Sajnálom, hogy ennyit késett:) pedig hamarabb ígértem:S
- Turbékoló kismadarak… - szólalt meg egy hang a hátam mögött én pedig ledermedtem. Minden megszűnt körülöttem és csak ez a két szó csengett a fülemben. Vagyis nem a két szó, hanem a hang gazdája. Lassan megfordultam, ő pedig mosolygott.
- Te élsz? –dadogtam.
- Ah. Szép kis fogadtatás. –húzta fel az orrát apa. Ilyen nem lehet. Hiszen láttam a gondolatokban, hogy megha…
- Csak majdnem. –szorította meg a derekamat David.
- Apa! –ugrottam a nyakába.
- Kicsim. –szorított magához apa miközben egy nagyot sóhajtott.
- Annyira örülök. –mosolyogtam könnyesen.
- Most már elmeséled, hogy mi történt? –kérdezte Jenny. Rosalie ebben a pillanatban a kanapéra ült jelezve apa válaszát.
- Igen, mesélek. –mosolygott apa és Rosalie mellé ült. Mindenki helyett foglalt körülötte.
- Hát hol is kezdjem…
- Az elején. –mosolygott Jenny mire apa megforgatta a szemeit.
- Épp vadásztunk a Csendes-óceán melletti nagy erdőben mikor megéreztem egy idegen vámpír szagot. Vagyis vámpír és leopárd lényt. Azt hittem, hogy Ginny az de mikor láttam elsuhanni a fák között a férfit, rájöttem, hogy nem ő az.
- Hanem Adam. –suttogtam.
- Igen, Adam. De inkább gyertek közelebb és megmutatom. –mosolygott mire mindenki közelebb ment és hozzáért apához.
Egy erdős rész terült ki a szemem elé. Apa egy fa mellett állt és az elsuhanó árnyat figyelte a fák között. Pár perc múlva Adam lépett ki a fák közül és apát nézte.
- Ki vagy te? –kérdezte apa, Adamot nézegetve.
- A lánya jó barátja. –mosolygott Adam. (Itt megremegtem de David biztatóan megfogta a kezemet.)
- Mit keresel te itt, akkor? –fonta fel a szemöldökét apu.
- Magát.
- Miben segíthetek?
- Adja nekem a lányát és nem lesz semmi baja senkinek. –mosolygott tovább Adam.
- Ashley azé, akit magának választ. –felelte apa.
- Igen. És a maga dolga az hogy intézze el nekem, hogy engem válasszon. –komolyodott el Adam.
- Én aztán nem rontom el a lányom életét. –vágott vissza apa.
- Mi folyik itt? –lépett ki a fák közül Bálint.
- Ő Ashley apja. –mosolygott Adam.
- A Drága apuka lenne az valóban? –kerülgette Bálint, apát körbe-körbe.
- Igen én lennék az. És maga ki? –kérdezi Bálintra nézve.
- A lánya barátja voltam. És leszek is. –mosolygott.
- Ezt beszéljék meg a lányommal. –nézett apu Adamra majd Bálintra.
- A lány az enyém lesz. –szűrte a fogai közt Adam és apának indult. Felhasította a kezén a bőrt és a térdét is eltörte. Apa már a földön feküdt, Adam rajta térdelt és csak egy másodperc kellett volna, hogy Adam letépje a fejét és….. de nem. Bálint ebben a pillanatban Adam mellett termet és elhajította valamerre majd letérdelt apához.
- Lehet, hogy ez egy kicsit fájni fog, de fogja meg ezt. –adott apa kezébe egy nagy botot majd az ég felé nézett.
- Kérem, hagy sikerüljön. –suttogta majd visszafordult apához. Apa kezét a kezébe vette és becsukott szemmel koncentrálni kezdett. Apa kezén a bőr kezdett összeforrni és a térde is visszaugrott a helyére de nem tért magához.
- Túl fogja élni. –jött ki egy farkas a fák közül.
- Rendben. De, nekem most mennem kell. Majd találkozunk Tom! –mosolygott és a fák, közé vette magát. Minden elsötétült és visszatértünk a jelenbe.
Szóhoz sem jutottam attól, amit láttam. Világ életemben nem gondoltam volna, hogy Bálint mentette meg apa életét.
Kinyitottam a szemem és amennyire csak megfeszített testem engedte, körbenéztem. Úgy láttam ezzel a megszólalás dologgal nem csak én, vagyok így. Megértem, hiszen ezt ezek után igen nehéz elhinni!
- Honnan tudod, hogy mi történt utána? –kérdezte David.
- Bálint mutatta meg. Rendes fickó. Remélem megismerem majd közelebbről. –mosolygott apa. A gondolatokat látva nem csak én dermedtem le ennyire. Egyfolytában David szemeibe néztem.
- Az nem fog sikerülni. –ordított fel Josh én pedig megremegtem az ijedtségtől.
- Mi a baj, fiam? –kérdezte apa, mit sem sejtve.
- Te ezzel a fickóval beszélgetsz, miközben évekig ütötte, verte a lányodat! Majdnem leszúrja Ashleyt, de a te életedet meg megmenti! Hát ez…. –csitult le Josh hangja a monológja végére.
- Ez igaz? –kérdezte apa és éreztem magamon fájdalmas tekintetét.
- Igen. –szólaltam meg végre. –De tudod mit! –álltam fel hirtelen. –Néha mindenkinél sok a szó és kevés a tett! Ő is megígérte, hogy soha nem iszik többet és mindig ivott! Néha boldogok vagyunk akkor is ha nem minden passzol össze! –hadartam gyorsan. –Terítsünk fátylat a múltra és kezdjünk új életet.
- Olyan, vagy mint egy macska. –szólalt meg hirtelen Richard.
- Miért? –húztam fel a szemöldököm.
- Mert a macskáknak kilenc életük van. Neked meg most kezdődik a harmadik. –nevetett és vele nevetett mindenki -akaratom ellenére még én is.
- A mai napot –néztem itt szerelmesen Davidra- ne rontsuk már el. Apa visszajött, szerelmesek vagyunk, minden passzol! Felejtsük már el ezt a kis incidenst! –mosolyogtam.
- Kis incidenst? Majdnem meghaltatok. –horkantott fel Josh.
- Figyelj! Itt vagyunk most és ezek után is. –mosolyogtam.
- Rendben! Hát akkor mennyünk vacsorázni! –állt fel Emma.
- Héhé! Lassan a testel. –mosolygott Rosalie. –Szóval ki vele. –állt fel. –Hol is voltatok ti a mai nap? –mosolygott.
- Ha azt mondom, hogy nem akarom az orrodra kötni, akkor mit felelsz? –mosolyogtam.
- Akkor csak arra válaszoljatok, hogy miért nem láttalak titeket? –kérdezte.
- Mert egy farkassal voltunk. –mosolygott David.
- Egy pont nekem. –mosolygott Katy.
- Igazad volt. –mosolygott Rosalie is.
Ez egész este csodásan telt el. Megvacsoráztunk és másnap reggelig beszélgettünk.
- Mennyi az idő? –kérdeztem Davidtól.
- Hat. –kaptam a választ.
- Akkor mi megyünk. Majd találkozunk. Sziasztok. –köszöntünk és hazafutottunk. Otthon lefürödtem, majd felöltöztem és összepakoltam a szobámat.
- Mehetünk? –kérdezte félnyolckor David. Mosolyogva bólintottam majd elindultunk a suliba.
Mikor oda értünk a lányokkal egyből elmentünk órára, mert tesi volt az első.
Átöltöztünk majd kimentünk és a teremben beszélgetni, kezdtünk.
Játszani lehetett így a fiúk kosaraztak a lányok pedig kézilabdáztak, Elégé jól szórakoztunk. Főleg, hogy a tanár megint összekevert Ginnyt és engem, így Ginnynek kétszer kellett megcsinálni a feladatokat.
Eltelt a nap és már a menzára sétáltam Belicével.
- A hétvégén eljössz hozzánk? –kérdezte mosolyogva.
- Persze, elmegyek. Majd eljössz értem? –mosolyogtam én is.
- Áll az alku. –kacsintott majd leültünk a többiekhez.
A délutánom esemény dúsan telt el. Aludtam. Elég jó szórakozás volt. Arra ébredtem fel, hogy bevertem a fejem az éjjeli szekrényem sarkába és egy óriási púp keletkezett a fejem búbján.
- Jól vagy csipkerózsika? –jelent meg mellettem David.
- Csipkerózsika? A mesében nem így kel fel a lány. –nevettem el magam.
- Maradjunk a 21.dik századnál. –mosolygott.
- Akkor nem kapok csókot? –biggyesztettem le ajkaimat.
- Kérhetsz. –mosolygott.
- És kaphatok is? –vigyorogtam el. Ajkai közelíteni kezdtek az enyéimhez. Az én szívem, pedig már a torkomban vert. Varázslaton érzés kerített hatalmába ajkai érintésekor. Elsőnek lágy majd egyre vadabb lett a csókja.
- Szeretlek. –suttogta mikor ajkaink elválltak én, pedig elmosolyodtam.
Egész éjjel fent voltunk. Ezt nem kell félre érteni, nem csináltunk semmi olyat, csak beszélgettünk.
- Mennyünk ma suliba? –kérdezte szerelmem mosolyogva.
- Igen mert Rosalie megint kiakad. –nevettem fel majd elindultunk.
- Ginny! Szia. –integettem a barátnőmnek.
- Szia. –sietett oda hozzám. Nagy meglepetésemre a szeme kisírt volt.
- Mi a baj? –néztem rá.
- Nincs semmi. –mosolygott majd elment órára. Valami történni fog. Mindig ezt csinálja ha valami nem lesz rendben….
Egész nap barátnőmön járt az eszem. Mi baja lehet? Mindig ráakartam térni a témára de valami mindig megakadályozott.
- Rosalie azt mondja, hogy nem lesz semmi baj. –termet mellettem David.
- Remélem is. –sóhajtottam.
Remélem tetszik:)
nem lett hosszú, de történnek a dolgok:)
remélem kapok sok-sok komit:)
puszillak titeket(KL)
2. fejezet
14 éve
Bejegyzések
