10. fejezet.

- HOGY NEM VAGYOK SZŰZ? –sikítottam mire David hangosan felnevetett.
- Most mi olyan vicces? Úgy nőttem fel, hogy elvileg nem vagyok szűz, erre most kiderül, hogy gyakorlatilag pedig nem vagyok szűz! Szó szerint! –mondtam tovább, David pedig már alig bírt ülve maradni a nevetéstől.
- Nézd tovább inkább, és összeáll a kép. –mondta még mindig nevetve, majd újra elindult a kép.


Felállt majd hazament.
- Mehetünk fiam? –kérdezte az apja és a vállára rakta a kezét.
- Nekem már, úgy is mindegy. –mondta David szomorúan és elsötétült minden.
- Most minek kell elmennünk? Azért, hogy percenként elájuljon? –hallottam meg a sötétség mögött, kis idő múlva Jenny hangját.
- Azért, mert így könnyebb lesz mindenkinek. –jött a válasz Christian-tól.
- Két másodperc és felébred. –szólalt meg Rosalie mire kinyitotta David a szemét.
- Jól vagy? –jöttek a kérdés kupacok, de David csak a plafont bámulja.
- Igen. –suttogta David, pár perc múlva majd feláll és felmegy az emeletre.
- Hova mész? –kérdezte Jenny.
- Mikor indulunk? –kérdezte vissza David.
- Fél óra. –kapta a válaszokat.
- Addig felmegyek. –sóhajtott majd megszédült de tovább indult. Mikor beért a szobájába elővett egy fényképet. Azt a fényképet, amin én és ő vagyok, az esküvőn. Amit én is a kezembe tartottam.
- Szeretlek. –suttogta David, majd lefeküdt és még mindig a fényképet nézte. Pár perc múlva Rosalie lépett be az ajtón.
- Gyere. Indulunk. –sóhajtott.
- Már is hiszen? ….-és az órára pillantott de Rosali-nak igaza volt, mert tényleg lejárt a fél óra.
- Mennyünk! –sóhajtott David is majd lement a földszintre majd a garázsban és beült a kocsiba.
- Hidd el! Látni fogod még! –termet mellette Jenny.
- Látni…-suttogta David majd kinézett az ablakon és újra elsötétült minden.
- És akkor most ő a feleségem? –hebeget David hangja. Egy szobában ül egy nagyon öreg nénivel. Már vámpír.
- Igen. –mosolygott a nő.
- Az emléket már megtetszett mutatni, és a titkunkat is tudja. De honnan? –kérdezte David.
- Mert én vagyok a sötét angyal. Megfogtok ismerni egy lányt. Ő lesz a fehér angyal, az én ükunokám. –mosolygott a nő.
- Értem. Nekem most mennem kell. Jó napot és köszönöm! –és kilépett a szobából, mire újra elsötétül minden.
- Na? –kérdezte David. De én még mindig csak előre figyeltem. Szóval, az a nő volt Belice Ük nagyanya.
- Most már értem. –sóhajtottam. Nem hiszem, el hogy nem vagyok szűz.
- Még mindig ezen, vagy leakadva? –kérdezte hirtelen, élesen Daivd mire ép felugrottam ijedtemben.
- Sajnálom, de…
- Most megmutattam, neked mindent amit, csak tudok arról, hogy ott mi történt, erre te azon leakadsz, hogy nem vagy szűz! –kelt ki magából.
- Sajnálom, de…
- Nem kell. Majd holnap találkozunk. –mondta és eltűnt. Csak néztem a helyet ahol, eddig ült és nem mozdultam meg. Azt vártam, hogy visszajöjjön. De nem. De igaza volt. Én hülye hogy tehettem ilyet? Kitette nekem a szívét lelkét, én pedig egy ekkora hülyeségen akadok le. Eleredtek a könnyeim, de még mindig nem mozdultam meg. Hiányzott, és olyan érzés fogott el mint eddig soha. Nem lehet, igaz, hogy…
- Jössz vacsorázni? –nyitott be Josh az ajtón. –Mi a baj? –jelent meg mellettem.
- Semmi. –mondtam és letöröltem a könnyeimet. Rámosolyogtam, amennyire csak tudtam majd felálltam és lementem a konyhába.
- Tessék! –rakott elém egy tányér palacsintát.
- Köszi. –mosolyogtam, majd leültem Joe mellé, és enni kezdtem.
- Akarsz róla beszélni? –kérdezte egy idő múlva. Megráztam a fejem, majd megköszöntem a vacsorát és felmentem a szobámba.
- Bárcsak itt lenne.. –sóhajtottam majd kivettem Marit a terráriumából és játszani kezdtem vele.
- Legalább, te itt vagy nekem. –mosolyogtam rá, és megcirógattam a hasát. Cincogni kezdett, mint valami kis egér, mire én felkuncogtam. Kopogtatást hallottam lent.
- Szia! Mizujs? –hallottam meg Josh hangját.
- Semmi különös. Húgod? –hallottam meg most Ginny hangját. Az órára pillantottam, ami pontosan nyolc órát ütött. Milyen pontos.
- Szia! –lépet be az ajtón Ginny.
- Szia! –köszöntem én is majd intettem neki, hogy jöjjön be.
- Nem maradhatok itt, éjszakára, mert anyáék el akarnak menni valahova, nekem pedig vigyázni kell öcsire. –mosolygott bánatosan.
- Rendben. –sóhajtottam majd a plafont kezdtem figyelni. És akkor kiáradt belőlem minden, ami ma történt. Vagyis délután. Ginny tátott szájjal hallgatta végig a mondandómat.
- Anyám! Te nem vagy szűz? –lepődött meg. –Én se vagyok az, de te miért nem mondtad el…
- Azért, mert én sem tudtam! –szóltam közbe.
- Ez igaz? –húzta fel a szemöldökét.
- Nem, nem igaz. Szerinted? –néztem újra a szemei között.
- Jó, tudom, igaz. Gyatrán tudsz hazudni szóval mindegy. –mosolygott.
- De összevesztünk! –hanyatlottam vissza a párnára.
- Te….
- Ki ne mond, mert nem igaz! –ültem vissza újra nagy lendülettel.
- Te szerelmes vagy? –kérdezte lassan tagoltan a mondatokat.
- Csak, csak….
- Te szerelmes vagy! –ezt nem kérdésnek, hanem kijelentésnek szánta.
- Szó sincs szerelemről! Csak megkedveltem. –vontam meg a vállam.
- Csak? –vigyorgott mire én neki dobtam egy párnát.
- De most utál. –hajtottam le a fejem.
- Nem hiszem. Katy mondta, hogy milyen erős a kapcsolat köztettek. Szerintem, valamit akar ezzel.
- Mit? –kaptam felé a fejemet.
- Hát, valami, amiről ki fog derülni, hogy mennyire megkedvelted. –gondolkozott. Annyiban hagytam a dolgot és újra Marival kezdtem játszani. Egész este, csak beszélgettünk és a végén már elég jól éreztem magam.
- Most mennem kell. –tette le a telefont Ginny. –
- Rendben. Holnap találkozunk. –öleltem majd kiugrott az ablakon és eltűnt. Az ablakot többet használjuk, mint az ajtót komolyan mondom. Elmentem lefürödni, majd becsavartam a hajam és TV-ztem egy kicsit. Egész éjszaka, nem aludtam csak TV-ztem.
- Kellünk… -nyitott be Josh a szobába. –Vagyis kellek. –csukta vissza az ajtót. Én már rág a hajammal babráltam. A végén sikerült kiszedni minden csatot, és óriási hullámok, csiklandozták az oldalamat. Felvettem egy necc harisnyát és egy rövid farmer szoknyát. A fehér nyakba kötős felsőmet is magamra vettem majd a fekete magas sarkú csizmát is felvettem, amit Ginny-től kaptam.
- Jól nézel ki. –dicsért Josh mikor leértem.
- Köszi. –mosolyogtam és kivettem a narancslevett a hűtőből.
- Nem eszel? –bökött az asztalon lévő szendvicsre.
- Most nem. Elviszem. –mondtam és beleraktam az oldalt táskámba.
- Mehetünk? –kérdezte. Bólintottam majd kimentünk az autóhoz és elindultunk az iskolához.
- Nem jössz? –kérdezte Josh és a csapatunk felé bökött.
- Most nem. Majd később. –hajtottam le a fejem és küszködtem a könnyeimmel.
- Hééé, mi a baj? –kerülte meg a kocsit és az állam alá nyúlt, hogy a szemembe nézhessen. Tudtam, hogy minden szem rám szegeződik.
- Semmi. Majd találkozunk. –mondtam majd elindultam a kijárat felé. Bementem az erdőbe majd hazasétáltam. Nem tudtam mit kezdeni magammal ezért elmentem a boltba és megvettem a vacsorához a kellékeket. Kiválasztottam valami bonyolult, dolgot a szakácskönyvből majd elkezdtem főzni. Addig se gondoltam rá. Nem sikerült a tervem. Egy órára készen is lettem, így felmentem és megtanultam.
- Ashley! –hallottam meg három óra felé Josh kiabálását.
- Mi az? –jelentem meg a lépcsőn.
- Mióta vagy itthon? –szaladt fel a lépcsőn.
- Hét óta. Hol máshol lettem volna? –kérdeztem és felvontam a szemöldököm.
- Hát az erőbe indultál el. –motyogta.
- Igen, de haza jöttem. –mondtam és bementem a szobámba. –Anya? –kérdeztem és visszaültem a tanulni valóm elé.
- Elmentek apával valahova. –nézett folyton Josh.
- Mi az? –kérdeztem.
- Itt valami nincs rendben. –húzta az orrát.
- Mi van anyáékkal? –pattantam fel ijedtemben.
- Velük semmi. Veled. –mutatott rám Josh és az ajtófélfának dőlt.
- Hagyjuk ezt, jó? –feküdtem vissza a tanulni valómhoz.
- Ki bántott? –aj istenem, csak az én bátyám tudd ilyeneket kitalálni.
- Figyelj, ha bántottak volna, te lettél volna az első aki tudd róla! –nyomtam meg a te szót.
- Hát jó. De ha mégis igazságot akarsz mondani, akkor mondjad! –mondta és becsapta az ajtót, mire a szekrény tetejéről, a fejemre esett egy váza.
- Na kösz. –vágtam az ajtóhoz a vázát, mire kiesett belőle egy kis doboz. Nem tudtam mi lehetett az azért, oda sétáltam majd felvettem és visszaültem az ágyra. Pár percig nézegettem még a poros kis tárgyat, mire felismertem, hogy mit tartok a kezembe. Felsikítottam mire a doboz az ágyon landolt. Kapkodni kezdtem a levegőt, és nagyokat kellett sóhajtoznom, ahhoz, hogy ne változzak át. Felemeltem a kis dobozt majd leültem az ágyra és pár perc múlva rávettem magam, hogy levegyem a tetejét. A David-tól kapott szülinapi ajándékom volt az, amit még hetedikbe kaptam tőle. Levettem a fedelét és egy cédulát vettem ki elsőnek.
- „Szeretlek, amíg csak élek. David”
Levettem a kis lapot mire a látványtól elállt a lélegzetem. Egy ezüst nyaklánc volt, egy ezüst szívecske medállal. A tükröm elé álltam és felraktam magamra. Még az otthoni melegítőmhöz is nagyon passzolt. Elkezdett csörögni a telefonom. Ismeretlen szám. Visszadobtam a telefonom, az ágyra és hagytam, hogy hagy csörögjön. Elhallgatott, majd újra csörögni kezdett. Soha nem veszek fel ismeretlen számot. Újra abbamarad, mire lent kopogni kezd valaki az ajtón.
- Csá! Mizu? –engedi be az ajtón Josh az illetőt.
- Semmi. Ashley itthon van? –hallottam meg a világ legszebb hangját.
- Igen. Miért? –válaszolta Josh.
- Mert nem veszi fel a telefont. –szólt David. Josh lélegzete elállt, majd hallottam, ahogy felfut a lépcsőn. Befeküdtem az ágyba és Marival kezdtem játszani. Kopogtatnak az ajtón.
- Igen? –szóltam ki érdes hangommal, és észrevettem, hogy sírok.
- Jól vagy? –nyitott be Josh. Megláttam David arcát, és újra könnyezni kezdtem. Nem fordítottam ki a sötétből a fejemet, csak bólintottam.
- Biztos? David azt mondta nem veszed fel a telefont. –pillantott Josh a lábamnál lévő világító készülékre. Két nem fogadott hívás.
- Sajnálom. –suttogtam. Hallottam, ahogy kimegy a szobából majd lemennek a nappaliba.
- Nem tudom, mi a baja, de már kezd idegesíteni. Egész nap nem evett semmit, és fent volt a szobájában. Hallottam, hogy sír, de nem tudom, hogy miért. –mondta Josh.
- Én sem tudom. –hallottam meg David fájdalmas hangját. Nem tudja? Hát ő utál…
- Most megyek. –szólalt meg David pár perc múlva. Szívem szerint most leszaladnék és a nyakába ugranék és elmondanám neki, hogy sajnálom és szer…..ő a második legjobb barátom.
- Rendben. Majd holnap találkozunk. Én csak akkor megyek ha Ash is megy. –mondta Josh, majd hallottam, hogy kezet fognak és elmegy. Kikeltem az ágyból majd elmentem lefürödni. Fürdés után megnéztem a hajam, és láttam, hogy nem változott semmit. Ugyan úgy benne voltak az óriási hullámok. Felvettem a pizsomám, majd befeküdtem az ágyba és TV-zni kezdtem. Elaludhattam mert reggel Josh keltett.
- Egy fél óra múlva indulunk. –suttogta majd kiment. Felkeltem majd felvettem a tegnapi ruhámat –mivel nem volt rajtam csak húsz percig- és lementem a nappaliba.
- Nem eszel? –bökött a szendvics felé az asztalon Josh.
- Elviszem. –mondtam és beleraktam a táskámba, a másik mellé.
- Két napja nem ettél. –nézett rám bátyám.
- Tudod, hogy akár, egy hétig is kibírom. –nyújtottam neki egy műmosolyt.
- Igen tudom, de a harmadik után már legyengülsz. –szólt vissza. Felvettem a csizmám, majd kimentem a kocsihoz és megvártam Josht. Elindultunk az iskola felé.
- Mennyünk. –szólt Josh mikor oda értünk. Belékaroltam, majd elindultunk a csapatunk felé ami egy számmal, nagyobb volt mint szokott. Egy szőke hajú lány állt David mellett.
- Sziasztok! –köszönt Josh mikor oda értünk. Biccentettem majd, az új lányt kezdtem nézni. Kivételes módon, csak ő lehet az új leopárd.
- Sziasztok! –köszönt nekünk is a lány. –Ashley vagyok! –nézett Joshra.
- Szia. –köszönt neki a bátyám.
- Szia, Ashley! –fogtam vele én is kezet. A lány vissza állt David mellé aki átkarolta a derekát. A szívembe hasított a fájdalom, majd Ginnyre néztem aki vette a lapot és megfogta a kezem majd elvezetett a Kémia terem felé.
- Együtt vannak? –nézett rám Ginny.
- Nem tudom. –néztem én is könnyes szemekkel.
- Ha igen, kitekerem a nyakát. –dühöngött. Ekkor megjelent a lány és David majd az utolsó padhoz sétáltak és leültek egymás mellé. Elfordultam, és Ginnyre néztem. Ginny döbbent arcát látva visszafordultam és…..látni véltem, ahogy megcsókolják egymást. Rosalie mérgesen szalad be a terembe, és rám néz majd a csókolózó párosra. Felálltam majd hazafutottam és keserves zokogásba kezdtem a közben megjelenő barátnőm, Katy hátán.



És mára ennyi:D
A legjobb barátnőmnek tetszett:) remélem nektek is tetszeni fog:)
Szerintem holnap hozom a köv. részt:D
imádlak titeket:D

UI: Anna várunk haza:)(L)