2010. június 5., szombat

Búcsú Tőle, Nektek - A Levél

AMIT ITT HAGYOTT NEKÜNK.
Egy csorvási 16éves lány(e-blog írója) május végén elhunyt.
1 hónapja kiderült, hogy beteg. Rákos. Több helyen is..
Mikor megtaláltuk egy levelet szorongatott a kezében és mellette egy cetli volt amit nekem szánt: mond meg nekik!
Minden így van a levélben, minden helyesírási hiba, minden szín.. minden érzés :'(:'(

„Köszönöm! Mindent köszönök!

Hogy írtatok, hogy olvastatok de érzem, jól alakulnak a dolgok. Igen, ez egy rákos lány szájából elég rosszul hangzik, de érzem: ennek így kellett lennie.
A holnap reggel nekem rejtély, mint mindenkinek de ti megtudjátok mi lesz. Én viszont nem. Soha többet nem látom a napvilágot és Őket se. A Barátaimat, a családomat..
Soha nem mondhatom már el nekik: szeretlek titeket.
Felmegyek a két Tesómhoz, és Anyumhoz remélem tényleg megértitek: ennek így kellett lennie!
Hiányozni fogtok, remélem én is nektek, hisz ahogy az orvosom is megmondta:
„Rita, magából csak egy van! A halál szélén állva is csak vigyorog!”
Minden olyan vicces… az agyamból szállakat húzgálnak ki. Mindenki sír.
Én hogy fogom fel:
„Ennél hülyébb, hogy lehetek majd?:)’

------------------------------------------------------------------------------------------------------

Életem Értelme!

Maradnék, de érzem, hogy mennem kell,
Mert vár valahol egy másik út.
Hogyha most is úgy szeretsz, engedj el, ma már
Nem köt ide, csak a múlt.

Ne félts! ne hidd, hogy nélküled maradtam.
Angyalok hű világa vesz körül

Az utolsó egy hónapban minden szó búcsú volt. A: jóéjt, szeretlek örökké, szia. Búcsú volt minden pillanat amikor tudatodra adtam: benned megtaláltam önmagam.
Mikor rátaláltam erre a névre: Gicus15 , minden nap megköszönöm az istennek hogy rákattintottam erre a névre. Hisz ekkor kattintottam rá, egy igaz barátság kezdetére…

„Nézz a csillagokra! A múlt idők nagy királyai a csillagok szemével néznek le rád. Emlékezz rá, a nagy királyok odafentről figyelnek téged! És köztük leszek én is.” Igen Ikrem, az egoista beszólásaim (L)

A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz.

Ikrem, Társam, Bestem.. Életem! Kérem: lépj tovább, találj valaki mást aki ugyanolyan, hülye, egoista Társad lesz mint amilyen én voltam. Remélem szeretni fogsz, mert én örökre Téged, örökké szeretlek ne felejtsd el!

Ne felejtsd el, hogy Nagyon Szeretlek, de engem felejts el! Hidd el könnyebb lesz minden!

Megígérem: ez az utolsó alkalom, hogy látsz engem. Nem fogok visszajönni. Soha többet nem teszlek ki annak, aminek eddig. Ott folytathatod az életedet, ahol abbahagytad, nem foglak zaklatni többet. Olyan lesz, mintha nem is léteztem volna.

Köszönöm, hogy borús napokon tartottad bennem a lelket! Köszönöm!

Menj és feledj! szívem beéri azzal,
Hogy megsirat és sohasem feled.

Szeretni annyi, mint feledni és elengedni… <-Remélem Nagyon Szeretsz Engem!

------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tesóim!
Örökké Szeretlek Titeket! Fent találkozunk…
Egyet jegyezzetek meg a jövőben: a húgotok vagyok és szeretni foglak titeket Örökre!
Nektek mindent elmondtam, így nem írok többet. Tudtátok, hogy ez lesz, tudtátok, hogy én is tudtam, hogy ez lesz. Kérlek felejtsetek el! Minden könnyebb lesz.


------------------------------------------------------------------------------------------------------

23 marha!

Viktor, Dani, Dani2, Robi, Isti, Szabi, Barni, Balázs, Robi, Gergő, Tomi, Attila, Ádám, Bence, Máté, Tomi, Zsolti, Fecó, Norbi, Doki, Levi, Sanyíí,
+Jucus!

Igaz barátok örökre(L). Minden hiányozni fog.. angol tanár, föci óra, TZ-k, szünetek, mozi, DVD-zés, bulik, nagy MSN-ezések.. minden ami hozzátok köt.

Viktor, Dani, Jucus!
Mindent köszönök! Nagyon, nagyon szeretlek titeket.
Viktor… nélküled ez hamarabb beteljesedik.. Örökké Szeretlek Szerelmem(L)
Kérlek felejtsetek el, Kérlek felejts el! Minden könnyebb lesz.


------------------------------------------------------------------------------------------------------

Akik végig segítettek a nehéz úton!

Életem Értelme, Viktor, Dani, Jucus(Őket említettem már(L))
Viszont..
Anna&Kitti!

Nehéz! Szinte többet tudtatok, mint én!
Nehéz.. elbúcsúzni azoktól akik mindig is szerettek akármilyen csúnya, akármilyen hülye is vagyok. Segítettek mindig, több száz könnyet ejtettek miattam, pedig megkértem Őket hogy nem! Örökké Szeretni fogom a két lányt, remélem Ők is engem. Találkozni, nem találkoztunk, de most mondom ki először: most az egyszer örülök neki. Nem látták mennyire szenvedtem, miközben nagyban írtam nekik MSN-en az: XD-ket és a :D-t.
Mindig segítettek és Köszönök mindent(L)
Szeretlek Titeket, s azt hiszem búcsúzom örökre.
Kérlek felejtsetek el! Minden könnyebb lesz.


------------------------------------------------------------------------------------------------------

12 Rendszeres Olvasóm!

Mindig megkaptam a 5 kommentárt amit kértem, de nem érdekel mostmár, hogy voltak akik nem írtak  Olvastak, itt voltak, szavaztak. Sokat jelent nekem, köszönöm

Kiemelek egy lányt, nem a Rendszeres Olvasóm de nagyon szeretem!
Letti!
Nem találkoztunk, de én nagyon megszerettelek. Alig beszéltünk, de akkor is. Pár szót beszéltünk a betegségemről, de akkor is annyira tartottad bennem a lelket, a lányokkal együtt, hogy hihetetlen hogy megéltem rákosan a 74 napot! Köszönöm csajszi!
Nem mondhattam el, csak mikor elköszöntünk MSN-en, én tényleg nagyon szeretlek, és szeretni is foglak.

Köszönöm a 12 rendszeres olvasómnak, hogy itt voltak, olvastak, és nem számít, hogy írtak, vagy nem.
Ha Ikrem folytatni fogja a történeteimet, lesznek részek, ha nem, nem ezt TŐLE(L) kérdezzétek.


Odafentről fogom olvasni az összes Blogot és próbálok jelzéseket küldeni, főleg Szupcsicsajszihoz. Köszönök mindent.

------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ennek így kellett lennie! Kérlek felejtsetek el! Minden könnyebb lesz.
Ikrem,Judit, Viktor, Dani, Anna, Kitti, Letti, és mindenki akit egy kicsit is szeretet. Köszönök mindent!
Ha a halottak visszatérhetnek a Földre, és szeretteik közelében lehetnek, akkor mindig veletek leszek a legvidámabb napokon, és a legsötétebb éjszakákon... mindig, mindig, és ha lágy fuvallat simítását érzitek az arcotokon, az én leheletem lesz az, s ha hűs szellő legyezi lüktető halántékotokat, az én lelkem lesz az.


Örökre Veletek!
Örökre Blogger!
Örökre Barátság!
Örökre Kitartást!
Örökre Búcsúzás! „


By: Ritush


ÖRÖKRE A SZÍVÜNKBEN ÉLSZ (L)

2010. április 23., péntek

26. fejezet - Igen vagy nem?


Sziasztok!
Köszönöm csajok a komikat!:)
Ugyanúgy 5 kommentár!
Ja és a végéért ne öljetek meg:)
Puszii!

Teljesen leblokkoltam. Minden megszűnt körülöttem, csak Ginny fájdalommal teli tekintetét érzékeltem, amit egyenesen rám szegezet.
- Lányok, szeretnétek valamit megosztani velünk? –kérdezte a tanár. Mindenki hátra fordult- következtettem a zajokból – de én továbbra se engedtem el Ginny tekintetét.
- Nem tanárnő. –felelte barátnőm de nem nézett semerre csak rám.



- Mi történt? –kérdeztem, miután kiléptünk a teremből.
- Mikor megérkeztünk a Hegyre Max és Josh valamin összevitáztak. Olyannyira, hogy verekedés lett a vége. Nem értettem, hogy miért veszekednek de, aztán Tom eldöntötte, hogy párbajozzanak. Ők késéggel belementek.
- De miért?
- Nem értettem, hogy miért mentek bele ebbe az őrültségbe. Utána a többit tudod. Josh állt vesztése, jött David…
- Igen, tudom. –szóltam közbe. Nem akartam, hogy erről beszéljünk.
Ezt Ginny is észre vette így hanyagoltuk a témát.
Kimentünk az udvarra, úgy döntöttünk, hogy a mai napot suli nélkül töltsük el.

Elmentünk a kis patakhoz ahová mindig is járni szoktunk. Leültünk egy kidőlt fatörzsre. Sokáig nem szólalt meg egyikünk sem, majd én törtem meg a csendet.
- Sajnálom. Nem tudom, hogy David miért nem mondta ezt nekem.
- Ez nem a te hibád. –suttogta.

Elmondott mindent, ami kavarog benne. Hogy szerelmes, és hogy egy valamit sajnál a legjobban. Nem tudtam belőle kiszedni, hogy mi az, az egy valami,de azt mondta, hogy hamarosan megtudom, én pedig nem kételkedek a szavában.
Egész nap ültünk és beszélgettünk mindenféléről.
Ginny sokszor megszédült, amit én furcsálltam, de mindig csak fájdalmasat sóhajtott.
Este nyolcfelé járhatott az idő, amikor átváltoztunk és haza gyalogoltunk.
Rejtegette előttem a gondolatait, ami nagyon zavaró volt. Egyfolytában egy dalt énekelt, amit mindig is nagyon utált. Érdekfeszítő volt, hogy mit titkol előttem.


Mikor hazaértünk, felmentünk a szobámba és leültünk TV-t nézni. Egyfolytában egy nagyon halk, de egyenletes dobogást hallottam.
- A TV-ből jön. –döntöttem el végül.
- Elmegyek a mosdóba. –állt fel Ginny, de újra megszédült de most olyannyira, hogy visszaesett az ágyra.
- Mi a bajod Ginny? –álltam fel. Nem bírtam tovább.
- Nincs semmi bajom. –fogta meg a hasát.
- Ginny! Most azonnal elmondod, hogy mi a fészkes fene bajod van, vagy…
- Terhes vagyok! –kiáltotta. –Most jobb, hogy tudod? –mérgelődött. – Szerinted milyen érzés, hogy nem tudom elvetetni és apa nélkül fog felnőni? –sírta el magát. –Mihez kezdek majd, mit mondok neki, ha felnő?
- Te… te terhes vagy? –suttogtam, mert még mindig nem tudtam felfogni.
- Igen… - jobban sírni kezdett és felállt. - Ez az én hibám…
- Jesszus, Ginny… - álltam fel én is és magamhoz öleltem barátnőmet.
- Valamit még el kell mondanom. –suttogta pár perc múlva.
- Mi történt még? –kérdeztem félelemmel teli hanggal.
- Meg fogsz haragudni… - sírt keservesen.
- Rád soha. –fogtam meg a kezét. –Na, elmondod?
- David megcsalt. –bökte ki pár perc múlva.


- Nem hittem volna, hogy már talál másik lányt. –könnyeztem, kisidő elteltével.
- Nem is érdekel, hogy kivel? –kérdezte bűnbánó arccal.
- Te tudod, hogy ki az a lány? –kérdeztem, mire rám emelte tekintetét.
Ledermedtem.
Felálltam és az ajtó felé kezdtem hátrálni.
- Mikor történt? –kérdeztem könnyeimen keresztül.
- Két hónapja. Amikor szakításban voltatok. Én vigasztaltam Őt, utána Ő engem és…
- Nem is Max a gyerek apja! –ordítottam elveszítve önuralmamat.
- Én sajnálom… - lépett közelebb.
- Hátrálj a sarokba! –ordítottam. Nem bírtam tovább, átváltoztam és az üvegen keresztül –ami természetesen szilánkokra tört- az erkélyemen kiugorva az erdőbe vetettem magam.



Jasper szemszöge



- Miért érzek folyton lelkiismeret furdalást felőled? –léptem be David szobájába.
- Nem tudod mit tettem… egyedül Rosalie tudja…
- Mit? Tudod, hogy nekem elmondhatod…
- Apa leszek. –szorult ökölbe a keze.
- Nahát, én meg nagybáty. –mosolyodtam el. Ashley megígérte, hogy keresztapa is. –mosolyogtam.
- Nem Ashley az anya - remegett meg a hangja.
- Megcsaltad? Kivel? Hogyan? Mikor? –száguldott ki belőlem pár kérdés.
- Megcsaltam. Ginnyvel. Nem kötöm az orrodra. Két hónapja.
- Egyszerűen nem vagy normális. Ha nem lennél a testvérem most biztos, hogy megölnélek. –köptem a szavakat.
- Meg is érdemelném. –felelte.
Motoszkálást hallottunk az erdő felél, én pedig olyan fájdalmat éreztem, mint eddig soha.
- Mi a baj? –fordult felém David. Hülye képet vághattam, ha észrevette.
- Hogy lehettél ekkora marha? –tépte ki az ajtót Katy. –Te meg miért nem szóltál? –nézett Rosaliera.
- Elmondtad Ashleynek? –üvöltött David, Ginnyre.
- Még mindig jobb, mint, hogy hazugságban éljek. –suttogta Ashley mire mindenki lemerevedett.



David szemszöge


Jasper nagyon rosszat érezhetett. Az arckifejezése, mint egy megcsócsált rongybabáé.
- Mi a baj? –fordultam felé.
- Hogy lehettél ekkora marha? –tépte ki az ajtót Katy. –Te meg miért nem szóltál? –nézett Rosaliera.
- Elmondtad Ashleynek? –üvöltöttem Ginnyre aki az ajtóban állt. Elöntött a düh.
- Még mindig jobb, mint, hogy hazugságban éljek. –suttogta szerelmem az ajtó mögül. Mindenki ledermedt, miszerint senki se tudta, hogy itt van.
- Te mióta vagy itt? –törte meg a csendet Ginny.
- Nem mindegy az, neked? –nézett rá Ashley. Mindenki döbbent arcot vágott. Még senki nem hallotta őket így beszél, főleg nem egymással.
- Most elmegyek. –suttogta Ashley pár másodperc múlva. Utoljára a szemembe nézett. Szomorúságot, csalódást mégis egy szikra szerelmet véltem felfedezni a szempárban. Ha tudná, hogy mennyire sajnálom.
Felsóhajtottam, szerelmem pedig egy pillanat alatt köddé vált.
Rosalie utána futott. Mindenki megkövülten állt a szobámban a két lány hűlt helyét bámulva. Egy perc múlva óriási morgást hallottunk a patak felől, mire mindenki futásnak eredt.


Mikor a patakhoz értünk, ahonnan a hangot hallottuk Rosaliet találtuk meg amint egy óriási farkassal, harcol. A legnagyobb volt, amit eddig láttunk és nem vérfarkas volt. Nem is sima farkas.
- Engem keresel. –lépett ki a fák közül Ginny, mire a farkas megállt és ránézett. Élé lépett –bár így is kétszer olyan magas volt, mint Ginny- és lehajolt.
- Ginny, ez az, amire gondolok? –nézett rá Christian.
- Igen ez, az. –felelte Ginny. –Minden leopárdnak van egy. Ez az enyém. –mosolygott fájdalmasan.
- Christian mi ez? –kérdezte Katy.
- Ez egy démon. –sétálta körbe Ginny. –Vámpír, leopárd egy vérfarkas testben. Amíg én élek Ő is. Amíg Ő él én is. –simogatta meg a fejét a „lénynek”. –Most, hogy terhes vagyok, Ő is az lett.
- Nekem is van ilyen? –kérdezte egy régen hallott hang, mire óriási morgás tört fel a torkom mélyéből.



Ashley szemszöge



Nem hiszem el, hogy ez történt. A barátom és a legjobb barátnőm… Mint egy tinis filmben komolyan mondom.
Miközben szaladtam a tisztásunkon szó szerint összefutottam Ginny démonjával.
- Remélem jó lesz nekik. És neked is… - böktem a hasa felé és elmosolyodtam. Tudtam, hogy ez nem az Ő hibája, akkor miért bántsam?
Hallatott egy ugatásféleséget, majd hirtelen belökött a bokrok közé. Tudtam, hogy eltört egy-két csontom, hisz kétszer akkora, mint én. Neki egy kis lökés nekem pár bordatörés.
Ekkor kilépett a szemben lévő bokorból Adam és Bálint.
Remek. Minden összejön egy napja. A könnyeim már javába potyogtak miközben a két fiút figyeltem. Féltem tőlük, mégis tudtam, hogy a „családom” úton van ide, és azt Ők nem élik túl, ha találkoznak.
Rosalie is felbukkant, mire Bálinték visszaléptek a fák közé. Rosalie nem vette észre Őket, csak a démon elé állt ki.
Egyhamar harcolni kezdtek, aminek én nem értettem a lényegét, csak pápaszemmel figyeltem Rosalie minden mozdulatát. Nem akartam, hogy baja essen.
Eközben a többiek is megérkeztek.
- Engem keresel. –lépett ki a fák közül Ginny. A szívem kihagyott egy ütemet, amikor megláttam „barátnőmet”. Soha nem voltam vele ilyen rosszban.
Rosalie kiegyenesedett miközben a démon mit sem törődve előbb vívott harcukkal elfordult tőle.
- Ginny ez, az, amire gondolok? –kérdezte Christian.
- Igen ez az. –felelte. –Minden leopárdnak van egy. Ez az enyém. –mosolygott Ginny.
- Christian mi ez? –kérdezte Katy.
- Ez egy démon. -sétálta körbe Ginny. – Vámpír és leopárd egy vérfarkas testben. Amíg én élek Ő is. Amíg Ő él én is. –simogatta meg a fejét a démonnak. –Most, hogy terhes vagyok, Ő is az lett.
- Nekem is van ilyen? –kérdezte egy régen hallott hang, mire óriási morgás tört fel David torka mélyéből.
- Adam? –kérdezte mindenki.
A két fiú eltűnt. Olyan gyorsan, hogy még én sem mondanám meg, hogy merre mentek.
Jasper mellettem termet, felkapott és még haza nem értünk, meg sem állt.



David szemszöge


.
- Ennyi bonyodalmat egy életre. –sóhajtott fel Katy.
- Ennyi hancúrozást egy életre. –vigyorodott el Richard.
- Egy hancúrozásnak is mi lett a vége - csóválta a fejét Rosalie.
- Egy hancúrozásnak is ki lett a vége… -simogatta meg a hasát Ginny. –Ashley hol van? –kérdezte hirtelen.
- És Jasper? –rémült meg Jenny.
- Hazamentek. –szólalt meg Rosalie.
Hazasétáltam miközben Ginny is jött utánam.
Felmentünk a szobámba, felé fordultam mire Ő rám emelte szomorú tekintetét.
- Én ezt nem akartam. –sírta el magát Ginny.
- Én sem. –ültem le az ágyamra.
- Ez az én hibám. –sírt jobban.
- Ez nem a te hibád az isten szerelmére. Baleset volt. –mérgelődtem.
- És mi lett a vége? Téged is utál meg engem is! –kiáltotta.
- Tudom. –sóhajtottam.
Közelebb sétált, leült mellém, és a vállamra hajtotta a fejét.
- Mi lesz a gyerekkel? –kérdezte hirtelen.
- Megszülöd, és örökbe adjuk valakinek. Egy megbízható embernek… - gondolkodtam el. –Beleegyezel? –kérdeztem.
- Szerintem igen. De még bármi történhet. –sóhajtott majd felállt és kisétált a szobából.



Ashley szemszöge


- Most mit tegyek? –kérdeztem miután elmeséltem Jaspernek mindent, ami eddig történt velünk.
- Te mit érzel? –kérdezett vissza.
- Jobban tudod, te azt. –mosolyogtam rá.
- Szereted? –kérdezte komolyan.
- Igen szeretem, de apa lesz! Ráadásul a legjobb barátnőm… Hogy tehették ezt? –sírtam el magam, újra.
- Nem voltak maguknál…
- Ez mentség? –csattantam fel.
- Nyugalom…
- Sajnálom, ez nem a te hibád. –öleltem meg testvéremet.
- Nem is a tied.
- Nem magamat hibáztatom. –néztem a szemébe.
- Pont nekem akarod ezt beadni? –nevetett fel keserűen.
- Most mit tegyek? –kérdeztem újra.
- Szerintem elsőnek Ginnyvel beszélj. És végezz el te is egy terhességi tesztet. –állt fel.
- Minek? –néztem rá kikerekedett szemmel.
- A biztonság kedvéért. Ha David Ginnynél ilyen béna volt, akkor lehet… Rosalie már itt van egy terhességi, tesztel. –mosolygott rám a bátyám majd eltűnt. A következő pillanatban nővérem ugrott be az ablakon.
- Nyomás! –dobta a kezembe a tesztet én pedig a fürdőbe futottam.

Elolvastam az utasításokat és elvégeztem a tesztet.
Egy perc múlva Rosalie gondolatát hallva abbahagytam a teszt elvégzését, hisz már úgy is tudtam, hogy…



Rosalie szemszöge



- Szerinted Ashley is terhes? –lépett be a szobámba David.
- Hát öcskös, két nő egyszerre. –vigyorodott el Richard.
- Ne most! –néztem rá.
- Kérlek. –nézett rám David.
Felálltam, kivettem egy terhességi tesztet a táskámból. Futásnak eredtem Ashley-ék háza felé. Jasper kiugrott az ablakon én pedig be.
- Nyomás! –dobtam barátnőm kezébe a tesztet.

Egy perc múlva olyan látomásom támadt, amit életemben nem képzeltem volna el…

2010. április 16., péntek

Szasztok!

Sziasztok!

Ez egy játék.

1.Írd le, hogy ki adta tovább a logót, és linkeld őt.
2. Ajánlj röviden (max. 3 mondatban) 3 számodra kedves könyvet
3. Add tovább minimum 1, legfeljebb 3 embernek, és figyeld, ki mit ajánl – talán így találsz magadnak újabb kedvenceket.

1. Gicus

2.
Stephiene Meyer: Pokoli bájészakák
Áll a bál, de para!Az öt izgalmas történet középpontjában a bál áll, pontosabban afféle para-bál, ahol aztán pokoli táncot lejtenek mindenféle lények.Délután, amikor még azon görcsöltél, hogy kétballábas vagy, és leginkább a ruhásszekrényed szegényessége aggasztott, eszedbe sem jutott, hogy ma a Nagy Kaszás visz...

Darren Shan:
A 8 éves kisfiú, Daren Shan egy vámpír fogságába esik. A tanonca lesz miközben farkas falkától kezdve - a vérszipolyokat is megölik.

Hatty Potter: Varázslat. Én mindenkinak ajánlom. Nekem nagyon tetszett az összes része.

3.
Gicus
Anna
Kitti


Pár szót:
Az utóbbi edőben csak három mondat jár a fejemben: "Miért van ez?","Miért omlik össze minden amit eddig falépítettünk?","Mért bántok annyi mindenkit ezzel?"
Az utolsó egy hétben nem volt rész, amire egy magyarázat van: bennem egy világ dőlt össze.
A részt még nem tudom, hogy mikor rakom fel, de nyomós okom van rá, amit hamarosan egy történetben fogok leírni nektek. Vagyis pár oldalban.
Köszönöm Gicus, Anna és Kitti(L)

2010. április 11., vasárnap

Szólni szeretnénk, hogy mostanába egy személy lekoppintja a töriket!Mivel nem szeretnénk, hogy mással is ez történjen kérünk, hogy vigyázz!A következő nevű emberrel ne beszélj vagy próbáld meg elkerülni: Tami, VIVNem mondjuk, hogy mindenki koppint, de vigyázzatok!Könyörgünk ezt tegyétek ki és irjátok ki a blogotokra, hogy egyetértetek velünk abban, hogy ez undorító.Aki szórul-szóra másol az undorító!Léci írd ki a blogodra, hogy lássa a másoló, hogy mi segítjük egymást ellene!Könyörgünk segíts hogy senki más ne járjon úgy mint mi!Itt egy-két dolog amiről megismerhetitek!

Alice oldalát: boldogveg.blogspot.com
Erre másolta le: ennyitaboldogvegrol.blogspot.com
Ivi oldalát: feketeangyalsaga.blogspot.com
Erre másolta le: alkonyatmaskepp.blogspot.com
Kérjük ird ki a blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk!

2010. április 6., kedd

BlogAjánló!:)

BlogAjánl!:)



Mit tennél, ha végig kellene nézned a legjobb barátnőd halálát? Mit éreznél, ha az emlékek fojtogatnának? Talán beleroppannál, talán egyszerűen felejtenél... Nelli Stardos elmenekült... Sosem gondolta, hogy azzal, hogy önmagát számüzi eddigi életéből, valami sokkal többet talál. Egy rejtélyt, aminek megoldásával, leláncolt lelkeket szabadít fel, amelynek eredményeképpen rátalál valamire, amely szó szerint a halálon is túlmutat
Stefan

http://holtakcsokja.blogspot.com/

Személy szerint nekem tetszik:)
Nalla is és én is szereténk ha elolvasnátok)

2010. április 5., hétfő

25. fejezet

Sziasztok!
Kedves vagyok!
10 rendszeres olvasóm van, és nem kaptam 5komit se, pedig annyit kértem az új részhez! (csak 4-et kaptam)
De köszönöm azoknak akik írtak;)(L)
A következő fejezetett 5 kommentár után hozom!

Ezt a fejezetet nem csak én írtam!
Amit én megírtam két sorba, Gicus kifejtette két oldalba:)
Köszönöm a segítséget(L)


Jó olvasást!
Kellemes Húsvéti Ünnepeket! (engem már 3x meglocsoltakxD)

puszii
- Megöltem Josh-t – szólalt meg egy perc múlva.
Mindketten tudtuk, hogy a mi kapcsolatunknak nemsokára vége de… Ekkor esett el, hogy mit mondott.
- Te, mi… mit… csi… csináltál? – remegett meg a lábam, s a szeretet helyét átvette a gyűlölet és a fájdalom.
- A Hercegek Termében párbajozott az egyik vámpírral és, mikor odaértem, Ő már haldoklott. Meg kellett ölnöm, vagy engem ölnek meg…
- Tom, ezt nem mondta… és amúgy is…
- Mikor voltál te fent a Hegyen?! – kiabáltunk egymásra.
- Téged az ne érdekeljen! Megölted a bátyámat! – ordítottam, és utat engedtem a feltörekvő könnyeimnek… - Tudod mit David Hale? Ne mondj semmit, mert úgyis… - nem bírtam befejezni a mondatot.
- Vége? – suttogta.
- Vége – suttogtam egy perc múlva én is. Akaratom ellenére is hátraléptem hármat és átváltoztam.
Átváltozásom után újra ránéztem. Most egy fejjel nagyobb voltam nála.
- Én mindig szeretni foglak – suttogta, majd közelebb sétált és beletúrt a nyakamnál lévő sűrű bundába. – Várni fogok, rád – mondta, én pedig hátat fordítottam neki és elszaladtam.

Mikor hazaértem, bevetettem magam a fürdőszobába és hosszú idő után újra azt éreztem, hogy az életemnek nemsokára vége…

***

A napokat számolva úgy döntöttem, ameddig bírom, élem tovább az életemet.
A szakításunk napja óta eltelt két hét, azóta nem láttam Őt. Hiányzott
A többi Hale családtaggal sem beszéltem azóta, pedig minden nap láttuk egymást.
Amikor beértem a suliba, mentem órára és végig úgy éreztem, hogy néznek.

A mai reggel kifejezetten jól kezdődött a többihez képest. Meleg volt, mégsem sütött a nap…
Felvettem egy fehér, farmer rövidnadrágot és egy sárga, pántnélküli csillogós felsőt, s persze a fekete, magas sarkú csizma sem maradt ki az összeállításból. A hajamat leengedve hagytam, majd lementem a konyhába.
- Szia – köszöntem anyunak, és egy kicsit el is mosolyodtam. Szegényt eléggé kikészítettem az utolsó pár napban.
- Szia – nézett fel rám, majd előttem termett és megölelt. Az utóbbi két hétben alig látott, mert folyton az ablakon közlekedtem, néha nem is köszöntem.
- Annyira sajnálom – szorítottam magamhoz anyut.
- Nincs semmi baj – suttogta. Még egyszer megöleltem, majd elindultam a suliba.


Sokat gondolkodtam. Lehet, hogy a bátyámat soha többet nem látom, de Ő itt van.
Én mégis makacs módon bebeszéltem magamnak, hogy nem szeretem… Haragszom rá, az tény, de ha mégis megkérdezni valaki, hogy mit érzek iránta: Az Életem Értelmét válaszolnám…


Öt perc múlva a sulihoz értem. Kiszálltam az autóból – igen, vezetni is megtanultam -, majd körbenéztem.
Mint mindig, a Hale család „fiatal” tagjai most is engem néztek. Katy nagyon furcsán viselkedett; egyfolytában engem nézett, mintha várna valamit.
- Ez a gyerek nem normális! Máris másik csajjal kezd ki? – termett mellettem Ashley.
- Neked is, szia – mosolyogtam rá. – Régen beszélünk – pusziltuk meg egymást.
- Milyen gyerek kezd ki, melyik csajjal? – kérdeztem összezavarodottan.
- Hát David – felelte félvállról. – A fiúk teljesen fel vannak pörögve, hogy végre nem állsz David védelme alatt... – csacsogta el az új pletykákat, de nekem most más járt az eszemben. - Milyen másik lánnyal kezd ki David? – kérdeztem egyfolytában magamtól.
- Ashley! – szakítottam félbe barátnőmet. – Hol van David? – kérdeztem idegesen. Vagyis inkább… félve
- Hát ott! – mutatott az iskola bejáratához, majd tovább csacsogott.
Ledermedtem. Minden megszűnt körülöttem.
Ashley fecsegését elfújta a szél… Ginny ölelését meg sem éreztem… Katy összerezzenését alig láttam… Csak mi hárman voltunk.
Ő, én és az a lány. Nem tudtam, hogy, hogy hívják, de nem is érdekelt. Ember volt. Mosolyogva beszélgettek… Így eddig csak velem beszélgetett.
- Nem! – ordított fel Rosalie, és rám nézett. Látta a döntésemet…
- De – suttogtam, mire David háta megfeszült, majd lassan felém fordult.
Mikor tekintetünk találkozott, egyszerre több érzés kerített hatalmába. Fájdalom, gyűlölet, szerelem, de leginkább féltékenység marcangolta a lelkemet.
- Ashley… -suttogta David majd elindult felém.
- Állj! –mondtam ki hangosan. Mindenki minket nézet.
Még egyszer, utoljára David szemébe néztem majd az erdő felé kezdtem rohanni.
Még a „Hűha!” és a „De gyors!” kiáltásokat meghallottam majd mikor beértem a fák közé már vámpír gyorsasággal futottam tovább.


- Ashley várj meg! –kiabált utánam David. Jól tudtam, nem csak Ő jön…
- Ashley, várj már meg! –kiabálta Ginny én pedig hátranéztem, de nem álltam meg így neki mentem egy fának. Valami erősen megszúrta a nyakamat így abban a pillanatban ellöktem magamat a kezeimmel a fától.
Hátráltam egy lépést majd kinyitottam a szememet.
Mikor megláttam a hosszú kiálló tárgyat, felsikítottam. Tudtam, hogy több ember is körém gyűlt de csak engem néznek.
- Mi a baj? –termet mellettem Katy.
Egész testemben remegtem és a könnyeim is feltörni készültek.
Rosalie felsikított, majd Jenny is.
- Mi a baj? –kérdezte újra Katy idegesen.
- Nézz a fára! –utasította Rosalie.
A fából egy hosszú, hegyes kés állt ki alá pedig két szó volt vésve.



Visszatértünk. Bálint.



- Ez nem lehet, hisz megöltük Őket… -suttogta Jenny.
- Ezek szerint nem. –jelentette ki Ginny.
- Akkor nincs vége a csatának. –jelentette ki Richard.
- A csatának nincs. –suttogtam. –De nekem igen… -s minden elsötétült körülöttem.






Mikor magamhoz tértem ismerős illat csapta meg az orromat. A Hale házban voltam, újra két hét után.
Nem nyitottam ki a szemeimet csak füleltem.
- Nem fogom hagyni, hogy újra a közelében legyél. –suttogta idegesen Katy.
- Hozzam a baseballütőt, Drágám? –nevetett fel Daniel.
- Te ezt viccesnek, találod? –kérdezte barátnőm.
- Nem, nem, csupán megkérdeztem. –védekezett a kérdezett.
Felültem, és lassan kinyitottam a szemeimet. Hallottam, ahogy valaki közeledik az ajtó felé, majd Jasper lépett be rajta.
- Szia – sétált felém emberi tempóban. Olyan régen beszéltem vele… - gondoltam.
- Szia – suttogtam rekedten, mire Ő eltűnt, és fel sem fogtam még, hogy mi történik, már vissza is tért egy pohár vízzel a kezében. – Köszönöm – mosolyogtam rá, majd átvettem tőle a poharat.
- Régen beszéltünk már – mosolygott rám. – Tudom – mondta, amikor látta, hogy szólásra nyitom a számat. – Elvette a szerelem az eszedet – sóhajtott, mire összerezzentem.
- Oh, sajnálom – hajtotta le a fejét, mikor megérezte a hangulatváltozásomat.
- Nem a te hibád – mosolyogtam rá.
- Most mit akarsz tenni? – kérdezte kis idő elteltével.
- Otthon leszek és várom a végzetemet. Nincs erőm harcolni…
- Úgy hallom, valaki beszélni akar veled sóhajtott, majd homlokon csókolt és eltűnt.
- Egy perc múlva, halk kopogtatást hallottam.
- Igen? – szóltam ki, bár pontosan tudtam, hogy ki az.
- Bejöhetek? – kérdezte a rég nem hallott gyönyörű hang.
- Gyere – sóhajtottam. Bejött, majd mellém sétált és helyet foglalt azon a széken, ahol eddig Jasper ült.
- Csend telepedett közénk, de nem volt kínos. Végig egymás szemébe néztünk és több ezer érzést, osztottuk meg egymással.
-
- Most mi lesz? – kérdeztem félve a válaszától.
- Az csak tőled függ – felelte.
- Miért függ mindig minden tőlem? Ha valami történik, állandóan tőlem kértek bocsánatot! Mondd, miért van ez? – keltem ki magamból. – Nem vagyok én…
- Ashley… te vagy az életem – suttogta.
- Miért jössz mindig ezzel?
- Felfogod te egyáltalán, hogy mennyit jelentesz nekem? – fogta meg a kezem. Mind a ketten összerezzentünk. Hosszú idő óta most érintett meg elsőnek…
- David, kérlek… - suttogtam fájdalmasan.
- Vége? – szegezte nekem a kérdést, ami teljesen váratlanul ért.
- Nem tudom – suttogta -, hisz Josh…
- Miatta ne aggódj – suttogta Belice. Lehet, hogy a szomszédszobában van Joe-val – gondoltam. Már, hogy ne aggódnék? – kérdeztem magamtól.
- Belice szülei megtesznek mindent, hogy visszakapjuk – suttogta David
- Hisz, meghalt! – kiabáltam. – Hogy kaphatnánk vissza? – álltam fel hirtelen, aminek a következménye az lett, hogy megszédültem és visszaestem az ágyra – amin eddig feküdtem az egyik vendégszobában.
- Belice szülei többet érnek, mint az Istenek. Szerinted pont Ők ne tudnák visszahozni? – kérdezte David.
Erre nem tudtam mit felelni.
- Nem szakítunk – jelentettem ki.
- Nem is akarsz velem lenni – sóhajtott lehajtott fejjel.
- Barátok? – kérdeztem, mire ajka egyik oldalát legörbítette,
Olyan vicces volt, hogy két hét után, most először nevettem.

Nem bírnám ki, ha végleg szakítanánk, de azt sem, hogy most együtt legyünk újból.
- Szünet? – ajánlottam.
- Búcsúcsókkal? – kérdezte. Nekem is hiányzott, de…
Ránéztem, majd kisétáltam a szobából.
- Ashley! – ugrott a nyakamba Jenny. Ez meglepett, hisz soha sem volt olyan erős a kapcsolatunk, de jólesett a törődése.
- Szia – ölelt magához Richard is. Mi van ezzel a családdal? - vontam fel a szemöldököm.
Miután megöleltem mindenkit, elmentem az egyik fürdőszobába. A tükör elé álltam, és elgondolkodtam…


(David szemszöge)


Nem akar megcsókolni, nem akar velem lenni, mégsem akar szakítani… csak szünet. Még mindig jobb, mint a semmi.
Sok minden kavargott bennem. Mi lesz, ha elhagy? Én abba belehalok… hiába vagyok vámpír, nélküle az életem olyan, mint egy sötét erdő. De ha Ő velem van, ez az erdő mindennél boldogabb.
- Szerinted, visszajön hozzám? –suttogtam. Belice és én a második vendégszobában ültünk és beszélgettünk.
- El sem ment –mosolygott rám, majd felállt. –Tudod, hogy én mindenre rávehetném azzal az erővel, amivel rendelkezem de, ha szünetet akar, akkor hagyjuk, hagy tegye –felelte.
- Nem is akarom erővel rávenni. –válaszoltam.
Rám mosolygott majd, a vállamra tette a kezét.
- Minden rendben lesz –mondta majd kisétált a szobából.



(Katy szemszöge)



A ház tele volt érzésekkel. Ki akartam szelőztetni a fejem, így elmentem sétálni egyet. Szokás szerint az erdőbe vitt az utam. Mostanában sokat töltöm itt a szabad időmet.
Jó volt végre egyedül lenni és kihasználni az adottságaimat arra, hogy amit az emberek nem, de a mi fajtánk átélhet. Átugrottam a folyót, hallgattam a madarak énekét és megfigyeltem az állatokat, miközben mélyen a gondolataimba, merültem.
Lehet, hogy jobban aggódom David és a legjobb barátnőm kapcsolatáért, mint Ők maguk, sőt biztos, hogy túlzásba esek, de ez nem szándékos.
Nincs is miért aggódnom, hisz szeretik egymást. Érzem…
- És mást is érzek. –suttogtam, és elmosolyodtam. Tudtam, hogy Daniel állt mögöttem.
- Milyen érzéki vagy. –suttogta Ő is a fülembe majd, átkarolta a derekamat. Felnevettem a bókján.
- Igen, tudod, van abban tehetségem, hogy érezzem más ember érzelmeit. –vigyorogtam.
- Nos, akkor mondja, meg kérem. Mit érzek most? –kérdezte cinkos mosollyal az arcán, majd maga felé fordított, de nem engedett el.
- Hát, nem is tudom. –mosolyogtam. –Talán azt, amit én?
- Azt én nem tudhatom, hogy Ön mit érez. –vigyorgott még mindig, majd arca közelíteni kezdett az enyém felé.
- Szerintem mégis tudja… -folytattam, volna de, félbe szakított mert ajkai elérték az enyémeket.
Felemelt, majd visszafutott velem a házhoz, de ajkai végig az enyémeket falták. Felugrott velem a szobánkba, majd lefektetett az ágyra és tovább csókolt.
Bűntudatot éreztem, hogy a legjobb barátnőm szenved, én pedig itt… -erre a gondolatomra Daniel megfeszült.
Sajnálom. Akarom Őt…
Belenéztem szerelmem szemeibe, majd bíztatásként szerelmesen megcsókoltam.
- Biztos vagy ebben? –kérdezte, bár mindkettőnknek világos volt: nincs vissza út.
- Ha te igen… -suttogtam.
- Tudod, Drágám, ahogy a mondás mondja „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!” –nevetett fel saját viccén.
- Te nem vagy normális. –kuncogtam, majd újra megcsókoltam. Hamar megszabadultunk a ruháinktól, miközben mindketten égtünk a vágytól.
Megcsókolta a nyakamat, majd a vállamat s így haladt lejjebb és lejjebb, amíg el nem érte a célját. Megérintette a legérzékenyebb pontomat, mire apró nyögések hagyták el ajkaimat.
Felhúztam magamhoz és szenvedélyesen megcsókoltam, majd felé kerekedtem s én kezdtem kényeztetni.
Apró csókokat leheltem mellkasára majd hasára, mire felsóhajtott, én pedig megmosolyogtam. Imádtam, mikor ilyen hangok hagyták el tökéletes, puha és érzéki ajkait. Nem csodálkoztam rajta, hogy miért kívánom és szeretem Őt immár kerek harminc éve.
Egy kicsit elkalandoztam, így észre sem vettem, hogy ismét a hátamon fekszek és szerelmem újra felettem van s csókol. Végig simított a testemen, aztán apró csókokkal halmozta el, én pedig nem bírtam tovább. Dereka köré fontam lábaimat, majd magamhoz húztam, ezzel egy időben belém hatolt, mire kéjes nyögés hagyta el ajkaimat.
Lassan kezdett mozogni bennem, majd ahogy közeledtünk a gyönyörűséghez, úgy gyorsult a tempónk, mígnem egyszerre léptük át a gyönyörkapuját.
Daniel teste megfeszült, majd rám zuhant, én pedig mosolyogva öleltem magamhoz szerelmemet.
Felemelte a fejét, majd megcsókolt, közben hátulról a hajába túrtam s közelebb vontam magamhoz.
Szerettem a csókjainkat, mert egyszerre volt tele szenvedéllyel és határtalan szerelemmel. Mindig úgy éreztem, hogy a fellegekben járok, mikor vele vagyok és minden rossztól képes vagyok megfeledkezni.
- Szeretlek Katy! – simított végig az arcomon.
- Én is szeretlek – mosolyodtam el, majd megcsókoltam.
- El sem hiszem, hogy én vagyok az a szerencsés, aki elveszi a világ legszebb teremtését – nézett végig rajtam és, mikor újra találkozott a tekintetünk, aranyszínű szeméből ugyanazt lehetett kiolvasni, mint amit érezni. Határtalan boldogság és szerelem áradt belőle, amit mindig éreztem, ha velem volt.
- És, akit ez a teremetés nagyon, de nagyon szeret – mosolyogtam. Lehajolt ajkaimhoz, majd lágyan megcsókolta őket, és egy újabb gyönyörteli pillanat végéig nem eresztet el…



(Ashley szemszöge)


Miután kijöttem a fürdőszobából lementem a földszintre. Mindenki lent volt kivéve Katyt és Danielt.
- Miért ilyen hangos a TV? –kérdeztem Jaspert. Szinte még az én fülemet is bántotta, olyan hangosan nézte.
- Gyerekek szobán vannak. –nevetett fel Richard.
- Értem. –mosolyodtam el, majd kimentem a házból is leültem a lépcsőre. Hallottam, hogy valaki utánam jött.
- Szereted? –foglalt helyett mellettem Belice.
- Úgy is, tudod. –sóhajtottam, majd rámosolyogtam.
- Én tudom, hogy szereted. De lehet, hogy te nem tudod, ezt. –felelte.
- Nem értem. –néztem rá.
- Szünetelni akarsz, pedig szereted…
- Nem tudok ezek után úgy tekinteni rá, mint régen. –feleltem.
- Miért, most, hogy tekintesz rá? –kérdezte.
- Nem tudom, hogy mit érzek. Az eszem azt mondja, nem, de…
- …a szíved azt mondja, hogy szereted? –kérdezte titokzatosan.
- Belice! Térjünk a lényegre. –hisztiztem, mire Ő felnevetett.
- Minden rendben lesz. –tette a vállamra a kezét majd visszament a házba.
Titokzatosság. Erre a lányra ez a szójellemző.
Még ültem egy kicsit kint majd visszasétáltam a házba. Már a turbékoló madarak is lent voltak a nappaliban.
- Ideje haza mennem. –szólaltam meg végül.
- Itt alszol. –szólaltak meg a lányok egyszerre.
- Édesanyáddal megbeszéltem. –termet mellettem Emma.
- Ebbe nekem nincs beleszólásom? –kérdeztem gúnyosan. Látva Emma arcát elszégyelltem magam. –Hol fogok aludni? –tértem a tárgyra mire, Emma arca felderült.
- Akarsz aludni? –nevetett fel Richard. Holnap gyenge leszek, ha ma nem alszom, de ezt nem közöltem a családdal.
- Nem. –mosolyogtam majd a konyha felé vettem az irányt.


Az estém elég jól telt. Videó játékoztunk, TV-ztünk és beszélgettünk.
Néha-néha Davidra figyeltem, Ő pedig rám. Hiányzott…


- Ideje hazamenned. –szólalt meg Katy. –Hat óra.
- Haza megyek. –nyeltem egy nagyot.
- Mi a baj? –fordult több tekintett is felém.
- Semmi. –hagytam ennyiben a dolgot, majd hazafelé vettem az irányt.
A két perces futásból, fél óra kocogás lett. Olyan emberinek éreztem magam…
Haza érve lefürödtem, átöltöztem majd kocsiba pattantam és elindultam a suliba.



- Hol voltál ilyen sokáig? –kérdezte Ginny. Az óra előtt két perccel léptem be a terembe.
- Tizenöt napja nem aludtam. –feleltem.
- Te normális vagy? –sikított fel mire több ember is ránk nézett.
- Ha Életed Értelme elhagyna, Te mit tennél? –szóltam vissza gúnyosan.
- Nem elhagyott. Meghalt… -suttogta majd elfordult tőlem.
- Max meghalt? –sikítottam most én. Újra több ember minket nézett és tudtam: új pletykát indítottam el.
- Igen, meg. David nem mesélte? Ő, volt Josh ellenfele… -suttogta, mire a tanár belépett a terembe.

2010. március 28., vasárnap

24. fejezet

Sziasztok!
Azt hogy "miért?" a kommentárokba nem fogok válaszolni mert a kövi fejezetben kiderül:)
a végéért ne öljetek meg:)
jah és 5komi után hozom a kövi részt:)(az enyém nem számit)
puszii(L)


Épp egy kávézóban ültünk, amikor Rosalie is megérkezett.
- Szia! –köszöntünk kórusban.
Épp Katyt ölelte amikor semmit sem sejtve, lemerevedett.
- Mit látsz? –kérdezte Katy. Mindenki Őket figyelte.
- Semmi különöset. –engedte el a lányt majd rám nézett.
Az aranybarna szempárban döbbentség, zavartság de legfőképp a félelem vált kiolvashatóvá.
- Mit láttál? –kérdeztem én is.
- Semmit, amit egy órán belül ne tudnátok meg. –suttogta bár így is mindenki hallotta.
Újra rám nézett.
Nekem ekkor minden leesett.
- Mi történt Ginnyvel? –szűrtem a fogaim közt a szavakat.
- Hazajön. –suttogta újra majd Katyra nézett.
- Most mennünk kell. –jelentette ki Katy és mindenki szeme láttára eltűntek.



( Katy szemszöge)



- Ha meg mered tenni én esküszöm, hogy megöllek! –üvöltöttem miután Rosalieval berontottunk a házba, aminek következménye az lett, hogy kiesett az ajtó.
- Figyelj! Meg kell tennem. Így lesz a legjobb neki. Kezdhettek pakolni. Költözünk! –jelentette ki David.
- David Hale! Nem megyünk sehová! –ordította Rosalie.
- Nyugodjatok le! –sétált be az ajtón emberi tempóban a család többi tagja. –Mit történt? –kérdezte nyugodt hangon Christian. Ők a kitört ajtó mellett álltak mi hárman pedig a szoba másik végében. Rosalie le nem vette a szemét Davidról.
- Az...a…gyökér…el…akarja…hagyni…Ashleyt! –ordítottam torkom szakadtából.
- Tesó! Ezt nem mondod komolyan? –kérdezte Richard.
- De komolyan gondolom! –ordított idegesen David.
- David! –suttogtam.
- Mi az? –nézett rám döbbenten. Eddig ordibáltam vele most meg suttogtam.
De mindjárt megérti, hogy mire gondolok!




(David szemszöge)




- De komolyan gondolom! –ordítottam idegesen.
- David. –suttogta hirtelen Katy.
- Mi az? –néztem rá döbbenten. Eddig ordított most meg suttog. A fejem fölémutatott.
- Ashley… -suttogtam. Ashley végig a lépcső tetején állt és engem nézett. Én marha!
Hirtelen Ashley háta mögött valami megmozdult Ashley rám nézett. Remegve felsóhajtott majd átváltozott és eltűnt.
- Ashley… -suttogtam újra de már nem láttam Szerelmemet.


(Újra Katy szemszöge)


- Ennyit róla. Nem fog visszajönni. –ordítottam újra David képébe.
- Tudom és nem is baj. –nyögte ki nagy nehezen a szavakat, mégis utálatot éreztem felőle. Jennyre néztem aki ugyanúgy kérdően nézett rám. Ezek szerint Ő is érzi.
- Hol egy balta? –ordítottam idegesen.
- Egy baseballütő megteszi? –kérdezte szerelmem majd a kezembe nyomta az említett tárgyat.
- Ezt még este meghálálom. –nyomtam egy csókot ajkaira majd Davidhez sétáltam.
- Hogy…lehetsz…ekkora…gyökér…?Végig…hazudtál…neki…! –kiabáltam és minden szó után kapott egy-egy jókora ütést.
- Josh meghalt! –üvöltötte David mire megfagyott köztünk a levegő.
Nem bírtam tovább a feszültséget. Majd szétrobbant a fejem így kiszaladtam az erdőbe a patakhoz.


(Ashley szemszöge)


- Nyugodjatok le! –sétált be az ajtón emberi tempóban a család többi tagja. Én már a lépcső tetején álltam–Mit történt? –kérdezte nyugodt hangon Christian. Ők a kitört ajtó mellett álltak David, Rosalie és Katy a szoba másik végében voltak.
- Az...a…gyökér…el…akarja…hagyni…Ashleyt! –ordította Katy torka szakadtából.
- Tesó! Ezt nem mondod komolyan? –kérdezte Richard.
- De komolyan gondolom! –ordított idegesen David. Katy pillantása megtalált engem,
- David! –suttogta Katy.
- Mi az? –kérdezte David. Katy rám mutatott mire megfordult és rám nézett.
Mikor a szemembe nézett minden leesett neki. Hallottam a beszélgetést és azt, hogy elhagy. Miért teszi ezt velem? Én mindent megpróbáltam…
Hirtelen valami megmoccant a hátam mögött. Beszívtam azt az illatot amit már rég óta nem éreztem. Remegve felsóhajtottam majd átváltoztam és az ablakon kiugorva elfutottam…Ginnyvel.
Kiszaladtunk a patakhoz ahol én átváltoztam és nagy meglepetésemre Ő is.
Belenéztem a víz tükrébe. Ő a hátam mögött állt.
- Annyira sajnálom. –suttogta. Tudtam, hogy nem csak azért mondja, amiért elment.
- Én szeretem. –suttogtam én is, bár tudtam: késő.
- Miért? Hogy lehet ekkora gyökér… -kiabálta valaki majd kirajzolódott a napfényben Katy alakja.
- Köszönöm. –suttogta Ginny Katynek majd átváltozott és eltűnt.
- Figyelj, én annyira sajnálom…
- Te tudtad? –szakítottam félbe és felé fordultam.
- Tudtam, hogy…
- Miért nem szoltál? –kiabáltam.
- Tudtam, hogy…
- Azt hittem, hogy a barátnőm vagy! –sírtam el magam.
- Megengednéd, hogy befejezem? –emelte fel a hangját. –Tudtam, hogy valaki el fog hagyni valakit csak azt nem, hogy David téged. Rosalie csak most látta. Végig azt hittük, hogy Ginny és Max mennek szét.
- Miért tette ezt? –kérdeztem és akaratom ellenére is elestem.
- Nem tudom még… -szólalt meg egy idő után.
- Katy, kérlek. Mond el az igazat. –suttogtam.
- Azt mondta, hogy nem szeret és soha sem szeretett. –suttogta barátnőm.
Minden szó belém szúrt. Végig hazudott.
- Most hazamegyek, kérlek, ne hagyd, hogy utánam jöjjön. –öleltem át barátnőmet majd elindultam hazafelé.
- Rendben. –hallottam még a suttogását.


Fájt minden elhangzott szó. Hazudott. Nem szeretett. De én jobban szeretem Őt az életemnél is. Ha elhagy én azt nem élem túl. Annyira szép volt minden…annyira szeretem. Mindig, minden percben a tudatomra adta: szeret. És én marha hagytam a kísértésnek és elhittem. És most fáj. De ha elmegy egyedül a fájdalom fog emlékeztetni arra, hogy Ő valaha is létezett. Ha elmegy, elvisz engem is…
Hosszú az út a halálig de tudom: előre hozhatom.
Épp az ország út mellett mentem, amikor rájöttem: én nem is hazafelé tartok.
Nem érdekel. Nem tudok abban a világban élni ahol Ő nincs velem.

Egész nap egyenesen mentem és mentem.
Tudtam, hogy hová tartok hisz nélküle semmit sem ér az Életem…


(Katy üzenete)


- Megtaláltad? –kérdezte David amikor hazaértem.
- Nem mehetsz utána. –néztem rá szúrósan.
- Ezt mondta, hogy haza megy nem? –kérdezte Ginny hirtelen.
- Igen otthon van. –bólintottam. –De akkor nem mész utána. –néztem újra Davidra.
- Nem, Katy. –nézett rám Ginny. –Ashley nincs otthon. –idegeskedett Ginny.
- Csak egy helyre mehetett… -szólalt meg mire mindenki lemerevedett.




(Ashley szemszöge)


Este tizenegyre elértem a Hegy alját. Tudtam, hogy nincs sok hátra. Ha akarom megtudom csinálni. És ha ügyes vagyok még Joshal is találkozhatok!
Hosszú volt az út így a legközelebbi erdőben lefeküdtem és ahogy terveztem: hamar elnyomott az álom.


(David szemszöge)

Egyszerűen nem vagyok normális! Miattam felment a Hegyre! Meg akar halni…
Mindenkivel elhitettem, hogy nem szeretem. Még vele is..
Elterveztem, hogy elhagyom, hogy feltudjak menni megmenteni Josht és Ginnyt. Josh meghalt a csatában, Ginny épségben lejött de most elvesztettem Életem Értelmét.
Mert nem vagyok normális!


(Újra Ashley szemszöge)


Mikor felkeltem már nem az erdőben voltam. Hanem egy teremben. Felálltam az ágyról amin eddig feküdtem és körbenéztem.
A terem olyan volt, mint a szobám. Nagy és kék. A hangokból ítélve már fent voltam a Hegyen.
Kiléptem az egyetlen ajtón ami ott tátongott mire egy férfi emberrel találtam szembe magam.
- Ezt Tom úr,kérte, hogy adjam át önnek. –adta a kezembe a borítékot. –Második emelet negyedik ajtó. –mosolygott a férfi majd elindult.


Szia Ashley!

Egy farkas megtalált őrjárat közben és felhozott ide. Egyből megismertelek. Gyere a Hercegek Termébe. Várunk…


Én vagyok az egyetlen idegen, aki bemehet a Hercegek Termébe. Soha nem mehet be oda senki…
Elraktam a levelet majd elindultam a második emeletre.
Mikor felértem bekopogtam mire kinyitódott az ajtó.
És akkor megláttam a Hercegek Termét. Nagyobb volt mint a házunk.Fehér volt és óriási ablakok tátongtak mindenhol. A három Vámpír egy-egy drágakővel kirakott széken ültek.
- Ashley! Szia. –jelent meg előttem Tom és megölelt. Ő volt ennek a Hegynek az első számú vezetője bár még csak huszonegy éves volt. Elég játékos…szereti a kihívást.
- Szia. –öleltem át.
- Szia Ashley. –köszönt a másik két Herceg is majd tovább sakkoztak.
- Mi járatban erre felé? –mosolygott Tom.
Újra eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt.
- Tudod te, hogy miért járnak erre az emberek.
- Meg akarsz halni? Miért? –kíváncsiskodott.
- Nem akarok tovább élni.
- A Hale gyerek a hibás, igaz? –mérgelődött.
- Nem Ő a hibás. –suttogtam és éreztem, hogy újra könnyekben úszkálnak a szemeim.
- Nem fogsz meghalni. –suttogta Tom. –Csak akkor hogyha megszeged a törvényt.
Nem szabad senkinek se tudnia a kilétemről… ezt könnyű lesz megvalósítani.



Pár napig a Hegyen időztem majd elköszöntem. Tom lekísért így nem lett semmi bajom.
Két puszival elválltak útjaink mikor leértünk én pedig elindultam a legközelebbi város felé.
- Ashley. –suttogta hirtelen egy megkönnyebbült hang. Hátrafordultam és Életem Szerelmével találtam szembe magam, vagyis…
- Van fogalmad róla, hogy ránk hoztad a szívbajt? –kérdezte apáskodóan.
- Van fogalmad róla, hogy mennyire szeretlek? –kiabáltam rá.
- Én is szeret..
- Ki ne mond! Hazugság minden ige szádban! Végig hazudtál nekem! –üvöltöttem.
Nap, mint nap elmondtad nekem, hogy szeretsz! Hogy voltál erre képes? –kérdeztem fájdalommal teli hanggal.
- Én ezt nem akartam. Te vagy az Életem Értelme…
- Hazudsz. –suttogtam. –Hisz hallottam!
- Megígértem neked, hogy amíg Veled vagyok, nem megyek fel a Hegyre..
- Azt akarod mondani, hogy vége? –kérdezte.
- Nem akarom, hogy felmenj!
- Nincs szándékomban nélküled élni. –suttogta.
- Találj magadnak egy jobbat! Én nem érdemellek meg téged…
- Rendben. Megígérem, hogy békén hagylak, hogy nem megyek fel a Hegyre de két dolgot tudnod kell: nekem nem kell más lány,én várni fogok rád.
- És mi a második?
- Megöltem Josht…