6. fejezet

Bocsi, ha van benne hiba de siettem mert, így is késtem:$

- Értem. –mosolygott. –Ti is vámpírok vagytok? –tette fel a kérdést, mire mindenki, még Joe is lemerevedett.
- Te honnan tudod? –kérdezte Josh, mire Belice erősen belenézett a szemébe.
- Á, egy vérfarkas. Szeretem az állatokat. –jelentette ki mire akaratom ellenére is elmosolyodtam.
- Honnan tudod? –hüledezet Josh.
- Én vagyok, a fehér angyal. Az anyám pedig a vörös angyal. Ő pedig a kék. –mutatott egy lányra, aki az iskola ajtónál állt.
- És te, hogy lettél, vagy nálad, ez, hogy vagy na érted, hogy mit akarok kérdezni. –vakarta meg a fejét Josh.
- Én teremtettelek titeket. –mutatott a farkasokra egyesével. –Én tartom köztetek a kapcsolatot. –itt a vámpírokra és a farkasokra mutatott.
- Miért, mi lenne, ha te nem lennél? –kérdezte Josh, újra.
- Azt inkább ne tudd meg. –mosolygott Belice és átkarolta Joe-t.
- Még többet fogtok tudni, de nem most. Most mennem kell. Majd találkozunk. –mondta majd adott egy csókolt Joe-nak és elment, azt hiszem a húgához.
- Ez hamar ment. –mosolygott Josh.
- Mi? –néztem rá felvont szemöldökkel.
- Hamar becsajozott. –mutatott Joe-ra, de ő még mindig a távolodó Belic-ét figyelte.
- Mintha téged egy lány sem kért volna meg eddig, hogy Josh legyél a párom és Josh így, Josh úgy. –gúnyolódtam.
- Az más. –motyogta majd elindult.
- Hova mész? –kérdeztem.
- Haza. –válaszolta.
- Menjünk. –indultam utána, de egy kéz hirtelen elkapott.
- Menjünk el vásárolni. –mosolygott Ginny mire bólintottam majd elindultunk Katy és Rosalie felé.
- És most Ginnyvel megyek, és te Katyval mert, nem hagyjuk itt egyik kocsit sem. –mondta Rosalie és elindult Ginnyvel a kocsijuk felé.
- Oké. –bólintottam majd Katy-re mosolyogtam és elindultunk az ő kocsija felé.
- Miujság? –kérdezte mikor elindultunk.
- Élek. –mosolyogtam. –Veled? –kérdeztem.
- Semmi új. „Élek” –válaszolta nevetve én pedig elmosolyodtam.
- Szereted? –kérdezte hirtelen, megkomolyodva.
- Kit? –kérdeztem vissza.
- Hát Davidot.
- Ja, hogy Őt. Hát most már tudom, hogy régen mit éreztem iránta, de az régen volt. Elmúlt, szép volt, jó volt de most én nem érzek iránta semmit, a barátságon kívül. Próbálkozni meg nem akarok.. –feleltem.
- Értelek. Ő szeret. –vonta meg a vállát.
- Hogy mi? –sikítottam és felé kaptam a fél testemet. Ő csak mosolyogva bólintott.
- Mikor elmentünk tőletek, David összeomlott. Azért csináltunk belőle vámpírt, mert féltünk, hogy belehal a fájdalomba. Még én sem tudtam, mellette megmaradni, pedig én vámpír voltam, akkor is. Jasper is elmesélte a gondolatait ami egyfolytában azon jártak, hogy vagy elmegy, vagy visszamegy hozzád, vagy öngyilkos lesz. Így lett vámpír és…
- Várj! Miattam lett vámpír? Miattam vettétek el a lelkét….
- Ez nem erről szól! –szólt közbe ő is. –Nem arról, hogy most lélek, vagy nem, de meghalt volna…
- Rosalie látta. –suttogtam, mire ő bólintott. Eközben megérkeztünk a plázához.
- Mennyünk. Hagyjuk mára ezt a témát. –mondta én pedig bólintottam. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk Rosalie és Ginny felé.
- Lassúak vagytok. –mosolygott Rosalie majd hét teljesen teli szatyrot emelt fel. Ginny hármat.
- Már készen is vagytok? –hüledeztem.
- Úgy látszik, ma velem vásárolsz. –karolt belém Katy. Még életemben egyszer sem vásároltam Ginny nélkül. És ezt ő is pontosan tudta.
- És ti? –kérdeztem.
- Mi elmegyünk hozzátok. Majd találkozunk. –mosolyogtak majd eltűntek.
- Mennyünk. –mondta Katy és elindultunk az egyik pláza felé.
- Elsőnek veszünk fehér neműket. –mondta mikor a bolt elé értünk. Bementünk majd kiválasztottunk pár ruhadarabot. Pontosan hármat mint a kettőnknek majd kifizettük őket és elindultunk a következő boltba.
- Most ruhát veszünk. –léptünk be az egyik butikba. Ruhák százai sorakoztak fel elém mi pedig egyből bevetettük magunkat a sorokba. Sokat nevetünk és beszélgettünk mindenről. Nem tudok olyan témát, amiről nem beszéltünk volna…
- Megtaláltam! –sikította Katy én pedig mellette termetem.
- Mit? –kérdeztem.
- Ezt! –válaszolta és felmutatott egy sárga felsőt.

http://www.sunds.hu/catalog/d/8714-1/BC-0210.jpg

- Szép. –dicsértem, mivel nagyon is tetszett. –Most megyek vissza. –mondtam majd elindultam, de ő utánam kapott.
- Ez a tied. És itt a nadrágod is hozzá. –mosolygott.

http://i37.tinypic.com/1125ylz.jpg

- De hiszen ez nagyon drága! –hüledeztem.
- Van ilyen. –mosolygott majd betuszkolt a fülkébe. –Legalább próbáld fel. –mosolygott.
- Na? –léptem ki öt perc múlva az öltözőből. Hát egy bőrgatyát nehéz az embernek magára marcangolnia.
- Tökéletes. Tessék. –nyomott a kezembe egy pár magas sarkú csizmát.

http://www.109.hu/cache/aprohirdetes/kepek/6400-6499/6436_P1000894.jpg

- Na milyen? –kérdeztem és teljesen felöltözve álltam a tükör előtt a butikban.
- Tökéletes. –lépett ki Katy is a fülkéből. Gyönyörű volt. Ugyanolyan ruhába volt, mint én, csak az ő felsője piros volt.
- Mennyünk. –fogott kézen.
- Nem vesszük le? –kérdeztem döbbenten.
- Nem. –mosolygott majd újra kézen fogott és elindult velem a kijárat felé.
- De hiszen…nem fizessük ki? –torpantam meg.
- De, de nem most. –mondta és kisétált velem, de hihetetlen módon a biztonsági őr is csak integetett nekünk.
- Itt valami van. –mondtam Katy-nek mikor már a kocsiban ültünk.
- Nem felejtettél el valamit? –kérdezte mosolyogva de én csak kifelé bámulva néztem az erdőt. MI!? ERDŐT?
- Hova megyünk? –kérdeztem és felé fordultam.
- Még mindig nem tudod?! –húzta fel a szemöldökét.
- Hát én aztán nem. –motyogtam de egy fél óra múlva már a Hale háznál voltunk.
- Mit keresünk itt? –kérdeztem. Katy csak mosolygott majd megfogta a kezem és felsétált velem a szobájába. Ott kifestett majd a hajamat feltupírozta. Én őt –a kérésére- majd kivasaltam a haját.
- Mire készülsz? –kérdeztem tőle, de nem válaszolt, csak lement a konyhába.
- Még mindig nem tudod? –tette fel újra a zavaró kérdést.
- Nem. De mit? –kérdeztem újra de már egy kicsit kezdtem ideges lenni.
- Majd meglátod. –kacsintott.
- Oké. –sóhajtottam.
- Gyere együnk. –mondta és az asztalra pillantott. Egy pár szendvics volt kirakva és egy-egy pohár kóla.
- Jó étvágyat. –mondtuk egyszerre majd enni kezdtünk.
- Mivel te is olyan csoportú vámpír vagy, mint a legtöbb a földön. Vagyis eszünk, iszunk, de nem alszunk és a többi dolog, ezért szombaton anyáék vacsorát akarnak nálunk majd átjönni hozzátok. Mit főzzek? –kérdeztem.
- Igen, én is olyan csoportú vámpír, vagyok, mint a többiek, de rád bízom a kajadöntést. –mosolygott.
- DVD-zünk? –tette fel a következő kérdést.
- Aha. Nézünk valami röhögőst. – mosolyogtam.
- Oké. –és elment kiválasztani a DVD-t.
- Na mit nézünk? –jelentem meg mellette én is.
- Ezt. –emelt ki egyet majd berakta. Már az elején röhögtünk, mikor elmondta, hogy 16 éven aluliaknak nem ajánljuk, és Katy pedig megszólalt, hogy akkor ez nekünk olyan mint ha egy tízen négy éves megnézné a Hupikék Törpikéket.
- A film oltári volt. Egy lányról szólt, aki elvileg meghalt de a szelleme visszatért és mindenkit csak ijesztgetett. Szó szerint. A legviccesebb az volt amikor a csak fellökte az elsősök előtt a tanárt, azok meg jól kiröhögték. Voltak benne még ilyen a részek, de végén kiderül minden neki pedig vissza kell mennie.
- Ez jó volt. –nevetett Katy.
- Ez az. –vigyorogtam.
- Holnap hányra jössz? –kérdezte.
- Nem tudom, de szerintem hatra. David mondta, hogy jönni fogok. Meg szerintem a látnok is látta. –mosolyogtam.
- Vasárnap mit csinálsz? –kérdezte.
- Szerintem otthon leszek. –feleltem. –Miért? –kérdeztem.
- Mert, átmegy hozzátok Belice. –kaptam a választ.
- Ó értem. –bólintottam.
- Mennyünk. –állt fel.
- Hova?
- Majd meglátod. –vigyorgott majd én is felálltam. Kimentünk a kocsihoz majd beszálltunk. Nem szólaltam meg csak néztem ahogy távolodnak a házak és már az ország úton száguldunk.
- Hova siettünk? –tettem fel a kérdést. Száz nyolcvannal mentünk, mondjuk én is szoktam gyorsan hajtani, de azért nem ilyen gyorsan. Bár nem tagadom, élveztem.
- Istenem még mindig nem esett le? Ideje, már, mert nagyot fog koppanni! –vigyorgott a drága.
- Mi van nem tán Mórickát, reggeliztél? –vigyorogtam gúnyosan.
- Nem is tudom. –sóhajtott én pedig gondolkodni kezdtem. Bulizni megyünk az biztos, de mit ünnepelünk, egyáltalán mi van most? Hétköznap soha nem megyünk bulizni!Vagyis ez lesz az első, de mit ünnepelünk? Ilyenkor mit? Most volt a szilveszter a karácsony meg minden…
- Összezavart vagy. –jegyezte meg hirtelen Katy.
- Nem mondod. –forgattam a szemeimet majd újra az országutat kémleltem. Hosszúnak tűnik…
- Mennyi idő még oda érünk? –kérdeztem.
- Még egy óra. –kaptam a válaszomat. Jézusom! Hova megyünk? Messzire azt tudom, de tippem sem volt, hogy hova de egy kérdés jobban zajlódott bennem. Miért?
- Adam, tök jó fej. –zökkentett vissza újra Katy.
- Ja az. Megmentett. –és eszembe jutott mikor az a fickó rám támadt.
- Rosalie miért nem lát akkor amikor leopárd vagyok? –kérdeztem.
- Ez jó kérdés. Josh-t se látja mikor farkas. De hát van ilyen. Én sem tudom az érzelmeidet mikor leopárd vagy. –mondta.
- Végre van olyan testhelyzetem amikor nem tudd senki semmit rólam. –sóhajtottam.
- Rossz megállapítás. –mosolygott.
- Már megint miért? –vontam fel a szemöldököm.
- David, Daniel és Jasper halja a gondolataidat, minden, hogy. –mosolygott.
- Rossz megállapítás. –mosolyogtam én is.
- Már miért? –vonta fel a szemöldökét.
- Én drágaságom letudom, blokkolni az elmémet. Ha akarom olvashatnak benne ha akarom nem. –vigyorogtam.
- Áh. Értem. Belice is tudja ezt csinálni. –mosolygott.
- Az jó. –bólintottam.
- Mi a baj?
- Szerinted? Már majdnem két órája megyünk, de nem tudom, hogy hova és hogy miért?De főleg, az hogy hétköznap van, és általában ilyenkor nem ünneplünk semmit! Mondjuk a karácsonyt igen de az más.. –motyogtam.
- Neked nem esik le ez az esemény. –vonta meg a vállát.
- Jaj istenem Katy, ne csináld már ezt! Mond már el légy szíves! Kezdek ideges lenni! –pörgettem fel az agyamat.
- Fél óra. –mosolygott.
- Valakit úgy leütnék. –mérgelődtem mire Katy felnevetett.
- Mi olyan vicces? –kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Semmi. –mosolygott de láttam rajta, hogy alig tudja visszatartani a kitörőben készülő röhögését.
- Itt vagyunk. –szólalt meg mire beértünk egy kis faluba.
- Végre. –suttogtam. A kis faluban megálltunk egy nagy Disco előtt.
- Mit keresünk mi itt? –húztam fel a szemöldököm.
- Mennyünk be. –mondta Katy és kézen fogva az ajtóhoz sétáltunk.
Bementünk majd a táncoló csoporton átvágtatva egy sötét de óriási bokszhoz értünk.
- Még mindig nem tudod? –kérdezte. Megráztam a fejem.
- Hányadika? Milyen nap van ma? –toporzékolt. Újra végiggondoltam mindent. És akkor leesett! Január 2-dika van és…
- Boldog Szülinapot! –sikított mindenki. Felkapcsolódott a villany és szalagok százai repültek a nyakamba. Ott volt mindenki. Anya, apa, Emma, Christian, Richard, Rosalie, Jenny, Jasper, Daniel, David, Josh, Adam, Max, Josh barátai, majdnem mindenki, Joe, Belice és…. Nem láttam azt, aki soha nem hagy ki semmit és ő életem értelme.
- Boldog Születésnapot! –jött oda mindenki és annyi ajándékot és puszit kaptam, hogy csak kapkodtam a fejem mindenhova.
- Végre leesett. –mosolyogtam barátnőmre.
- Koppant hallottam. –forgatta a szemeit Katy majd megölelt. –Mi a baj? –kérdezte. Olyan rossz érzéseid vannak. –fürkészte az arcomat.
- Hol van….
- ÁÁáááá Boldog Születésnapot! –hallottam meg a boldog hangot. Megfordultam és egy 1200w-os mosollyal találtam szembe magam.
- Úgy szeretlek! –öleltem magamhoz Ginnyt.



És ennyi:d
remélem tetszett:D
várok sok-sok komit:D
imádlak titeket:d
puszii<3

5. fejezet

- Hogy mi!? –néztünk Joshal a fiú felé.
- Igen, ő az öcsétek. –mosolygott apu.
- Te erről tudtál? –nézett Josh anya felé. Ő bólintott.
- Te tudtad, hogy valahol a világban, van egy öcsénk?! –sikítottam.
- Ti is tudtátok. –mosolygott anyu.
- Azt, hogy? –kérdezte Josh.
- Tudod, apádnak olyan képessége van, ami nagyon kevés vámpírnak van. Ki tudja törölni az emlékeket a fejekből. Mikor elválltunk ő kapta Joet, ti pedig velem maradtatok. Az esküvőt is ki kellett törölni, mert akkor tudtatok volna mindent.
- És mi van akkor, ha tudjuk, az igazságot? Hogy, tudjuk valahol a világban, van egy öcsénk? Ráadásul…Milyen esküvő? –kelt ki majd blokkolt le Josh. –Ugye nem vagyok már férj? Ilyen fiatalon? –hüledezett, mire én megköszörültem a torkomat. –Nem lehet, hogy feleségem, van. Ugye gyerekem,még nincs túl fiatal vagyok! –mondta én pedig újra megköszörültem a torkomat. –Ez nem lehet!Hogy, lehet ez? Mikor? Hogyan? –folytatta én pedig újra megköszörültem a torkomat de már köhögés lett a vége. –Egyáltalán kivel?Mi va… jaaa értem mááár. –fordult felém mire megkönnyebbült. –Hogy mi? –kapta fel újra a fejét én pedig körbe néztem. Mindenki döbbenettel nézett kivéve, Davidot, Ginnyt, Aput és Anyut.
- Kivel, egyáltalán? –nézett rám Rosalie.
- A fogadott öcséddel. –néztem rá.
- Daniel? –nézett hirtelen mindenki rá. Katy kibontakozott az öleléséből, de ő utána kapott. Páran nevetni kezdtek.
- Akkor a fogadott bátyád. És nem Jasper-re gondolok. –néztem végig az arcokon. Döbbenet és még több döbbenetet láttam. Hirtelen Rosalie nevetni kezdet.
- Ez jó vicc! De ne néz hülyének. –nevetett még mindig.
- Nem vicc. –szólalt meg elsőnek David majd magához hívott mindenkit és gondolom, megmutatta nekik a képeket.
- Mit keresel itt? –fordult anyu apuhoz.
- Titeket. –termett anya előtt.
- És, most itt vagy? Tényleg visszajöttél, mert én azt kértem? –fogta meg apa kezét.
- Igen. –felelte apa és megcsókolta anyut. Elmosolyodtam, majd Josh felé fordultam. Ő éppen az öcsénkkel beszélgetett, és ahogy láttam, jól mulattak.
- Sziasztok. –termettem mellettük.
- Szia. –köszönt az emberke, vagyis ahogy apa mondta Joe.
- Ashley. –fogtam vele kezet.
- Joe. –mosolygott. Szép barna szem, fekete haj. Ember bőr. Szép összeállítás.
- Hogy, hogy ember vagy? –kérdeztem érthetetlenkedve.
- Belőlem és farkas lesz, csak mivel anya vámpír, így még várnom kell még pár évet, hogy átváltozzak. –felelte mosolyogva.
- Értem. –mosolyogtam én is.
- Jézus, apáék újra együtt? –mosolygott Josh is.
- Hát van ilyen. –öleltem meg. –Újra együtt a család. –suttogtam a fülébe.
- Kicsit kibővítve. –kacagott fel.
- Ilyen nincs! –merevedtek le Rosali-ék, mire mi Josh-al szétrebbentünk.
- De van! –motyogta vissza mosolyogva David.
- És most együtt vagytok? –kérdezte apa.
- Nem! –vágtam rá. –Még…- raktam hozzá gondolatban. David elmosolyodott.
- Holnap beszélünk még, de ideje haza menni. –mondta apa.
- Állj! –kiáltottam mire mindenki felém fordult. –Még egyetlen egy kérdésem van…
- Mi lenne az? –kérdezte anyu.
- Miért akartál minket bántani? –kérdeztük egyszerre Ginnyvel.
- Más kép senki, nem tudta, volna meg az igazságot. Nem jöttek volna megvédeni. –vonta meg a vállát apu.
- És az a három fickó? –kérdezte Ginny.
- Milyen három fickó? –kérdezett vissza apa és felvonta a szemöldökét.
- Nem apa volt. A harmadiknak fekete volt a szeme. –mondta Josh.
- Mehetünk haza. Nekem ez már sok. –túrtam bele a hajamba.
- Akkor majd holnap találkozunk. –és elkezdtek búcsúzni. Mintha olyan sokáig lennénk külön…
- Maradj, és még beszélünk ma. –mondta David gondolatban én pedig bólintottam.
- Nem jössz? –nézett rám Josh. Már csak Anyu,Apu, Josh, David és én voltunk a tisztáson. A családom már indulni készült.
- Még beszélek David-dal. –mondtam és leültem az egyik fatörzsre.
- Otthon találkozunk. –mondta anya és eltűnt apuval az oldalán. Josh is elindult, David pedig felém indult el. Útközben találkoztak és a válluk is összeért.
- Vigyázz rá! –suttogta neki Josh.
- Hidd el, meglesz. –mondta neki David.
- Otthon, találkozunk. –nyomta meg az otthon szót erősen Josh és hazaindult.
- Most mi lesz velünk? –ült le mellém a kivágott fára David.
- Most már tudom, hogy mit éreztem akkor irántad. –mosolyogtam. –De ez nekem is és neked is megváltozott. Jasper, Daniel és én is tudok olvasni a gondolataidban, mondjuk Jasper és én csak akkor ha akarunk. Jenny ismeri az érzéseidet. Rosalie látja a jövődet. –nem lesz könnyű neked se és nekem se eltitkolni azt, ami ezek után jön. Felejtsük el a múltat és kezdjük tisztalappal. –mosolyogtam.
- Igen. –bólintott. –Most gyere, hazakísérlek. –fogta meg a kezem.
- Oké. –bólintottam. Haza futottunk majd a ház előtt Davidra néztem.
- Nem kell, bekísérni. Tudok vigyázni magamra, apa. –nyomtam meg mosolyogva az utolsó szót.
- Haha, nagyon vicces. –mosolygott én pedig adtam neki egy puszit és bementem a házba.
- Itthon vagyok Apa kettő! –ordítottam fel a szobába Josh-nak miközben levettem a csizmámat és a kabátomat.
- Vicces, amúgy meg oké. –jelent meg a lépcsőn.
- Gyere enni. –jött ki anya a konyhából.
- Majd később, de azért köszi. –mosolyogtam és felmentem a szobámba. Megtanultam másnap utánra majd, elmentem fürödni és aludni.


Másnap reggel délben keltem fel. Nem tudtam, hogy tudtam ennyit aludni.
- Jó reggelt álomszuszék. –vágott hozzám egy párnát Josh.
- Szia. –motyogtam majd felálltam és visszadobtam a párnát.
- Mit csinálsz ma? –kérdezte és leült az ágyamra.
- Milyen nap van ma? –emelkedtem ki a szekrényemből, és felvont szemöldökkel néztem rá.
- Vasárnap, te félholt. –vigyorgott.
- Oké, oké. Nem tudom. Szerintem rendet a szobámba. –feleltem és kivettem egy fekete zoknit és a fekete melegítőmet a szekrényből. Kivettem még fehérneműt majd bementem a fürdőbe és átöltöztem.
- Joe? –néztem rá miközben lófarokba fogtam a hajam.
- Lent aludt a volt kisszobádba. Este berendeztük neki. Még jó hogy szereted a kéket. –mosolygott.
- Ja. –válaszoltam és levettem a melegítő felsőmet. Meleg van.
- Hagyd. –mondta mikor megindultam felé. Felállt én pedig végignéztem, ahogy beágyazz nekem.
- Milyen úriember vagy ma. –mosolyogtam majd összepakoltam az íróasztalomat, majd összehajtogattam a ruháimat. Mindent leporoltam majd felporszívóztam. Az egész napot Joshal töltöttem. Fent voltunk a szobámba és beszélgettünk vagy DVD-ztünk.
- Gyertek vacsizni. –nyitott be anya a szobámba.
- Megyünk. –álltunk fel majd lementünk.
- Sziasztok! –köszöntünk majd leültem Joe mellé Josh pedig mellém.
- Felkeltetek? Csak kilenc óra van. –vigyorgott Joe mire én mosolyogva megböktem az oldalát. –Jól van, nem én feküdtem egyfolytában az ágyba. –mondta ő is mosolyogva.
- Igazság szerint én sem feküdtem folyton az ágyba. Mikor birkóztunk, vagy néha nélküle is mindig lelökött az ágyról. –mosolyogtam és megveregettem Josh vállát.
- Hé, te is lelöktél egyszer. –húzta fel a szemöldökét.
- Figyelj, én egyszer te pontosan harminc négyszer. Kettő pedig nem lelöktelek, hanem kihúztam alólad az ágyat mikor fekte az ágy alá hajoltál a baseball labdáért. –nyújtottam ki rá a nyelvemet.
- Az más. –mondta én pedig felnevettem.
- Látom jól szórakoztatok. –mosolygott anyu majd elém rakta a levest és a palacsintát. Megvacsoráztam majd felmentem letusolni és megmondtam Josh-nak hogy addig rakja vissza az ágyat a helyére.
- Mikor már megszárítottam a hajam, és visszamentem a szobába az ágyam nem a szoba másik végében hanem a helyén állt. Elmosolyodtam majd befeküdtem az ágyba és tízen egykor sikeresen elaludtam.


Másnap reggel újra Josh keltett.
- Hogy, hogy most két napot aludtál? –nézett rám.
- Baj? Így éreztem jónak. –vontam meg a vállam.
- Húsz perc múlva indulunk. Félre beérünk. –mondta és kiment a szobából. Felvettem egy fehér répanadrágot, azt pedig begyűrtem a fekete hosszúszárú magas sarkú csizmámba. Felvettem egy fekete nyakba akasztós felsőt és befújtam a hajam hajlakkal. Dús lett és egy kicsi hullám is volt benne. Kifestés meg még pár apróbb emberi dolog majd magamhoz vettem a fekete oldalt táskámat és szóltam Joshnak hogy mehetünk.
- Első napja. Segítsetek neki. –jött ki apa Joeval a sarkában.
- Persze, de amúgy se olyan kicsi már ő. –mosolyogtam. Nem kicsi hát, egy fél fejjel nagyobb volt nálam tízen hét évesen. Én tizen kilenc vagyok Josh pedig húszon egy, és még így is akkora Joe, mint Josh.
- Mehetünk. –jött le Josh a lépcsőn a kocsi kulccsal és elindultunk az iskolába.
- Lesznek barátaim? –nézett az iskolára Joe mikor megérkeztünk.
- Jó fejek az emberek. Ha a csajok sokan vannak szólj nekem. –kacsintott rá Josh mire megforgattam a szeme Joe pedig felnevetett.
- Na sziasztok, majd találkozunk. –mondtam és kiszálltam a kocsiból. Elindultam Ginny felé. Ő az iskola kapujánál várt rám.
- Szia. –öleltem meg majd adtam neki három puszit.
- Szia. –köszönt ő is.
- Mizujs? –kérdeztem majd beléptünk az udvarba. Semmi nem változott.
- Semmi. Veled? –mosolygott. Soha nincs ilyen kedve csak akkor….MIKOR SZERELMES!
- Te szerelmes vagy? –kérdeztem rá rögtön.
- Mizujs? Ja ööö…-és elpirult.
- Szerelmes vagy. –mosolyodtam el.
- Tegnap megcsókoltam Max-ot. –mondta szemlesütve.
- Gratulálok. –vigyorogtam. –De, ha engem tapizz le helyetted én nem tudom mit csinálok. –forgattam a szemeim.
- Nem fog. –nevetett fel Ginny.
- Mennyünk oda hozzájuk. –mutattam oda ahol már, David, Adam, Max, Joe, Josh, a Hale testvérek és Josh haverjai álltak. –mosolyogtam.
- Mennyünk. –sóhajtott Ginny és elindult a kijárat felé.
- Hé! –fogtam meg a kezét. –Jól vagy? –kérdeztem.
- Igen. Miért? –kérdezte ő is.
- Max-ék ott vannak! –mutattam az ellenkező irányba. –Jól vagy? –kérdeztem újra.
- Persze. –kaptam a választ.
- Sziasztok. –köszöntünk mikor oda értünk hozzájuk.
- Sziasztok! –jöttek a köszönések.

Beszélgettünk még majd elmentünk órára. Első órám fizika volt, majd kémia ami külön volt Ginnyvel. Harmadik óra Angol volt ahol feleltem egyet hármasra. Negyedik óra testnevelés, ahol Ginny takart egy nagyot.
- Jól vagy? –szaladtam oda hozzá.
- Persze. –állt fel.
- Biztos? –jött oda Max is.
- Persze. –mosolygott. –Azt hiszem vissza tértem. –nevetett.
Az óra végén elmentünk a mosdóba majd ötödik órát végig beszélgettem Ginnyvel. A hatodik óra Biológia de most végig David-dal beszélgettem.
- Holnap eljössz hozzánk? –kérdezte óra végén, mikor a tanár kijelentette, hogy elmarad a hetedik óránk.
- Elmehetek. –válaszoltam.
- Akkor ezt megbeszéltük. Holnap találkozunk, de még este MSN-en beszélhetünk. –mosolygott majd egy cetlit nyomott a kezembe.
- Oké. –mosolyogtam én is majd egy puszival elbúcsúztam tőle.
- Gyere!Gyere! –fogta meg a kezem hirtelen valaki.
- Josh? –néztem rá.
- Gyere! –rángatott majd futni kezdett velem az udvar felé.
- Mi a baj? –kérdeztem tőle útközben.
- Semmi baj nincs, de ezt látnod kell! –mondta és tovább húzott mikor már kiértünk az udvarra elengedett.
- Mi az már? –kérdeztem újra.
- Nézd! –mutatott Rosalie és Richard csókolózó párosára.
- Jaj, most mi ebben a nagy cucc? Most ezért rángattál ki? –néztem vissza Joshra.
- Héhé. –kopogtatta meg valaki a hátamat. Oda nézz! –mutatott egy másik irányba. Joe és egy lány csókolóztak…
- És akkor most mi va…..Jézusom! –néztem Joshra majd hirtelen kaptam vissza a szememet rájuk.
- Jesszusom már első nap?! –csodálkoztam. Joe és a lány abbahagyták a csókolózást és felénk fordultak és elindultak. A lány körül belűl 160cm magas és messziről látszott szürkés kék szeme. A kedvenc színem!
- Sziasztok! –köszöntek mikor oda értek.
- Sziasztok! –köszöntünk mi is.
- Ő is Belice! –mutatta be a lányt Joe.
- Szia. –fogtam vele mosolyogva kezet.
- Heló! –köszönt neki Josh is.
- Sziasztok. –köszönt ő is.
- Ők a testvéreim. –mondta Belic-nek Joe, mert szegény teljesen össze volt zavarodva.
- Értem. –mosolygott. –Ti is vámpírok vagytok? –tette fel a kérdést, mire mindenki, még Joe is lemerevedett.



Remélem tetszik majd, minden:D
Várok sok sok komit:D
Holnap vagy holnap után folytatás:d
addig is komikra fel:D
pusszi