8. fejezet

- Szeretlek. –suttogtam. A következő pár percet csöndben tettük meg, Bár Ash néha Ginnyt szólított és Ginny néha Ash-t de egyikük, sem volt magánál rendesen.
- Rakjátok őket oda le. Ha ágyra rakjuk őket, leesnek pár másodpercen belül, annyira mocorognak. –mondta Josh majd lerakott két paplant egymás hátára mi pedig lefektettük a lányokat. –Istenem csak ébredjen fel. –suttogta Josh.
- Fel fognak. –lépett be az ajtón Rosalie.
- Istenem. –térdelt le Josh a húga mellé.
- Ginny. –szólalt meg Ashley majd rúgott egyet és leesett róla a takaró.
- Mi az? –kérdezte Josh, mintha választ várna. Megsimogatta Ashley arcát, majd megfogta a kezét.
- Fel fog kelni. –suttogta nekem Rosalie. Hát igen, én meg sem szólaltam amióta ide értünk. Féltettem, őt féltettem őket. Azt mondta, hogy én már biztos kiszerettem belőle, de ez nem igaz. Nem akarom neki elmondani, hogy szeretem, de majd megfogadom Jenny tanácsát, és valahogy majd csak megkedvel, és felfogja, hogy én is szeretem.
- Josh, jól vagy? –kérdezte Rosalie. Kinyitottam a szemem és Joshra néztem. Szinte ömlött róla az izzadság és remegett.
- Semmi baj nincs. Csak…
- Ideges. Félti a húgát. De nem lesz semmi baj, két nap múlva felkelnek. –mosolygott Belice.
- Két nap? –döbbent le mindenki.
- Ez még jó. Nekik két hónap kellett mire egy verekedésből, magukhoz tértek! –mondta Belice, majd Max-re és Adamra mutatott. Puhányok. –gondoltam magamban mire Daniel és Jasper megköszörülték a torkukat, hogy elfojtsák a nevetésüket.
- Mi az? –nézett rájuk Rosalie.
- Semmi. –mondta Daniel komolyan, de eleresztett felém egy mosolyt.
- Óóó Szép fenyő, óóó szépfenyő oly nedves minden ággaaaa… - jelent meg Joe a szobaajtó nyitódása után. –Hát itt meg mi történt? –kérdezte de alig bírt megállni a lábán. Hát igen, ilyen részegen egyedül, csak ő nem tudja felmérni a terepet.
- Gyere, mennyünk elaludni. –mondta neki Belice majd kézen fogta és elindult vele.
- Most mi hazamegyünk. Pár óra múlva jövünk. –mondta Rosalie majd, megfogta Richard kezét és eltűnt.
- Mi is megyünk. –mondta Jasper majd eltűnt Jennyvel együtt. Daniel leült Ashley ágyára majd magához hívta Katyt.
- Maradjunk, oké? –simított egy hajszálat a füle mögé Katy-nek.
- Persze. –mosolygott Katy. –Én is így terveztem. Nem hagyjuk őket egy helységben. –pillantott rám és Adamra.
- Rendben. –felelte Daniel majd megcsókolta Katyt. Letérdeltem Josh mellé majd én is a két lányt kezdtem figyelni. Arcuk vérbe fagyva, szemük résnyire nyitva de nincsenek maguknál. Kezük egybe fonódva feküdt közöttük. Megböktem Josh vállát majd a két kéz felé, mutattam.
- Mikor? –kérdezte értetlenül. –Te sem láttad? –kérdezte. Megráztam a fejem. Hiába vagyok vámpír, akkor se láttam. –Elmegyek megfürödni, pár perc és vagyok. –állt fel majd elment. Daniel és Katy az ágyon ülve halkan beszélgettek, míg a másik két fél vámpír, az egyik sarokban aludt. Én a holdfényben néztem állítólagos szerelmem arcát.


Ashley szemszöge.


Nem tudtam, mi történik csak annyit, hogy fázok és Ginny bajban, van. Néha sikerült kimondanom a nevét, de olyankor mindig megremegtem és elnyelt a sötétség. Nem tudom, meddig feküdhettem ott, valakik kezét fogva de valakik nagyon aggódhattak értem. Féltő szavakat mondtak miattam, én pedig próbáltam az értésükre adni, hogy nincs semmi baj, de egyszer sem bírtam megszólalni. Egy valami ütött a fejembe szöget. Pár órája történt.
- Azt mondtad, hogy két nap és felébrednek! –sziszeget David.
- Hát Ginny felébredt, de Ashley nem tudom miért nem… - halottam meg Rosalie gondolkozó hangját.
- Kérlek, ébredj fel! –hallottam meg egy hangot a fülemnél, mire kipattantak a szemeim. –Jézusom! –sikított Ginny, mire én felültem egy kisebb nagyobb lendülettel és a karomba zártam legjobb barátnőmet. Csukott szemmel áztattuk egymás blúzát, mire rájöttem, hogy fázok. A rózsaszín melltartóm és Josh egyik felsője volt csak rajtam és a bulin használt bőrnadrág.
- Nem fázol, csak remegsz. Én is azt hittem. –motyogta a fülembe, amennyire csak tudta, olyan tisztán, mert annyira remegett a sírástól.
- Css! Túléltük és az a lényeg! –engedtem el és adtam neki egy puszit. Felálltam majd körbenéztem, mire ledöbbentem. David, Adam, Max, Belice, Katy és Daniel is a szobában volt.
- Istenem. –sóhajtott David mire előttem termet és megölelt.
- Annyira sajnálom. –mondtam és örültem, hogy itt van. Jól esett, hogy megölelt.
- Nem a te hibád. –mondta és szorosabban ölelt. Pár perc múlva elengedtem majd Katy nyakába borultam.
- Kellett neked öregedni. –szorított erősen mire akaratom ellenére is elmosolyodtam.
- Sajnálom. –mondtam neki is. Elengedtem pár perc múlva majd körbejártam mindenkit. Bementem a fürdőmbe és belenéztem a tükörbe. Egy vérben áztatott arc nézett vissza rám és a szemeimről ne is beszéljünk. Piros erek balról-jobbról. Megmostam az arcomat, majd megfésülködtem és felvettem egy másik melltartót, mert ennek el volt szakadva az egyik pántja. Visszavettem Josh felsőjét, majd visszamentem a szobámba, mire Ginny könnyes szemmel elmosolyodott. Levettem a cipőmet mikor hirtelen kicsapódott az ajtó.
- Mikor fog felkelni mert, már…-és a bátyám letörölt egy könnycseppet az arcáról. –Hol van? –kérdezte ijedten. Mögötte álltam, így a dereka köré csavartam a kezem mire ő megfordult és karjaiba zárt. –Óh, istenem! –sóhajtott fel meg könnyebbülten. Szorosan öleltem és újra patakokban záporoztak a könnyeim.
- Annyira sajnálom. –szólalt meg egy idő után. –Ott kellett volna lennem…
- Csendet! –szóltam közbe és elengedtem. –Nem vagy a dadám, hogy mindig ott legyél mellettem, és te se, te se, te se, te se és te se. –mutattam végig a szobában mindenkin. –Most már vége! Nem kell többé vele foglalkozni! –szóltam és lefelé néztem, mert tudtam, hogy a mondandóm részének a második fele nem igaz.
- De egyet ígérj meg… - nézet rám Josh.
- Mit? –vontam fel a szemöldököm.
- Azt, hogy bulikon többé, nem iszol alkoholt. Csak ha családban vagyunk. –komolyodott jobban Josh.
- Ezzel tisztában vagyok. –mondtam.
- Láttam, hogy meg akarnak ölni! –csúszott ki hirtelen Rosalie száján ez a mondat mire, Josh átváltozott és kiugrott az ablakon. –Hééé! –változtam át én is és utána ugortam. Követtem az erdőbe, a városban és már nem tudom, hány álamon túl járhattunk mikor Josh hirtelen megállt.
- Mit keresünk mi itt? –kérdeztem, miközben körbenéztem. Borneóban vagyunk.
- Josh! –kiáltottam, mert nem láttam, hogy hol van. Két perc múlva nagy mosollyal az arcán visszatért, mire Rosalie is elmosolyodott majd Josh hazafutott mi pedig követtük.
- Most volnál szíves elmondani, hogy ez mire volt jó? –kérdeztem felvont szemöldökkel. –Négy perc alatt tizenkettő ezer kilométert megtenni két másodpercért? –néztem rá újra.
- Nem fog többé, senki se bántani. –mosolygott Josh majd Belice felé fordult. –A nagyszüleidnél voltam. Ők vigyáznak mostantól rájuk. –mutatott rám és Ginnyre mire nagy késztetést éreztem arra, hogy megüssem a bátyámat. Jenny, Belice és Katy jót kuncogtak rajtam, de én komolyan gondoltam.
- A te kezed törne el. –mosolygott Katy.
- Aj istenem. –sóhajtottam megadóan majd leültem az ágyamra és beletúrtam a hajamba. –Tegnap este Rosalie nem látott semmit, de majdnem megöltek. Sík részegre ittuk magunkat, mire kiderült, hogy nem tudunk átváltozni az alkoholtól. És szerintem megint eltört a táskámban egy jéger! –mutattam ki az erkélyre, ahová Ginny kirakta a táskámat szelőzni. Kínomban felnevettem, majd hanyatt dobtam magam az ágyon. Kivettem Marit a tengeri malacomat a terráriumából majd játszani kezdtem vele.
- Hát igen, velem rúgtál be. –vakarta meg a fejér Josh, és a táskámra mutatott.
- Holnap tanítás? –kérdezte Ginny és mellém feküdt.
- Én már nem tudom. –fúrtam újra a hajamba.
- Igen. –kaptuk Rosali-től a választ. -20 perces futás. –mosolygott.
- Ez az. –motyogtam.
- Legalább pihenünk. –mosolygott Ginny.
- Itt maradsz? –kérdeztem és felé fordultam így Mari köztünk volt.
- Hát, ha kapok ruhát…. –vigyorgott.
- Te? Soha! –nevettem én is.
- DVD-zünk? –kérdezte Josh mire mindenki bólintott. Éjszaka háromig néztük sorra a filmeket, mikor Rosalie megszólalt hogy ők most már haza mennek. Négyre már csak Ginny és én maradtunk. Aludtunk egy kicsit majd hatkor felkeltünk és felöltöztünk. Felvettünk egy fekete cicanadrágot, majd egy hosszú szárú, magas sarkú fehér csizmát. Ginny kiválasztott két vörös tapadós ruhát ami körül-belül olyan hosszú volt mint a sárga felsőnk amit a bulin viseltünk. A hajunkat kiengedtük majd még egy két emberi dolgot, elintéztünk majd gyalog elindultunk hétkor az iskolába.
- Sziasztok! –jött elénk Rosalie, Jenny és Katy.
- Hát a többiek? –kérdeztem.
- Ott vannak! –mutatott az autója felé.
- Mennyünk. –mondta Ginny.
- Ashley. –kapott utánam Rosalie. Ginny már Max karjai között volt.
- Mi a baj? –néztem rá.
- Ha választanod kéne kit, választanál?- kérdezte komolyan, Ginny és Max felé mutatva.
- Hát Ginnyt. –húztam fel a szemöldököm.
- De nem…. Közülük! –húzott arrébb így ráláttam a kocsijára. Mindenki beszélgetet valakivel, de David és Adam szúrós pillantásokat váltottak.
- Itt meg mi történt? –kérdeztem kicsit idegesen, mire mindketten felém kapták a fejüket, hiába Rosali-nak beszéltem.
- Tegnap éjjel összeverekedtek. Miattad. –suttogta.
- De hát miért? –sikítottam.
- Féltékenység. Mindegyik szerelmes beléd. –vonta meg a vállát.
- De hiszen Adam nem is ismer igazán! –tátogtam.
- David is, pont így mondta. –mosolygott Rosalie.
- De hát mi történt? –kérdeztem újra.
- Mikor hazamentünk, Adam gondolatai azon jártak, hogy David miért nem volt veled, ha ő a nagy szerelmes. David erre felhúzta magát és behúzott egyet Adamnak, de ő elhajolt így David Jennyt találta el, mire Jasper neki ment Davidnak, de én le állítottam Davidot, mire kaptam Adam-tól egy pofont, mire Richard neki ment, de őt leszedtük Adam-ról, mire David ment, neki de, most Adam találta el Katyt, így Daniel és Adam között fojt a harc, de Adam újra Davidot ütötte meg így David vissza adta, mire Adam elájult és nem rég kelt fel. –mondta ki egy szuszra Rosalie.
- Jézusom! –sikítottam. –Lett valakinek valami baja? –kérdeztem és végignéztem a társaságon.
- Nekem lett egyedül bajom, mert lefejeltem egy fát és a világon elsőnek történt olyan, hogy egy vámpír megszédült, de jól vagyok. –mosolygott.
- Rendben. És akkor most választanom kell?
- Hát nem ártana. Kihall a Hale család. –mosolygott.
- Haha. Nagyon vicces. –gúnyolódtam.
- Mennyünk oda! –karolt át Rosalie majd elindultunk feléjük.
- Sziasztok! –köszöntem.
- Szia! –jöttek a köszönések.
- Ez most mire volt jó? –kérdeztem Davidot gondolatban.
- Hidd el jól esett, és megérdemelte. –mosolygott David.
- Hát nagyon. –mondtam majd megfogtam Ginnyt és elindultam vele bioszra.
- Mi az? Van még húsz perc! –nézett rám érthetetlneül.
- Sajnálom, de mondanom kell valamit! –mondtam majd leültem a padunkhoz. Ő is leült én pedig részletesen elmeséltem neki, hogy mi történt. Tátott szájjal nézett végig, és nem tudott megszólalni.
- Ez igaz? –tette fel az első kérdést.
- Igen, láttam. –mondtam. –David gondolataiban.
- Értem. És lett valakinek baja? –kérdezte.
- Nem. Csak Rosali-nak de azt mondta, hogy túléli.
- Hát még jó. Egy vámpír csak is. –mosolygott.
- És akkor most választanod kell? –kérdezte.
- Nincs választás. Adam-ot nem szeretem. –húztam el a számat.
- De hát karácsonykor is ott ölelgetted! –nézett rám.
- Akkor hülye voltam! Most David…..
- Nem tudod mi? –mosolygott.
- Túlságosan jó ismersz. –mosolyogtam. Ekkor belépet a terembe Rosalie és David. Beültek elénk mire kaptam Davidtól egy cetlit:
- Szia.




És mára ennyi:D
Remélem kapok sok kommit
Következő részt szerintem holnap után hozom
Imádlak titeket csajok(LLL)
Puszi