eltűnt. Rosalie kicserélte a helyét majd táncolni kezdtünk.
• Nagyon sokat táncoltam mindenkivel, és pár új barátot is szereztem. Egész este csak röhögtünk és beszélgettünk.
• Kérsz még boros kólát? –kérdezte Rosalie.
• Most nem. –ordítottam.
• Gyertek mennyünk fel a DJ-hez táncolni. –szólt Rosalie mire kézen ragadta Jennyt és Katyt.
• Megvárom, amíg elszívja a cigijét. Utána megyünk. –szóltam Rosalienak Ginnyre mutatva. Nem volt már neki sok hátra és megkértem, hogy hagyjon nekem is egy slukkal.
• Tessék. –nyomta az orrom elé. Beleszívtam majd letüdőztem, majd visszaadtam Ginnynek. Ő eloltotta majd felmentünk táncolni a DJ -hez. A DJ pult ugyanazon a helyen volt ahol mi is pózoltunk anyunak. Felmásztunk a fiú mellé, aki csinálta a zenét és két oldalról körülvéve táncolni kezdtünk.
• Ikrek vagytok? –kérdezte mi pedig nevetve megráztuk a fejünket.
• Értem. –mosolygott. Eltáncoltunk még pár számot majd visszamentünk a tömegbe és buliztunk.
• Reggel félhatkor úgy döntöttem –amikor a DJ bejelentette, hogy ez az utolsó szám - hogy ezt Davidal táncolom le. Hamar meg is találtam majd táncolni kezdtem vele. Nyolc perces szám volt így nyolc percig táncoltunk. David végig mosolygott majd mikor vége lett a számnak David kézen fogott és felvitt a szobájába. Semmit nem lehetett lent hallani így nem féltünk attól, hogy esetleg valaki ránk töri az ajtót.
• Bent a szobájában leültünk a kanapára és ő gondolatban kimondott hat szót. Én letérdeltem elé és döbbenettel néztem rá.
• Atya Úr Isten. –alig kaptam levegőt. Biztos csak álmodom…


És ennyi:D
Remélem kapok pár kommentárt, és tudni fogom, hogy
Gicuson kívül is olvassa valaki a történetett:D
remélem tetszik:D
puszii<33

2 fejezet

Mist akkor ki lesz az?

• Beszélnünk kell. –szólalt meg David és előttem termet.
• Miről? –kérdeztem összezavarodottan.
• Rosalie, látja a jövőt. –mondta.
• Igen, tudom. –válaszoltam.
• Együtt leszünk.
• Tudom, láttam.
• Csókolózni fogunk. –nézett rám.
• Tudom, láttam. –pirultam el és inkább a tükröt néztem és azon keresztül Davidot.
• Gyerekeink lesznek. –nézett egyenesen a szemembe.
• Tudom, láttam…. –fordítottam el a tekintettemet róla, de aztán eljutott az agyamig hogy mit mondott. –HOGY MI!? –sikítottam és hirtelen felé fordultam.
• Jól halottad. – kapta el a tekintettét rólam és hirtelen nagyon érdekes lett a cipője.
• Figyelj. Ne érdekeljen minket ez. Majd jön úgy, ahogy jönnie kell. –mondtam ő, pedig bólintott. Még pár pillanatig néztem őt majd kikerülve visszafutottam a tornaterembe.
• Most akkor maga ki? –rontott elém a tanár nem kis ijedtségemre.
• Nem ember az, biztos és nem is normális. –mondtam, majd átvágtattam a termen és leültem a nézőtérre, ami a kosárpályára nézett.
• Az egész órát végig ültem, mert sem, röplabdázni sem, kosarazni sem volt kedvem. Óra után elmentem negyedik órára majd ötödikre. A hatodik óránk elmaradt ezért hazasétáltam. A gyalogos lámpánál piros lámpát kaptam ezért megálltam. Állhattam egy ideig mikor észrevettem, hogy Rosalie piros autója megáll mellettem.
• Száj be. –nyitotta ki az ajtót.
• Szia. –erőltettem egy műmosolyt az arcomra.
• Tudom, hogy mit érzel, nem kell mosolyognod. –mondta és elindult.
• Sajnálom, de én még nem akarom magamat így elkötelezni. –néztem a táskámat és annak a sarkával, kezdtem játszani.
• Nem lesz semmi baj. –mosolygott. Ránéztem majd ki az utcára.
• Én nem erre lakom. –néztem körül.
• Tudom, de mi igen. –mosolygott. Nem tudtam mit mondani, csak néztem előre és hallgattam. Tíz perc után Rosalie megszólalt.
• Itt vagyunk. –mondta és leparkoltunk egy kétszintes ház előtt.
• Jó nagy. –néztem a házra.
• Mennyünk. –szállt ki a kocsiból én pedig követtem a példáját.
• Gyere. –fogta meg a kezemet, és futni kezdtünk a házhoz. Rosalie elővette a kulcsait, majd kinyitotta az ajtót. Egy nagy tér terült a szemem elé amiben Jenny sürgött-forgott.
• Mit csinálsz? –kérdeztem. Láttam, ahogy lufikat rak mindenhova és behoz két-két asztalt meg vagy 30 széket.
• Készül a szilveszterre. –mosolygott Jenny.
• Mááár!? Hiszen még nyolc nap van hátra! –néztem rá kerek szemmel.
• Fő ez elővigyázatosság. –mosolyogtak.
• Ti tudjátok. –legyintettem majd Rosalie után mentem.
• Felmentünk a lépcsőn majd betértünk az egyik szobába.
• Megvettük neked is a karácsonyi és a szilveszteri ruháidat. –mosolygott a szőke szépség.
• Ez a karácsonyi ruhád. –itt felmutatott egy felül hímzett és tapadós kék ruhát. Alul-hátul leért a földig de elől már kisebb volt.
• Ez pedig a szilveszteri cuccosod. –és felmutatott egy fehér nyakba akasztós felsőt és hozzá egy kék farmer rövidnadrágot.
• Letette majd egy fekete csizmára mutatott majd, azt mondta, hogy az is az enyém.
• Te miben leszel? –kérdeztem.
• Ugyan abban, mint te, csak az én felsőm nem fehér, hanem vörös. És mindenkié más színű. –mosolygott.
• Köszi. –mosolyogtam én is.
• Ebben pedig a karácsonyi bálon leszel. –mutatott fel egy újabb kék ruhát.
• Milyen bálról beszélsz? –fordultam felé.
• Hát az iskolai karácsonyi bálról. –mondta.
• Kivel megyek? –húztam fel a szemöldököm.
• Természetesen D…..nem tudom. –kapta el rólam a szemét.
• Te tudsz valamit, és nekem nem mondasz semmi igaz? –fogtam meg a vállát és magam felé fordítottam.
• Ashley, nem vagy éhes? –rontott be Jenny.
• Nem. –engedtem el Rosaliet.
• Milyen erős a körmöd, és milyen meleg a kezed. –nézett rám Rosalie.
• Mivel hogy…..
• Vérfarkas vagy? –sikították.
• Nem, leopárd. –mosolyogtam mire a lányok nevetni, kezdtek.
• Ilyen hülyék, azért mi sem vagyunk. –mosolygott Jenny.
• Menj hátrébb. –mondtam Rosalienak ő pedig Jennyhez sétált, aki az ajtóban állt. Én ott maradtam a francia ágy és a szekrény között. Volt két méter fejem így átváltoztam.
• Jézusom, ez hogy lehet? –kérdezték egymástól kitágult szemekkel.
• Elmosolyodtam majd kiöltöttem rájuk a nyelvemet.
• Hányan vagytok? –kérdezte Jenny.
• Ketten. –válaszoltam, amikor már visszaváltoztam.
• Te meg…
• Meg Ginny. –fejeztem be Rosalie megkezdett mondatát.
• Tessék, vidd haza a ruhákat. –nyomta a kezembe a táskát, amiben a ruhák voltak. Nem, megyek el a bálba…
• De el fogsz jönni. Sok kérőd lesz, hidd el. –mosolygott Rosalie.
• Majd meglátjuk. –motyogtam majd lementem a földszintre, és miután elköszöntem a lányoktól haza mentem.
• Szia kicsim. –köszönt anya mikor beléptem az ajtón.
• Szia. –köszöntem én is.
• Miujság? –jött ki a konyhából.
• Semmi különös. Megyek tanulni. –mondtam és elindultam felfelé a lépcsőn.
• A karácsonyt…
• Tudom, hogy nem itthon töltjük. –mosolyogtam anyura.
• Akkor jó. –felelte és leült a TV elé. Felmentem a szobámba mikor egy ismeretlen szag csapott meg. Beléptem a helyiségbe és észrevettem, hogy az erkélyajtóm, ami az erdőre nyílik, tárva-nyitva van.
• Anya, ki volt a szobámba? –suttogtam mire anya mellettem termet.
• Sen…kié ez az illat? –lépett be a szobámba ő is.
• Anya! Valaki járt a szobámba! –halottam meg Josh hangját.
• Valaki járt a szobátokba, amíg mi nem voltunk itthon. –nézett anya a közeledő Joshra.
• Vámpír az, biztos. –mondtam, és újra körbeszaglásztam.
• Még jó, hogy kibírom két hétig alvás nélkül. Addig se kell idegeskednem. –mondtam.
• Valaki hozzá nyúlt a laptopodhoz. –szólalt meg hirtelen Josh mire én az ágy mellett termetem és bekapcsoltam a laptopomat, ami nyitva volt.
• Nem volt rajta semmi szokatlan. Felhívtam Ginnyt.
• Átjössz? –kérdeztem, mikor felvette.
• Beengednél? –kopogtatott az erkélyajtón.
• Szia. –öleltem meg miután beengedtem.
• Fú, milyen srác járt nálad? –kérdezte egyből.
• Nem tudom. Csak Josh és az én szobámba volt. Nem tudom ki volt az. –rántottam meg a vállam.
• Nem megyünk futni egyet? –kérdezte Ginny én, pedig bólintottam.
• Kisétáltunk az erkélyre majd az erdőbe vetve magunkat átváltoztunk. Pár másodperc alatt lefutottuk a 200km-ert majd a kis tavunkhoz érkeztünk.
• Ginnyvel még éppen birkóztunk mikor hirtelen morgást hallottunk a tó másik oldaláról. Vámpír gyorsasággal szétugrottunk majd mi is morogni kezdtünk. Két nagy leopárd sétált ki a fák árnyékából. Belevetették magukat a vízbe majd egy másodperc múlva, már előttünk jöttek ki a vízből. Két fiú volt azt már láttuk az arcukon.
• Most mit csináljunk? –fejjel néztem Ginnyre. Nagy meglepetésemre ő már ember volt. Követtem a példáját.
• A két fiú is egy perc után átváltozott. Az egyik fekete hajú volt és volt vagy két méter, a másik szőke volt és alig volt nálam öt centivel magasabb.
• Hát ti kik vagytok? –kérdezte a fekete.
• Mi is kérdezhetnénk ugyan ezt tőletek. –szólaltunk meg egyszerre Ginnyvel és ugyanabban a pillanatban csavartuk össze a mellünk előtt karjainkat.
• Ikrek? –kérdezte a szőke.
• Nem. Csak barátok. –feleltük újra egyszerre.
• Nagyon jó barátok. –mosolyodott el a fekete.
• Igen, tudjuk. –mosolyodtunk el újra Ginnyvel.
• Ti mióta jártok ehhez a tóhoz? –kérdezte a szőke.
• Két éve. –feleltem.
• Mióta laktok itt? –faggatott tovább a szöszi.
• Két éve. –felelte Ginny.
• Jesszus milyen egyforma a hangotok. –nézett a fekete.
• Amúgy mi most költöztünk ide. Én Adam vagyok ő pedig Max. –mondta a fekete és magára majd a szőkére mutatott.
• Én Ginny.
• Én Ashley. –szólaltunk meg egyszerre.
• Oké, akkor most külön. –tárta ki a kezét Max.
• Én Ashley vagyok. Ő pedig Ginny. –mondtam miden szót megnyomva majd elnevettem magam.
• És ide fogtok járni iskolába? –kérdeztem.
• Aha, holnap kezdünk. Anyánk szerint ez az egy nap alatt csak haverkodunk, de azt hiszem ez már most sikerült. –mosolygott Adam.
• Hány évesek is vagytok? –kérdezte Ginny.
• Tízen nyolc. –kaptuk a válaszokat. –Ti?
• Mi is. –mosolyogtunk.
• És sok leopárd van még rajtatok kívül? –nézett körül Adam.
• Nem, csak mi ketten. –mosolygott Ginny.
• Akkor négyen vagyunk. –mosolygott Max.
• Jé, és megbuktál matekból? –bokszolt bele a vállába mi pedig nevetni kezdtünk.
• A szüleitek? –kérdeztem.
• Vámpírok. –felelték halkan, mintha attól félnének, hogy megijedünk.
• Remek. Mi is azok vagyunk. –mondta gyorsan Ginny.
• Fogadjunk, nem tudod porrá harapni? –kérdezte Adam kételkedve és egy kavicsot dobot a fejem fölé mire én azt vámpír gyorsasággal elkaptam.
• Nem kell összetörni a fogaidat. –nyúlt gyorsan utánam Adam mivel látta, hogy berakom a számba a kavicsot. Elnevettem magam majd gyors, összerágtam a kavicsot és beleleheltem a tenyerembe. Ginny már a hasát fogta a röhögéstől.
• Jézusom, ők tényleg vámpírok. –lepődött meg a két fiú.
• Jézusom, Ashley! Hol vagy? Josh gyere, szerintem elvitte az a szemét! –halotta meg mindenki anya kiáltását. Mindenki lemerevedett.
• Nem mondtad, hogy bántani akar az a fickó. –nézett rám Ginny.
• Hidd el, drága, hogy elmondtam volna ha, én is tudom. –válaszoltam gúnyosan.
• Együtt maradunk. Kiállunk ellene, ha kell. Csak túléljük valahogy. –fogta meg a kezem Ginny.
• Milyen fickó akar bántani? –nézett rám Adam.
• Az most mindegy. Nem kell titeket is bajba sodorni. Holnap találkozunk…ha találkozunk. –rakta hozzá Ginny suttogva, mert hirtelen egy árny szaladt el Adam és Max háta mögött. Hirtelen megcsapta az orrunkat a szobámban lévő fickó illata.
• Jobb, ha ti most haza mentek. –mondtam a fiúknak, miközben oldalt álltam és néha Ginnyre és az árnyra figyeltem ugrásra készen a tisztás másik oldalára, néha a fiúkra, de ők nem mozdultak.
• Azt már nem. Nem hagyom, hogy Ginnynek baja essen. –és már vámpír gyorsasággal Max ott termet Ginny mellett.
• Kérlek, legalább te ne. –néztem könyörgő szemmel Adamra.
• Ashley, ne! –ordította majd megragadta a derekamat és vámpír gyorsasággal a háta mögé dobott. Én ugró helyzetbe érkeztem majd ráugrottam a vámpírra, aki elől Adam eldobott. Három alak volt a tisztáson. Az egyik középen volt és kapkodta a fejét az egyik Ginnyéknél a másik én és Adam párosunknál.
• A lányt! Élve! –ordította a középen álló mire a tisztás másik végében lévő fickó előttem termet.
• Josh vigyázz! –ordította Ginny mire észrevettem, hogy Josh fut ki a fák közül és támad a tisztás közepén lévő alakra. Két perc alatt elintézte majd ott termet mellettem.
• Állatias hörgés hagyta el a száját mire a két fickó hátrébb lépett egyet.
• Ginny, gyere miénk a jobb oldali! Fiúk tiétek a bal oldali! –ordítottam mire mindenki azt tette amit, kérek.
• Ginny mellett termetem majd megvártuk, amíg a fickó oda ér és elkezdődött a harc. Egy pillanatra a fiúk felé pillantottam és máris megtörtént a baj. Ginny egy iszonyat nagy ütést kapott a hasába mire hátratántorodott és összeesett. Mérgemben átváltoztam leopárddá és a férfi nyakára ugrottam. Kaptam én is hasamba egyet, de nem nagyon érdekelt az óriási fájdalom. Én akartam kikerülni győztes ként de mikor kaptam még egy ütést az oldalamba, megtántorodtam. Ginny felé kezdtem hátrálni és alig bírtam nyitva tartani a szemem a fájdalomtól.
• Sikerült! –hallottam a fiúk kiáltásait. Emberré változtam majd Ginny arcához hajoltam.
• Szeretlek. –suttogtam mire mindenki felénk fordult de nem tudtam mi történt ezután mert én csak zuhantam a sötétség felé.



Mikor felébredtem valami puhán feküdtem. Kinyitottam a szemem és körbenéztem. A szobámban feküdtem mellettem, pedig Ginny. Körülöttem négy üres szék tántorgott. Nem tudtam mi történt, de mikor megpróbáltam felülni, de a fájdalomtól visszahanyatlottam a párnára eszembe jutott minden.
• Ginny. –suttogtam mire több embert, éreztem magam körül.
• Kicsim, kicsim hallasz engem? –hallottam meg anya kétségbeejtő hangját a fejem fölött.
• Ginny. –suttogtam mire valami, megszorította a kezem. Egy kicsit oldalra fordítottam a fejem és Ginnyre pillantottam. Ő is ugyanígy tett. A kezünk közöttünk összekulcsolva feküdt.
• Jól vagy? –suttogtam mire ő bólintott, de látszott rajta, hogy ha csak a kis ujját kellene megmozdítania, sikítana. Körbenéztem a szobába és nagy meglepetésemre több ember volt ott, mint gondoltam. Ott volt anya,Josh,Adam,Max,Rosalie,Jasper,Jenny,Katy és David is.
• Nem láttam. Istenem annyira sajnálom. Nem láttam,mert nem látlak akkor amikor leopárd vagy. –jött oda Rosalie mire David felhorkantott.
• Egyáltalán nem az ő hibája. –mondtam Davidnak.
• Elintéztétek a mi „ellenfelünket”? – kérdezte Ginny és Joshra nézett.
• Nem, elmenekült. De megtaláljuk. –nézett Josh Davidra.
• Nekem végem. –suttogtam és kicsordult az első könnycsepp a szememből.
• Hah, nem szabadulsz meg olyan könnyen tőlünk. –mosolygott David.
• Nem is akarok. –mondtam egy szomorú mosoly kíséretében.
• Meddig voltunk….így? –kérdeztük egyszerre Ginnyvel.
• Ezek, biztos nem ikrek? –nézett Adam anyára mire anya mosolyogva megrázta a fejét.
• Annyi elég legyen, hogy holnap karácsony. –mosolygott anya mire Ginnyvel egyszerre felültünk.
• Jesszus. –szisszentünk fel. Sajgott az egész testem és amint láttam Ginny sem volt valami roppant jó testhelyzetbe.
• Holnapra már nem lesz semmi bajotok. –szólalt meg Rosalie mi pedig bólintottunk.
• Hozol nekem egy kis ásványvizet? –néztem anyára, aki mosolyogva bólintott majd kiment.
• Igazad volt, tényleg nem ment senki a karácsonyi bálra. –mondta Rosalie.
• A suliban mit mondtatok? –kérdeztem. Anya visszatért az ásványvízzel.
• Hát…
• Nem mentünk suliba. –mosolygott David.
• Nem normálisak. –néztünk egymásra Ginnyvel.
• Lesz igazolásunk, ne aggódjatok. –mosolygott Rosalie.


Másnap reggel még mindenki bent volt a szobánkba, mi pedig már alig éreztünk némi fájdalmat.
• Gyere, kifestelek. –húztam ki a fésülködő asztalom székét, amiben Ginny leült. – Piros ruhád lesz? –kérdeztem mire ő bólintott. Szépen kifestettem a szemét arany csillogóssal majd alul pirossal kihúztam. Felvette a piros ruháját, ami földig érő volt és valami csodálatosan festett rajta. Hosszú fekete haját egy kicsit behullámosítottam. Fél háromra készen is lettem barátnőmmel.
• Te jössz. –mondta én pedig leültem és hagytam, hogy olyanra fessen ki amilyenre akar. Némi sötétzöld és ezüst is került a szemembe de inkább csak fekete. Hosszú fekete hajamat oldalt elválasztottam majd az egészet befújtam lakkal így egyenes és dús is lett. Felvettem a kék ruhámat amit Rosalietól kaptam majd Ginnyvel a tükörnél csináltunk egyközös képet.
• Sziasztok. –lépett be az ajtón Rosalie.
• Szia. –köszöntünk. Rosalie zöld ruhába volt és zöld sminkje még jobban kiemelte hosszú szőke haját.
• Mennyünk. –mondta és lementünk. Én még felvettem a fehér csizmámat majd elindultam utánuk.
• Kik lesznek ott fiúk? –kérdezte Ginny Rosaliet.
• Richard,Jasper,Daniel,Christian,Josh,Jacob,Max,Adam és David. –az utolsó két névnél nyeltem egy nagyot.


Remélem tetszik majd a fejezet:D
Ha valakit érdekelnek a ruhák és a sminkek akkor vegyen fel MSN-re:
ritacica070@freemail.hu :D
emailt pedig erre kérek: ritacica07@citromail.hu
előre is köszönöm:D
1-jén jön majd a harmadik fejezet:D
Boldog Újévet Kívánok mindenkinek:D
Puszii<33

1 fejezet

Megváltozik az életem.

Otthon feszem az ágyamon és a plafont bámulom. Nem tudom, mi történik velem de ma matek órán egy képet láttam magam előtt.

Holnap reggel megyek suliba és egy piros sportkocsi fog a bátyám –Josh- autója mellett meg állni. Később csókolózok egy vámpírral. Rosalie és Jasper Hale a két testvéremet pedig tizenöt év után látni fogom.

Elméletileg. Nem tudom, hogy mi történik de, valami biztosan nincs rendben. Valami baj lehet a vámpírságommal? Lehetséges.

Egész este ez járt a fejemben.

·        Minden rendben? –nyitott be a szobámba Josh. A bátyám egy évvel idősebb nálam de olyan mintha a barátom lenne nem a bátyám.

·        Persze. –mosolyogtam.

·        Csak mert, egész nap itt fekszel, és nem jössz át idegesíteni. –mosolygott mire én hozzávágtam egy párnát.

·        Gyere ülj le. –mutattam az ágyamra.

·        Jacob este átjön. Jönnek a fiúk is szóval lehet hogy egy picit hangos lesz a TV.

·        Már megszoktam tőled. –mosolyogtam.

·        Josh az akváriumomat nézegette én, pedig kivettem a tengeri malacomat a terráriumból és simogatni kezdtem.

·        Ma matekórán azt láttam, hogy csókolózom egy másik vámpírral és Rosalie és Jasper visszajön. –mondtam Joshnak de végig Marit, a tengerimalacomat figyeltem.  

·        Hogy, hogy láttad? –nézett rám Josh miközben etette a halakat.

·        Nem tudom. Lehet csak álom volt. –néztem én is rá.

·        Most legyek őszinte Ashley….tőled kitelik, hogy elalszol Matekon. –mosolygott mire én neki akartam vágni egy párnát de mire észrevettem, hogy majdnem Marit dobtam el leálltam.  

·        De szerintem nem álmodtam. –erősködtem.

·        Holnap kiderül. –vette el tőlem Marit és visszarakta az akváriumába.

·        Jóét. –adtam neki egy puszit és kiment. Elmentem lefürödni majd beálltam a tükör elé és elvesztem gondolataimban.

·        Hosszú barnás-feketés hajam lelóg a derekamig és nagy barna boci szemem rezzenéstelenül, mered előre. Igen barna mivel vámpír vagyok de, ha akarok, áttudok, változni leopárd formában is. A bátyám teljes egészében vérfarkas de a szüleink vámpírok.

·        Lefürödtem majd hajat, mostam és megszárítottam azt. Felvettem a barna rövidnadrágom és a hozzá tartozó fehér toppomat alá pedig felvettem egy melltartót. Tudom hülyeség de, itt lesznek bátyám haverjai, és elég hülyén néznék ki, mert csöppet átlátszó a topp….

·         Visszamentem a szobámba majd magamhoz vettem a laptopomat és felmentem MSN-re.

·        Voltak fent egypáran de nem írtam rá senkire és senki sem írt rám. Megnéztem még minden egyebet majd lementem inni egy pohár vizet.

·        Mikor megfordultam anya vállig érő haját egy kisbaba tépte.

·        De aranyos. Hát ő kicsoda? –simogattam meg a baba arcát.

·        Itt van egy munkatársam. Mindjárt bejön. Amúgy meg az ő gyerek. –mosolygott anya.

·        Csókolom. –üdvözöltem a nőt majd kezet, ráztam vele.

·         Maradjunk, abban, hogy szia. –mosolygott. –Úgyis idősebb vagy nálam. –mondta tovább én pedig lemerevedtem.

·        Maga tudja? –néztem rá úgy, mint aki hülyét kapott.  

·        Ő jött rá. –védekezett rögtön anya.

·        Ma alszol? –nézett rám a nő. Honnan tudja, hogy én tudok aludni?!

·        Ma igen. Két hete nem aludtam. Itt az ideje, hogy megint egy éjszakát aludjak, utána megint jöhet a két hét. –motyogtam.

·        Igen tudom. A leopárdok mindig így teszik. –jézusom ez a nő kikészíti az életemet.

·        Megyek aludni. –motyogtam. –Jóét. –adtam egy puszit anyának mire a kisbaba elkapta a hajam.

·        Vamper. –mondta ki nagyon halkan mire anya, és én lemerevedtünk.

·        Szokta ezt mondani. –mosolygott a nő. Felmentem a lépcsőn majd benéztem Josh szobájába. A hét fiú Josh franciaágyán kuporodott és figyelték a TV-t.

·        Nem is olyan hangos. –mosolyogtam Joshra.

·        Ja, mert elvileg valami gyerek van itt. –motyogta Josh és bekapott egy marék pattogatott kukoricát.

·        Mit néztek? –kérdeztem és beljebb léptem mert az ajtó mögött van a TV.

·        Gyere ült le te is…..valahova. Úgyis most ilyen nyálas rész van ez neked való. –és lestoppolta a TV-t.  Mivel a sok vérfarkas mellett nem volt hej ezért Josh földre nyulú lábára ültem rá. Ő felült mire én átkaroltam a nyakát.

·        Josh elindította a TV-t mire csókolózni meg ilyen dolgokat tett a nő meg a férfi. A nő hirtelen leszúrta a férfit mire az összeeset így látni lehetett a nő meztelen felsőtestét.

·        Szóval ezért szeretitek ezt a filmet annyira. –vigyorogtam a többiekre.

·        Nagyon vicces. –csípett bele a derekamba Josh mire majdnem leestem a lábáról de, még idejében elkapta a derekam.

·        Még egy óráig néztem velük a TV-t de mondtam Joshnak hogy átmegyek mert ha nem teszem biztos hogy elhányom magam.

·        Lefeküdtem aludni de nem tudtam, mert végig olyan érzésem volt mintha valaki figyelne.  Két óra felé sikeren elaludtam.

Reggel valami hangos lövöldözésre keltem és csak a feketeséget láttam. Felsikítottam de csak sikítás közben vettem észre hogy a fejemre van téve egy fekete kendő. Leszedtem magamról majd mikor észrevettem, hogy csönd van abbahagytam a sikítást.

·        Ashley, jól vagy? –rontott be az ajtón Josh olyan erővel hogy az leesett.

·        Mi volt ez az egész? –kérdeztem, mert rájöttem, hogy nagy valószínűséggel hülyét csináltak belőlem.

·        Embry felébresztett minket. –motyogta mire az említett, belépet az ajtón.

·        Bocsi. –mosolygott.

·        Jaj semmi de máskor elég, ha rájuk ordítasz. –mosolyogtam és beletúrtam a hajamba.

·        Máskor. –horkantott fel Josh.

·        A fiúk kimentek én pedig elmentem letusolni.

·        Tusolás után felvettem egy fehér csőszárú nadrágot, amit belegyömöszöltem egy fekete hosszú szárú és magas sarkú csizmába. Felvettem a fehérnyakba akasztós felsőmet majd kibontottam dús hajamat- ma reggel tényleg nagyon dús volt- és oldalt elválasztottam.

·        Bepakoltam az iskolatáskámat majd szóltam Joshnak hogy mehetünk.

·        Josh már elment. Ma gyalog mentek, amúgy meg itt a kísérőd. –mondta és ugyanebben a pillanatban, kilépet az ajtón Ginny.

·        Szia. –ölelt meg a tízen hét éve legjobb barátnőm. Ugyanolyan hosszú fekete haja volt és ugyanúgy ő is 176cm volt. Egyedül annyi volt, hogy az ő szeme nem boci szem volt és nem barna, hanem rendes szem és kék.

·        Ő is egy fehér csőszárú nadrágban volt és egy piros nyakba, akasztós felsőbe.

·        Mehetünk? –kérdezte mire én kézen, fogtam, majd adtunk anyának egy-egy puszit - így hogy mindketten tíz centivel magasabbak voltunk a csizma miatt így még kisebbnek tűnt.

·         Mennyünk. –karolt belém Ginny és elindultunk az iskola felé.

·        Rájöttél mi volt tegnap Matekon? Nagyon megijesztettél. Azért jöttem ma érted, hogy megnézzem van-e valami nagy baj. Egész este figyeltem, hogy mi a baj. Nem tudtál elaludni. –az utolsó szavak már csak magának mondta.

·        Mivel éreztem, hogy valaki figyel. –emeltem rá a tekintettemet de még mindig karoltuk egymást.

·        Bocsi. Pedig leopárd voltam. –nyújtogatta a nyakát.

·        Gondoltam. Itt Londonba csak két leopárd van szabadon azok is mi vagyunk. –mosolyogtam.

·        Mi lesz az első óránk? –tért át egy idő után Ginny egy másik témára.

·        Nekem kémia, neked fizika. Utána meg fordítva. –fújtam ki a levegőt bosszúsan.

·        Ja, az a köcsög tanár átrakott. Szólok majd anyának, hogy beszéljen vele. –jelentette ki Ginny.

·        Kívánok sok szerencsét. –mosolyogtam.

·        Befordultunk az iskolához mire mindenki félrehúzódót a járdáról.

·        Sziasztok! –jött elénk Ashley, egy másik barátnőm.

·        Szia. –akartam adni neki három puszit de Ginny karja nem engedett. Nem, engedett volna, ha szegény lány nem lett volna csizmától, csatig lemerevedve.

·        Ginny, mi a baj? –kérdeztem, és rázogatni kezdtem.

·        Baj nincs. –mosolyodott el.

·        Sziasztok. –halottam meg egy régen halott ismerős hangot a hátam mögül mire én merevedtem le.

·        Lassan megfordultam és sikítani kezdtem és Rosalie nyakába ugrottam.

·        Istenem, szia. –öleltük egymást szorosan.

·        Szia. –jött még egy hang most a másik oldalt a hátam mögött. Elengedtem Rosaliet és Jasper nyakába ugrottam.

·        Szia, húgi. –mondta Jasper és erősen körém fogta karjait.

·        Ashley ők itt a fogadott testvéreink. Ő itt Richard a barátom. –mutatott egy izmosabb fiúra.

·        Szia. –adtam neki egy puszit.

·        Ő Jenny, az én barátnőm. –húzott maga mellé egy másik világból érkezett hasonmásomat. Neki is adtam puszit.

·        Ők itt Katy –mutatott egy emberre – Ő pedig a barátja Daniel. –mutatott egy szépfiúra.

·        Sziasztok. –köszöntem nekik.

·        És ő itt David. –mutatott Rosalie a piros BMW-től felénk tartó fiúra. Azt hiszem vele csókolóztam….

·        Szia, David vagyok. –adott két puszit.

·        Ashley. –mosolyogtam.

·        Még beszélgettünk egy kicsit mikor megszólalt a figyelmeztető csengő.

·        Milyen órád lesz? –kérdeztem azt hiszem mindenkitől.

·        Fizika. –hangzott mindenkitől a válasz kivéve egy valakit…

·        Kémia. –motyogta, majd lehajtotta a fejét. Azt hiszem, úgy hiszi, hogy csak neki lesz egyedül kémiája. Mellé álltam majd belekaroltam.

·        Akkor mellém ülsz. –mosolyogtam. Azért mert felakartam vidítani, de mindegy lett volna, mert mivel Ginnyt átrakták a másik csoportba így mellettem, van az egyetlen egy üres hely.

·        David rám nézett és egy hatalmas mosoly terült szét az arcán.

·        Ezt megbeszéltük. –mosolygott majd karon fogva elindultunk a kémia terem felé.

·        Hazajöttek az igazi testvéreim. Josh csak fél. –gondoltam magamban miközben Davidnak fecsegtem az itteni életről.

·        Legalább nem álom volt…   

A fizika és kémia végig nevetéssel, mosolygással, és beszélgetéssel telt el közöttünk. Nagyon megkedveltem Davidot és szemlátomást ő is engem.

A harmadik órám tesi volt. Minő véletlen Davidnak is.

·        Szia. –köszöntem Ginnynek majd együtt bementünk az öltözőbe és átöltöztünk. Mindketten egy mini fekete rövidnadrágot vettünk fel egy vékony fehér csíkkal az oldalán és egy aklétához hasonlító V-kivágású felsőt. Ez az óra közös volt Rosalieval és a többi Haléval.

·        Felfogod a hajad? –kérdezte Ginny miközben én a tükör előtt álltam és néztem a szememet a gondolataimban olvasva.

·        Nem. –feleltem bár el sem jutott a kérdés lényege az agyamig. Sípszót hallottunk mire mindenki fogta magát és kisétált az öltözőből.

·        Emberek! Ma én leszek mert a tesi tanárotok beteg lett! Le kell mérnem a 20 perces futást. Sípszóra indulás! –mondta mire mindenki felsorakozott a vonalnál. Én mindig is Ginnyvel futottam mivel soha nem fáradtunk el. Sajnálni szoktuk őket mivel sokat szenvednek a futással. Volt mikor valaki el is ájult.

·        A tanár megfújta a sípot utána köhögött mi pedig elkezdtünk futni. Ginnyvel beszélgettem mikor észrevettem, hogy Rosalie és Jenny ott futnak mögöttünk.

·        Sziasztok. –köszöntünk nekik én pedig akaratom ellenére is kinyitottam az elmémet így tudtam a gondolatokban olvasni.

·        Ginny lemaradt Rosalieval beszélgetni mire éreztem, hogy valaki mellém csapódik.

·        Szia. –köszönt David gondolatban.

·        Szia. Hát mi csendben is tudunk beszélgetni? –kérdeztem mosolyogva.

·        Ezek szerint. –mosolygott ő is.

·        Nagyon nem zavarhat minket senki. –nevettem.

·        Hát nem nagyon. –kaptam a választ.

·        Egész húsz perc alatt beszélgettem vele. Mindig ha röhögtünk valamit, az emberek felénk fordultak és azt gondolták hogy hülyék vagyunk.

·        Milyen jó csaj a szőke. De még mindig Ashley a legjobb. –suttogta Adam Tomnak. Adam mindig is hajtott rám.

·        Te tudod. –mosolygott Tom.

·        Ashley… -és ekkor +18-as karikás dolgokat képzelt maga elé. Amire nem számítottam az David reakciója volt. A torkából állati hördülés csapott fel mire én majdnem felsikítottam ijedtembe.

·        Css! –pirítottam rá mert ezt még a tanár is meghallotta.

·        De hát te is láttad…

·        Igen de én nem most látom elsőnek. –néztem rá.

·        Többé nem szólalt meg. Én bezártam az elmémet és odamentem a tanárhoz.

·        Kimehetnék a mosdóba? –kérdeztem a tanárt.

·        Még kibírod ezt a…..-és akkor pityegett az órája hogy letelt a húsz perc.

·        Menny. –mosolygott.

·        Kiléptem a tornateremből majd futni kezdtem a mosdó felé. Mikor beléptem hála égnek üresen találtam.

Hallottam ahogy Ginny is elkéredzkedik:

·        Tanár úr, elmehetek a mosdóba? –kérdezte.

·        De hiszen már megkérdezted, és én igent mondtam. –felelte a tanár összezavarodottan.

·        Aj, tanár úr, Az Ashley volt. –csipkelődött Ginny.

·        Akkor, te ki vagy? –nézett rá és olyan arcot vágott mint aki a bolondok házából szabadultat nézné.

·        Hát Ashley. –mosolygott Ginny és futni kezdett felém.

·        Belépett az ajtón.

·        Ha lecsesznek miattad kapni fogsz. –emeltem fel az ujjaimat de nem elröhögtem magam.

·        Sziasztok. –jött be az ajtón David.

·        Megyek is. –szólalt meg Ginny és már el is tűnt.

Hallottam, hogy bent a tesiben:

·        Már vissza is jött? –nézett Ginnyre a tanár.

·        Hiszen vagy öt perce elmentem. –felelte Ginny.

·        Akkor, magát most hogy hívják? –kérdezte a tanár.

·        Hát Ashley. –felelte Ginny és oda futott Rosaliehoz.

·        Beszélnünk kell. –termett mellettem David.

 

Én még új vagyok ebben az egészben, azért szeretném, hogy

Sok kommentárt és kritikákat kapnék a történethez:D

Remélem, tetszik majd, és olvasni fogjátok:D

Davidról még nincs képem de majd fogok feltenni:D

Puszii nektek<33