2010. április 23., péntek

26. fejezet - Igen vagy nem?


Sziasztok!
Köszönöm csajok a komikat!:)
Ugyanúgy 5 kommentár!
Ja és a végéért ne öljetek meg:)
Puszii!

Teljesen leblokkoltam. Minden megszűnt körülöttem, csak Ginny fájdalommal teli tekintetét érzékeltem, amit egyenesen rám szegezet.
- Lányok, szeretnétek valamit megosztani velünk? –kérdezte a tanár. Mindenki hátra fordult- következtettem a zajokból – de én továbbra se engedtem el Ginny tekintetét.
- Nem tanárnő. –felelte barátnőm de nem nézett semerre csak rám.



- Mi történt? –kérdeztem, miután kiléptünk a teremből.
- Mikor megérkeztünk a Hegyre Max és Josh valamin összevitáztak. Olyannyira, hogy verekedés lett a vége. Nem értettem, hogy miért veszekednek de, aztán Tom eldöntötte, hogy párbajozzanak. Ők késéggel belementek.
- De miért?
- Nem értettem, hogy miért mentek bele ebbe az őrültségbe. Utána a többit tudod. Josh állt vesztése, jött David…
- Igen, tudom. –szóltam közbe. Nem akartam, hogy erről beszéljünk.
Ezt Ginny is észre vette így hanyagoltuk a témát.
Kimentünk az udvarra, úgy döntöttünk, hogy a mai napot suli nélkül töltsük el.

Elmentünk a kis patakhoz ahová mindig is járni szoktunk. Leültünk egy kidőlt fatörzsre. Sokáig nem szólalt meg egyikünk sem, majd én törtem meg a csendet.
- Sajnálom. Nem tudom, hogy David miért nem mondta ezt nekem.
- Ez nem a te hibád. –suttogta.

Elmondott mindent, ami kavarog benne. Hogy szerelmes, és hogy egy valamit sajnál a legjobban. Nem tudtam belőle kiszedni, hogy mi az, az egy valami,de azt mondta, hogy hamarosan megtudom, én pedig nem kételkedek a szavában.
Egész nap ültünk és beszélgettünk mindenféléről.
Ginny sokszor megszédült, amit én furcsálltam, de mindig csak fájdalmasat sóhajtott.
Este nyolcfelé járhatott az idő, amikor átváltoztunk és haza gyalogoltunk.
Rejtegette előttem a gondolatait, ami nagyon zavaró volt. Egyfolytában egy dalt énekelt, amit mindig is nagyon utált. Érdekfeszítő volt, hogy mit titkol előttem.


Mikor hazaértünk, felmentünk a szobámba és leültünk TV-t nézni. Egyfolytában egy nagyon halk, de egyenletes dobogást hallottam.
- A TV-ből jön. –döntöttem el végül.
- Elmegyek a mosdóba. –állt fel Ginny, de újra megszédült de most olyannyira, hogy visszaesett az ágyra.
- Mi a bajod Ginny? –álltam fel. Nem bírtam tovább.
- Nincs semmi bajom. –fogta meg a hasát.
- Ginny! Most azonnal elmondod, hogy mi a fészkes fene bajod van, vagy…
- Terhes vagyok! –kiáltotta. –Most jobb, hogy tudod? –mérgelődött. – Szerinted milyen érzés, hogy nem tudom elvetetni és apa nélkül fog felnőni? –sírta el magát. –Mihez kezdek majd, mit mondok neki, ha felnő?
- Te… te terhes vagy? –suttogtam, mert még mindig nem tudtam felfogni.
- Igen… - jobban sírni kezdett és felállt. - Ez az én hibám…
- Jesszus, Ginny… - álltam fel én is és magamhoz öleltem barátnőmet.
- Valamit még el kell mondanom. –suttogta pár perc múlva.
- Mi történt még? –kérdeztem félelemmel teli hanggal.
- Meg fogsz haragudni… - sírt keservesen.
- Rád soha. –fogtam meg a kezét. –Na, elmondod?
- David megcsalt. –bökte ki pár perc múlva.


- Nem hittem volna, hogy már talál másik lányt. –könnyeztem, kisidő elteltével.
- Nem is érdekel, hogy kivel? –kérdezte bűnbánó arccal.
- Te tudod, hogy ki az a lány? –kérdeztem, mire rám emelte tekintetét.
Ledermedtem.
Felálltam és az ajtó felé kezdtem hátrálni.
- Mikor történt? –kérdeztem könnyeimen keresztül.
- Két hónapja. Amikor szakításban voltatok. Én vigasztaltam Őt, utána Ő engem és…
- Nem is Max a gyerek apja! –ordítottam elveszítve önuralmamat.
- Én sajnálom… - lépett közelebb.
- Hátrálj a sarokba! –ordítottam. Nem bírtam tovább, átváltoztam és az üvegen keresztül –ami természetesen szilánkokra tört- az erkélyemen kiugorva az erdőbe vetettem magam.



Jasper szemszöge



- Miért érzek folyton lelkiismeret furdalást felőled? –léptem be David szobájába.
- Nem tudod mit tettem… egyedül Rosalie tudja…
- Mit? Tudod, hogy nekem elmondhatod…
- Apa leszek. –szorult ökölbe a keze.
- Nahát, én meg nagybáty. –mosolyodtam el. Ashley megígérte, hogy keresztapa is. –mosolyogtam.
- Nem Ashley az anya - remegett meg a hangja.
- Megcsaltad? Kivel? Hogyan? Mikor? –száguldott ki belőlem pár kérdés.
- Megcsaltam. Ginnyvel. Nem kötöm az orrodra. Két hónapja.
- Egyszerűen nem vagy normális. Ha nem lennél a testvérem most biztos, hogy megölnélek. –köptem a szavakat.
- Meg is érdemelném. –felelte.
Motoszkálást hallottunk az erdő felél, én pedig olyan fájdalmat éreztem, mint eddig soha.
- Mi a baj? –fordult felém David. Hülye képet vághattam, ha észrevette.
- Hogy lehettél ekkora marha? –tépte ki az ajtót Katy. –Te meg miért nem szóltál? –nézett Rosaliera.
- Elmondtad Ashleynek? –üvöltött David, Ginnyre.
- Még mindig jobb, mint, hogy hazugságban éljek. –suttogta Ashley mire mindenki lemerevedett.



David szemszöge


Jasper nagyon rosszat érezhetett. Az arckifejezése, mint egy megcsócsált rongybabáé.
- Mi a baj? –fordultam felé.
- Hogy lehettél ekkora marha? –tépte ki az ajtót Katy. –Te meg miért nem szóltál? –nézett Rosaliera.
- Elmondtad Ashleynek? –üvöltöttem Ginnyre aki az ajtóban állt. Elöntött a düh.
- Még mindig jobb, mint, hogy hazugságban éljek. –suttogta szerelmem az ajtó mögül. Mindenki ledermedt, miszerint senki se tudta, hogy itt van.
- Te mióta vagy itt? –törte meg a csendet Ginny.
- Nem mindegy az, neked? –nézett rá Ashley. Mindenki döbbent arcot vágott. Még senki nem hallotta őket így beszél, főleg nem egymással.
- Most elmegyek. –suttogta Ashley pár másodperc múlva. Utoljára a szemembe nézett. Szomorúságot, csalódást mégis egy szikra szerelmet véltem felfedezni a szempárban. Ha tudná, hogy mennyire sajnálom.
Felsóhajtottam, szerelmem pedig egy pillanat alatt köddé vált.
Rosalie utána futott. Mindenki megkövülten állt a szobámban a két lány hűlt helyét bámulva. Egy perc múlva óriási morgást hallottunk a patak felől, mire mindenki futásnak eredt.


Mikor a patakhoz értünk, ahonnan a hangot hallottuk Rosaliet találtuk meg amint egy óriási farkassal, harcol. A legnagyobb volt, amit eddig láttunk és nem vérfarkas volt. Nem is sima farkas.
- Engem keresel. –lépett ki a fák közül Ginny, mire a farkas megállt és ránézett. Élé lépett –bár így is kétszer olyan magas volt, mint Ginny- és lehajolt.
- Ginny, ez az, amire gondolok? –nézett rá Christian.
- Igen ez, az. –felelte Ginny. –Minden leopárdnak van egy. Ez az enyém. –mosolygott fájdalmasan.
- Christian mi ez? –kérdezte Katy.
- Ez egy démon. –sétálta körbe Ginny. –Vámpír, leopárd egy vérfarkas testben. Amíg én élek Ő is. Amíg Ő él én is. –simogatta meg a fejét a „lénynek”. –Most, hogy terhes vagyok, Ő is az lett.
- Nekem is van ilyen? –kérdezte egy régen hallott hang, mire óriási morgás tört fel a torkom mélyéből.



Ashley szemszöge



Nem hiszem el, hogy ez történt. A barátom és a legjobb barátnőm… Mint egy tinis filmben komolyan mondom.
Miközben szaladtam a tisztásunkon szó szerint összefutottam Ginny démonjával.
- Remélem jó lesz nekik. És neked is… - böktem a hasa felé és elmosolyodtam. Tudtam, hogy ez nem az Ő hibája, akkor miért bántsam?
Hallatott egy ugatásféleséget, majd hirtelen belökött a bokrok közé. Tudtam, hogy eltört egy-két csontom, hisz kétszer akkora, mint én. Neki egy kis lökés nekem pár bordatörés.
Ekkor kilépett a szemben lévő bokorból Adam és Bálint.
Remek. Minden összejön egy napja. A könnyeim már javába potyogtak miközben a két fiút figyeltem. Féltem tőlük, mégis tudtam, hogy a „családom” úton van ide, és azt Ők nem élik túl, ha találkoznak.
Rosalie is felbukkant, mire Bálinték visszaléptek a fák közé. Rosalie nem vette észre Őket, csak a démon elé állt ki.
Egyhamar harcolni kezdtek, aminek én nem értettem a lényegét, csak pápaszemmel figyeltem Rosalie minden mozdulatát. Nem akartam, hogy baja essen.
Eközben a többiek is megérkeztek.
- Engem keresel. –lépett ki a fák közül Ginny. A szívem kihagyott egy ütemet, amikor megláttam „barátnőmet”. Soha nem voltam vele ilyen rosszban.
Rosalie kiegyenesedett miközben a démon mit sem törődve előbb vívott harcukkal elfordult tőle.
- Ginny ez, az, amire gondolok? –kérdezte Christian.
- Igen ez az. –felelte. –Minden leopárdnak van egy. Ez az enyém. –mosolygott Ginny.
- Christian mi ez? –kérdezte Katy.
- Ez egy démon. -sétálta körbe Ginny. – Vámpír és leopárd egy vérfarkas testben. Amíg én élek Ő is. Amíg Ő él én is. –simogatta meg a fejét a démonnak. –Most, hogy terhes vagyok, Ő is az lett.
- Nekem is van ilyen? –kérdezte egy régen hallott hang, mire óriási morgás tört fel David torka mélyéből.
- Adam? –kérdezte mindenki.
A két fiú eltűnt. Olyan gyorsan, hogy még én sem mondanám meg, hogy merre mentek.
Jasper mellettem termet, felkapott és még haza nem értünk, meg sem állt.



David szemszöge


.
- Ennyi bonyodalmat egy életre. –sóhajtott fel Katy.
- Ennyi hancúrozást egy életre. –vigyorodott el Richard.
- Egy hancúrozásnak is mi lett a vége - csóválta a fejét Rosalie.
- Egy hancúrozásnak is ki lett a vége… -simogatta meg a hasát Ginny. –Ashley hol van? –kérdezte hirtelen.
- És Jasper? –rémült meg Jenny.
- Hazamentek. –szólalt meg Rosalie.
Hazasétáltam miközben Ginny is jött utánam.
Felmentünk a szobámba, felé fordultam mire Ő rám emelte szomorú tekintetét.
- Én ezt nem akartam. –sírta el magát Ginny.
- Én sem. –ültem le az ágyamra.
- Ez az én hibám. –sírt jobban.
- Ez nem a te hibád az isten szerelmére. Baleset volt. –mérgelődtem.
- És mi lett a vége? Téged is utál meg engem is! –kiáltotta.
- Tudom. –sóhajtottam.
Közelebb sétált, leült mellém, és a vállamra hajtotta a fejét.
- Mi lesz a gyerekkel? –kérdezte hirtelen.
- Megszülöd, és örökbe adjuk valakinek. Egy megbízható embernek… - gondolkodtam el. –Beleegyezel? –kérdeztem.
- Szerintem igen. De még bármi történhet. –sóhajtott majd felállt és kisétált a szobából.



Ashley szemszöge


- Most mit tegyek? –kérdeztem miután elmeséltem Jaspernek mindent, ami eddig történt velünk.
- Te mit érzel? –kérdezett vissza.
- Jobban tudod, te azt. –mosolyogtam rá.
- Szereted? –kérdezte komolyan.
- Igen szeretem, de apa lesz! Ráadásul a legjobb barátnőm… Hogy tehették ezt? –sírtam el magam, újra.
- Nem voltak maguknál…
- Ez mentség? –csattantam fel.
- Nyugalom…
- Sajnálom, ez nem a te hibád. –öleltem meg testvéremet.
- Nem is a tied.
- Nem magamat hibáztatom. –néztem a szemébe.
- Pont nekem akarod ezt beadni? –nevetett fel keserűen.
- Most mit tegyek? –kérdeztem újra.
- Szerintem elsőnek Ginnyvel beszélj. És végezz el te is egy terhességi tesztet. –állt fel.
- Minek? –néztem rá kikerekedett szemmel.
- A biztonság kedvéért. Ha David Ginnynél ilyen béna volt, akkor lehet… Rosalie már itt van egy terhességi, tesztel. –mosolygott rám a bátyám majd eltűnt. A következő pillanatban nővérem ugrott be az ablakon.
- Nyomás! –dobta a kezembe a tesztet én pedig a fürdőbe futottam.

Elolvastam az utasításokat és elvégeztem a tesztet.
Egy perc múlva Rosalie gondolatát hallva abbahagytam a teszt elvégzését, hisz már úgy is tudtam, hogy…



Rosalie szemszöge



- Szerinted Ashley is terhes? –lépett be a szobámba David.
- Hát öcskös, két nő egyszerre. –vigyorodott el Richard.
- Ne most! –néztem rá.
- Kérlek. –nézett rám David.
Felálltam, kivettem egy terhességi tesztet a táskámból. Futásnak eredtem Ashley-ék háza felé. Jasper kiugrott az ablakon én pedig be.
- Nyomás! –dobtam barátnőm kezébe a tesztet.

Egy perc múlva olyan látomásom támadt, amit életemben nem képzeltem volna el…