5. fejezet

- Hogy mi!? –néztünk Joshal a fiú felé.
- Igen, ő az öcsétek. –mosolygott apu.
- Te erről tudtál? –nézett Josh anya felé. Ő bólintott.
- Te tudtad, hogy valahol a világban, van egy öcsénk?! –sikítottam.
- Ti is tudtátok. –mosolygott anyu.
- Azt, hogy? –kérdezte Josh.
- Tudod, apádnak olyan képessége van, ami nagyon kevés vámpírnak van. Ki tudja törölni az emlékeket a fejekből. Mikor elválltunk ő kapta Joet, ti pedig velem maradtatok. Az esküvőt is ki kellett törölni, mert akkor tudtatok volna mindent.
- És mi van akkor, ha tudjuk, az igazságot? Hogy, tudjuk valahol a világban, van egy öcsénk? Ráadásul…Milyen esküvő? –kelt ki majd blokkolt le Josh. –Ugye nem vagyok már férj? Ilyen fiatalon? –hüledezett, mire én megköszörültem a torkomat. –Nem lehet, hogy feleségem, van. Ugye gyerekem,még nincs túl fiatal vagyok! –mondta én pedig újra megköszörültem a torkomat. –Ez nem lehet!Hogy, lehet ez? Mikor? Hogyan? –folytatta én pedig újra megköszörültem a torkomat de már köhögés lett a vége. –Egyáltalán kivel?Mi va… jaaa értem mááár. –fordult felém mire megkönnyebbült. –Hogy mi? –kapta fel újra a fejét én pedig körbe néztem. Mindenki döbbenettel nézett kivéve, Davidot, Ginnyt, Aput és Anyut.
- Kivel, egyáltalán? –nézett rám Rosalie.
- A fogadott öcséddel. –néztem rá.
- Daniel? –nézett hirtelen mindenki rá. Katy kibontakozott az öleléséből, de ő utána kapott. Páran nevetni kezdtek.
- Akkor a fogadott bátyád. És nem Jasper-re gondolok. –néztem végig az arcokon. Döbbenet és még több döbbenetet láttam. Hirtelen Rosalie nevetni kezdet.
- Ez jó vicc! De ne néz hülyének. –nevetett még mindig.
- Nem vicc. –szólalt meg elsőnek David majd magához hívott mindenkit és gondolom, megmutatta nekik a képeket.
- Mit keresel itt? –fordult anyu apuhoz.
- Titeket. –termett anya előtt.
- És, most itt vagy? Tényleg visszajöttél, mert én azt kértem? –fogta meg apa kezét.
- Igen. –felelte apa és megcsókolta anyut. Elmosolyodtam, majd Josh felé fordultam. Ő éppen az öcsénkkel beszélgetett, és ahogy láttam, jól mulattak.
- Sziasztok. –termettem mellettük.
- Szia. –köszönt az emberke, vagyis ahogy apa mondta Joe.
- Ashley. –fogtam vele kezet.
- Joe. –mosolygott. Szép barna szem, fekete haj. Ember bőr. Szép összeállítás.
- Hogy, hogy ember vagy? –kérdeztem érthetetlenkedve.
- Belőlem és farkas lesz, csak mivel anya vámpír, így még várnom kell még pár évet, hogy átváltozzak. –felelte mosolyogva.
- Értem. –mosolyogtam én is.
- Jézus, apáék újra együtt? –mosolygott Josh is.
- Hát van ilyen. –öleltem meg. –Újra együtt a család. –suttogtam a fülébe.
- Kicsit kibővítve. –kacagott fel.
- Ilyen nincs! –merevedtek le Rosali-ék, mire mi Josh-al szétrebbentünk.
- De van! –motyogta vissza mosolyogva David.
- És most együtt vagytok? –kérdezte apa.
- Nem! –vágtam rá. –Még…- raktam hozzá gondolatban. David elmosolyodott.
- Holnap beszélünk még, de ideje haza menni. –mondta apa.
- Állj! –kiáltottam mire mindenki felém fordult. –Még egyetlen egy kérdésem van…
- Mi lenne az? –kérdezte anyu.
- Miért akartál minket bántani? –kérdeztük egyszerre Ginnyvel.
- Más kép senki, nem tudta, volna meg az igazságot. Nem jöttek volna megvédeni. –vonta meg a vállát apu.
- És az a három fickó? –kérdezte Ginny.
- Milyen három fickó? –kérdezett vissza apa és felvonta a szemöldökét.
- Nem apa volt. A harmadiknak fekete volt a szeme. –mondta Josh.
- Mehetünk haza. Nekem ez már sok. –túrtam bele a hajamba.
- Akkor majd holnap találkozunk. –és elkezdtek búcsúzni. Mintha olyan sokáig lennénk külön…
- Maradj, és még beszélünk ma. –mondta David gondolatban én pedig bólintottam.
- Nem jössz? –nézett rám Josh. Már csak Anyu,Apu, Josh, David és én voltunk a tisztáson. A családom már indulni készült.
- Még beszélek David-dal. –mondtam és leültem az egyik fatörzsre.
- Otthon találkozunk. –mondta anya és eltűnt apuval az oldalán. Josh is elindult, David pedig felém indult el. Útközben találkoztak és a válluk is összeért.
- Vigyázz rá! –suttogta neki Josh.
- Hidd el, meglesz. –mondta neki David.
- Otthon, találkozunk. –nyomta meg az otthon szót erősen Josh és hazaindult.
- Most mi lesz velünk? –ült le mellém a kivágott fára David.
- Most már tudom, hogy mit éreztem akkor irántad. –mosolyogtam. –De ez nekem is és neked is megváltozott. Jasper, Daniel és én is tudok olvasni a gondolataidban, mondjuk Jasper és én csak akkor ha akarunk. Jenny ismeri az érzéseidet. Rosalie látja a jövődet. –nem lesz könnyű neked se és nekem se eltitkolni azt, ami ezek után jön. Felejtsük el a múltat és kezdjük tisztalappal. –mosolyogtam.
- Igen. –bólintott. –Most gyere, hazakísérlek. –fogta meg a kezem.
- Oké. –bólintottam. Haza futottunk majd a ház előtt Davidra néztem.
- Nem kell, bekísérni. Tudok vigyázni magamra, apa. –nyomtam meg mosolyogva az utolsó szót.
- Haha, nagyon vicces. –mosolygott én pedig adtam neki egy puszit és bementem a házba.
- Itthon vagyok Apa kettő! –ordítottam fel a szobába Josh-nak miközben levettem a csizmámat és a kabátomat.
- Vicces, amúgy meg oké. –jelent meg a lépcsőn.
- Gyere enni. –jött ki anya a konyhából.
- Majd később, de azért köszi. –mosolyogtam és felmentem a szobámba. Megtanultam másnap utánra majd, elmentem fürödni és aludni.


Másnap reggel délben keltem fel. Nem tudtam, hogy tudtam ennyit aludni.
- Jó reggelt álomszuszék. –vágott hozzám egy párnát Josh.
- Szia. –motyogtam majd felálltam és visszadobtam a párnát.
- Mit csinálsz ma? –kérdezte és leült az ágyamra.
- Milyen nap van ma? –emelkedtem ki a szekrényemből, és felvont szemöldökkel néztem rá.
- Vasárnap, te félholt. –vigyorgott.
- Oké, oké. Nem tudom. Szerintem rendet a szobámba. –feleltem és kivettem egy fekete zoknit és a fekete melegítőmet a szekrényből. Kivettem még fehérneműt majd bementem a fürdőbe és átöltöztem.
- Joe? –néztem rá miközben lófarokba fogtam a hajam.
- Lent aludt a volt kisszobádba. Este berendeztük neki. Még jó hogy szereted a kéket. –mosolygott.
- Ja. –válaszoltam és levettem a melegítő felsőmet. Meleg van.
- Hagyd. –mondta mikor megindultam felé. Felállt én pedig végignéztem, ahogy beágyazz nekem.
- Milyen úriember vagy ma. –mosolyogtam majd összepakoltam az íróasztalomat, majd összehajtogattam a ruháimat. Mindent leporoltam majd felporszívóztam. Az egész napot Joshal töltöttem. Fent voltunk a szobámba és beszélgettünk vagy DVD-ztünk.
- Gyertek vacsizni. –nyitott be anya a szobámba.
- Megyünk. –álltunk fel majd lementünk.
- Sziasztok! –köszöntünk majd leültem Joe mellé Josh pedig mellém.
- Felkeltetek? Csak kilenc óra van. –vigyorgott Joe mire én mosolyogva megböktem az oldalát. –Jól van, nem én feküdtem egyfolytában az ágyba. –mondta ő is mosolyogva.
- Igazság szerint én sem feküdtem folyton az ágyba. Mikor birkóztunk, vagy néha nélküle is mindig lelökött az ágyról. –mosolyogtam és megveregettem Josh vállát.
- Hé, te is lelöktél egyszer. –húzta fel a szemöldökét.
- Figyelj, én egyszer te pontosan harminc négyszer. Kettő pedig nem lelöktelek, hanem kihúztam alólad az ágyat mikor fekte az ágy alá hajoltál a baseball labdáért. –nyújtottam ki rá a nyelvemet.
- Az más. –mondta én pedig felnevettem.
- Látom jól szórakoztatok. –mosolygott anyu majd elém rakta a levest és a palacsintát. Megvacsoráztam majd felmentem letusolni és megmondtam Josh-nak hogy addig rakja vissza az ágyat a helyére.
- Mikor már megszárítottam a hajam, és visszamentem a szobába az ágyam nem a szoba másik végében hanem a helyén állt. Elmosolyodtam majd befeküdtem az ágyba és tízen egykor sikeresen elaludtam.


Másnap reggel újra Josh keltett.
- Hogy, hogy most két napot aludtál? –nézett rám.
- Baj? Így éreztem jónak. –vontam meg a vállam.
- Húsz perc múlva indulunk. Félre beérünk. –mondta és kiment a szobából. Felvettem egy fehér répanadrágot, azt pedig begyűrtem a fekete hosszúszárú magas sarkú csizmámba. Felvettem egy fekete nyakba akasztós felsőt és befújtam a hajam hajlakkal. Dús lett és egy kicsi hullám is volt benne. Kifestés meg még pár apróbb emberi dolog majd magamhoz vettem a fekete oldalt táskámat és szóltam Joshnak hogy mehetünk.
- Első napja. Segítsetek neki. –jött ki apa Joeval a sarkában.
- Persze, de amúgy se olyan kicsi már ő. –mosolyogtam. Nem kicsi hát, egy fél fejjel nagyobb volt nálam tízen hét évesen. Én tizen kilenc vagyok Josh pedig húszon egy, és még így is akkora Joe, mint Josh.
- Mehetünk. –jött le Josh a lépcsőn a kocsi kulccsal és elindultunk az iskolába.
- Lesznek barátaim? –nézett az iskolára Joe mikor megérkeztünk.
- Jó fejek az emberek. Ha a csajok sokan vannak szólj nekem. –kacsintott rá Josh mire megforgattam a szeme Joe pedig felnevetett.
- Na sziasztok, majd találkozunk. –mondtam és kiszálltam a kocsiból. Elindultam Ginny felé. Ő az iskola kapujánál várt rám.
- Szia. –öleltem meg majd adtam neki három puszit.
- Szia. –köszönt ő is.
- Mizujs? –kérdeztem majd beléptünk az udvarba. Semmi nem változott.
- Semmi. Veled? –mosolygott. Soha nincs ilyen kedve csak akkor….MIKOR SZERELMES!
- Te szerelmes vagy? –kérdeztem rá rögtön.
- Mizujs? Ja ööö…-és elpirult.
- Szerelmes vagy. –mosolyodtam el.
- Tegnap megcsókoltam Max-ot. –mondta szemlesütve.
- Gratulálok. –vigyorogtam. –De, ha engem tapizz le helyetted én nem tudom mit csinálok. –forgattam a szemeim.
- Nem fog. –nevetett fel Ginny.
- Mennyünk oda hozzájuk. –mutattam oda ahol már, David, Adam, Max, Joe, Josh, a Hale testvérek és Josh haverjai álltak. –mosolyogtam.
- Mennyünk. –sóhajtott Ginny és elindult a kijárat felé.
- Hé! –fogtam meg a kezét. –Jól vagy? –kérdeztem.
- Igen. Miért? –kérdezte ő is.
- Max-ék ott vannak! –mutattam az ellenkező irányba. –Jól vagy? –kérdeztem újra.
- Persze. –kaptam a választ.
- Sziasztok. –köszöntünk mikor oda értünk hozzájuk.
- Sziasztok! –jöttek a köszönések.

Beszélgettünk még majd elmentünk órára. Első órám fizika volt, majd kémia ami külön volt Ginnyvel. Harmadik óra Angol volt ahol feleltem egyet hármasra. Negyedik óra testnevelés, ahol Ginny takart egy nagyot.
- Jól vagy? –szaladtam oda hozzá.
- Persze. –állt fel.
- Biztos? –jött oda Max is.
- Persze. –mosolygott. –Azt hiszem vissza tértem. –nevetett.
Az óra végén elmentünk a mosdóba majd ötödik órát végig beszélgettem Ginnyvel. A hatodik óra Biológia de most végig David-dal beszélgettem.
- Holnap eljössz hozzánk? –kérdezte óra végén, mikor a tanár kijelentette, hogy elmarad a hetedik óránk.
- Elmehetek. –válaszoltam.
- Akkor ezt megbeszéltük. Holnap találkozunk, de még este MSN-en beszélhetünk. –mosolygott majd egy cetlit nyomott a kezembe.
- Oké. –mosolyogtam én is majd egy puszival elbúcsúztam tőle.
- Gyere!Gyere! –fogta meg a kezem hirtelen valaki.
- Josh? –néztem rá.
- Gyere! –rángatott majd futni kezdett velem az udvar felé.
- Mi a baj? –kérdeztem tőle útközben.
- Semmi baj nincs, de ezt látnod kell! –mondta és tovább húzott mikor már kiértünk az udvarra elengedett.
- Mi az már? –kérdeztem újra.
- Nézd! –mutatott Rosalie és Richard csókolózó párosára.
- Jaj, most mi ebben a nagy cucc? Most ezért rángattál ki? –néztem vissza Joshra.
- Héhé. –kopogtatta meg valaki a hátamat. Oda nézz! –mutatott egy másik irányba. Joe és egy lány csókolóztak…
- És akkor most mi va…..Jézusom! –néztem Joshra majd hirtelen kaptam vissza a szememet rájuk.
- Jesszusom már első nap?! –csodálkoztam. Joe és a lány abbahagyták a csókolózást és felénk fordultak és elindultak. A lány körül belűl 160cm magas és messziről látszott szürkés kék szeme. A kedvenc színem!
- Sziasztok! –köszöntek mikor oda értek.
- Sziasztok! –köszöntünk mi is.
- Ő is Belice! –mutatta be a lányt Joe.
- Szia. –fogtam vele mosolyogva kezet.
- Heló! –köszönt neki Josh is.
- Sziasztok. –köszönt ő is.
- Ők a testvéreim. –mondta Belic-nek Joe, mert szegény teljesen össze volt zavarodva.
- Értem. –mosolygott. –Ti is vámpírok vagytok? –tette fel a kérdést, mire mindenki, még Joe is lemerevedett.



Remélem tetszik majd, minden:D
Várok sok sok komit:D
Holnap vagy holnap után folytatás:d
addig is komikra fel:D
pusszi