21. fejezet

David szemszöge

Minden percét élveztem annak, hogy ő az enyém. Most teljesült be igazán szerelmünk, és ezt mindketten tudtuk.
Egész éjszaka Őt néztem. Őt, aki csak az enyém és senki másé. Minden más lesz ezután, és örültem, hogy boldoggá tudtam tenni.

Reggel fél hétkor megsimogattam az arcát, mire Ő kinyitotta gyönyörű szép szemeit.
- Jó reggelt – mosolyogtam rá, és egy csókot nyomtam ajkaira.
- Neked is – mosolygott Ő is. Körbe nézett a szobába, és visszaemlékezett az éjszakára. Elpirult, de boldog volt, és nekem csak ez számított.
- Szeretlek – bújt hozzám. Ha ember lettem volna a szívem már a torkomban dobogott volna. Átkaroltam a derekát és elmosolyodtam. Nekem ez a szó az Ő szájából többet jelentett, mint bármi más.
- Én is, hidd el – feleltem mosolyogva.
- Ez tetszik – szorított magához még jobban. Felnevettem.
- Ideje suliba menni – nevettem, mert már előre tudtam a válaszát.
- Na ez már nem tetszik annyira – fújt egyet, majd felállt és elindult a fürdőszoba irányába.



Rosalie szemszöge.


Fél nyolc előtt pár perccel elindultunk a suliba. Hihetetlenül boldog voltam, hogy Ashley és David végre megtalálták a helyes utat. Már mind a ketten várták ezt az éjszakát, és végre beteljesült.
- Milyen boldog mindenki – vigyorgott a hátsó ülésen Katy. Hát igen…ebben a családban kicsit nehéz titkot tartani.
- Az biztos – mosolygott Jenny, majd mindenki kiszállt a kocsiból.
- Pár perc múlva itt lesznek – mosolyogtam, mert láttam, hogy az iskola felé jönnek.
- Rendben – mondták a többiek. Hirtelen eltűntek a szemem elől. Nem tudom hova, de eltűntek.
- Mikor jönnek? – fordult felém Katy.
- Sziasztok! – jött Ginny.
- Szia! – köszöntem de, csak az eltűnt látomással foglalkoztam.
- Neki meg mi baja? – nézett rám Ginny.
- Nem tudom, de össze van zavarodva, az biztos – nézett rám Katy. Pár perc múlva megszólalt a jelző csengő.
- Mennyünk órára. Nem jönnek iskolába – mondtam, és elindultam a földrajz terem felé.
- Rosalie! Tesink lesz! – szólt utánam Richard.
- Ja, oké – mosolyogtam egy műmosollyal, és elmentem tesire.


Katy szemszöge


Nem tudtam, hogy mi baja van Rosalienak de, hogy valami volt, az holt biztos.
- Nem tudod mi a baja? – fordult felém Richard.
- Szerinted nem mondtam volna, hogyha tudom? – néztem fel rá.
- De, igaz. Bocsi – mondta, majd elindult a lány után.
- Hol van Ashley és David? – kérdezte Ginny.
- Nem tudjuk – vontam meg a vállam, és elindultam Ginnyvel és Daniellel órára.


Egész nap nem láttam Davidéket. Mindenki félt, hogy valami hülyeséget csináltak, mert Rosalie nem látta őket.
- Farkasok közelében vannak az, biztos – elmélkedtem, miközben hazafelé sétáltunk a lányokkal. A fiúk már kocsival előre mentek.
- Honnan veszed? És, ha leopárdok? – kérdezte Rosalie.
- Nem hiszem, mert Max a suliban, Ginny pedig velem volt. Adam meghalt. Több leopárd nincs – mosolyogtam.
- Biztos elmentek valahova. Majd hazajönnek – hagyta annyiban a dolgot Rosalie.



Ashley szemszöge.


Nem mentünk iskolába. Nem volt kedve egyikünknek sem, így elmentünk az erdőbe sétálni.
Délben egy étteremben ebédelni, délután pedig folytattuk utunkat.
- Hova megyünk? – kérdeztem, mikor már a hatodik faágban estem majdnem hasra. Szerelmem megfogott.
- Hogy vagy ilyen ügyetlen? Még soha nem láttalak az erdőben ügyetlenkedni – csókolt meg.
- De akkor futunk. Sétálni elég ügyetlenül tudok ilyen helyeken –vágtam egy fintort, és a talajra mutattam.
- Akkor gyere! – kapott a hátára, és futni kezdett velem. Hirtelen felugrott egy fára, majd egy másodikra, és egy harmadikra…
- Szeretsz engem? – nézett rám, miközben egy másik fára pillantott. Az a fa körül-belül egy kilométerre volt attól a fától, ahol mi álltunk.
- Igen. Bízom benned! – sikítottam, mivel már félúton repültünk.
- Jézusom! – kiáltottam, mikor nem sikerült elkapnia az egyik ágat, csak a másodikat.
- Nincs semmi baj – mosolygott, miközben az egyik ágra ültetett és megölelt.
- Figyelj! Szeretlek! És nem az a baj, hogy ilyen magasra kell „felmászni”, hanem az, hogy ilyen magasról kell leesni – nevettem, és ő is velem nevetett.
- Nem fogsz leesni. Tartalak – fogta meg mind két kezemet. A madarak énekétől csengett a fülem, de nem bántam. Szerettem az ilyen dolgokat. Az eső is esni kezdett, de nem érdekelt, és csak Őt néztem. Arra gondolt, amire én, és cselekedtünk is mind a ketten. Nyaka köré fontam karjaimat ő pedig átkarolta a derekam, és neki nyomott a vastag fa törzsének.
- Tudod nekem sokat jelentett a tegnap éjszaka. Tudod én…
- Te csak akkor fekszel le valakivel, hogyha meg vagy győződve róla, hogy igazán szereted. Ezért nem feküdtél le Bálinttal – fejezte be a monológomat. Sóhajtottam egyet, ezzel jelezve, hogy igaza van.
- Nekem is sokat jelentett. Rajtad kívül nem volt más az életemben, de jobb is így.
- Ha jobb lenne valaki Neked mással, akkor elhagynál? – néztem a kezemet, ami az Ő kezével volt összekulcsolva.
- Tudod, én sem vagyok tökéletes. Te sem vagy az, így aztán tökéletesen összeillünk – mosolygott, és felemelte a fejemet, hogy szemembe nézhessen. – Nem volt, nincs és nem is kell másik nő az életembe – csókolt meg szerelmesen.
- Remélem is – mosolyogtam.
- Ezt soha ne felejtsd el! Én szeretlek, és ez soha sem fog megváltozni – mondta komolyan.
- Remélem is – sóhajtottam.

Az egész napot együtt töltöttük. Körbe jártuk egész Londont. Legtöbb időt a Szerelmesek Parkjában töltöttünk. Sétáltunk, csókolóztunk és fagyiztunk is.
- Mindjárt jövök – nyomot egy csókot ajkaimra, és elsétált. Mire felfogtam, hogy mi is történik, már vissza is ért.
- Hol voltál? – kérdeztem.
- Szeretlek – suttogta, és elővett a háta mögül egy vörös rózsát. A szemeim már könnyekben úsztak.
- Én is szeretlek – mosolyogtam, és kibuggyant az első könnycsepp a szemem sarkából.
- Ne sírj! – ölelt magához. – De tudnod kell, hogy szeretlek – szorított jobban.
- Ezt virág nélkül is tudom – szagoltam meg a rózsát.
- A többiek tudják, hogy eljöttünk? – vontam fel a szemöldököm pár perc múlva, mikor már kiéltem magam a rózsa gyönyörködésében.
- Nem. Már tiszta idegek. Rosalie nem lát minket – mosolygott.
- Hogyhogy nem lát? – kíváncsiskodtam.
- Egy farkas van velünk, halló távolságon kívül, nyugodj meg – hadarta gyorsan a mondat második felét.
- Értem. Haza megyünk? – kérdeztem.
- Akarsz? – Bólintottam. – Akkor mennyünk – kulcsolta össze kezeinket. Emberi tempóban a Hale ház felé vettük az irányt, és egy óra múlva már ott is voltunk.
- Végre itt vannak! – hallottam meg Rosalie kiáltását a házból.
- Sziasztok! – léptünk be a házba.
- Hol voltatok? …Meddig?...Miért?...Hol?.... – jöttek a kérdések.
- Nem kötnénk az orrotokra – mosolygott David.
- Turbékoló kismadarak… - szólalt meg egy hang a hátam mögül, én pedig ledermedtem.


És ennyi:D
Köszönöm csajok a komikat:D
Remélem tetszik a rész:D szerintem vasárnap lesz új rész:D
Holnap meg lesz tartva az első három órám...(ezektől minden kitelikxD)
PusziCsajok(KL):D

Köszönöm:D

1. Meg kell köszönnöm.
Köszönöm, hogy kiírtatok Gicus és Anna:Dcsajok(L)


2. A logót ki kell tennem a Blogba.
Meg van:)


3. Be kell linkelnem azt akitől kaptam.
http://jennyedward.blogspot.com/ Gicus;)
http://pusszyblogja.blogspot.com/ Anna;)


4. 7 dolog magamról.
-imádok írni.
-szeretem a barátaimat.
-minden reggel nyűgösen kelek fel.
-szeretek sportolni(mindenem a röplabda(L))
-imádok új történetekre rátalálni.
-szeretem az Alkonyatot.
-imádok rajzolni(bár elég gyatrák a műveimXD)


5. Tovább kell adnom újabb 7 embernek a díjt.
http://jennyedward.blogspot.com/
http://pusszyblogja.blogspot.com/
http://szivarvanyvolgy.blogspot.com/
http://warofthedarkangel.blogspot.com/
http://sunshine5rs.blogspot.com/
http://lapushvampirja.blogspot.com/


6.Ki kell linkelnem.
Megvan:D

Köszönöm a két lánynak:)(L)

20. fejezet

PLUSZ TIZENNYOLCAS KARIKA!:D


Körbenéztem a szigeten, de egy lány sem volt sehol.
- Nem erről volt szó! Egy lányt csak! –üvöltötte Jasper az ég felé.
- És csak egy lányt vittek el. Mindenki –nyomta meg erősen ezt a szót. –a túlsó parton van.
- De hát Ashley…? –vette ki a számból a szót Josh.
- Ő is ott van. És Bálint is. A Nagy hullámmal vitték el Henriettet de, a többi Nő ezt észrevette és utánuk ugrottak. –mondta.
- A farkasok… -suttogtam mire mindenki lemerevedet. Pár másodperc múlva már mindenki a vízben volt a túlpart felé úszva.
- Ugye tudjátok, hogy Ginnynek, Katynak, Jennynek és Belicének nem lesz semmi baja. –szólalt meg Jasper mikor kiértünk a vízből.
- Honnan veszed? –kérdezte Daniel. A gondolatai arról áradoztak, hogy mi lesz, ha Katy… Félt.
- Onnan, mivel Belice is velük van. Nem hinném, hogy az ősei hagyják, hogy valami baja essen és….
- …és Belice nem hagyja egyedül a lányokat. –fejeztem be a mondatot.
- Lehet, hogy igaz, de most keressük meg Bálintékat és…
- Csend! –kiáltott fel Daniel.
- Kérlek, ne bánts ahh, nee. –hallottunk meg Szerelmem hangját. Döbbenetünk után, az ismerős illat is megcsapta az orrunkat, de sokkal erősebben.
- Ez vér. –suttogtam mire mindenki a hang irányába vetette magát.


Ashley szemszöge.


Nem tudtam, hogy hol vagyunk mivel egy fekete kendő volt végig a szememre kötve. Két vámpír volt körülöttem és éreztem, hogy csak egy nadrágban és egy száll melltartóban, fekszek a hideg csempén. Sokszor kaptam már ütést és az oldalam is kegyetlenül fájt.
- Nincs itt a kis vámpírod, hogy megmentsen. –suttogta a fülembe hirtelen a rég hallott hang mire ijedtemben ugrottam egyet. Éreztem, ahogy hideg kezét végigsimítsa a combomtól egészen a hasamig, miközben nekem patakoztak a könnyeim. Nem tudtam átváltozni, mert itatott velem alkoholt.
- Neki ehhez semmi köze. És tudom, hogy eljönnek értem. –ordítottam. Újabb ütést éreztem, de most a hasamra csapot.
- Kérlek, ne bánts ahh, nee. –ordítottam fel mert újra a hasamra csapot teljes erejével. Pár másodperc múlva egy éles tárgy simított végig újra a hasamon és éreztem, ahogy felszakad a bőröm, és folyni kezd a vérem.
- Az ő vére mérgező neked. –szólalt meg valahonnan Adam.
- Nem iszom meg, de akkor is az ő vére. –mondta Bálint és újra végig simított a hasamon.
- Azonnal enged el! –ordította egy félelemtől, aggódástól eltorzult hang miután kicsapódott az ajtó és még a fekete kendőn keresztül is éreztem a beáradó fényt. David volt az.
- Hogy találtak meg? –üvöltötte Bálint.
- Nem tudom. –felelte Adam összezavarodva.
- Azonnal enged el! –üvöltötte újra David, mire engem felkap valaki a földről és messzebb visz a hangtól. A durva kéz tulajdonosa csak Adam lehetett.
- Kérem a lányt! –hallottam meg bátyám hangját ugyanolyan messziről, mint Davidét.
- Áh, Josh. –szólalt meg Bálint mellőlem. –Te itt? Hát, a sok régi szép emlék nem volt elég? Kell még egy-kettő? –mondta tovább. Lehetett hallani a hangján, hogy mosolyog.
- Nem lesz semennyi. Te elmész innen, és mindenki éli tovább az életét! –mondta Richard. Mennyien jöttek még?
- Áh új vámpír. Van még? –vigyorgott Bálint.
- Igen, én. –szólal meg Jasper. Érezni lehetett, ahogy mindenki csak Jaspert és Bálintot nézi. Nem lehetett hallani semmit sem csak az én torkomban zakatoló szívemet.
- Te, mit keresel itt? –szólalt meg végre Bálint is pár perc múlva.
- Ez itt a mi területünk. –sziszegte Jasper.
- Ti ismeritek egymást? –hallom meg Rosalie hangját, közvetlen mellőlem.
- Te meg mit keresel itt? –ordítottam.
- Ismeritek egymást? –kérdezte újra Rosalie. Kinyitottam az elmémet és elkezdtem Rosalie gondolataiban olvasni. Végig itt volt mellettem csak le volt kötözve mindene. Anya is itt van. Felsikítottam mire magamon éreztem mindenki tekintetét.
- Meddig tart egy korty alkohol tartalma bennem? –kérdeztem gondolatban, bár nem tudom, hogy kitől.
- Két óra. –szólalt meg ingerültem David, de hangosan. Kipattantak a szemeim és a kendő is lecsúszott egy kicsit. Kiugrottam Adam kezéből, mikor nem figyelt és átváltoztam. Négy órája kaptam azt a korty alkoholt és én hülye…. Ebben a pillanatban David nekiugrott Bálintnak míg Josh Adamnak. David egy szempillantás alatt letépte Bálint fejét, de Josh és Adam arca tovább tartott. Egymásnak ugrottak többször is, de egyiküknek sem sikerült megsebezni a másikat. Eközben Rosalie a hasamon lévő vágással foglalkozott.
- Wááá! –üvöltötte Josh miközben a falhoz vágta ellenfelét majd leszakította a kezét és az egyik lábát. Kint már éget a tűz amit Jasper gyújtott és pár másodperc múlva Adam és Bálint már a tűz lángjaiban mondták ki utolsó szavaikat, gondolataikat.
- Ashley! –szaladt hozzám David majd felkapott és magához szorított. Két másodperc múlva már patakokban folytak a könnyeim, de biztonságban éreztem magam karjai között.
- Annyira sajnálom. –suttogta a fülembe.
- Nem…a…te…hibád. –szipogtam miközben szorosan öleltem őt.
- Oda nézzetek! –állt fel Richard Rosalie mellől és az erdő felé mutatott. Egy óriási farkas repült ki a fák közül be a tengerbe és négy árny rajzolódott ki a sötétségből. Négy női árny.
- Ilyen nincs! –futott Jasper emberi tempóban az egyik árnyék felé, és megölelte.
- Katy. –suttogta Daniel, mire a lány gyorsabban kezdet futni és Daniel karjaiba zárta magát.
- Megöltétek mind a tízet? –kérdezte David Katyra nézve.
- Mint a húszat. –mosolygott a lány magabiztosan. A gondolataiban kezdtem olvasni, mivel nem értettem semmit, de pár perc múlva minden összeállt. A lányok legyőztek húsz farkast, a fiúk átúsztak a kilátóig ahol mi voltunk, majd a hullám elrabolta anyát, de ők anyu után ugrottak. A végén Bálint befutott anyával, Rosali-val és velem ebbe a házba és ők nem tudták, hogy hova tűntünk. Belice, Katy és Jenny megöltek húsz farkast….de akkor ki a negyedik árny? –gondolkoztam el. Erősen figyelni kezdtem és döbbenetemet nem csak én vettem észre.
- Nem lett semmi baja. –suttogta a fülembe David. Ránéztem majd vissza a negyedik árnyra ami lassan kezdet kirajzolódni a tűz fényében. Elindultam felé miközben a gondolatait olvastam.
- Nem igaz, hogy nem értem oda időben. Az én hibám, hogy meghalt, egyedül az enyém.
- Hova nem értél oda? –suttogtam mögötte mire ő lemerevedett és lassan megfordult. A szemembe nézett, a keze elindult a hasam felé ahol még mindig vérzett a seb. Hozzá ért, mire én felszisszentem.
- A szellemeknek nem fáj semmi. –buggyant ki az első könnycsepp majd a többi.
- Figyelj Ginny. Élek. Nem én haltam meg hanem Bálint és Adam. –fogtam meg a kezét, ő pedig újra a szemembe nézet.
- Istenem. –suttogta majd magához vont és teljes erejéből megölelt.
- Ahh! –nyögtem föl, mivel a sebem még mindig fájt.
- Annyira sajnálom. –tolt el magától és tudtam, hogy nem csak azért mondta, mert megszorította a sebemet.
- Nem a te hibád. És ha meghaltam volna, is. Az sem a te hibád lett volna! –öleltem újra magamhoz de most nem foglalkoztam a mély fájdalmammal.
- Tessék! –vette le magáról a piros hosszú ujjú felsőjét.
- Köszi. –mosolyogtam rá, majd homlokon pusziltam és vissza indultunk a többiek felé.
- Ashley! –ölelt magához Katy.
- Ahh! –nyögtem fel újra de nem engedtem el a barátnőmet.
- Húgom. –suttogta a hátam mögött Josh mire elengedtem Katyt és a bátyám nyakába ugrottam. Ő ölelt a legerősebben és ez már kín volt ezért egy perc után elengedtem.
- Megsérültél? –kérdezte.
- Picit. –húztam fel Ginny felsőjét és megmutattam a körül-belül húsz centi hosszú vágást.
- Mennyünk apához. –mondta Rosalie mire David felkapott és három perc alatt haza is futottunk.
- Már itt is vagyunk! –lépett be a szobámba Christian Emmával az oldalán. Lefeküdtem az ágyra és felnyitottam a felsőt. David végig mellettem volt és fogta a kezemet, míg Christian összeöltötte a sebet.
- Ennyire mély sebet még vámpírnál nem láttam. Gondolom a leopárdságod tett rá még egy lapáttal. –mondta miközben dolgozott rajtam.
- Köszönök mindent. –néztem végig a családomon.
- Ez csak természetes. Az a tetű meg megérdemelte. –ölelt meg David.
- Sajnálom. –néztem Max-ra.
- Semmi gond. Bár a testvérem, volt de megérdemelte. Tudom, hogy szemétség ez a szó, de ez az igazság. –mosolygott.

Egész este a régi emlékekről beszélgettünk. Ugye páran nem nagyon tudtunk mondani semmi nagyon régit, hiszen nem emlékszem olyan sok mindenre. Jól telt el a nap hátralévő része és örültem, hogy nem hoztuk fel többet ezt a témát.

Éjszaka nem aludtam és ezt reggel David is szóba hozta.
- Már másfél hete nem alszol. Két hétig bírod. Kezdesz gyengülni. Jenny is észrevette. –nézet rám miközben öltöztem.
- Bírom még. –mondtam de tudtam, hogy igaza van.
Elindultunk a suli felé, gyalog majd elmentem tesire, bioszra , nyelvtanra és föcire. Föci után elmentünk enni Ginnyvel egy pizzát majd visszamentünk matekra és kémiára.

Órák után hazasétáltam egyedül –mivel Davidnak és a családjának vért kellett inni, mert ők is kezdtek gyengülni.


Este tizenegy felé, megjött szerelmem egy csokor rózsával.
- Most miért kapom? –mosolygok rá.
- Mert szeretlek. –csókol meg, majd felkap és az ágyra fektet. Lehúzom róla a felsőt, ő is az enyémet de ajkunk egy pillanatra nem szakad el a másikétól.
Egyfolytában simogattuk és csókolgattuk egymást. Oda lent éreztem irántam érzet vágyának bizonyítékát. Fél óra múlva egyszerre léptük át a gyönyör kapuját és tudtam, hogy hihetetlenül boldogok voltunk régen, leszünk ezentúl, vagyunk most.


és ennyi:D remélem tetszik és kapok pár komit:D
Köszönöm lányok a komikat:D
Szerintem kedden jön a következő rész:D
Puszii lányok:Pszerii(KL)