2009. december 29., kedd

1 fejezet


Megváltozik az életem.


Otthon feszem az ágyamon és a plafont bámulom. Nem tudom, mi történik velem de ma matek órán egy képet láttam magam előtt.
Holnap reggel megyek suliba és egy piros sportkocsi fog a bátyám –Josh- autója mellett meg állni. Később csókolózok egy vámpírral. Rosalie és Jasper Hale a két testvéremet pedig tizenöt év után látni fogom.
Elméletileg. Nem tudom, hogy mi történik de, valami biztosan nincs rendben. Valami baj lehet a vámpírságommal? Lehetséges.
Egész este ez járt a fejemben.
·        Minden rendben? –nyitott be a szobámba Josh. A bátyám egy évvel idősebb nálam de olyan mintha a barátom lenne nem a bátyám.
·        Persze. –mosolyogtam.
·        Csak mert, egész nap itt fekszel, és nem jössz át idegesíteni. –mosolygott mire én hozzávágtam egy párnát.
·        Gyere ülj le. –mutattam az ágyamra.
·        Jacob este átjön. Jönnek a fiúk is szóval lehet hogy egy picit hangos lesz a TV.
·        Már megszoktam tőled. –mosolyogtam.
·        Josh az akváriumomat nézegette én, pedig kivettem a tengeri malacomat a terráriumból és simogatni kezdtem.
·        Ma matekórán azt láttam, hogy csókolózom egy másik vámpírral és Rosalie és Jasper visszajön. –mondtam Joshnak de végig Marit, a tengerimalacomat figyeltem.  
·        Hogy, hogy láttad? –nézett rám Josh miközben etette a halakat.
·        Nem tudom. Lehet csak álom volt. –néztem én is rá.
·        Most legyek őszinte Ashley….tőled kitelik, hogy elalszol Matekon. –mosolygott mire én neki akartam vágni egy párnát de mire észrevettem, hogy majdnem Marit dobtam el leálltam.  
·        De szerintem nem álmodtam. –erősködtem.
·        Holnap kiderül. –vette el tőlem Marit és visszarakta az akváriumába.
·        Jóét. –adtam neki egy puszit és kiment. Elmentem lefürödni majd beálltam a tükör elé és elvesztem gondolataimban.
·        Hosszú barnás-feketés hajam lelóg a derekamig és nagy barna boci szemem rezzenéstelenül, mered előre. Igen barna mivel vámpír vagyok de, ha akarok, áttudok, változni leopárd formában is. A bátyám teljes egészében vérfarkas de a szüleink vámpírok.
·        Lefürödtem majd hajat, mostam és megszárítottam azt. Felvettem a barna rövidnadrágom és a hozzá tartozó fehér toppomat alá pedig felvettem egy melltartót. Tudom hülyeség de, itt lesznek bátyám haverjai, és elég hülyén néznék ki, mert csöppet átlátszó a topp….
·         Visszamentem a szobámba majd magamhoz vettem a laptopomat és felmentem MSN-re.
·        Voltak fent egypáran de nem írtam rá senkire és senki sem írt rám. Megnéztem még minden egyebet majd lementem inni egy pohár vizet.
·        Mikor megfordultam anya vállig érő haját egy kisbaba tépte.
·        De aranyos. Hát ő kicsoda? –simogattam meg a baba arcát.
·        Itt van egy munkatársam. Mindjárt bejön. Amúgy meg az ő gyerek. –mosolygott anya.
·        Csókolom. –üdvözöltem a nőt majd kezet, ráztam vele.
·         Maradjunk, abban, hogy szia. –mosolygott. –Úgyis idősebb vagy nálam. –mondta tovább én pedig lemerevedtem.
·        Maga tudja? –néztem rá úgy, mint aki hülyét kapott.  
·        Ő jött rá. –védekezett rögtön anya.
·        Ma alszol? –nézett rám a nő. Honnan tudja, hogy én tudok aludni?!
·        Ma igen. Két hete nem aludtam. Itt az ideje, hogy megint egy éjszakát aludjak, utána megint jöhet a két hét. –motyogtam.
·        Igen tudom. A leopárdok mindig így teszik. –jézusom ez a nő kikészíti az életemet.
·        Megyek aludni. –motyogtam. –Jóét. –adtam egy puszit anyának mire a kisbaba elkapta a hajam.
·        Vamper. –mondta ki nagyon halkan mire anya, és én lemerevedtünk.
·        Szokta ezt mondani. –mosolygott a nő. Felmentem a lépcsőn majd benéztem Josh szobájába. A hét fiú Josh franciaágyán kuporodott és figyelték a TV-t.
·        Nem is olyan hangos. –mosolyogtam Joshra.
·        Ja, mert elvileg valami gyerek van itt. –motyogta Josh és bekapott egy marék pattogatott kukoricát.
·        Mit néztek? –kérdeztem és beljebb léptem mert az ajtó mögött van a TV.
·        Gyere ült le te is…..valahova. Úgyis most ilyen nyálas rész van ez neked való. –és lestoppolta a TV-t.  Mivel a sok vérfarkas mellett nem volt hej ezért Josh földre nyulú lábára ültem rá. Ő felült mire én átkaroltam a nyakát.
·        Josh elindította a TV-t mire csókolózni meg ilyen dolgokat tett a nő meg a férfi. A nő hirtelen leszúrta a férfit mire az összeeset így látni lehetett a nő meztelen felsőtestét.
·        Szóval ezért szeretitek ezt a filmet annyira. –vigyorogtam a többiekre.
·        Nagyon vicces. –csípett bele a derekamba Josh mire majdnem leestem a lábáról de, még idejében elkapta a derekam.
·        Még egy óráig néztem velük a TV-t de mondtam Joshnak hogy átmegyek mert ha nem teszem biztos hogy elhányom magam.
·        Lefeküdtem aludni de nem tudtam, mert végig olyan érzésem volt mintha valaki figyelne.  Két óra felé sikeren elaludtam.


Reggel valami hangos lövöldözésre keltem és csak a feketeséget láttam. Felsikítottam de csak sikítás közben vettem észre hogy a fejemre van téve egy fekete kendő. Leszedtem magamról majd mikor észrevettem, hogy csönd van abbahagytam a sikítást.
·        Ashley, jól vagy? –rontott be az ajtón Josh olyan erővel hogy az leesett.
·        Mi volt ez az egész? –kérdeztem, mert rájöttem, hogy nagy valószínűséggel hülyét csináltak belőlem.
·        Embry felébresztett minket. –motyogta mire az említett, belépet az ajtón.
·        Bocsi. –mosolygott.
·        Jaj semmi de máskor elég, ha rájuk ordítasz. –mosolyogtam és beletúrtam a hajamba.
·        Máskor. –horkantott fel Josh.
·        A fiúk kimentek én pedig elmentem letusolni.
·        Tusolás után felvettem egy fehér csőszárú nadrágot, amit belegyömöszöltem egy fekete hosszú szárú és magas sarkú csizmába. Felvettem a fehérnyakba akasztós felsőmet majd kibontottam dús hajamat- ma reggel tényleg nagyon dús volt- és oldalt elválasztottam.
·        Bepakoltam az iskolatáskámat majd szóltam Joshnak hogy mehetünk.
·        Josh már elment. Ma gyalog mentek, amúgy meg itt a kísérőd. –mondta és ugyanebben a pillanatban, kilépet az ajtón Ginny.
·        Szia. –ölelt meg a tízen hét éve legjobb barátnőm. Ugyanolyan hosszú fekete haja volt és ugyanúgy ő is 176cm volt. Egyedül annyi volt, hogy az ő szeme nem boci szem volt és nem barna, hanem rendes szem és kék.
·        Ő is egy fehér csőszárú nadrágban volt és egy piros nyakba, akasztós felsőbe.
·        Mehetünk? –kérdezte mire én kézen, fogtam, majd adtunk anyának egy-egy puszit - így hogy mindketten tíz centivel magasabbak voltunk a csizma miatt így még kisebbnek tűnt.
·         Mennyünk. –karolt belém Ginny és elindultunk az iskola felé.
·        Rájöttél mi volt tegnap Matekon? Nagyon megijesztettél. Azért jöttem ma érted, hogy megnézzem van-e valami nagy baj. Egész este figyeltem, hogy mi a baj. Nem tudtál elaludni. –az utolsó szavak már csak magának mondta.
·        Mivel éreztem, hogy valaki figyel. –emeltem rá a tekintettemet de még mindig karoltuk egymást.
·        Bocsi. Pedig leopárd voltam. –nyújtogatta a nyakát.
·        Gondoltam. Itt Londonba csak két leopárd van szabadon azok is mi vagyunk. –mosolyogtam.
·        Mi lesz az első óránk? –tért át egy idő után Ginny egy másik témára.
·        Nekem kémia, neked fizika. Utána meg fordítva. –fújtam ki a levegőt bosszúsan.
·        Ja, az a köcsög tanár átrakott. Szólok majd anyának, hogy beszéljen vele. –jelentette ki Ginny.
·        Kívánok sok szerencsét. –mosolyogtam.
·        Befordultunk az iskolához mire mindenki félrehúzódót a járdáról.
·        Sziasztok! –jött elénk Ashley, egy másik barátnőm.
·        Szia. –akartam adni neki három puszit de Ginny karja nem engedett. Nem, engedett volna, ha szegény lány nem lett volna csizmától, csatig lemerevedve.
·        Ginny, mi a baj? –kérdeztem, és rázogatni kezdtem.
·        Baj nincs. –mosolyodott el.
·        Sziasztok. –halottam meg egy régen halott ismerős hangot a hátam mögül mire én merevedtem le.
·        Lassan megfordultam és sikítani kezdtem és Rosalie nyakába ugrottam.
·        Istenem, szia. –öleltük egymást szorosan.
·        Szia. –jött még egy hang most a másik oldalt a hátam mögött. Elengedtem Rosaliet és Jasper nyakába ugrottam.
·        Szia, húgi. –mondta Jasper és erősen körém fogta karjait.
·        Ashley ők itt a fogadott testvéreink. Ő itt Richard a barátom. –mutatott egy izmosabb fiúra.
·        Szia. –adtam neki egy puszit.
·        Ő Jenny, az én barátnőm. –húzott maga mellé egy másik világból érkezett hasonmásomat. Neki is adtam puszit.
·        Ők itt Katy –mutatott egy emberre – Ő pedig a barátja Daniel. –mutatott egy szépfiúra.
·        Sziasztok. –köszöntem nekik.
·        És ő itt David. –mutatott Rosalie a piros BMW-től felénk tartó fiúra. Azt hiszem vele csókolóztam….
·        Szia, David vagyok. –adott két puszit.
·        Ashley. –mosolyogtam.
·        Még beszélgettünk egy kicsit mikor megszólalt a figyelmeztető csengő.
·        Milyen órád lesz? –kérdeztem azt hiszem mindenkitől.
·        Fizika. –hangzott mindenkitől a válasz kivéve egy valakit…
·        Kémia. –motyogta, majd lehajtotta a fejét. Azt hiszem, úgy hiszi, hogy csak neki lesz egyedül kémiája. Mellé álltam majd belekaroltam.
·        Akkor mellém ülsz. –mosolyogtam. Azért mert felakartam vidítani, de mindegy lett volna, mert mivel Ginnyt átrakták a másik csoportba így mellettem, van az egyetlen egy üres hely.
·        David rám nézett és egy hatalmas mosoly terült szét az arcán.
·        Ezt megbeszéltük. –mosolygott majd karon fogva elindultunk a kémia terem felé.
·        Hazajöttek az igazi testvéreim. Josh csak fél. –gondoltam magamban miközben Davidnak fecsegtem az itteni életről.
·        Legalább nem álom volt…   





A fizika és kémia végig nevetéssel, mosolygással, és beszélgetéssel telt el közöttünk. Nagyon megkedveltem Davidot és szemlátomást ő is engem.
A harmadik órám tesi volt. Minő véletlen Davidnak is.
·        Szia. –köszöntem Ginnynek majd együtt bementünk az öltözőbe és átöltöztünk. Mindketten egy mini fekete rövidnadrágot vettünk fel egy vékony fehér csíkkal az oldalán és egy aklétához hasonlító V-kivágású felsőt. Ez az óra közös volt Rosalieval és a többi Haléval.
·        Felfogod a hajad? –kérdezte Ginny miközben én a tükör előtt álltam és néztem a szememet a gondolataimban olvasva.
·        Nem. –feleltem bár el sem jutott a kérdés lényege az agyamig. Sípszót hallottunk mire mindenki fogta magát és kisétált az öltözőből.
·        Emberek! Ma én leszek mert a tesi tanárotok beteg lett! Le kell mérnem a 20 perces futást. Sípszóra indulás! –mondta mire mindenki felsorakozott a vonalnál. Én mindig is Ginnyvel futottam mivel soha nem fáradtunk el. Sajnálni szoktuk őket mivel sokat szenvednek a futással. Volt mikor valaki el is ájult.
·        A tanár megfújta a sípot utána köhögött mi pedig elkezdtünk futni. Ginnyvel beszélgettem mikor észrevettem, hogy Rosalie és Jenny ott futnak mögöttünk.
·        Sziasztok. –köszöntünk nekik én pedig akaratom ellenére is kinyitottam az elmémet így tudtam a gondolatokban olvasni.
·        Ginny lemaradt Rosalieval beszélgetni mire éreztem, hogy valaki mellém csapódik.
·        Szia. –köszönt David gondolatban.
·        Szia. Hát mi csendben is tudunk beszélgetni? –kérdeztem mosolyogva.
·        Ezek szerint. –mosolygott ő is.
·        Nagyon nem zavarhat minket senki. –nevettem.
·        Hát nem nagyon. –kaptam a választ.
·        Egész húsz perc alatt beszélgettem vele. Mindig ha röhögtünk valamit, az emberek felénk fordultak és azt gondolták hogy hülyék vagyunk.
·        Milyen jó csaj a szőke. De még mindig Ashley a legjobb. –suttogta Adam Tomnak. Adam mindig is hajtott rám.
·        Te tudod. –mosolygott Tom.
·        Ashley… -és ekkor +18-as karikás dolgokat képzelt maga elé. Amire nem számítottam az David reakciója volt. A torkából állati hördülés csapott fel mire én majdnem felsikítottam ijedtembe.
·        Css! –pirítottam rá mert ezt még a tanár is meghallotta.
·        De hát te is láttad
·        Igen de én nem most látom elsőnek. –néztem rá.
·        Többé nem szólalt meg. Én bezártam az elmémet és odamentem a tanárhoz.
·        Kimehetnék a mosdóba? –kérdeztem a tanárt.
·        Még kibírod ezt a…..-és akkor pityegett az órája hogy letelt a húsz perc.
·        Menny. –mosolygott.
·        Kiléptem a tornateremből majd futni kezdtem a mosdó felé. Mikor beléptem hála égnek üresen találtam.
Hallottam ahogy Ginny is elkéredzkedik:
·        Tanár úr, elmehetek a mosdóba? –kérdezte.
·        De hiszen már megkérdezted, és én igent mondtam. –felelte a tanár összezavarodottan.
·        Aj, tanár úr, Az Ashley volt. –csipkelődött Ginny.
·        Akkor, te ki vagy? –nézett rá és olyan arcot vágott mint aki a bolondok házából szabadultat nézné.
·        Hát Ashley. –mosolygott Ginny és futni kezdett felém.
·        Belépett az ajtón.
·        Ha lecsesznek miattad kapni fogsz. –emeltem fel az ujjaimat de nem elröhögtem magam.
·        Sziasztok. –jött be az ajtón David.
·        Megyek is. –szólalt meg Ginny és már el is tűnt.

Hallottam, hogy bent a tesiben:
·        Már vissza is jött? –nézett Ginnyre a tanár.
·        Hiszen vagy öt perce elmentem. –felelte Ginny.
·        Akkor, magát most hogy hívják? –kérdezte a tanár.
·        Hát Ashley. –felelte Ginny és oda futott Rosaliehoz.


·        Beszélnünk kell. –termett mellettem David.
 


Én még új vagyok ebben az egészben, azért szeretném, hogy
Sok kommentárt és kritikákat kapnék a történethez:D
Remélem, tetszik majd, és olvasni fogjátok:D
Davidról még nincs képem de majd fogok feltenni:D
Puszii nektek<33


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése