6. fejezet

Bocsi, ha van benne hiba de siettem mert, így is késtem:$

- Értem. –mosolygott. –Ti is vámpírok vagytok? –tette fel a kérdést, mire mindenki, még Joe is lemerevedett.
- Te honnan tudod? –kérdezte Josh, mire Belice erősen belenézett a szemébe.
- Á, egy vérfarkas. Szeretem az állatokat. –jelentette ki mire akaratom ellenére is elmosolyodtam.
- Honnan tudod? –hüledezet Josh.
- Én vagyok, a fehér angyal. Az anyám pedig a vörös angyal. Ő pedig a kék. –mutatott egy lányra, aki az iskola ajtónál állt.
- És te, hogy lettél, vagy nálad, ez, hogy vagy na érted, hogy mit akarok kérdezni. –vakarta meg a fejét Josh.
- Én teremtettelek titeket. –mutatott a farkasokra egyesével. –Én tartom köztetek a kapcsolatot. –itt a vámpírokra és a farkasokra mutatott.
- Miért, mi lenne, ha te nem lennél? –kérdezte Josh, újra.
- Azt inkább ne tudd meg. –mosolygott Belice és átkarolta Joe-t.
- Még többet fogtok tudni, de nem most. Most mennem kell. Majd találkozunk. –mondta majd adott egy csókolt Joe-nak és elment, azt hiszem a húgához.
- Ez hamar ment. –mosolygott Josh.
- Mi? –néztem rá felvont szemöldökkel.
- Hamar becsajozott. –mutatott Joe-ra, de ő még mindig a távolodó Belic-ét figyelte.
- Mintha téged egy lány sem kért volna meg eddig, hogy Josh legyél a párom és Josh így, Josh úgy. –gúnyolódtam.
- Az más. –motyogta majd elindult.
- Hova mész? –kérdeztem.
- Haza. –válaszolta.
- Menjünk. –indultam utána, de egy kéz hirtelen elkapott.
- Menjünk el vásárolni. –mosolygott Ginny mire bólintottam majd elindultunk Katy és Rosalie felé.
- És most Ginnyvel megyek, és te Katyval mert, nem hagyjuk itt egyik kocsit sem. –mondta Rosalie és elindult Ginnyvel a kocsijuk felé.
- Oké. –bólintottam majd Katy-re mosolyogtam és elindultunk az ő kocsija felé.
- Miujság? –kérdezte mikor elindultunk.
- Élek. –mosolyogtam. –Veled? –kérdeztem.
- Semmi új. „Élek” –válaszolta nevetve én pedig elmosolyodtam.
- Szereted? –kérdezte hirtelen, megkomolyodva.
- Kit? –kérdeztem vissza.
- Hát Davidot.
- Ja, hogy Őt. Hát most már tudom, hogy régen mit éreztem iránta, de az régen volt. Elmúlt, szép volt, jó volt de most én nem érzek iránta semmit, a barátságon kívül. Próbálkozni meg nem akarok.. –feleltem.
- Értelek. Ő szeret. –vonta meg a vállát.
- Hogy mi? –sikítottam és felé kaptam a fél testemet. Ő csak mosolyogva bólintott.
- Mikor elmentünk tőletek, David összeomlott. Azért csináltunk belőle vámpírt, mert féltünk, hogy belehal a fájdalomba. Még én sem tudtam, mellette megmaradni, pedig én vámpír voltam, akkor is. Jasper is elmesélte a gondolatait ami egyfolytában azon jártak, hogy vagy elmegy, vagy visszamegy hozzád, vagy öngyilkos lesz. Így lett vámpír és…
- Várj! Miattam lett vámpír? Miattam vettétek el a lelkét….
- Ez nem erről szól! –szólt közbe ő is. –Nem arról, hogy most lélek, vagy nem, de meghalt volna…
- Rosalie látta. –suttogtam, mire ő bólintott. Eközben megérkeztünk a plázához.
- Mennyünk. Hagyjuk mára ezt a témát. –mondta én pedig bólintottam. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk Rosalie és Ginny felé.
- Lassúak vagytok. –mosolygott Rosalie majd hét teljesen teli szatyrot emelt fel. Ginny hármat.
- Már készen is vagytok? –hüledeztem.
- Úgy látszik, ma velem vásárolsz. –karolt belém Katy. Még életemben egyszer sem vásároltam Ginny nélkül. És ezt ő is pontosan tudta.
- És ti? –kérdeztem.
- Mi elmegyünk hozzátok. Majd találkozunk. –mosolyogtak majd eltűntek.
- Mennyünk. –mondta Katy és elindultunk az egyik pláza felé.
- Elsőnek veszünk fehér neműket. –mondta mikor a bolt elé értünk. Bementünk majd kiválasztottunk pár ruhadarabot. Pontosan hármat mint a kettőnknek majd kifizettük őket és elindultunk a következő boltba.
- Most ruhát veszünk. –léptünk be az egyik butikba. Ruhák százai sorakoztak fel elém mi pedig egyből bevetettük magunkat a sorokba. Sokat nevetünk és beszélgettünk mindenről. Nem tudok olyan témát, amiről nem beszéltünk volna…
- Megtaláltam! –sikította Katy én pedig mellette termetem.
- Mit? –kérdeztem.
- Ezt! –válaszolta és felmutatott egy sárga felsőt.

http://www.sunds.hu/catalog/d/8714-1/BC-0210.jpg

- Szép. –dicsértem, mivel nagyon is tetszett. –Most megyek vissza. –mondtam majd elindultam, de ő utánam kapott.
- Ez a tied. És itt a nadrágod is hozzá. –mosolygott.

http://i37.tinypic.com/1125ylz.jpg

- De hiszen ez nagyon drága! –hüledeztem.
- Van ilyen. –mosolygott majd betuszkolt a fülkébe. –Legalább próbáld fel. –mosolygott.
- Na? –léptem ki öt perc múlva az öltözőből. Hát egy bőrgatyát nehéz az embernek magára marcangolnia.
- Tökéletes. Tessék. –nyomott a kezembe egy pár magas sarkú csizmát.

http://www.109.hu/cache/aprohirdetes/kepek/6400-6499/6436_P1000894.jpg

- Na milyen? –kérdeztem és teljesen felöltözve álltam a tükör előtt a butikban.
- Tökéletes. –lépett ki Katy is a fülkéből. Gyönyörű volt. Ugyanolyan ruhába volt, mint én, csak az ő felsője piros volt.
- Mennyünk. –fogott kézen.
- Nem vesszük le? –kérdeztem döbbenten.
- Nem. –mosolygott majd újra kézen fogott és elindult velem a kijárat felé.
- De hiszen…nem fizessük ki? –torpantam meg.
- De, de nem most. –mondta és kisétált velem, de hihetetlen módon a biztonsági őr is csak integetett nekünk.
- Itt valami van. –mondtam Katy-nek mikor már a kocsiban ültünk.
- Nem felejtettél el valamit? –kérdezte mosolyogva de én csak kifelé bámulva néztem az erdőt. MI!? ERDŐT?
- Hova megyünk? –kérdeztem és felé fordultam.
- Még mindig nem tudod?! –húzta fel a szemöldökét.
- Hát én aztán nem. –motyogtam de egy fél óra múlva már a Hale háznál voltunk.
- Mit keresünk itt? –kérdeztem. Katy csak mosolygott majd megfogta a kezem és felsétált velem a szobájába. Ott kifestett majd a hajamat feltupírozta. Én őt –a kérésére- majd kivasaltam a haját.
- Mire készülsz? –kérdeztem tőle, de nem válaszolt, csak lement a konyhába.
- Még mindig nem tudod? –tette fel újra a zavaró kérdést.
- Nem. De mit? –kérdeztem újra de már egy kicsit kezdtem ideges lenni.
- Majd meglátod. –kacsintott.
- Oké. –sóhajtottam.
- Gyere együnk. –mondta és az asztalra pillantott. Egy pár szendvics volt kirakva és egy-egy pohár kóla.
- Jó étvágyat. –mondtuk egyszerre majd enni kezdtünk.
- Mivel te is olyan csoportú vámpír vagy, mint a legtöbb a földön. Vagyis eszünk, iszunk, de nem alszunk és a többi dolog, ezért szombaton anyáék vacsorát akarnak nálunk majd átjönni hozzátok. Mit főzzek? –kérdeztem.
- Igen, én is olyan csoportú vámpír, vagyok, mint a többiek, de rád bízom a kajadöntést. –mosolygott.
- DVD-zünk? –tette fel a következő kérdést.
- Aha. Nézünk valami röhögőst. – mosolyogtam.
- Oké. –és elment kiválasztani a DVD-t.
- Na mit nézünk? –jelentem meg mellette én is.
- Ezt. –emelt ki egyet majd berakta. Már az elején röhögtünk, mikor elmondta, hogy 16 éven aluliaknak nem ajánljuk, és Katy pedig megszólalt, hogy akkor ez nekünk olyan mint ha egy tízen négy éves megnézné a Hupikék Törpikéket.
- A film oltári volt. Egy lányról szólt, aki elvileg meghalt de a szelleme visszatért és mindenkit csak ijesztgetett. Szó szerint. A legviccesebb az volt amikor a csak fellökte az elsősök előtt a tanárt, azok meg jól kiröhögték. Voltak benne még ilyen a részek, de végén kiderül minden neki pedig vissza kell mennie.
- Ez jó volt. –nevetett Katy.
- Ez az. –vigyorogtam.
- Holnap hányra jössz? –kérdezte.
- Nem tudom, de szerintem hatra. David mondta, hogy jönni fogok. Meg szerintem a látnok is látta. –mosolyogtam.
- Vasárnap mit csinálsz? –kérdezte.
- Szerintem otthon leszek. –feleltem. –Miért? –kérdeztem.
- Mert, átmegy hozzátok Belice. –kaptam a választ.
- Ó értem. –bólintottam.
- Mennyünk. –állt fel.
- Hova?
- Majd meglátod. –vigyorgott majd én is felálltam. Kimentünk a kocsihoz majd beszálltunk. Nem szólaltam meg csak néztem ahogy távolodnak a házak és már az ország úton száguldunk.
- Hova siettünk? –tettem fel a kérdést. Száz nyolcvannal mentünk, mondjuk én is szoktam gyorsan hajtani, de azért nem ilyen gyorsan. Bár nem tagadom, élveztem.
- Istenem még mindig nem esett le? Ideje, már, mert nagyot fog koppanni! –vigyorgott a drága.
- Mi van nem tán Mórickát, reggeliztél? –vigyorogtam gúnyosan.
- Nem is tudom. –sóhajtott én pedig gondolkodni kezdtem. Bulizni megyünk az biztos, de mit ünnepelünk, egyáltalán mi van most? Hétköznap soha nem megyünk bulizni!Vagyis ez lesz az első, de mit ünnepelünk? Ilyenkor mit? Most volt a szilveszter a karácsony meg minden…
- Összezavart vagy. –jegyezte meg hirtelen Katy.
- Nem mondod. –forgattam a szemeimet majd újra az országutat kémleltem. Hosszúnak tűnik…
- Mennyi idő még oda érünk? –kérdeztem.
- Még egy óra. –kaptam a válaszomat. Jézusom! Hova megyünk? Messzire azt tudom, de tippem sem volt, hogy hova de egy kérdés jobban zajlódott bennem. Miért?
- Adam, tök jó fej. –zökkentett vissza újra Katy.
- Ja az. Megmentett. –és eszembe jutott mikor az a fickó rám támadt.
- Rosalie miért nem lát akkor amikor leopárd vagyok? –kérdeztem.
- Ez jó kérdés. Josh-t se látja mikor farkas. De hát van ilyen. Én sem tudom az érzelmeidet mikor leopárd vagy. –mondta.
- Végre van olyan testhelyzetem amikor nem tudd senki semmit rólam. –sóhajtottam.
- Rossz megállapítás. –mosolygott.
- Már megint miért? –vontam fel a szemöldököm.
- David, Daniel és Jasper halja a gondolataidat, minden, hogy. –mosolygott.
- Rossz megállapítás. –mosolyogtam én is.
- Már miért? –vonta fel a szemöldökét.
- Én drágaságom letudom, blokkolni az elmémet. Ha akarom olvashatnak benne ha akarom nem. –vigyorogtam.
- Áh. Értem. Belice is tudja ezt csinálni. –mosolygott.
- Az jó. –bólintottam.
- Mi a baj?
- Szerinted? Már majdnem két órája megyünk, de nem tudom, hogy hova és hogy miért?De főleg, az hogy hétköznap van, és általában ilyenkor nem ünneplünk semmit! Mondjuk a karácsonyt igen de az más.. –motyogtam.
- Neked nem esik le ez az esemény. –vonta meg a vállát.
- Jaj istenem Katy, ne csináld már ezt! Mond már el légy szíves! Kezdek ideges lenni! –pörgettem fel az agyamat.
- Fél óra. –mosolygott.
- Valakit úgy leütnék. –mérgelődtem mire Katy felnevetett.
- Mi olyan vicces? –kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Semmi. –mosolygott de láttam rajta, hogy alig tudja visszatartani a kitörőben készülő röhögését.
- Itt vagyunk. –szólalt meg mire beértünk egy kis faluba.
- Végre. –suttogtam. A kis faluban megálltunk egy nagy Disco előtt.
- Mit keresünk mi itt? –húztam fel a szemöldököm.
- Mennyünk be. –mondta Katy és kézen fogva az ajtóhoz sétáltunk.
Bementünk majd a táncoló csoporton átvágtatva egy sötét de óriási bokszhoz értünk.
- Még mindig nem tudod? –kérdezte. Megráztam a fejem.
- Hányadika? Milyen nap van ma? –toporzékolt. Újra végiggondoltam mindent. És akkor leesett! Január 2-dika van és…
- Boldog Szülinapot! –sikított mindenki. Felkapcsolódott a villany és szalagok százai repültek a nyakamba. Ott volt mindenki. Anya, apa, Emma, Christian, Richard, Rosalie, Jenny, Jasper, Daniel, David, Josh, Adam, Max, Josh barátai, majdnem mindenki, Joe, Belice és…. Nem láttam azt, aki soha nem hagy ki semmit és ő életem értelme.
- Boldog Születésnapot! –jött oda mindenki és annyi ajándékot és puszit kaptam, hogy csak kapkodtam a fejem mindenhova.
- Végre leesett. –mosolyogtam barátnőmre.
- Koppant hallottam. –forgatta a szemeit Katy majd megölelt. –Mi a baj? –kérdezte. Olyan rossz érzéseid vannak. –fürkészte az arcomat.
- Hol van….
- ÁÁáááá Boldog Születésnapot! –hallottam meg a boldog hangot. Megfordultam és egy 1200w-os mosollyal találtam szembe magam.
- Úgy szeretlek! –öleltem magamhoz Ginnyt.



És ennyi:d
remélem tetszett:D
várok sok-sok komit:D
imádlak titeket:d
puszii<3