2 fejezet

Mist akkor ki lesz az?

• Beszélnünk kell. –szólalt meg David és előttem termet.
• Miről? –kérdeztem összezavarodottan.
• Rosalie, látja a jövőt. –mondta.
• Igen, tudom. –válaszoltam.
• Együtt leszünk.
• Tudom, láttam.
• Csókolózni fogunk. –nézett rám.
• Tudom, láttam. –pirultam el és inkább a tükröt néztem és azon keresztül Davidot.
• Gyerekeink lesznek. –nézett egyenesen a szemembe.
• Tudom, láttam…. –fordítottam el a tekintettemet róla, de aztán eljutott az agyamig hogy mit mondott. –HOGY MI!? –sikítottam és hirtelen felé fordultam.
• Jól halottad. – kapta el a tekintettét rólam és hirtelen nagyon érdekes lett a cipője.
• Figyelj. Ne érdekeljen minket ez. Majd jön úgy, ahogy jönnie kell. –mondtam ő, pedig bólintott. Még pár pillanatig néztem őt majd kikerülve visszafutottam a tornaterembe.
• Most akkor maga ki? –rontott elém a tanár nem kis ijedtségemre.
• Nem ember az, biztos és nem is normális. –mondtam, majd átvágtattam a termen és leültem a nézőtérre, ami a kosárpályára nézett.
• Az egész órát végig ültem, mert sem, röplabdázni sem, kosarazni sem volt kedvem. Óra után elmentem negyedik órára majd ötödikre. A hatodik óránk elmaradt ezért hazasétáltam. A gyalogos lámpánál piros lámpát kaptam ezért megálltam. Állhattam egy ideig mikor észrevettem, hogy Rosalie piros autója megáll mellettem.
• Száj be. –nyitotta ki az ajtót.
• Szia. –erőltettem egy műmosolyt az arcomra.
• Tudom, hogy mit érzel, nem kell mosolyognod. –mondta és elindult.
• Sajnálom, de én még nem akarom magamat így elkötelezni. –néztem a táskámat és annak a sarkával, kezdtem játszani.
• Nem lesz semmi baj. –mosolygott. Ránéztem majd ki az utcára.
• Én nem erre lakom. –néztem körül.
• Tudom, de mi igen. –mosolygott. Nem tudtam mit mondani, csak néztem előre és hallgattam. Tíz perc után Rosalie megszólalt.
• Itt vagyunk. –mondta és leparkoltunk egy kétszintes ház előtt.
• Jó nagy. –néztem a házra.
• Mennyünk. –szállt ki a kocsiból én pedig követtem a példáját.
• Gyere. –fogta meg a kezemet, és futni kezdtünk a házhoz. Rosalie elővette a kulcsait, majd kinyitotta az ajtót. Egy nagy tér terült a szemem elé amiben Jenny sürgött-forgott.
• Mit csinálsz? –kérdeztem. Láttam, ahogy lufikat rak mindenhova és behoz két-két asztalt meg vagy 30 széket.
• Készül a szilveszterre. –mosolygott Jenny.
• Mááár!? Hiszen még nyolc nap van hátra! –néztem rá kerek szemmel.
• Fő ez elővigyázatosság. –mosolyogtak.
• Ti tudjátok. –legyintettem majd Rosalie után mentem.
• Felmentünk a lépcsőn majd betértünk az egyik szobába.
• Megvettük neked is a karácsonyi és a szilveszteri ruháidat. –mosolygott a szőke szépség.
• Ez a karácsonyi ruhád. –itt felmutatott egy felül hímzett és tapadós kék ruhát. Alul-hátul leért a földig de elől már kisebb volt.
• Ez pedig a szilveszteri cuccosod. –és felmutatott egy fehér nyakba akasztós felsőt és hozzá egy kék farmer rövidnadrágot.
• Letette majd egy fekete csizmára mutatott majd, azt mondta, hogy az is az enyém.
• Te miben leszel? –kérdeztem.
• Ugyan abban, mint te, csak az én felsőm nem fehér, hanem vörös. És mindenkié más színű. –mosolygott.
• Köszi. –mosolyogtam én is.
• Ebben pedig a karácsonyi bálon leszel. –mutatott fel egy újabb kék ruhát.
• Milyen bálról beszélsz? –fordultam felé.
• Hát az iskolai karácsonyi bálról. –mondta.
• Kivel megyek? –húztam fel a szemöldököm.
• Természetesen D…..nem tudom. –kapta el rólam a szemét.
• Te tudsz valamit, és nekem nem mondasz semmi igaz? –fogtam meg a vállát és magam felé fordítottam.
• Ashley, nem vagy éhes? –rontott be Jenny.
• Nem. –engedtem el Rosaliet.
• Milyen erős a körmöd, és milyen meleg a kezed. –nézett rám Rosalie.
• Mivel hogy…..
• Vérfarkas vagy? –sikították.
• Nem, leopárd. –mosolyogtam mire a lányok nevetni, kezdtek.
• Ilyen hülyék, azért mi sem vagyunk. –mosolygott Jenny.
• Menj hátrébb. –mondtam Rosalienak ő pedig Jennyhez sétált, aki az ajtóban állt. Én ott maradtam a francia ágy és a szekrény között. Volt két méter fejem így átváltoztam.
• Jézusom, ez hogy lehet? –kérdezték egymástól kitágult szemekkel.
• Elmosolyodtam majd kiöltöttem rájuk a nyelvemet.
• Hányan vagytok? –kérdezte Jenny.
• Ketten. –válaszoltam, amikor már visszaváltoztam.
• Te meg…
• Meg Ginny. –fejeztem be Rosalie megkezdett mondatát.
• Tessék, vidd haza a ruhákat. –nyomta a kezembe a táskát, amiben a ruhák voltak. Nem, megyek el a bálba…
• De el fogsz jönni. Sok kérőd lesz, hidd el. –mosolygott Rosalie.
• Majd meglátjuk. –motyogtam majd lementem a földszintre, és miután elköszöntem a lányoktól haza mentem.
• Szia kicsim. –köszönt anya mikor beléptem az ajtón.
• Szia. –köszöntem én is.
• Miujság? –jött ki a konyhából.
• Semmi különös. Megyek tanulni. –mondtam és elindultam felfelé a lépcsőn.
• A karácsonyt…
• Tudom, hogy nem itthon töltjük. –mosolyogtam anyura.
• Akkor jó. –felelte és leült a TV elé. Felmentem a szobámba mikor egy ismeretlen szag csapott meg. Beléptem a helyiségbe és észrevettem, hogy az erkélyajtóm, ami az erdőre nyílik, tárva-nyitva van.
• Anya, ki volt a szobámba? –suttogtam mire anya mellettem termet.
• Sen…kié ez az illat? –lépett be a szobámba ő is.
• Anya! Valaki járt a szobámba! –halottam meg Josh hangját.
• Valaki járt a szobátokba, amíg mi nem voltunk itthon. –nézett anya a közeledő Joshra.
• Vámpír az, biztos. –mondtam, és újra körbeszaglásztam.
• Még jó, hogy kibírom két hétig alvás nélkül. Addig se kell idegeskednem. –mondtam.
• Valaki hozzá nyúlt a laptopodhoz. –szólalt meg hirtelen Josh mire én az ágy mellett termetem és bekapcsoltam a laptopomat, ami nyitva volt.
• Nem volt rajta semmi szokatlan. Felhívtam Ginnyt.
• Átjössz? –kérdeztem, mikor felvette.
• Beengednél? –kopogtatott az erkélyajtón.
• Szia. –öleltem meg miután beengedtem.
• Fú, milyen srác járt nálad? –kérdezte egyből.
• Nem tudom. Csak Josh és az én szobámba volt. Nem tudom ki volt az. –rántottam meg a vállam.
• Nem megyünk futni egyet? –kérdezte Ginny én, pedig bólintottam.
• Kisétáltunk az erkélyre majd az erdőbe vetve magunkat átváltoztunk. Pár másodperc alatt lefutottuk a 200km-ert majd a kis tavunkhoz érkeztünk.
• Ginnyvel még éppen birkóztunk mikor hirtelen morgást hallottunk a tó másik oldaláról. Vámpír gyorsasággal szétugrottunk majd mi is morogni kezdtünk. Két nagy leopárd sétált ki a fák árnyékából. Belevetették magukat a vízbe majd egy másodperc múlva, már előttünk jöttek ki a vízből. Két fiú volt azt már láttuk az arcukon.
• Most mit csináljunk? –fejjel néztem Ginnyre. Nagy meglepetésemre ő már ember volt. Követtem a példáját.
• A két fiú is egy perc után átváltozott. Az egyik fekete hajú volt és volt vagy két méter, a másik szőke volt és alig volt nálam öt centivel magasabb.
• Hát ti kik vagytok? –kérdezte a fekete.
• Mi is kérdezhetnénk ugyan ezt tőletek. –szólaltunk meg egyszerre Ginnyvel és ugyanabban a pillanatban csavartuk össze a mellünk előtt karjainkat.
• Ikrek? –kérdezte a szőke.
• Nem. Csak barátok. –feleltük újra egyszerre.
• Nagyon jó barátok. –mosolyodott el a fekete.
• Igen, tudjuk. –mosolyodtunk el újra Ginnyvel.
• Ti mióta jártok ehhez a tóhoz? –kérdezte a szőke.
• Két éve. –feleltem.
• Mióta laktok itt? –faggatott tovább a szöszi.
• Két éve. –felelte Ginny.
• Jesszus milyen egyforma a hangotok. –nézett a fekete.
• Amúgy mi most költöztünk ide. Én Adam vagyok ő pedig Max. –mondta a fekete és magára majd a szőkére mutatott.
• Én Ginny.
• Én Ashley. –szólaltunk meg egyszerre.
• Oké, akkor most külön. –tárta ki a kezét Max.
• Én Ashley vagyok. Ő pedig Ginny. –mondtam miden szót megnyomva majd elnevettem magam.
• És ide fogtok járni iskolába? –kérdeztem.
• Aha, holnap kezdünk. Anyánk szerint ez az egy nap alatt csak haverkodunk, de azt hiszem ez már most sikerült. –mosolygott Adam.
• Hány évesek is vagytok? –kérdezte Ginny.
• Tízen nyolc. –kaptuk a válaszokat. –Ti?
• Mi is. –mosolyogtunk.
• És sok leopárd van még rajtatok kívül? –nézett körül Adam.
• Nem, csak mi ketten. –mosolygott Ginny.
• Akkor négyen vagyunk. –mosolygott Max.
• Jé, és megbuktál matekból? –bokszolt bele a vállába mi pedig nevetni kezdtünk.
• A szüleitek? –kérdeztem.
• Vámpírok. –felelték halkan, mintha attól félnének, hogy megijedünk.
• Remek. Mi is azok vagyunk. –mondta gyorsan Ginny.
• Fogadjunk, nem tudod porrá harapni? –kérdezte Adam kételkedve és egy kavicsot dobot a fejem fölé mire én azt vámpír gyorsasággal elkaptam.
• Nem kell összetörni a fogaidat. –nyúlt gyorsan utánam Adam mivel látta, hogy berakom a számba a kavicsot. Elnevettem magam majd gyors, összerágtam a kavicsot és beleleheltem a tenyerembe. Ginny már a hasát fogta a röhögéstől.
• Jézusom, ők tényleg vámpírok. –lepődött meg a két fiú.
• Jézusom, Ashley! Hol vagy? Josh gyere, szerintem elvitte az a szemét! –halotta meg mindenki anya kiáltását. Mindenki lemerevedett.
• Nem mondtad, hogy bántani akar az a fickó. –nézett rám Ginny.
• Hidd el, drága, hogy elmondtam volna ha, én is tudom. –válaszoltam gúnyosan.
• Együtt maradunk. Kiállunk ellene, ha kell. Csak túléljük valahogy. –fogta meg a kezem Ginny.
• Milyen fickó akar bántani? –nézett rám Adam.
• Az most mindegy. Nem kell titeket is bajba sodorni. Holnap találkozunk…ha találkozunk. –rakta hozzá Ginny suttogva, mert hirtelen egy árny szaladt el Adam és Max háta mögött. Hirtelen megcsapta az orrunkat a szobámban lévő fickó illata.
• Jobb, ha ti most haza mentek. –mondtam a fiúknak, miközben oldalt álltam és néha Ginnyre és az árnyra figyeltem ugrásra készen a tisztás másik oldalára, néha a fiúkra, de ők nem mozdultak.
• Azt már nem. Nem hagyom, hogy Ginnynek baja essen. –és már vámpír gyorsasággal Max ott termet Ginny mellett.
• Kérlek, legalább te ne. –néztem könyörgő szemmel Adamra.
• Ashley, ne! –ordította majd megragadta a derekamat és vámpír gyorsasággal a háta mögé dobott. Én ugró helyzetbe érkeztem majd ráugrottam a vámpírra, aki elől Adam eldobott. Három alak volt a tisztáson. Az egyik középen volt és kapkodta a fejét az egyik Ginnyéknél a másik én és Adam párosunknál.
• A lányt! Élve! –ordította a középen álló mire a tisztás másik végében lévő fickó előttem termet.
• Josh vigyázz! –ordította Ginny mire észrevettem, hogy Josh fut ki a fák közül és támad a tisztás közepén lévő alakra. Két perc alatt elintézte majd ott termet mellettem.
• Állatias hörgés hagyta el a száját mire a két fickó hátrébb lépett egyet.
• Ginny, gyere miénk a jobb oldali! Fiúk tiétek a bal oldali! –ordítottam mire mindenki azt tette amit, kérek.
• Ginny mellett termetem majd megvártuk, amíg a fickó oda ér és elkezdődött a harc. Egy pillanatra a fiúk felé pillantottam és máris megtörtént a baj. Ginny egy iszonyat nagy ütést kapott a hasába mire hátratántorodott és összeesett. Mérgemben átváltoztam leopárddá és a férfi nyakára ugrottam. Kaptam én is hasamba egyet, de nem nagyon érdekelt az óriási fájdalom. Én akartam kikerülni győztes ként de mikor kaptam még egy ütést az oldalamba, megtántorodtam. Ginny felé kezdtem hátrálni és alig bírtam nyitva tartani a szemem a fájdalomtól.
• Sikerült! –hallottam a fiúk kiáltásait. Emberré változtam majd Ginny arcához hajoltam.
• Szeretlek. –suttogtam mire mindenki felénk fordult de nem tudtam mi történt ezután mert én csak zuhantam a sötétség felé.



Mikor felébredtem valami puhán feküdtem. Kinyitottam a szemem és körbenéztem. A szobámban feküdtem mellettem, pedig Ginny. Körülöttem négy üres szék tántorgott. Nem tudtam mi történt, de mikor megpróbáltam felülni, de a fájdalomtól visszahanyatlottam a párnára eszembe jutott minden.
• Ginny. –suttogtam mire több embert, éreztem magam körül.
• Kicsim, kicsim hallasz engem? –hallottam meg anya kétségbeejtő hangját a fejem fölött.
• Ginny. –suttogtam mire valami, megszorította a kezem. Egy kicsit oldalra fordítottam a fejem és Ginnyre pillantottam. Ő is ugyanígy tett. A kezünk közöttünk összekulcsolva feküdt.
• Jól vagy? –suttogtam mire ő bólintott, de látszott rajta, hogy ha csak a kis ujját kellene megmozdítania, sikítana. Körbenéztem a szobába és nagy meglepetésemre több ember volt ott, mint gondoltam. Ott volt anya,Josh,Adam,Max,Rosalie,Jasper,Jenny,Katy és David is.
• Nem láttam. Istenem annyira sajnálom. Nem láttam,mert nem látlak akkor amikor leopárd vagy. –jött oda Rosalie mire David felhorkantott.
• Egyáltalán nem az ő hibája. –mondtam Davidnak.
• Elintéztétek a mi „ellenfelünket”? – kérdezte Ginny és Joshra nézett.
• Nem, elmenekült. De megtaláljuk. –nézett Josh Davidra.
• Nekem végem. –suttogtam és kicsordult az első könnycsepp a szememből.
• Hah, nem szabadulsz meg olyan könnyen tőlünk. –mosolygott David.
• Nem is akarok. –mondtam egy szomorú mosoly kíséretében.
• Meddig voltunk….így? –kérdeztük egyszerre Ginnyvel.
• Ezek, biztos nem ikrek? –nézett Adam anyára mire anya mosolyogva megrázta a fejét.
• Annyi elég legyen, hogy holnap karácsony. –mosolygott anya mire Ginnyvel egyszerre felültünk.
• Jesszus. –szisszentünk fel. Sajgott az egész testem és amint láttam Ginny sem volt valami roppant jó testhelyzetbe.
• Holnapra már nem lesz semmi bajotok. –szólalt meg Rosalie mi pedig bólintottunk.
• Hozol nekem egy kis ásványvizet? –néztem anyára, aki mosolyogva bólintott majd kiment.
• Igazad volt, tényleg nem ment senki a karácsonyi bálra. –mondta Rosalie.
• A suliban mit mondtatok? –kérdeztem. Anya visszatért az ásványvízzel.
• Hát…
• Nem mentünk suliba. –mosolygott David.
• Nem normálisak. –néztünk egymásra Ginnyvel.
• Lesz igazolásunk, ne aggódjatok. –mosolygott Rosalie.


Másnap reggel még mindenki bent volt a szobánkba, mi pedig már alig éreztünk némi fájdalmat.
• Gyere, kifestelek. –húztam ki a fésülködő asztalom székét, amiben Ginny leült. – Piros ruhád lesz? –kérdeztem mire ő bólintott. Szépen kifestettem a szemét arany csillogóssal majd alul pirossal kihúztam. Felvette a piros ruháját, ami földig érő volt és valami csodálatosan festett rajta. Hosszú fekete haját egy kicsit behullámosítottam. Fél háromra készen is lettem barátnőmmel.
• Te jössz. –mondta én pedig leültem és hagytam, hogy olyanra fessen ki amilyenre akar. Némi sötétzöld és ezüst is került a szemembe de inkább csak fekete. Hosszú fekete hajamat oldalt elválasztottam majd az egészet befújtam lakkal így egyenes és dús is lett. Felvettem a kék ruhámat amit Rosalietól kaptam majd Ginnyvel a tükörnél csináltunk egyközös képet.
• Sziasztok. –lépett be az ajtón Rosalie.
• Szia. –köszöntünk. Rosalie zöld ruhába volt és zöld sminkje még jobban kiemelte hosszú szőke haját.
• Mennyünk. –mondta és lementünk. Én még felvettem a fehér csizmámat majd elindultam utánuk.
• Kik lesznek ott fiúk? –kérdezte Ginny Rosaliet.
• Richard,Jasper,Daniel,Christian,Josh,Jacob,Max,Adam és David. –az utolsó két névnél nyeltem egy nagyot.


Remélem tetszik majd a fejezet:D
Ha valakit érdekelnek a ruhák és a sminkek akkor vegyen fel MSN-re:
ritacica070@freemail.hu :D
emailt pedig erre kérek: ritacica07@citromail.hu
előre is köszönöm:D
1-jén jön majd a harmadik fejezet:D
Boldog Újévet Kívánok mindenkinek:D
Puszii<33