11. fejezet

- Sajnálom. Rosalie sem látta. –simogatta meg a hátamat Katy. Eközben Ginny is ideért.
- Úton vannak ide. –lépett be az ajtón Rosalie is. –Sajnálom, de tényleg nem láttam. –ölelt meg. Nekem még mindig záporoztak a könnyeim.
- Neem…aaa….teeee….hiiibád. –remegtem. –Nem…akkkarom,….hoogy…idejöjjjeenneekk. –remegtem tovább.
- Nincs mit tenni. Nemsokára itt vannak. –szólalt meg Jenny is.
- Húúúú, hogy kiosztom. –szorult ökölbe Katy keze.
- Majd én beszélek vele. –szóltam mire halk kopogást hallottunk lentről. Mindenki kiment az ajtón, csak én maradtam a szobába.
- Mi most elmegyünk, de háromnegyed óra múlva visszajövünk! –szólt Rosalie gondolom Davidnak. –Te is jössz! Katy nem bántod! –szólt Rosalie Ashley-nek majd Katy-nek. Nagy csörömpölés majd csend. Csak az én zokogásom hallatszódik.
- Bejöhetek? –kérdezte David az ajtóm előtt. Nem válaszoltam, de ő bejött. Rám nézett és mérhetetlen nagy fájdalmat láttam szemeiben. –Sajnálom. Én…én nem tudok mit mondani, csak hogy mérhetetlenül sajnálom. Nem voltam tisztában az érzéseiddel. Ashley, azt mondta, hogy nem szeretsz és, hogy….
- Ashley azt mondta, hogy nem szeretlek? –sikítottam közbe.
- Igen. Azt mondta, hogy ismer, és, hogy azt mondtad neki, hogy nem szeretsz és soha nem is fogsz. – nézett szemeimben.
- Elsőnek is. –álltam fel. –Ma láttam elsőnek Ashleyt. Másodszor, hagy döntsem el én, hogy mit érzek irántad, és ne ő! Gondolkozz el, azon, amit tettél, és tegyél engem most minden elé,
lásd, hogy van valaki, aki, mert bízni benned! De eljátszottad ezt a bizalmat és ezzel már megrepedt a reményem benned! –néztem mélyen a szemei közé.
- Sajnálom,de…
- Amúgy jó hamar találtál másik barátnőt, hát.. –ültem vissza az ágyra -…ég veled és légy boldog! –sóhajtottam és a könnyeimmel küszködve próbáltam nem átváltozni.
- Sajnálom. Megpróbáltam, milyen nélküled de nem megy! Szeretlek! –suttogta nekem, pedig kibuggyant az első könnycsepp a szemem sarkából. –El sem tudom, mondani, hogy mennyire szeretlek, és mennyire szükségem van rád! A feleségem vagy…
- És te pedig találtál mást magadnak! –sóhajtottam remegő hangon.
- Ez nem igaz! Hazudott! Ha nem szeretnél, biztos nem élnék már! –suttogta tovább.
- Ott a szőke cica. Majd ő szeret téged. –halkult le a hangom a mondat végére. Hirtelen előttem termet és felemelte az arcom.
- Szeretlek! Fogd fel, hogy szeretlek! Gondold meg! –mondta és kisétált az ajtón. Ledermedve néztem azt a helyett, ahol kilépett, én pedig utána akartam rohanni de a lábaim földbe gyökereztek.
- Istenem… -lépett be Ginny az ajtón és megölelt. Észhez tértem és visszaöleltem majd letöröltem könnyeimet.
- Gyere. –húzott magával majd elfutottunk a Hale házig. Bementünk a nappaliba ahol Katy, Jenny, Belice, és Rosalie ült. Ugyan ebben a pillanatban David is belépett az ajtón. Katy felpattant és David előtt két méterrel megállt.
- Ide figyelj David Hale! Kiszúrom a szemed, eltöröm a lábad és mehetsz arra amerre látsz! –indult neki Katy.
- Állj! Majd később! –mondtam neki mire ő megállt de nem vette le a szemét David-ról.
- A drága szerelmed hol van? –kérdezte Ginny Davidot, mire ő rámorgott Ginnyre.
- Hééé. –néztem rá.
- Sajnálom. –hajtotta le a fejét David.
- Hol van? –néztem rá.
- Ki? –kérdezett vissza.
- A puszi pajtásod. –gúnyolódott Katy.
- Nem a puszi pajtásom. Amúgy meg te ebbe ne szólj bele. –szólt rá David. –Amúgy meg haza ment, de mindjárt jön. –nézett rám én pedig a szemem sarkából láttam, hogy Katy elmosolyodik.
- Sziasztok! –lépett be a jövevény az ajtón. Mikor meglátott minket, lehervadt az arcáról a mosoly. –itt meg mi történt? –húzta fel a szemöldökét.
- Gyere ide, megmutatom! –intett neki Katy mosolyogva. Ashley oda sétált. –Nézd! –mutatott Katy a csillára.
- Igen? Mi van ott? –nézegette tovább.
- Ez! –mosolygott Katy és ököllel behúzott egyet Ashley arccsontjába. Nagy reccsenés és a lány a földön feküdve kiterül.
- Szép volt. –dicsérte Rosalie.


David szemszöge


Szép ütés volt Katytől. Megérdemelte.
- Mennyünk haza? –kérdezte Rosalie Ashleyt.
- Mennyünk. –válaszolta Szerelmem. –Gyere át este. –mondta nekem gondolatban. Bólintottam majd meg vártam amíg elmennek.
- David Hale! Kiszúrom a szemed, eltöröm a lábad aztán mehetsz arra amerre látsz! Hogy merted ezt csinálni szerencsétlen lánnyal? Esküszöm lefejellek, mint kezdő sáska a harangvirágot! –jött elém Katy.
- Agresszív vagy! Félek tőled! –léptem egyet hátra.
- Agresszív vagyok? Soha! Leharapom a fejed, te állat! Esküszöm, olyan vagy mint egy csésze! Aljas és nagy fülű! –ordított de nem jött közelebb.
- Mondjad még nyugodtan! –néztem rá. –Ő vert át nem én őt! –védekeztem.
- David Hale! Ő vert át, mert olyan sötét vagy hogy a néger pénisze, hozzád képest neoncső! -ordította tovább.
- Mondom, hogy ő vert át! –ordítottam most már én is.
- Ne húzd ki a gyufát, mert a legkisebb ütésem is halálos, de tudok nagyobbat is ütni...-kiabált. Jasper, Richard és Daniel már a hasukat fogták a röhögéstől.
- Leállnál? Megkaptam amit mondtál, voltam sáskától kezdve fekete péniszig minden, de most már állj! –szóltam neki.
- Jó, csak annyira, rossz , hogy nem tudtunk megállítani a hülyeségben. –sóhajtott. –Sajnálom, de ezt ki kellett adnom.
- Nem baj. Legalább megtudtam, hogy mit gondolsz rólam. –mondtam, miközben a szemeibe néztem.
- Nem gondolom ezt rólad David! Ez az igazság! Csak nem szeretném, ha még egyszer megbántanád Ashleyt! Sőt, ha még egyszer megbántod, én tényleg megteszem azokat, amiket mondtam! –mosolygott bájosan.
- Agresszív kismalac! –mosolyogtam. Rám morgott majd beült Daniel ölébe.
- Kis vadmacskám. –csókolta meg. Elfordultam és a többiekre néztem. Ők, csak bámultak majd mindenkiből kitört a röhögés.
- Most mi az? –kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Semmi, csak jó volt a beszélgetésetek. –nevetett Rosalie.
- Van ilyen. –komorodtam.
- Többet ilyet nem teszel, ugye? –jelent meg Rosalie előttem.
- Nem. Sajnálom. –hajtottam le a fejem. Pár másodperc múlva Ashley felült és körbe nézett.
- Mi történt? –kérdezte. Lejátszódott előtte minden, mire Katy-re bámult. Kitágultak a pupillái és a szívverése is felgyorsult. Katy morgott egyet mire Ashley felpattant és sikítva kiszaladt a házból. Mindenki elkezdett röhögni, jobban szólva jobban röhögni. Én is elmosolyodtam, majd az órára néztem. Este nyolc. Vajon elég este van már Ashleynek?Hogy lehettem ekkora gyökér, hogy megfeledkeztem….. nem vagyok normális! Életem értelmét elhagytam, most pedig visszatértem erre megbántom! Szadista tetű vagyok!
- Nem akarsz indulni? –suttogta Rosalie, úgy hogy csak ő és én halljam.
- Mennyek? Vár? –kérdeztem reménykedve. Rosalie bólintott majd mosolyogva kituszkolt a házból. Elindultam szerelmem háza felé, de az ajtóban megtorpantam. Felmásztam az erkélyére és benéztem rajta. Sötét volt de én láttam, ahogy az oldalát átkarolva fekszik az ágyon és keservesen sír. Benyitottam a szobába mire ő rám nézett. Leültem a székre, ami pont mellette volt, mire ő felült.


Ashley szemszöge.


Felültem és ránéztem. A kezem után nyúlt de én elhúztam.
- Sajnálom. –hajtotta le a fejét. –Tudom, hogy nincs mentség arra, amit tettem, csak a te megbocsátásod. Én, nem akarlak elveszíteni. Egyszer már el kellett, hogy veszítselek, nem akarom még egyszer. –nézett a szemeimbe újra. Őszintén beszélt, őszinte gondolatokkal.
- Még meg sem szereztél. –suttogtam. Most én hajtottam le a fejem, és a kezemet kezdtem figyelni.
- De meg, akarlak. –nyomta, meg az akarlak szót. –Szeretsz? –kérdezte hirtelen, én pedig összezavarodtam, mert erre a kérdésre nem számítottam.
- Erre nem könnyű válaszolni. Igazság szerint még én sem tudom, hogy mit érzek. Ma azt éreztem, hogy gyűlöllek, mert szeretlek. –suttogtam az utolsó szavakat. –De ezek után nem tudom, hogy mit érzek. –fejeztem be.
- Tudom, hogy igaz, amit mondtál, megrepedt a reményed bennem, de kérlek, adj még egy esélyt! –könyörgött.
- David, ne! –suttogtam. –Esély van ezer, csak a bizalom hiányzik. Legyünk barátok, oké? –kérdeztem de küzdenem kellett magammal, hogy ne mondjak olyat, amit esetleg megbánnék.
- Te nem csak a barátom akarsz lenni. Látom a gondolataidban, ahogy azt a képet, idézed fel, amikor majdnem megcsókoltuk egymást a Biosz terem előtt. –mondta.
- Honnan tudod? –kérdeztem suttogva. –Hiszen le vagyok zárva. –hitetlenkedtem.
- Jól ismerlek, hidd el. –mosolygott bűnbánóan.
- Furcsa. Ennyi év telt, el és te még mindig szeretsz. –néztem rá.
- Hát ezt próbálom a tudatodra adni majdnem három hónapja! –szólalt meg egy idő múlva. –Szeretlek. –nézett a szemeimbe.
- Minden el fog dőlni. Felejtsük el a mai napot, és kezdjünk mindent, előröl.
- Mikortól kezdjük? –kérdezte mosolyogva. Észrevettem, hogy már nem sírok.
- 20:59 van. Egy perc múlva. –mosolyogtam én is.
- Akkor mondhatok még valamit, ebben a húsz másodpercben? –kérdezte gyorsan.
- Persze. –bólintottam. Csak a szemeimbe nézett és nem szólalt meg. Már 21:00 volt. –Letelt az idő. Elfelejtsük a mai napot. –mosolyogtam mire felálltam és ő is.
- Ashley. –suttogta én pedig felé fordultam. Az ajkai közeledni kezdett az enyém felé, és mikor elérték a célt a szívem örült tempóba kezdett verni. Nyaka köré fontam karjaimat, ő pedig átkarolta derekamat és magához húzott. Pár perc múlva elváltunk egymástól ő pedig a homlokomnak támasztotta az övét. –Remélem, ezt nem felejted el. Szeretlek. –suttogta és eltűnt.



és ennyi:D
remélem tetszik majd:)
várok sok komit, legalább csak annyit, hogy:
jó vagy rossz.
52-en lettünk két nap alatt, és nem tudom, hogy jó-e
a blogom vagy nem. Szóval várok sok szót:)
szerintem holnap is jövök résszel:D
imádlak titeket csajok:D
puszi(:
$


UI: Gicus remélem tetszel magadnakXDXD
puszii(:(L)

10. fejezet.

- HOGY NEM VAGYOK SZŰZ? –sikítottam mire David hangosan felnevetett.
- Most mi olyan vicces? Úgy nőttem fel, hogy elvileg nem vagyok szűz, erre most kiderül, hogy gyakorlatilag pedig nem vagyok szűz! Szó szerint! –mondtam tovább, David pedig már alig bírt ülve maradni a nevetéstől.
- Nézd tovább inkább, és összeáll a kép. –mondta még mindig nevetve, majd újra elindult a kép.


Felállt majd hazament.
- Mehetünk fiam? –kérdezte az apja és a vállára rakta a kezét.
- Nekem már, úgy is mindegy. –mondta David szomorúan és elsötétült minden.
- Most minek kell elmennünk? Azért, hogy percenként elájuljon? –hallottam meg a sötétség mögött, kis idő múlva Jenny hangját.
- Azért, mert így könnyebb lesz mindenkinek. –jött a válasz Christian-tól.
- Két másodperc és felébred. –szólalt meg Rosalie mire kinyitotta David a szemét.
- Jól vagy? –jöttek a kérdés kupacok, de David csak a plafont bámulja.
- Igen. –suttogta David, pár perc múlva majd feláll és felmegy az emeletre.
- Hova mész? –kérdezte Jenny.
- Mikor indulunk? –kérdezte vissza David.
- Fél óra. –kapta a válaszokat.
- Addig felmegyek. –sóhajtott majd megszédült de tovább indult. Mikor beért a szobájába elővett egy fényképet. Azt a fényképet, amin én és ő vagyok, az esküvőn. Amit én is a kezembe tartottam.
- Szeretlek. –suttogta David, majd lefeküdt és még mindig a fényképet nézte. Pár perc múlva Rosalie lépett be az ajtón.
- Gyere. Indulunk. –sóhajtott.
- Már is hiszen? ….-és az órára pillantott de Rosali-nak igaza volt, mert tényleg lejárt a fél óra.
- Mennyünk! –sóhajtott David is majd lement a földszintre majd a garázsban és beült a kocsiba.
- Hidd el! Látni fogod még! –termet mellette Jenny.
- Látni…-suttogta David majd kinézett az ablakon és újra elsötétült minden.
- És akkor most ő a feleségem? –hebeget David hangja. Egy szobában ül egy nagyon öreg nénivel. Már vámpír.
- Igen. –mosolygott a nő.
- Az emléket már megtetszett mutatni, és a titkunkat is tudja. De honnan? –kérdezte David.
- Mert én vagyok a sötét angyal. Megfogtok ismerni egy lányt. Ő lesz a fehér angyal, az én ükunokám. –mosolygott a nő.
- Értem. Nekem most mennem kell. Jó napot és köszönöm! –és kilépett a szobából, mire újra elsötétül minden.
- Na? –kérdezte David. De én még mindig csak előre figyeltem. Szóval, az a nő volt Belice Ük nagyanya.
- Most már értem. –sóhajtottam. Nem hiszem, el hogy nem vagyok szűz.
- Még mindig ezen, vagy leakadva? –kérdezte hirtelen, élesen Daivd mire ép felugrottam ijedtemben.
- Sajnálom, de…
- Most megmutattam, neked mindent amit, csak tudok arról, hogy ott mi történt, erre te azon leakadsz, hogy nem vagy szűz! –kelt ki magából.
- Sajnálom, de…
- Nem kell. Majd holnap találkozunk. –mondta és eltűnt. Csak néztem a helyet ahol, eddig ült és nem mozdultam meg. Azt vártam, hogy visszajöjjön. De nem. De igaza volt. Én hülye hogy tehettem ilyet? Kitette nekem a szívét lelkét, én pedig egy ekkora hülyeségen akadok le. Eleredtek a könnyeim, de még mindig nem mozdultam meg. Hiányzott, és olyan érzés fogott el mint eddig soha. Nem lehet, igaz, hogy…
- Jössz vacsorázni? –nyitott be Josh az ajtón. –Mi a baj? –jelent meg mellettem.
- Semmi. –mondtam és letöröltem a könnyeimet. Rámosolyogtam, amennyire csak tudtam majd felálltam és lementem a konyhába.
- Tessék! –rakott elém egy tányér palacsintát.
- Köszi. –mosolyogtam, majd leültem Joe mellé, és enni kezdtem.
- Akarsz róla beszélni? –kérdezte egy idő múlva. Megráztam a fejem, majd megköszöntem a vacsorát és felmentem a szobámba.
- Bárcsak itt lenne.. –sóhajtottam majd kivettem Marit a terráriumából és játszani kezdtem vele.
- Legalább, te itt vagy nekem. –mosolyogtam rá, és megcirógattam a hasát. Cincogni kezdett, mint valami kis egér, mire én felkuncogtam. Kopogtatást hallottam lent.
- Szia! Mizujs? –hallottam meg Josh hangját.
- Semmi különös. Húgod? –hallottam meg most Ginny hangját. Az órára pillantottam, ami pontosan nyolc órát ütött. Milyen pontos.
- Szia! –lépet be az ajtón Ginny.
- Szia! –köszöntem én is majd intettem neki, hogy jöjjön be.
- Nem maradhatok itt, éjszakára, mert anyáék el akarnak menni valahova, nekem pedig vigyázni kell öcsire. –mosolygott bánatosan.
- Rendben. –sóhajtottam majd a plafont kezdtem figyelni. És akkor kiáradt belőlem minden, ami ma történt. Vagyis délután. Ginny tátott szájjal hallgatta végig a mondandómat.
- Anyám! Te nem vagy szűz? –lepődött meg. –Én se vagyok az, de te miért nem mondtad el…
- Azért, mert én sem tudtam! –szóltam közbe.
- Ez igaz? –húzta fel a szemöldökét.
- Nem, nem igaz. Szerinted? –néztem újra a szemei között.
- Jó, tudom, igaz. Gyatrán tudsz hazudni szóval mindegy. –mosolygott.
- De összevesztünk! –hanyatlottam vissza a párnára.
- Te….
- Ki ne mond, mert nem igaz! –ültem vissza újra nagy lendülettel.
- Te szerelmes vagy? –kérdezte lassan tagoltan a mondatokat.
- Csak, csak….
- Te szerelmes vagy! –ezt nem kérdésnek, hanem kijelentésnek szánta.
- Szó sincs szerelemről! Csak megkedveltem. –vontam meg a vállam.
- Csak? –vigyorgott mire én neki dobtam egy párnát.
- De most utál. –hajtottam le a fejem.
- Nem hiszem. Katy mondta, hogy milyen erős a kapcsolat köztettek. Szerintem, valamit akar ezzel.
- Mit? –kaptam felé a fejemet.
- Hát, valami, amiről ki fog derülni, hogy mennyire megkedvelted. –gondolkozott. Annyiban hagytam a dolgot és újra Marival kezdtem játszani. Egész este, csak beszélgettünk és a végén már elég jól éreztem magam.
- Most mennem kell. –tette le a telefont Ginny. –
- Rendben. Holnap találkozunk. –öleltem majd kiugrott az ablakon és eltűnt. Az ablakot többet használjuk, mint az ajtót komolyan mondom. Elmentem lefürödni, majd becsavartam a hajam és TV-ztem egy kicsit. Egész éjszaka, nem aludtam csak TV-ztem.
- Kellünk… -nyitott be Josh a szobába. –Vagyis kellek. –csukta vissza az ajtót. Én már rág a hajammal babráltam. A végén sikerült kiszedni minden csatot, és óriási hullámok, csiklandozták az oldalamat. Felvettem egy necc harisnyát és egy rövid farmer szoknyát. A fehér nyakba kötős felsőmet is magamra vettem majd a fekete magas sarkú csizmát is felvettem, amit Ginny-től kaptam.
- Jól nézel ki. –dicsért Josh mikor leértem.
- Köszi. –mosolyogtam és kivettem a narancslevett a hűtőből.
- Nem eszel? –bökött az asztalon lévő szendvicsre.
- Most nem. Elviszem. –mondtam és beleraktam az oldalt táskámba.
- Mehetünk? –kérdezte. Bólintottam majd kimentünk az autóhoz és elindultunk az iskolához.
- Nem jössz? –kérdezte Josh és a csapatunk felé bökött.
- Most nem. Majd később. –hajtottam le a fejem és küszködtem a könnyeimmel.
- Hééé, mi a baj? –kerülte meg a kocsit és az állam alá nyúlt, hogy a szemembe nézhessen. Tudtam, hogy minden szem rám szegeződik.
- Semmi. Majd találkozunk. –mondtam majd elindultam a kijárat felé. Bementem az erdőbe majd hazasétáltam. Nem tudtam mit kezdeni magammal ezért elmentem a boltba és megvettem a vacsorához a kellékeket. Kiválasztottam valami bonyolult, dolgot a szakácskönyvből majd elkezdtem főzni. Addig se gondoltam rá. Nem sikerült a tervem. Egy órára készen is lettem, így felmentem és megtanultam.
- Ashley! –hallottam meg három óra felé Josh kiabálását.
- Mi az? –jelentem meg a lépcsőn.
- Mióta vagy itthon? –szaladt fel a lépcsőn.
- Hét óta. Hol máshol lettem volna? –kérdeztem és felvontam a szemöldököm.
- Hát az erőbe indultál el. –motyogta.
- Igen, de haza jöttem. –mondtam és bementem a szobámba. –Anya? –kérdeztem és visszaültem a tanulni valóm elé.
- Elmentek apával valahova. –nézett folyton Josh.
- Mi az? –kérdeztem.
- Itt valami nincs rendben. –húzta az orrát.
- Mi van anyáékkal? –pattantam fel ijedtemben.
- Velük semmi. Veled. –mutatott rám Josh és az ajtófélfának dőlt.
- Hagyjuk ezt, jó? –feküdtem vissza a tanulni valómhoz.
- Ki bántott? –aj istenem, csak az én bátyám tudd ilyeneket kitalálni.
- Figyelj, ha bántottak volna, te lettél volna az első aki tudd róla! –nyomtam meg a te szót.
- Hát jó. De ha mégis igazságot akarsz mondani, akkor mondjad! –mondta és becsapta az ajtót, mire a szekrény tetejéről, a fejemre esett egy váza.
- Na kösz. –vágtam az ajtóhoz a vázát, mire kiesett belőle egy kis doboz. Nem tudtam mi lehetett az azért, oda sétáltam majd felvettem és visszaültem az ágyra. Pár percig nézegettem még a poros kis tárgyat, mire felismertem, hogy mit tartok a kezembe. Felsikítottam mire a doboz az ágyon landolt. Kapkodni kezdtem a levegőt, és nagyokat kellett sóhajtoznom, ahhoz, hogy ne változzak át. Felemeltem a kis dobozt majd leültem az ágyra és pár perc múlva rávettem magam, hogy levegyem a tetejét. A David-tól kapott szülinapi ajándékom volt az, amit még hetedikbe kaptam tőle. Levettem a fedelét és egy cédulát vettem ki elsőnek.
- „Szeretlek, amíg csak élek. David”
Levettem a kis lapot mire a látványtól elállt a lélegzetem. Egy ezüst nyaklánc volt, egy ezüst szívecske medállal. A tükröm elé álltam és felraktam magamra. Még az otthoni melegítőmhöz is nagyon passzolt. Elkezdett csörögni a telefonom. Ismeretlen szám. Visszadobtam a telefonom, az ágyra és hagytam, hogy hagy csörögjön. Elhallgatott, majd újra csörögni kezdett. Soha nem veszek fel ismeretlen számot. Újra abbamarad, mire lent kopogni kezd valaki az ajtón.
- Csá! Mizu? –engedi be az ajtón Josh az illetőt.
- Semmi. Ashley itthon van? –hallottam meg a világ legszebb hangját.
- Igen. Miért? –válaszolta Josh.
- Mert nem veszi fel a telefont. –szólt David. Josh lélegzete elállt, majd hallottam, ahogy felfut a lépcsőn. Befeküdtem az ágyba és Marival kezdtem játszani. Kopogtatnak az ajtón.
- Igen? –szóltam ki érdes hangommal, és észrevettem, hogy sírok.
- Jól vagy? –nyitott be Josh. Megláttam David arcát, és újra könnyezni kezdtem. Nem fordítottam ki a sötétből a fejemet, csak bólintottam.
- Biztos? David azt mondta nem veszed fel a telefont. –pillantott Josh a lábamnál lévő világító készülékre. Két nem fogadott hívás.
- Sajnálom. –suttogtam. Hallottam, ahogy kimegy a szobából majd lemennek a nappaliba.
- Nem tudom, mi a baja, de már kezd idegesíteni. Egész nap nem evett semmit, és fent volt a szobájában. Hallottam, hogy sír, de nem tudom, hogy miért. –mondta Josh.
- Én sem tudom. –hallottam meg David fájdalmas hangját. Nem tudja? Hát ő utál…
- Most megyek. –szólalt meg David pár perc múlva. Szívem szerint most leszaladnék és a nyakába ugranék és elmondanám neki, hogy sajnálom és szer…..ő a második legjobb barátom.
- Rendben. Majd holnap találkozunk. Én csak akkor megyek ha Ash is megy. –mondta Josh, majd hallottam, hogy kezet fognak és elmegy. Kikeltem az ágyból majd elmentem lefürödni. Fürdés után megnéztem a hajam, és láttam, hogy nem változott semmit. Ugyan úgy benne voltak az óriási hullámok. Felvettem a pizsomám, majd befeküdtem az ágyba és TV-zni kezdtem. Elaludhattam mert reggel Josh keltett.
- Egy fél óra múlva indulunk. –suttogta majd kiment. Felkeltem majd felvettem a tegnapi ruhámat –mivel nem volt rajtam csak húsz percig- és lementem a nappaliba.
- Nem eszel? –bökött a szendvics felé az asztalon Josh.
- Elviszem. –mondtam és beleraktam a táskámba, a másik mellé.
- Két napja nem ettél. –nézett rám bátyám.
- Tudod, hogy akár, egy hétig is kibírom. –nyújtottam neki egy műmosolyt.
- Igen tudom, de a harmadik után már legyengülsz. –szólt vissza. Felvettem a csizmám, majd kimentem a kocsihoz és megvártam Josht. Elindultunk az iskola felé.
- Mennyünk. –szólt Josh mikor oda értünk. Belékaroltam, majd elindultunk a csapatunk felé ami egy számmal, nagyobb volt mint szokott. Egy szőke hajú lány állt David mellett.
- Sziasztok! –köszönt Josh mikor oda értünk. Biccentettem majd, az új lányt kezdtem nézni. Kivételes módon, csak ő lehet az új leopárd.
- Sziasztok! –köszönt nekünk is a lány. –Ashley vagyok! –nézett Joshra.
- Szia. –köszönt neki a bátyám.
- Szia, Ashley! –fogtam vele én is kezet. A lány vissza állt David mellé aki átkarolta a derekát. A szívembe hasított a fájdalom, majd Ginnyre néztem aki vette a lapot és megfogta a kezem majd elvezetett a Kémia terem felé.
- Együtt vannak? –nézett rám Ginny.
- Nem tudom. –néztem én is könnyes szemekkel.
- Ha igen, kitekerem a nyakát. –dühöngött. Ekkor megjelent a lány és David majd az utolsó padhoz sétáltak és leültek egymás mellé. Elfordultam, és Ginnyre néztem. Ginny döbbent arcát látva visszafordultam és…..látni véltem, ahogy megcsókolják egymást. Rosalie mérgesen szalad be a terembe, és rám néz majd a csókolózó párosra. Felálltam majd hazafutottam és keserves zokogásba kezdtem a közben megjelenő barátnőm, Katy hátán.



És mára ennyi:D
A legjobb barátnőmnek tetszett:) remélem nektek is tetszeni fog:)
Szerintem holnap hozom a köv. részt:D
imádlak titeket:D

UI: Anna várunk haza:)(L)

9. fejezet

Jézusom...

- Szia. –írta a cetlire. Felálltam a cetlivel együtt majd Davidhoz sétáltam megfogtam a kezét és kihúztam őt a folyosóra. Páran megfigyeltek minket, de nem értettem, hogy miért.
- Szia! –köszöntem neki és felmutattam a levelet. –Most pedig kérhetnék valamit? Kérlek, magyarázd el, hogy mire volt jó ez az egész? –kérdeztem, és csípőre vágtam a ball kezem.
- Megérdemelte és amúgy is jól esett. –mosolygott.
- Meg is sérülhetett volna! –emeltem fel a hangomat, mire újra felénk figyelt pár ember.
- Aggódsz érte? –kérdezte, és csalódást láttam a szemeiben. Tudtam, hogy mire gondol.
- Igen, mert szeretem, mint…. –mondtam volna, de ő elfordult. –David. –kaptam utána. –Mint barátot. Semmi többet, csak barátságot. Irántad érezni fogok valamikor, többet ezt te is jól tudod, mert mindketten láttuk. De még nem! Nem akarok választani! Te vagy a legjobb fiú barátom! –mondtam neki, és mire észbe kaptam az arcától alig pár centi választotta az enyémet.
- Csak barát? –kérdezte és közelebb hajolt. Éreztem ajkaimon üde lélegzetét.
- Csak barát. –suttogtam. –Még. –tettem hozzá még halkabban de ő így is elmosolyodott.
- Ideje órára menni! –szólalt meg egy hang mögöttem.
- Igen is Mrs. Cathy-n. –mondtam hangosan, de még mindig nem mozdultam meg.
- Mennyünk! –hallottam meg Ginny hangját is amint kilép a teremből. Elfordítottam a fejem, és ránéztem.
- Mennyünk. –mondtam majd visszasétáltam vele a terembe. A tanár belekezdett az órába, mire én kinyitottam az elmém.
- Én megtettem volna. –szólalt meg David, és lejátszotta maga előtt a képet.
- Én is, és ez a te hibád. Túl közel voltál. –mosolyogtam zavaromban.
- Baj? –fordult hátra és elmosolyodott. Istenem azok a szemek. Nem tudtam válaszolni neki.
- Nézd! –mondta gondolatban én pedig természetesen csak rá fókuszáltam.
- Hetedikesek voltunk. –mosolygott és egy kép jelent meg. New York-ban voltunk, ahol jártam az általánost. Kint voltunk parkban és hintáztunk. Rajta egy farmer volt és egy fehér felső, és rajtam is pont ugyan olyanok.
- Boldog Születésnapot! –fordult hozzám egy idő után, és egy kis dobozt adott a kezembe.
- Köszönöm. –mosolyogtam rá, majd felálltam a hintáról és a két biciklihez sétáltam. Elraktam a kis dobozt a zsebembe majd visszasétáltam Davidhoz.
- Nem nézed meg? –kérdezte csalódottan.
- Még nem. –mondtam és átöleltem.
- El akarok mondani valamit. –engedett el de csak ép annyira, hogy a szemembe nézhessen. –Nehéz lesz… -dúrt a hajába.
- Mindenki, azt mondja, hogy te a tettek embere vagy. –mosolyogtam de, nem engedtem el.
- Akkor mutassam meg? –suttogta miközben homlokát az enyémnek, támasztotta.
- Rendben. –mosolyogtam és egyszerre csókoltuk meg egymást. Forogni kezdett a világ körülöttem és nem éreztem, csak őt és én.
- Szeretlek, Ashley. –suttogta és újra megcsókolt. Visszatértem a jelenbe. Kellett pár perc mire magamhoz tértem, és felfogtam az igazságok.
- Most már tudok mindent, kivéve egy valamit. –mondtam neki gondolatban.
- Igen tudom. De azt majd később. Mindjárt felszólít a tanár. –mondta és igaza is lett. Kihívott a táblához, én pedig lefeleltem. Tíz kérdésből hármat nem tudtam, de David segített, így 5-öst kaptam.
- Köszönöm. –ültem le a helyemre.
- Szívesen. –mosolygott.
- Alakul, alakul. –tátogta Ginny, mire felnevettem.
- Van valami megosztani valója velünk Mrs. Hale? –kérdezte a tanár, mire mindenki felénk fordult.
- Nem nincs, tanárnő. –válaszoltam. Persze…pont magával… - gondoltam magamban mire David kuncogott egyet.
- És önnek Mr. Hale? –kérdezte Davidot.
- Nekem, sincs tanárnő. –mosolygott mire a tanár hátra fordult és előre ment.
- Figyeld! –szólt Ginny és a rózsaszín vonalzóját, az ujjára rakta és a tanár irányába dobta, mire a vonalzó átrepült a tanár lába között, és a földre esett a tanári asztal mellett. Mindenki nevetni kezdett mire a tanár megfordult.
- Tudhatnám, mi olyan vicces? –kérdezte. –Abban, hogy leeset a vonalzóm? –kérdezte, újra mire kicsöngettek. Leestem a székről a röhögéstől, mire Ginny rajtam kezdett el iszonyatosan röhögni. Nagy nehezen felálltam és elmentünk tesire. Egy óriási röhögő görcs vezetésével, átöltöztünk, de a végén már azt sem tudtuk, hogy min nevetünk annyira.
- Húsz percfutás! Sípszóra indulás! –mondta a tanár, mire mi megvártuk a sípszót és elindultunk.
- Láttam, nagy voltál! –jött Max Ginny mellé futás közben.
- Köszi. –mondta mosolyogva barátnőm és adott neki egy csókot. Előre futottam, mire David mellettem termet.
- Futunk együtt? –mosolygott. Visszamosolyogtam válaszként.
- Megmutatod akkor? –kérdeztem újra.
- Most nem. Neki futsz a palánknak. –mosolygott mire én tényleg majdnem neki szaladtam a palánknak. –Akkor úgy mi lenne. –vigyorgott.
- Hát, korház. –vigyorogtam én is.
- Ma este átmenjek? –kérdezte.
- Persze. –vigyorogtam.
- Akkor négyre ott vagyok. –mosolygott majd csöndbe maradtunk. Az utolsó tizenöt percet csöndben futottuk bár, úgy éreztem ez volt életem eddigi legjobb beszélgetése.
- Ashley Hale? Hány kört futott? –jöttem én a névsorban.
- Ötven hármat. –mosolyogtam. A többiek felháborodtan elfordultak tőlem mire mi nevetni kezdtünk.
- Ginny Johnson? –kérdezte Ginnyt.
- Szintén. –vigyorgott barátnőm.
- David Hale?
- Ötven ötöt. –vigyorgott David is mire kiöltöttem rá a nyelvem.
- Játszhattok! –szólt a tanár és kiment. Én és Ginny fogtunk egy röplabdát és játszani kezdtünk. A többi „mi fajtánk” nézett minket még a többiek fociztak és kosaraztak.
- Este átjössz? –kérdeztem Ginnyt.
- Nyolcra csak. Megyünk unoka tesómékhoz. –gúnyosan mosolygott egyet.
- Nekem így is jó. –kacsintottam Davidra majd tovább fojtattuk a röpizést. Óra után átöltöztünk majd elmentünk a mosdóba. Harmadik és negyedik órát végig röhögtem David-del együtt majd elmentünk ebédelni. Mikor beértem a menzára Ginny jött felém.
- Új leopárd a láthatáron! –motyogta Ginny a fülembe.
- Hol? –lepődtem meg.
- Holnap fogjuk látni. –motyogta. Nem örült neki…
- Sziasztok –állt mellém kómás fejjel Joe a sorban.
- Szia! –öleltem meg. –Látom, kijózanodtál! –vigyorogtam.
- Hehe. –vigyorgott és vágott egy grimaszt.
- Boldog Születésnapot! –ölelt át újra.
- Köszi. –suttogtam. –Egy kólát kérek! –mondtam a nőnek majd leültem Ginny és David közé, mikor oda értem hozzájuk.
- Holnap megint kettős óráink lesznek? –kérdeztem Ginnyt. Fanyar mosollyal bólintott majd beleharapott a szendvicsébe.
- Istenem. –sóhajtottam. Nekem kémia neki Fizika utána fordítva, utána nekem töri neki biosz utána megint fordítva.
- Utálom a holnapot. –szólalt meg Ginny.
- Akkor még áll a vasárnapi látogatás? –kérdezte Belice.
- Igen. Milyen nap van ma? –húztam fel a szemöldököm.
- Szerda. –kaptam a válaszokat.
- Anyáék összeházasodnak. –szólalt meg Ginny mire bennem megállt minden, ami csak megállítható lenne.
- Hogy-hogy? Nem úgy volt, hogy szétmennek… -néztem rá.
- Nem. Én értettem rosszul. Kiderült, hogy amit én apától „elmenni”-nek értettem az igazából „elveszni” volt.
- Hát, ez csodálatos! –mosolyogtam.
- Ja. –motyogta Ginny.
- Nem örülsz? –kérdeztem érthetetlenül.
- De, csak holnap jön az a másik leopárd és olyan fura. Valami előérzetem van, de nem tudom, hogy jó vagy rossz. –magyarázta.
- Hát nem tudom mi történhet, de én most haza megyek. –álltam fel, majd mindenkinek adtam egy puszit(Davidot meg is öleltem) és elindultam haza. Jól esett egy kis séta egyedül. Útközben hallgattam a zenét, majd mikor haza értem felmentem a szobámba és elkezdtem összepakolni. Ágyneműt cseréltem, majd leportalanítottam, felporszívóztam és összepakoltam mindent. Elővettem a tanulni valót, majd megcsináltam, a házit, és háromra készen is lettem. Még egy óra volt David érkezéséig. Felvettem egy melegítő alsót és egy hosszú topp féleséget és befeküdtem az ágyamba, és elkezdtem hallgatni a zenét. Pár perc múlva elaludtam, de négy előtt pár perccel már fel is keltem egy hideg kéz érintésének.
- Szia! –köszönt David mosolyogva.
- Szia! –köszöntem én is majd kivettem a fülemből a dugókat és felültem. –Mennyi az idő? –húztam fel a szemöldököm.
- Öt óra. –kaptam a választ.
- De hiszen én négy óra előtt pár percel….
- Visszaaludtál. –mosolygott.
- Sajnálom! –dobtam magam vissza a párnára.
- Nem baj! Ne kérj ilyenért bocsánatot! –mosolygott.
- Josh? –kérdeztem.
- Lent van. Nem tudja, hogy itt vagyok. Anyukád pedig vadászni van. –mosolygott tovább.
- Min mosolyogsz annyira? –kérdeztem.
- Nem tudom. Csak úgy… -mosolygott tovább.
- Jól vagy? –kérdeztem, mert már szinte vigyorgott.
- Igen, köszönöm kérdésed. –mosolygott.
- Na akkor megmutatod? –kérdeztem újra.
- Most? Elsőnek igyál! Tudom, hogy szomjas vagy. –nyomott a kezembe egy pohár vizet. Megittam, majd leraktam az éjjeli szekrényemre a poharat.
- Miért tereled, ennyire a témát? –kérdeztem.
- Hát, tudod azért mert nekem nincsenek emlékeim rólad, hogy akkor mi történt, vagyis vannak, csak nem tudom, hogy te, hogy érezted azt. Nem tudom, a te szemszögedből megmutatni, csak az enyémből, de akkor az én szenvedésemet látnád, és az most nem lényeg, de…
- Állj! –szóltam közbe. –Engem az érdekel, hogy te mit láttál, mert amit én láttam az apunál van, és bármikor megnézhetem! Engem most ez érdekel, ha megmutatod. –mosolyogtam.
- Rendben. –sóhajtott és elkezdődött a kép.

- Miért kell elmennünk? –kérdezte David az apját.
- Mert így lesz mindenkinek jó. Sajnálom, de ezt szerelmed érdekében tesszük. Elveszti az apját, és el kell téged veszítenie, hogy ne emlékezzen semmire! –mondta neki Christian.
- Csak túlélem…..valahogy. –csordult ki egy könny David szeméből.
- Nem lesz semmi baj! –ölelte magához az apja.
- Elvesztem őt! Ennél nem lehetne nagyobb baj! –ordította David és felszaladt a szobájába. Napok gyorsasággal lejátszódtak, de ő csak bent ült és ült és ült. Nem evett, három napig, csak egy pohár vizet osztott be.
- Nem csinálhatod ezt tovább! –törte be az ajtót Katy. –Nem bírok melletted, megmaradni pedig én vámpír vagyok! Sajnálom de ez az igazság! Nem fogsz semmi hülyeséget csinálni!
- Utoljára láthatom? –kérdezte reménykedve David.
- Igen. –sóhajtott Jenny, aki közben megjelent. –De csak holnap! Éjszaka három óra! Ma már nem! –mondta és elment.
- Holnap? –nézett David Katyra.
- Persze. –mondta neki mosolyogva. –De most aludj! –mondta Katy és kiment. Végig feküdte az éjszakát és a plafont bámulta. Végig rám gondolt, az esküvőre és arra a bizonyos éjszakára amikor….jézusom!... de nem állítottam meg semmit hanem néztem ahogy lejátszódik a szemeiben AZ a jelenet. Másnap reggel elmegy hozzám.
- Szia! –köszöntem.
- Szia! –köszöntem én is mire ő megcsókolt. De ez nem az igazi.
- Mi a baj? –kérdeztem mire ő újra és szenvedélyesen megcsókolt és így ment tovább, amíg meg nem történt újra az a dolog. Feketeség, majd az ágyban alszunk. David felkelt, majd otthagyott és hazament. Megállt a kép és visszatértünk a jelenbe.
- Na? –kérdezte David de, én csak döbbenten ültem. –Mi a baj valami rosszat mutattam? –kérdezte idegesen.
- Egész életemben boldogan éltem akkor. És ebben az életemben is pontosan 19-éve és csak most tudom, meg hogy….
- Hogy….? –kérdezte David.
- HOGY NEM VAGYOK SZŰZ? –sikítottam mire David hangosan felnevetett.



És ennyi:D
Én röhögtem magamon, a végén ahogy megírtam
remélem nektek is tetszik majd:D
Köszönöm, szépen mindenkinek a komikat:D
imádlak titeket:D(L)
remélem kapok most is:D
puszii<3:D

8. fejezet

- Szeretlek. –suttogtam. A következő pár percet csöndben tettük meg, Bár Ash néha Ginnyt szólított és Ginny néha Ash-t de egyikük, sem volt magánál rendesen.
- Rakjátok őket oda le. Ha ágyra rakjuk őket, leesnek pár másodpercen belül, annyira mocorognak. –mondta Josh majd lerakott két paplant egymás hátára mi pedig lefektettük a lányokat. –Istenem csak ébredjen fel. –suttogta Josh.
- Fel fognak. –lépett be az ajtón Rosalie.
- Istenem. –térdelt le Josh a húga mellé.
- Ginny. –szólalt meg Ashley majd rúgott egyet és leesett róla a takaró.
- Mi az? –kérdezte Josh, mintha választ várna. Megsimogatta Ashley arcát, majd megfogta a kezét.
- Fel fog kelni. –suttogta nekem Rosalie. Hát igen, én meg sem szólaltam amióta ide értünk. Féltettem, őt féltettem őket. Azt mondta, hogy én már biztos kiszerettem belőle, de ez nem igaz. Nem akarom neki elmondani, hogy szeretem, de majd megfogadom Jenny tanácsát, és valahogy majd csak megkedvel, és felfogja, hogy én is szeretem.
- Josh, jól vagy? –kérdezte Rosalie. Kinyitottam a szemem és Joshra néztem. Szinte ömlött róla az izzadság és remegett.
- Semmi baj nincs. Csak…
- Ideges. Félti a húgát. De nem lesz semmi baj, két nap múlva felkelnek. –mosolygott Belice.
- Két nap? –döbbent le mindenki.
- Ez még jó. Nekik két hónap kellett mire egy verekedésből, magukhoz tértek! –mondta Belice, majd Max-re és Adamra mutatott. Puhányok. –gondoltam magamban mire Daniel és Jasper megköszörülték a torkukat, hogy elfojtsák a nevetésüket.
- Mi az? –nézett rájuk Rosalie.
- Semmi. –mondta Daniel komolyan, de eleresztett felém egy mosolyt.
- Óóó Szép fenyő, óóó szépfenyő oly nedves minden ággaaaa… - jelent meg Joe a szobaajtó nyitódása után. –Hát itt meg mi történt? –kérdezte de alig bírt megállni a lábán. Hát igen, ilyen részegen egyedül, csak ő nem tudja felmérni a terepet.
- Gyere, mennyünk elaludni. –mondta neki Belice majd kézen fogta és elindult vele.
- Most mi hazamegyünk. Pár óra múlva jövünk. –mondta Rosalie majd, megfogta Richard kezét és eltűnt.
- Mi is megyünk. –mondta Jasper majd eltűnt Jennyvel együtt. Daniel leült Ashley ágyára majd magához hívta Katyt.
- Maradjunk, oké? –simított egy hajszálat a füle mögé Katy-nek.
- Persze. –mosolygott Katy. –Én is így terveztem. Nem hagyjuk őket egy helységben. –pillantott rám és Adamra.
- Rendben. –felelte Daniel majd megcsókolta Katyt. Letérdeltem Josh mellé majd én is a két lányt kezdtem figyelni. Arcuk vérbe fagyva, szemük résnyire nyitva de nincsenek maguknál. Kezük egybe fonódva feküdt közöttük. Megböktem Josh vállát majd a két kéz felé, mutattam.
- Mikor? –kérdezte értetlenül. –Te sem láttad? –kérdezte. Megráztam a fejem. Hiába vagyok vámpír, akkor se láttam. –Elmegyek megfürödni, pár perc és vagyok. –állt fel majd elment. Daniel és Katy az ágyon ülve halkan beszélgettek, míg a másik két fél vámpír, az egyik sarokban aludt. Én a holdfényben néztem állítólagos szerelmem arcát.


Ashley szemszöge.


Nem tudtam, mi történik csak annyit, hogy fázok és Ginny bajban, van. Néha sikerült kimondanom a nevét, de olyankor mindig megremegtem és elnyelt a sötétség. Nem tudom, meddig feküdhettem ott, valakik kezét fogva de valakik nagyon aggódhattak értem. Féltő szavakat mondtak miattam, én pedig próbáltam az értésükre adni, hogy nincs semmi baj, de egyszer sem bírtam megszólalni. Egy valami ütött a fejembe szöget. Pár órája történt.
- Azt mondtad, hogy két nap és felébrednek! –sziszeget David.
- Hát Ginny felébredt, de Ashley nem tudom miért nem… - halottam meg Rosalie gondolkozó hangját.
- Kérlek, ébredj fel! –hallottam meg egy hangot a fülemnél, mire kipattantak a szemeim. –Jézusom! –sikított Ginny, mire én felültem egy kisebb nagyobb lendülettel és a karomba zártam legjobb barátnőmet. Csukott szemmel áztattuk egymás blúzát, mire rájöttem, hogy fázok. A rózsaszín melltartóm és Josh egyik felsője volt csak rajtam és a bulin használt bőrnadrág.
- Nem fázol, csak remegsz. Én is azt hittem. –motyogta a fülembe, amennyire csak tudta, olyan tisztán, mert annyira remegett a sírástól.
- Css! Túléltük és az a lényeg! –engedtem el és adtam neki egy puszit. Felálltam majd körbenéztem, mire ledöbbentem. David, Adam, Max, Belice, Katy és Daniel is a szobában volt.
- Istenem. –sóhajtott David mire előttem termet és megölelt.
- Annyira sajnálom. –mondtam és örültem, hogy itt van. Jól esett, hogy megölelt.
- Nem a te hibád. –mondta és szorosabban ölelt. Pár perc múlva elengedtem majd Katy nyakába borultam.
- Kellett neked öregedni. –szorított erősen mire akaratom ellenére is elmosolyodtam.
- Sajnálom. –mondtam neki is. Elengedtem pár perc múlva majd körbejártam mindenkit. Bementem a fürdőmbe és belenéztem a tükörbe. Egy vérben áztatott arc nézett vissza rám és a szemeimről ne is beszéljünk. Piros erek balról-jobbról. Megmostam az arcomat, majd megfésülködtem és felvettem egy másik melltartót, mert ennek el volt szakadva az egyik pántja. Visszavettem Josh felsőjét, majd visszamentem a szobámba, mire Ginny könnyes szemmel elmosolyodott. Levettem a cipőmet mikor hirtelen kicsapódott az ajtó.
- Mikor fog felkelni mert, már…-és a bátyám letörölt egy könnycseppet az arcáról. –Hol van? –kérdezte ijedten. Mögötte álltam, így a dereka köré csavartam a kezem mire ő megfordult és karjaiba zárt. –Óh, istenem! –sóhajtott fel meg könnyebbülten. Szorosan öleltem és újra patakokban záporoztak a könnyeim.
- Annyira sajnálom. –szólalt meg egy idő után. –Ott kellett volna lennem…
- Csendet! –szóltam közbe és elengedtem. –Nem vagy a dadám, hogy mindig ott legyél mellettem, és te se, te se, te se, te se és te se. –mutattam végig a szobában mindenkin. –Most már vége! Nem kell többé vele foglalkozni! –szóltam és lefelé néztem, mert tudtam, hogy a mondandóm részének a második fele nem igaz.
- De egyet ígérj meg… - nézet rám Josh.
- Mit? –vontam fel a szemöldököm.
- Azt, hogy bulikon többé, nem iszol alkoholt. Csak ha családban vagyunk. –komolyodott jobban Josh.
- Ezzel tisztában vagyok. –mondtam.
- Láttam, hogy meg akarnak ölni! –csúszott ki hirtelen Rosalie száján ez a mondat mire, Josh átváltozott és kiugrott az ablakon. –Hééé! –változtam át én is és utána ugortam. Követtem az erdőbe, a városban és már nem tudom, hány álamon túl járhattunk mikor Josh hirtelen megállt.
- Mit keresünk mi itt? –kérdeztem, miközben körbenéztem. Borneóban vagyunk.
- Josh! –kiáltottam, mert nem láttam, hogy hol van. Két perc múlva nagy mosollyal az arcán visszatért, mire Rosalie is elmosolyodott majd Josh hazafutott mi pedig követtük.
- Most volnál szíves elmondani, hogy ez mire volt jó? –kérdeztem felvont szemöldökkel. –Négy perc alatt tizenkettő ezer kilométert megtenni két másodpercért? –néztem rá újra.
- Nem fog többé, senki se bántani. –mosolygott Josh majd Belice felé fordult. –A nagyszüleidnél voltam. Ők vigyáznak mostantól rájuk. –mutatott rám és Ginnyre mire nagy késztetést éreztem arra, hogy megüssem a bátyámat. Jenny, Belice és Katy jót kuncogtak rajtam, de én komolyan gondoltam.
- A te kezed törne el. –mosolygott Katy.
- Aj istenem. –sóhajtottam megadóan majd leültem az ágyamra és beletúrtam a hajamba. –Tegnap este Rosalie nem látott semmit, de majdnem megöltek. Sík részegre ittuk magunkat, mire kiderült, hogy nem tudunk átváltozni az alkoholtól. És szerintem megint eltört a táskámban egy jéger! –mutattam ki az erkélyre, ahová Ginny kirakta a táskámat szelőzni. Kínomban felnevettem, majd hanyatt dobtam magam az ágyon. Kivettem Marit a tengeri malacomat a terráriumából majd játszani kezdtem vele.
- Hát igen, velem rúgtál be. –vakarta meg a fejér Josh, és a táskámra mutatott.
- Holnap tanítás? –kérdezte Ginny és mellém feküdt.
- Én már nem tudom. –fúrtam újra a hajamba.
- Igen. –kaptuk Rosali-től a választ. -20 perces futás. –mosolygott.
- Ez az. –motyogtam.
- Legalább pihenünk. –mosolygott Ginny.
- Itt maradsz? –kérdeztem és felé fordultam így Mari köztünk volt.
- Hát, ha kapok ruhát…. –vigyorgott.
- Te? Soha! –nevettem én is.
- DVD-zünk? –kérdezte Josh mire mindenki bólintott. Éjszaka háromig néztük sorra a filmeket, mikor Rosalie megszólalt hogy ők most már haza mennek. Négyre már csak Ginny és én maradtunk. Aludtunk egy kicsit majd hatkor felkeltünk és felöltöztünk. Felvettünk egy fekete cicanadrágot, majd egy hosszú szárú, magas sarkú fehér csizmát. Ginny kiválasztott két vörös tapadós ruhát ami körül-belül olyan hosszú volt mint a sárga felsőnk amit a bulin viseltünk. A hajunkat kiengedtük majd még egy két emberi dolgot, elintéztünk majd gyalog elindultunk hétkor az iskolába.
- Sziasztok! –jött elénk Rosalie, Jenny és Katy.
- Hát a többiek? –kérdeztem.
- Ott vannak! –mutatott az autója felé.
- Mennyünk. –mondta Ginny.
- Ashley. –kapott utánam Rosalie. Ginny már Max karjai között volt.
- Mi a baj? –néztem rá.
- Ha választanod kéne kit, választanál?- kérdezte komolyan, Ginny és Max felé mutatva.
- Hát Ginnyt. –húztam fel a szemöldököm.
- De nem…. Közülük! –húzott arrébb így ráláttam a kocsijára. Mindenki beszélgetet valakivel, de David és Adam szúrós pillantásokat váltottak.
- Itt meg mi történt? –kérdeztem kicsit idegesen, mire mindketten felém kapták a fejüket, hiába Rosali-nak beszéltem.
- Tegnap éjjel összeverekedtek. Miattad. –suttogta.
- De hát miért? –sikítottam.
- Féltékenység. Mindegyik szerelmes beléd. –vonta meg a vállát.
- De hiszen Adam nem is ismer igazán! –tátogtam.
- David is, pont így mondta. –mosolygott Rosalie.
- De hát mi történt? –kérdeztem újra.
- Mikor hazamentünk, Adam gondolatai azon jártak, hogy David miért nem volt veled, ha ő a nagy szerelmes. David erre felhúzta magát és behúzott egyet Adamnak, de ő elhajolt így David Jennyt találta el, mire Jasper neki ment Davidnak, de én le állítottam Davidot, mire kaptam Adam-tól egy pofont, mire Richard neki ment, de őt leszedtük Adam-ról, mire David ment, neki de, most Adam találta el Katyt, így Daniel és Adam között fojt a harc, de Adam újra Davidot ütötte meg így David vissza adta, mire Adam elájult és nem rég kelt fel. –mondta ki egy szuszra Rosalie.
- Jézusom! –sikítottam. –Lett valakinek valami baja? –kérdeztem és végignéztem a társaságon.
- Nekem lett egyedül bajom, mert lefejeltem egy fát és a világon elsőnek történt olyan, hogy egy vámpír megszédült, de jól vagyok. –mosolygott.
- Rendben. És akkor most választanom kell?
- Hát nem ártana. Kihall a Hale család. –mosolygott.
- Haha. Nagyon vicces. –gúnyolódtam.
- Mennyünk oda! –karolt át Rosalie majd elindultunk feléjük.
- Sziasztok! –köszöntem.
- Szia! –jöttek a köszönések.
- Ez most mire volt jó? –kérdeztem Davidot gondolatban.
- Hidd el jól esett, és megérdemelte. –mosolygott David.
- Hát nagyon. –mondtam majd megfogtam Ginnyt és elindultam vele bioszra.
- Mi az? Van még húsz perc! –nézett rám érthetetlneül.
- Sajnálom, de mondanom kell valamit! –mondtam majd leültem a padunkhoz. Ő is leült én pedig részletesen elmeséltem neki, hogy mi történt. Tátott szájjal nézett végig, és nem tudott megszólalni.
- Ez igaz? –tette fel az első kérdést.
- Igen, láttam. –mondtam. –David gondolataiban.
- Értem. És lett valakinek baja? –kérdezte.
- Nem. Csak Rosali-nak de azt mondta, hogy túléli.
- Hát még jó. Egy vámpír csak is. –mosolygott.
- És akkor most választanod kell? –kérdezte.
- Nincs választás. Adam-ot nem szeretem. –húztam el a számat.
- De hát karácsonykor is ott ölelgetted! –nézett rám.
- Akkor hülye voltam! Most David…..
- Nem tudod mi? –mosolygott.
- Túlságosan jó ismersz. –mosolyogtam. Ekkor belépet a terembe Rosalie és David. Beültek elénk mire kaptam Davidtól egy cetlit:
- Szia.




És mára ennyi:D
Remélem kapok sok kommit
Következő részt szerintem holnap után hozom
Imádlak titeket csajok(LLL)
Puszi

7. fejezet

- Úgy szeretlek! –öleltem magamhoz Ginnyt.
- Én is! –szorított.
- Két perc múlva már a mosdóban voltunk. Ginny levetette velem a sárga felsőt és egy rózsaszín felsőt nyomot rám. Pont mint magára.

http://images.google.hu/imgres?imgurl=http://www.cosmopolitan.hu/dl/files/pictures2/original/520/5/5230.jpg&imgrefurl=http://www.cosmopolitan.hu/rw_termek/ruhak/felso/pink_felso&usg=__RADXe6KExaGCZRFyozD4jgKKuvQ=&h=435&w=290&sz=55&hl=hu&start=34&um=1&tbnid=vepYTXQlLH28_M:&tbnh=126&tbnw=84&prev=/images%3Fq%3Dp%25C3%25A1ntos%2Bfels%25C5%2591%26ndsp%3D20%26hl%3Dhu%26client%3Dfirefox-a%26channel%3Ds%26rls%3Dorg.mozilla:hu:official%26sa%3DN%26start%3D20%26um%3D1

- Fogadjunk, hogy te díszítetted ki! –néztem végig a Discon. Tele volt kék Boldog Születésnapot! –felirattal minden. Ginny is tudta, hogy a kedvenc színem a kék.
- Igen. –mosolygott. –Van még egy-két elintézni valóm, de pár perc múlva itt vagyok. Josh is mindjárt megérkezik. Addig menj és ülj le. Első tánc az enyém! –kacsintott és eltűnt a táncoló tömegben. Elindultam az asztalunkhoz és megálltam Katy és Belice között.
- Nem ülsz le? –kérdezte Katy.
- Most nem. Jót álok magamért. –mosolyogtam majd végig néztem az arcokon. Josh barátai is itt voltak, és most esett le nekem, hogy milyen jó, hogy Belice létezik. Utálnánk egymást a vérfarkasokkal. A bátyámmal is. Rossz belegondolni, hogy mi lenne, ha ő nem lenne. Előző barátom meghalt, a két éves kapcsolatunk után, Josh segített át, a nehéz dolgokon, amik akkor történtek. Örülök nagyon, hogy Belice itt van. Anyáék hazamentek, mivel ők nem bírják, ha sok ember közt kell lenniük, így csak mi maradtunk itt. David is nagyon nehéz esett lesz, de hát nincs mit csinálni, majd hozza az élet magától a dolgokat. Katy és Jenny szerint(ugye a két érző lény…) David szeret. Szerintem meg ennyi év után….hirtelen két kéz csavarodott a derekam köré, mire megremegtem de mikor felismertem, hogy kié elvigyorodtam.
- Boldog Szülinapot! –hallottam Josh hangján, hogy mosolyog. Megfordultam és a mellkasába temettem az arcomat.
- Köszönöm. –suttogtam, de tudtam, hogy ő így is halja.
- Ajándékot csak holnap kapod meg. Még nem érkezet meg.
- Nem kell . –mosolyogtam de még nem engedtük el egymást. -Semmi nagydolog. Tőled. Én megelégszem ezzel is. –szorítottam jobban magamhoz, mire felkuncogott.
- Ha valami baj van, szólj! –kacsintott majd leült a barátaihoz. Még pár percig tartottam vele a mosolygós szemkontaktust, mikor megjelent Ginny.
- Gyere táncolni! –vigyorgott majd kézen ragadott és elindult velem a tömegbe. Átkarolta az egyik kezével míg a másikat a magasban emelte. Én is így tettem. Ginny-vel általában mindig így táncolunk.
- Jó buli lesz! –mosolygott Ginny miközben hozzám simult én pedig hozzá.
- Az biztos! –néztem végig kb. kétszáz fős csapaton.
- Amúgy az öcséd, jó hamar becsajozott. –nézett Joe-re Ginny.
- Nekem mondod. –néztem én is a párocska felé. Belice hirtelen előttünk termet. Egy fehér csőszárú nadrág hozzá egy pántos fehér felsőt viselt. Ehhez nagyon illett a fekete magas sarkú csizmája is.
- Jöhetek táncolni? –kérdezte. Válasz nélkül közénk kaptuk, majd vele is táncolni kezdtünk. Katy is megjelent, majd mögém állt. Rosalie Ginny mögé, míg Jenny Katy mögé, és így itt volt az összes lány. Végig forgolódva és mosolyogva táncoltam a számot. Egy fiú termet elénk egy tálcával, amin hat pohár vodka és hat pohárüdítő volt.
- Ezeket, az, az asztal küldi. –súgta a fülembe és egy asztalhoz mutatott ahol csupa idegen fiúk, ültek.
- Ezt adja oda nekik! –szólalt meg hirtelen Belice és egy cetlit vett ki a zsebéből, és egy kis pénzt. –Az ital az öné. Vegye, úgy hogy tőlünk kapja. –mosolygott a fiúra, aki mosolyogva megköszönte és elment az asztalhoz. A fiúk kezébe nyomta azt a cetlit és eltűnt.
- Mi volt a cetlire írva? –szólaltam meg hirtelen Belice nyaka mögött mire ő ijedtében majdnem hasra esett.
- Az, hogy nem fog sikerülni leitatni minket. És még ilyesmi. –mosolygott majd újra Ginny felé fordult és táncolni kezdtek. Az asztalunk felé néztem és láttam, hogy nincs ott senki. Elindultam felé majd leültem az egyik székre, és elővettem a telefonomat. Huszonhat új üzenet. Boldog Szülinapot! Mindegyikre válaszoltam majd elraktam a telefonomat és rendeltem magamnak egy kólát. Két perc múlva megkaptam az italomat mire beraktak Inná-tól egy számot, én pedig énekelni kezdtem a szöveget(Inna – It’s over Offical New Music 2009).
- Látom, jól mulatsz. –jelent meg hirtelen hét fickó az asztalnál. Az a hét fickó akik küldték az italokat.
- Igen, megvagyok. –forgattam a szemeimet, majd keresztbe raktam a lábam a másikon és rájuk néztem újra. –Mit akartok? –kérdeztem.
- Téged. –nézett végig rajtam.
- Mocskos állat. –mondtam neki és elé álltam. A kezét már emelte is mikor hirtelen egy hang szólalt meg mögöttem.
- A helyedben nem tenném. –szólt Josh és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Miért is? –szinte köpte a fickó a szavakat. Josh az asztal alá bökött mire azok lehajoltak –én is- és benéztek a fehér hosszú lepel alá. Döbbenet majd félelem hasított át az arcukon, mire felordítottak és elfutottak. Én is benéztem az asztal alá és három vérfarkassal találtam szembe magam. Felnevettem, majd felegyenesedtem és Joshra néztem. Josh is röhögött de nagyon. A fiúk is kikászálódtak az asztal alól, és ők is a hasukat fogták a nevetéstől.
- Ez nagy volt. De mindjárt itt a biztonsági őr. –mosolyogtak a lányok is.
- És? Mit fog találni? Csak minket… - nevettek tovább a fiúk.
- Jó napot hölgyeim és uraim! –szólalt meg egy hang mire felismertük a biztonsági őrt. Hát igazuk volt a lányoknak. –Ez a két fickó azt állítja hogy négy óriási állat van az asztal alatt. Benézhetnék? –fogatta a szemeit a biztonsági őr. Én a kitörő nevetésemet is alig tudtam vissza fojtani mivel három állat volt nem négy. Még számolni se tudnak…
- Persze. –feleltük majd felhajtottuk a leplet.
- Hát itt nincs semmi. –emelkedett fel a biztonsági őr. –Szerintem jobb ha elmennek egy pszichológushoz –veregette meg az őr a fiúk hátát majd távozott.
- De hát ott volt! –mondta az a fiú akit le mocskos disznóztam.
- Van ilyen. –mosolyogtam.
- Mennyünk innen. –mondták és visszamentek az asztalukhoz.
- Mennyünk vissza. –mosolyogtak a lányok és visszamentek majd a fiúk is eltűntek. Josh és én maradtunk csak az asztal körül.
- Amúgy jól vagy? –tette fel a következő kérdést.
- Persze. –válaszoltam. –Gyere! –fogtam meg a kezét majd a táncparkett szélére, húztam. Megfordultam mire ő a derekam köré csavarta a kezét és táncolni kezdtünk.
- Még jó, hogy nincs csajom. Már rég megette volna a méreg. –suttogta a fülembe mire én, lemerevedtem és léptem egyet előre.
- Nem azért mondtam! Gyere vissza! –és utánam kapott majd újra a derekam köré fonta kezeit én pedig újra táncolni kezdtem. Még jó, hogy csak fél fejjel nagyobb nálam és így magas sarkúban alig van különbség.
- Minden rendben? –kérdezte egy idő után.
- Persze. –mosolyogtam majd felé fordultam. Nyaka köré tekertem karjaimat és hozzá simulva táncoltam tovább. Pár percig táncoltunk még majd elmentünk meginni a megrendelt italokat.
- Iszunk? –kérdezte Josh mikor már a pultnál álltunk.
- Azt teszzük. –kortyoltam bele a kólámba.
- De alkoholt. –mondta.
- Ihatunk, de tudod. –néztem rá. –Nem fogunk berúgni! Egyszer rúgtam be veled akkor is kórház lett a vége! Mondjuk még csak kétszer, ittam alkoholt. Akkor meg most szilveszterkor de csak két kortyot. –szónoklatoltam.
- Hát igen. –sóhajtott. –Az nagyon nagy volt mikor együtt rúgtunk be. Anya, hogy nevetett rajtunk. –mosolygott.
- Hát igen. Mivel egy félórába telt mire megtettünk harminc lépcsőfokot, az ágyadban aludtunk, és a jégeres üveg is széttört a táskámban. Vagy három hétig milyen pia szag volt a szobádba. –nevettem miközben visszaemlékeztem.
- Akkor cigiztünk elsőnek. –jutott eszébe. –Tényleg te még cigizel? –nézett rám.
- Amikor ideges vagyok, vagy ha meg kívánom, amikor Ginny cigizik, de csak ilyen hébe-hóba. Ginny is csak így, vagy mikor buli van. Te? –kérdeztem vissza.
- Én is. –mondta. –Két kólát még és két-két kispoharas vodkát. –mosolygott a pultos fiúra Josh. Már kaptuk is az italokat. Megittuk fejenként két-két pohárral rendelt vodkát mire a pultos elénk rakott még két-két pohárral.
- Ez a ház ajándéka. –mosolygott majd elment. Josh már meg is itta az egyiket. Én is így tettem.
- Sziasztok! –lépett hozzánk Ginny egy Jégeres üveggel a kezébe.
- Szia! –köszöntem én is majd megittam az utolsó pohár vodkámat. Tudtam, hogy ha most nem álok le, én jól befogok rúgni. De amint végignéztem a csapaton, lemerevedtem. Mindenki kezében alkohol volt, sőt a fél banda már nem volt észnél.
- Kérünk még két-két jéger-t!- mosolygott Ginny a pultos fiúra, mire az a kezébe nyomott két-két jégert. –tessék. –nyomta Josh és az én kezembe az üvegeket.
- Szerinted engedjük el magunkat? –kérdeztem Ginnyt, Josh már elment táncolni.
- Nekem még egy korty és végem. –néztünk egymásra egyszerre Ginnyvel,
- Szülinap van! –kiáltotta majd egy jó nagyot húzott az üvegből. Remegés járta át a testét, majd rám nézett és elmosolyodott. –Még jó, hogy tudunk magunkon ilyenkor is uralkodni! –mondta és tovább ivott.
- Hát jó. –suttogtam majd én is húztam egyet a jégeres üvegből. Én is megremegtem mire érezni lehetett, hogyha komoly dolog történne, megtudnám, állítani magam, de hülye is tudok lenni. Elmosolyodtam, majd újra ittam.
- Gyere. –fogta meg Ginny a kezemet és üveggel a kezünkbe elindultunk a bokszunk felé.
- Sziasztok! –köszöntünk, mire Ginny belém karolt én pedig az ő derekát fogtam.
- Látom, te is elengedted magad. –mosolygott Katy majd ő is ivott valamit.
- Szerintem mindenki! –néztem végig a tömegen. A lányok már kivoltak ütve, a fiúk bíztatásával. Egyedül Joe nem tudja, magát fékezni szóval majd vigyázni kell rá. Ginny jégeres üvege már felég volt és az enyém is. Leraktuk az asztalra őket majd elindultunk táncolni. Ginny a derekamba kapaszkodott és vadul táncol kezdett, pont mint én. Durván simogatva egymás derekát táncoltunk. A szám végére az én felsőm az egyik oldalt már a mellem aljáig fel volt csúsztatva, míg Ginnynek a pántja lecsúszott és neki is csak az egyik oldalt volt felcsúszva a felsője.
- Táncolunk még? –ordított Ginny.
- Aha. –motyogtam vissza.
- Sziasztok. –jelent meg mellettünk a hét fiú, és kézen ragadva a hátsó kijárathoz húztak minket. Az ajtón kilökve a földre roskadtunk, mire rájöttünk valamire.
- Az alkoholtól nem tudunk átváltozni? –néztünk egyszerre egymásra Ginnyvel. Hallottuk, hogy az egyik fiú, kikapcsolja az övét, és így tesz a többi is. Nem láttam, semmit mivel a szemem könnyben úszott.
- Most nincsenek, itt a barátaid, hogy megvédjenek. –emelte fel a hajamnál fogva a fejemet. Én már hasaltam.
- Ne bántsa! Itt vagyok én….őt engedje… - szótagolta a szavakat Ginny.
- Ezt neked! - Ginny feje az enyém mellett volt, így láttam, hogy vérzik a szája.
- Szeretlek Ashley. –suttogta Ginny és becsukódott a szeme. Tudtam, hogy nem halt, meg de elájult.
- Ezt neked! –óriási fájdalom a fejemen és engem is elnyel a sötétség.


David szemszöge.

Az egész bulin Ashley-t néztem. Gyönyörű egy lány. Ahogy táncol, ahogy mosolyog.
- Jössz táncolni? –jön oda hozzám a hetedik lány fél óra alatt.
- Bocsi most nem. –mosolyogtam mire ő elfordul és elmegy.
- Szereted még. –fordult felém Jenny. –Miért nem mész vele táncolni? –kérdezte mire én, újra megkerestem Ashley-t. Épp Ginnyvel táncolt és hát ő is elengedte magát, ahogy látom. Ginnyvel éppen vad táncot jártak.
- Most? –húztam fel a szemöldököm mire Jenny felnevetett.
- Majd máskor. –mosolygott. Újra Ashley felé néztem, de ő se és Ginny se voltak már ott.
- Jenny, hol vannak a lányok? –kérdeztem tőle.
- Hát ot….t –döbbent le. Rosalie hirtelen lemerevedett tánc közben, de nem látott semmit csak vért, és egy kezet.
- Meg kell keresnünk őket. –álltam fel majd Josh mellett termetem.
- Hol van Ashley és Ginny? –kérdeztem tőle.
- Hát ot….t –döbbent le ő is. –Hol vannak? –tette fel a kérdést ő is körbenézett, ahogy én is tettem de a lányok sehol.
- Mennyünk ki. –néztem a szemébe, mire Max és Adam is felállt.
- Mennyünk. –bólintott idegesen Josh és átvágtatva a tömegen a disco elé értünk.
- Hát itt nincsenek. –állapította meg Adam.
- Vettük észre. –közölte vele fagyosan Josh. Hol vannak a lányok?
- Most mi lesz? –fordult felém Josh. –Megvédeni sem tudják magukat… - suttogta.
- Miért nem? –néztem idegesen Josh-ra.
- Mivel ittak, és az alkohol ezt nem engedi. – idegeskedett jobban. –Wáá istenem, hol lehetnek? –kiabálta mire és a hajába dúrt.
- Ezt neked! –kiáltotta valaki. Pár másodperc csönd. –Szeretlek Ashley. –suttogta még egy hang.
- Ginny! –ordított Max. –Hol vannak? –tépte ő is a haját.
- Jossssssssssh! –ordította az ismert hang fájdalomtól eltorzult hanggal, majd csönd.
- A Disco háta mögött. –néztünk egyszerre egymással Josh-al. Megkerültük a házat majd amit láttunk az….
- Most mit tegyünk velük? –tette fel a kérdést az egyik támadó. Ginny a földön feküdt az arca vérbe fagyva. Ashley mellette és csak melltartó meg nadrág volt rajta. Az ő arca sem nézett ki jobban mint a Ginny-é.
- Vegyétek le róla a nadrágot, és azt tehettek vele amit akartok! –mondta a banda vezért Ginny-re mutatva. –Ő az enyém! –és elindult Ashley felé.
- Azt már nem! –ordította Josh és már a fickó mellett is termet.
- Elintézitek azt a hatot? –néztem a Max és Adam felé.
- Ashley az enyém! –indult el felém Adam.
- Tévedés. Most segíts a tesódnak! –mondtam neki és elindultam és is Ashley támadója felé.
- Ha még egy ujjal, hozzá mersz érni neked véged! Elrúgod valamerre? –kérdezte tőlem Josh a mondani valójának második felét.
- Szívest örömest. –mondtam majd felemeltem a férfit, feldobtam majd belerúgtam de nem tudom merre repült, mert a hat fickót néztem, ahogy elszaladtak.
- Kérlek, ébredj fel! Kérlek istenem! –fordította meg Ashleyt Josh. Fekete haja vállára omolva, és vérbefagyott arcát látva remegés járta át a testem.
- Nee..nee..ne bántson, kérem! –kapta az arcához a kezét hirtelen Ginny. Rajta is csak egy melltartó volt és egy nadrág.
- Css, én vagyok az! –ölelte magához Ginnyt Max. Ugyanebben a pillanatban Ashley szeme résnyire kinyitódott, majd körbenézett és megremegett.
- Hallasz engem? Kérlek, ébredj fel! –Josh felállt és levette magáról kabátját. Egyik kezével felemelte Ashleyt a másikkal pedig alányomta a kabátját. –Vigyük haza őket! –szólalt meg Josh, majd megvárta amíg Ginny is kap egy kabátot, majd felemelte Ashley-t majd bementünk a discóba.
- Mi most haza megyünk! Ti maradjatok itt! Megfognád? –fordult felém Ashleyt mutatva Josh. Válasz nélkül átvettem mire Josh a zsebébe nyúlt, és kivett belőle 50 ezer forintot.
- Ezzel fizessetek, ha jöttök haza! Semmi baj nem lesz! –mondta majd előre futva előre indult. A disco előtt megállt.
- Otthon találkozunk! Én farkas formájában megyek. Úgy jó lesz? –bólintottam majd futni kezdtem Josh mellett. Max pedig mellettem.
- Ginny? Ginny? Jajj ne Ginny.. –suttogta Ashley.
- Ccs! Ginny jól van! –mondtam neki majd egy puszit nyomtam a homlokára.
- Szeretlek. –suttogtam.



És ennyi:D
Holnapután új:D
Remélem tetszik majd:D
Megakarom köszönni:
Annának:
A sok biztatást, és hogy mindig megmondja az igazat:D
Imádok veled beszélgetni, és mert jó fej vagy:$ imádlak:D(L)
Gicusnak:
Mert te is jó fej vagy és mersz segítesz és mert neked
magyarázhatok:)Veled is jó beszélgetni, mert te se értesz néha és én seXD
imádlak:D(L)