Sziasztok!:D

Újra itt:D
Nos Drágáim van újra egy rossz és két jó hírem;)
A rossz:
Csak este lesz rész:S Sajnálom de van magyarázatom rá!(ami az egyik jó hír):
Fent van az első fejezet az új Blogomban!
Kat aki érdekel;) ::

http://kicsilanynagyszerelem.blogspot.com/

Azért nincs most rész mert, most nagyon az új töribe vagyok jobban belemélyülve(tudjátok:képek,zenék,szereplők.) és csak délután fogom elkezdeni a további írást!
Remélem tetszik majd az új Blog és kapok majd sok-sok kommentárt:D
Szeretlek Titeket Csajok<3Puszii(KL)

Rossz hír:/

Sziasztok:D
Embereim, van egy rossz hírem...vége..
CSAK VICCELTEM:D
Van két jó és egy rossz hírem:D:S
a rossz:
Nincs netem! Így még egy hétig KB nem lesz rész:S
A jó1:
Nem álok, le az írással és egy hát múlva extra hosszú részt fogtok kapni!:D
A jó2:
Egy hét múlva új Blogom lesz:D Vagyis még egy:D
Van egy történet, amit írok már rég óta, és úgy tervezem, hogy felrakom:D
Kaptam egy ajánlást miszerint ha folytatom azt a történetet NETEN és meglesz a száz feji akkor írhatok még egyet és kiadják az első könyvemet;)
Kérem, majd a biztatásokat és a kommenteket;)
Szeretlek titeket csajok: Gicus, Anna, Kitta;)
Puszzanektek(KL):D

19. fejezet

Újra belém csapott a felismerés, és tudtam, hogy nem Josh fekszik rajtam és nem Josh csókolgat.
- Te meg mi az istent keresel itt Bálint? –suttogtam. Mind a ketten felnevettek, én pedig féltem. Tudtam, hogy valami lesz, de hogy mi azt nem tudtam. Újra csörögni kezdezz a telefonom.
- Úgy látom a bátyád, nem nagyon akar nyugodni. –szólalt meg Bálint. Hangja hallatán remegés futott végig a testemen.
- Honnan tudod, hogy Josh az? –szűrtem a szavakat a fogaimon keresztül.
- Megérzés. –nyúlt bele a zsebembe és kivette a telefonomat. –Igen? –szólt bele. Rám nézett. –Most nem ér rá. Épp élvezi a közelségemet. –mosolygott majd belecsókolt a nyakamba. Tudtam, hogy David és a többiek mindenhol keresni fognak, csak itthon nem. Hiszen ha valakit „elrabolnak” azt nem a saját házába viszik.
- Ha egy újjal is hozzá mersz érni neked véged! –ordította Josh a telefonba.


David szemszöge

- Ha egy újjal is hozzá mersz érni neked véged! –ordította Josh a telefonba miközben az erdőben kutattunk Ashley után. Ha bántani meri…én nem tudom mit csinálok vele. Ez az én hibám.
- Hagyd az önsajnálatot, mert nem a te hibád, inkább keressük meg! –állt mellém Daniel. Tudtam, hogy igaza van így, újra neki indultam a végtelennek.
- Rosalie nem látsz valamit? –kérdezte Katy. Mindenki Rosalie felé fordult….de ő nem volt sehol. Josh már kapta is a telefonját és tárcsázta a számot.
- Túl könnyű lenne, ha ő is veletek lenne. Még az egyik lányt el fogjuk rabolni tőletek. Estig van időtök gondolkodni. –nyomta ki Bálint a telefont. Újra elöntött a düh és a félelem érzet.
- Wáá! Elrabolta az a szemét! Darabokra marcangolom! –üvöltötte Richard miközben kidöntött három fát egymás után.
- Megtaláljuk! –jelent meg Emma és Christian is.
- Mennyünk! Hol nem kerestük még? –kérdezte idegesen Josh. A gondolatai összevissza jártak minden zugon ahová benéztünk, de sehol. A városban mindenhol megnéztünk minden helyet kivéve egyet nem…
- Nálatok voltunk már? –kérdeztem.
- Szerinted, ha én most el rabolnálak hazavinnélek? –nézett rám hülyén Josh.
- Egy próbát megér! –szólalt meg Katy is. Mindenki bólintott majd elindultunk a ház felé. Mikor oda értünk az erdőben halk motoszkálást hallottunk. A hang irányába eredtünk, de mire oda értünk csak egy levelet találtunk. Mikor megláttam szerelmem írásával találtam szembe magam. Fel kaptam és hangosan olvasni kezdtem:
- Ha a sós víz a torkomat égeti, minden emlék elveszik! –olvastam mire Katy felsikított. –Tudnotok kell, hogy bármi lesz én mindig szeretlek titeket! –fejeztem be. Utóirat: Szeretlek Szerelmem! –ezt nem olvastam fel hangosan csak a társaságra, néztem.
- Meg akarják fojtani? –sikított fel Henriett.
- Azt ígértétek vigyázni fogtok rá! –ordította Josh az ég felé.
- Te kihez beszélsz? –kérdezte Katy.
- Belice nagyszülei az ígérték, hogy vigyáznak rá, de hát…nem sikerült valami fényesen. –suttogta Josh.
- De sikerült. Csak túljártak az eszünkön. –emelkedett ki a két angyal a tóból. Nem voltak se idősek, se fiatalok. A férfi fekete, a nő piros szárnyakat viselt.
- Meg fog menekülni, de nem ma! –jelentette ki a nő.
- Holnap? –kérdeztem reménykedve.
- Az csak rajtatok függ. Első irány pontot fogjuk megadni. Utána a többit. –mosolygott a férfi.
- Milyen irány pont? –kérdezték többen is.
- Találjátok meg Bálintot, Adamot és a két lányt. –
- Adamot? –zendült fel a társaság.
- Mi van velem? –lépett ki a fák közül mosolyogva. Josh ráugrott így ő kifeküdt de mozdulni nem tudott.
- Te szemét állat! Hallottam a telefon túloldalán a hangodat? Hol vannak Bálinték? –szűrte a fogai közt.
- Nem tudom, ki az a Bálint, és hogy miről beszélsz! –ordított vissza de a gondolatai lejátszottak mindent.
- Te ott voltál! –nézett rá Daniel.
- Nem. Hol? –hadarta gyorsan Adam.
- Ott voltál te szadista! –kiabáltam miközben a torkának estem. Az én torkomból óriási morgás tört fel és még én is meglepődtem, hogy milyen hosszúra nyújtottam el.
- A Csendes-óceán felé vitte! –szólalt meg pár perc múlva.
- Rosalie is ott van? –kérdezte Richard.
- Igen. –bólintott, én pedig elengedtem, mire Ő háttal a földre esett.
- Mennyünk. –szóltam majd előre futottam és amilyen gyorsan csak tudtam, a Csendes-óceán felé kezdtem futni. Pár perc múlva már a tenger szélénél jártam mikor a gondolatai bejutottak a fülembe.
- Segítsetek! –gondolta egyfolytában, csak egy kis hiba volt.
- A hang most honnan jön? –teszi fel a kérdést Daniel. A hangja minden felől jött, mert akkora szél volt, hogy elől-hátul, lent-fent lehetett hallani bárhova mentem.
- Második iránypont! Meg kell keresnetek a hang igazi irányát! Ez a legnehezebb! –jelent meg majd tűnt el Belice nagymamája.
- Én látlak titeket. –szólt bele a telefonba Bálint, mikor Josh felvette. –Ügyesek vagyok, de a lány az enyém. –mondta majd egy kis motoszkálást hallottunk.
- Kérlek segítsetek! Itt vagyok a magamsb. –fogta be valaki Ashley száját.
- Ennyit kaptok. És a lányokra vigyázni! –szólt Bálint majd letette a telefont. Ennyire utálatot még vámpír iránt nem éreztem, mint iránta. Ha egy újjal is Ashley-hez ér megölöm!
- A maga….?Ennyit kaptunk! Hol kezdjük a keresést? –kérdezte Josh. Ő sem volt nyugodt az biztos.
- Szerintem az magas lenne. –szólalt meg Katy. És igaza volt.
- Igazad van. Én nem gondoltam volna rá. –gondolkodtam el. Valahol, magas pontban, de hol? –néztem végig a tengerparton. Nem láttam semmi magas pontot, csak a házak tetejét. A nap már narancssárga volt miszerint Belicét, Jennyt és Katyt valahová el kell rejtenünk vagy minden erőnkkel vigyázni rájuk.
- Most mi lesz? Ez a fa a legmagasabb pont! –mutatott Josh az egyik fára.
- Magas pont…magas pont! Hé! Meg van! Ma az első órám földrajz volt! Pont ezt a területet vettük! –gondolkodott Katy. Én csak rá összpontosítottam. Okos lány, és mindig vannak jó ötletei. Katy leült az egyik sziklára miközben a többiek a tengerpartot figyelték, hátha találnak valamit. A legmagasabb pont még mindig a fa volt, ami felettünk állt!
- A Magas Sirály Királyi Söröző! –sikított fel hirtelen Katy, mire mindenki csak rá figyelt. –A magas nem biztos, hogy csak a magasságra jelenti! –vigyorgott fel büszkén.
- Ügyes vagy. –mosolyogtam el. –De akkor Ashley miért nem tudd átváltozni és kijönni? –komolyodtam újra el. Újra neki indultunk az éjszakának. Katy mellettem szaladt a gondolataiban merülve, és néha-néha rám pillantva.
- Meg van! Hiszen söröző! Presszó! Ashley mesélte, hogy Bálint rájött, hogy az alkoholtól nem változik át! Azért vitte oda! Itatott vele alkoholt! –ez ám az ész. Mindenki elmosolyodott.
- Milyen kedves. Meghívta egy italra. –mosolyodott el gúnyosan a gondolataiban Jenny mire én majdnem felnevettem.
- Emberek! –szólalt meg Katy.
- Vámpírok. –suttogta Jasper. Mindig is zavarta ha embereknek szólítottak minket, de most nem ez a fontos.
- Akkor vámpírok! Logika! A legmagasabb pontra vitte ami a Magas Király legfelső tetején van! Vagyis a kilátó mellett! Vagyis ott! –mutatott hirtelen egy kis dombra beljebb a tengerben, amin egy kilátó ékeskedett mellette pedig egy kis sötét valami. Gondolom az lehet az a presszó.
- Mennyünk! –szólt Josh és már vállig a vízben is volt. Mindenki utána ment, és pár perc múlva már a szigeten álltunk.
- A harmadik irány pont. Vigyázzatok és közben találjátok meg Rosaliet! – emelkedett ki a vízből Belice nagymamája.
- Mire kell vigyázni? –kérdezte Josh.
- A farkasokra! –mutatott a part azon részére ahol, pár perce álltunk. Tíz vérfarkas állt ott fogukat vicsorítva felénk, és nem kevés veszettség is lehet bennük. –Egy vámpírt is megfertőzhetnek! –mondta és újra elnyelte egy hullám. A szél nagyon nagy volt és már kezdett sötét is lenni.
- Hé! –szólalt meg Josh. –Miért csak Rosaliet kell megkeresnünk? –kérdezi.
- Ashley nincs itt! –szólal meg most Katy. –Most Rosaliet kell megkeresnünk, mivel ő tudd majd segíteni megkeresni Ashleyt! Vámpírok! Logika! –forgatta a szemeit.
- Csak az egyikőjük van itt? –döbbent le mindenki.
- Egyszerre csak egyet kapunk! Igaza van! –szólalt meg elsőnek Henriett. Körbe álltuk a kis házat aminek a fejlécén a söröző Neve volt kiírva. Magas Király. Hirtelen egy óriási hullám csapot le a szigetre, és nagy döbbenetünkre, tényleg elrabolták az egyik lányt…..



És ennyi:D Szerintem majd csak szerdán jövök újjal;)
Várok pár komit:)
Köszönöm lányok a komikat:D Jól esnek:D
Remélem tetszik a rész;)
Gicus:
gondolom kíváncsi vagy ki az a lányXDeszed van;)rájössz erre is mint a Magas KirályraXDXD imádlak te Nőő:D(KL)Köszi a segítséget;)
Kitta és Anna nektek is köszönök mindent:D imádlak titeket csajok:$(KL)

18. fejezet

- Igen, vele randiztál. –jött le a lépcsőn Jasper.
- Bálint húgával randizott? –kérdezte Ashley a legfelső lépcsőfokról.
- Ezek szerint. –húzta a száját Josh.
- Hát figyelj. Holnap minden kiderül. De most menjünk haza. –szólt Daniel. Mindenki bólintott majd köszöntünk és hazafelé vettük az irányt. Felmentünk a szobánkba majd leültünk az ágyra.
- Mikor legyen az esküvő? –kérdezte Szerelmem.
- Szerintem, ne egy hónap múlva legyen. –mosolyogtam.
- Két hét múlva megfelel? Rosalie elintézi nekünk. –mosolygott.
- Nekem meg. Minél hamarabb annál jobb. –feleltem és szenvedélyesen megcsókoltam.


Ashley szemszöge



- De hiszen, Rosalie azt látta, hogy vele simán leélhetnéd az életed! –mondtam Joshnak miközben leültünk a nappaliba.
- Szerinted húsz évesen máris elkötelezem magam? –nézett rám.
- Remélem nem. –sóhajtottam majd felálltam és a szobámba sétáltam. Nem akarom, hogy Bálint itt legyen.
- Ahj. –sóhajtottam majd elmentem lefürödni és befeküdtem az ágyba. Egy óra múlva David is megérkezet.
- Karácsonykor nem kaptál tőlem semmit. –szólalt meg hirtelen.
- Tudom. Te se tőlem. És? –kérdeztem.
- Tessék. –nyomott a kezembe egy borítékot.
- Rendben. –álltam fel. –Tessék. –vettem ki a szekrényből egy dobozt. Átadtam neki majd ő is nekem a borítékot.
- Bontsd ki! –utasított. Két lapot vettem ki belőle. Mint a kettőre ugyan az volt ráírva. Hajó utazás, Amerikába és vissza.
- Ez most komoly? –döbbentem le. Két hetes út lenne.
- Igen, komoly. Természetesen a nyári szünetbe mennénk. –mosolygott és megcsókolt.
- Most te jössz! –mutattam a dobozra. A dobozban a tőle kapott nyakláncom párja volt.
- Ezt adtam én neked még hetedikbe? –kérdezte miközben megvizsgálta a tárgyat.
- Nem. –vettem ki a pólóm alól az enyémet. –Az a párja. –mosolyogtam.
- Köszönöm. –csókolt meg majd magára kapcsolta a nyakláncot.
- Szeretlek. –csókoltam még egyszer meg.
- Te vagy az életem. –mosolygott.


Másnap reggel bepakoltam a táskámba, felvettem egy piros nyakba kötős felsőt egy fehér csőnadrággal majd lementem reggelizni.
- Jó reggelt. –köszöntem anyának, miközben a hajamat a fejem tetejére felfogtam.
- Neked is. –puszilt meg.
- Josh? –kérdeztem. –Már felébresztettem. –néztem körbe de sehol sem láttam.
- Már elment. –kaptam a választ.
- Ilyen korán? Hová? –néztem az órára. Még csak fél hét volt.
- Elment a haverjaival elintézni egy-két dolgot. –válaszolta anya. Nem nézett a szemembe és tudtam, hogy ilyenkor valamit nem mond el.
- Megyek. Köszi a reggelit. –emeltem fel a szendvicset majd beraktam gyorsan a karika fülbevalómat és megpusziltam anyát. Kint az előtérben felvettem a fekete magas sarkú csizmámat majd kint megcsörgettem Davidot.
- Már is ott vagyok. –mondta és letette. Hallottam a hangján, hogy valami nincs rendben, csak azt nem tudtam eldönteni, hogy mi. Befordult a sarkon egy szürke kocsi engem pedig egy furcsa érzés kerített hatalmába. A kocsi lassítani kezdett, én pedig vissza léptem a kertkapun.
- Eljössz velem? –kérdezte egy rég nem hallott hang, mire bennem megállt minden. Csak a fekete sisakját néztem és a fekete napszemüvegét és ahogy felém fordul. –Ha már a bátyád nem fogadott szépen…akkor legalább te. –mosolygott.
- Mi van Joshal? –kérdeztem félve.
- Semmi. Még. –suttogta majd gázt adott és elhajtott. Nem tudtam, mi baja lehetett de aztán megértettem. David kocsija fordult be a sarkon, nem kis sebességgel.
- Nem bántott, ugye? –ugrott ki a kocsiból.
- Nem, de Josh…
- Joshnak nem lesz baja. –erőltetett magára egy mosolyt majd segített beszállni a kocsiba ő pedig beült a volán mögé. Egész úton nyugtalan voltam. Ha Josh… de mi van ha nincs is semmi baja és az iskolában van?!
- Joshnak nem lesz baja. –mondta még egyszer David mikor már az iskola parkolójában álltunk a kocsival. A tömegben a bátyámat kezdetem keresni de sehol nem láttam.
- Hol van? –kérdeztem idegesen.
- Ott! –mutatott Rosalie felé. Igaza volt tényleg ott álltak. Kiszálltunk a kocsiból és gyors léptekkel feléjük siettünk.
- Sziasztok! –köszöntek. Biccentettem de nem vettem le Josh-ról a szememet. A fekete csuklyála rá volt borítva a fejére, ráadásul csak a fél arcát láttam. Néha, néha összeszűkült a szeme –mintha fájna neki valami- de amúgy rendesen viselkedett. Jelzőcsengő után mindenki elment órára. Nekem Magyar volt az első. A tanár bejelentette, hogy doga így elővettem egy tollat és két perc alatt beírtam az összes eredményt.
- Magával meg mi történt? –kérdezte a hátam mögött a tanári hang. Hátra fordultam és nagy meglepetésem a tanár, Josh-hoz beszélt.
- Nem szeretnék róla beszélni, tanárnő. –hallottam meg bátyám hangját. A tanárnő felegyenesedett de nem mozdult. Most kívántam a tanárt a pokolba. Fél órán keresztül ott állt. Olyan érzésem volt, hogy most tudnák vele veszekedni mint pár évvel ezelőtt. Rosszul magyarázta el az anyagot, rossz volt a dogánk is én pedig leálltam vele veszekedni. Mindenki csak röhögöt. Végre arrább ment így pont ugyan abban a pillanatban néztünk egymásra a bátyámmal. Az arca egyik oldalon több helyen is vérzett és kék-lila foltok borították a karját. Verekedett ez már holt biztos. És azt is tudtam, hogy kivel…
- Tökéletes. –szólalt meg hirtelen a tanár mellettem, majd felemelte a dolgozatomat és elment. A csöngetés pár perce előtt a tanár beszedte a dolgozatokat majd elkezdte javítani. Csöngetés után kiszaladtam a folyosóra ahol már Josh várt rám kapucnival a fején. Megfogta a kezemet –nem kis erővel- és kivonszolt az épületből.
- Van fogalmad róla, hogy mit tettél? –üvöltöttem. –Rátámadtál Bálintra! Bajod is eshetett volna! Sőt esett is! –kiabáltam rá.
- Gyere. –fogta meg a kezemet majd az autója felé kezdett vonszolni majd beültünk és hazamentünk.
- Most már elmagyarázhatnád, hogy miért mentél neki? A legkisebb bajod is nagyobb legyen annál, hogy akkor az a szemét mit tett velem! –kiabáltam neki a ház előtt, majd felugrottam az erkélyre –az emberekkel mit sem törődve- és bent az ágyamba hassal ráfeküdve az arcomat a párnába temettem.
- Nem vagy normális. –suttogtam mivel tudtam, hogy ő is bent van a szobába. Hirtelen ráült a hátsó felem közepére a kezemet az egyik kezével lefogta és undorító módon belecsókolt a nyakamba.
- Mi a fenét csinálsz? –üvöltöttem újra de a fejemet az ő arca a párnába nyomta. -Azonnal hagyd abba, testvérek vagyunk te agyalágyult! –mormoltam a párnába. Csörögni kezdett a telefonom mire egy leopárd ugrott be az ablakomon. A leopárd átváltozott, mire Adam lett mellettem.
- Meg mondtam, hogy itt van. –mosolygott.
- Azonnal engedjetek el! –sikítottam.
- Anyuci nincs itthon, hogy megvédjen! Apuci pedig a halálán van. –mosolygott Adam, miközben Josh végig-végig a nyakamat csókolgatta.
- Josh szállj már le rólam! Esküszöm, ha elengedsz én megöllek, de ezt komolyan mondom! –sikítottam. Nem értem, hogy mi baja van hiszen a testvérem. Nem bántottam meg semmivel.
- Meg mondtam azt is hogy milyen gyönyörű. –simított bele a hajamba Adam.
- Ő az enyém. –vicsorította az ismert hang a nyakamból mire én lemerevedtem. Újra belém csapott a felismerés, és tudtam, hogy nem Josh fekszik rajtam és nem Josh csókolgat.



Nem lett valami hosszú:/ de remélem tetszik!
várok pár komit:):)
Köszi lányok az előző részhez a komikat és Kittától MSN-en a dicséretett:D
Szerintem a következő rész kedden jön;)
imádlak titeket csajok:Dpuszii(KL):D