17. fejezet

- Apa meghalt!? –sikítottam kétségbeesetten és a sós könny már az arcomat csiklandozta.
- Nem. Még. –suttogta Rosalie.
- Ezt ki tudta eddig? –álltam fel és az ajtó felé kezdtem hátrálni. Mindenki megbánt arccal nézett vissza rám. Keservesen sírtam.
- Te tudtad? –néztem Joshra. Felállt majd elindult felém. –Állj! Te is tudtad? –kiabáltam. Bólintott. –És te? –suttogtam és Davidra néztem.
- Sajnálom, de... –kinyitottam az ajtót majd kimentem a szobából és fürdőszobába mentem. A tükörhöz sétáltam és nagy levegőket vettem. Megkapaszkodtam a kézmosó kagyló szélében és újra keserves zokogásba, kezdtem. Úgy éreztem, hogy itt a vég. Olyan boldogok voltunk még pár perce, most pedig…apa meghalt! De mi köze van ehhez Adam-nak? Csak egy….ő ölte meg apát. Ezt nem tudom elhinni. Hol lehet? Miért tette? –a földre roskadva a sarokba kúsztam mikor hirtelen vérszaga csapta meg az orromat. Felálltam majd kinyitottam a fekete szekrény ajtót, mire egy fekete szák gurult a lábam elé. Hátra ugrottam majd a fekete zsákot kezdtem figyelni. Pár perc múlva megmozdult benne valami és egy kéz húzódott ki belőle. Egy férfikéz. Elfordultam és kezeimbe temettem az arcomat, és sikítani kezdtem. Kicsapódott az ajtó és mindenki a szobába termet.
- Te hülye állat! Hogy merészelsz ekkora hülyeséget csinálni! Igaza van tesódnak, egy hülye tetű vagy! –ordította a zsáknak David. Röhögve kimászott belőle, Adam én pedig újra zokogni kezdtem. –Css! –ölelt magához David én pedig a mellkasába fúrtam az arcomat.
- Josh állj! –sikította Rosalie mire én a bátyámat kerestem a tekintettemmel. Ép átakart változni és Adamra akart támadni.
- Állj…-sikítottam de hirtelen elnyelt a sötétség.


Katy szemszöge

Nem mondhatjuk el neki, hogy az apja meg fog halni és tudom, hogy rosszul fog esni neki, hogy ezt mindenki tudja csak ő nem.
- Meg fog nekünk bocsátani. –ölelt magához Daniel.
- Hát remélem. –suttogtam. Hirtelen egy sikítást halottunk a fürdőből mire mindenki ott termet. Egy fekete zsákból nyúlt ki Adam keze Ashley pedig sikít. Nem ismeri fel.
- Te hülye állat! Hogy merészelsz ekkora hülyeséget csinálni! Igaza van tesódnak, egy hülye tetű vagy! –ordította a zsáknak David. Röhögve kimászott belőle Adam Ash pedig újra felzokogott. –Css! –ölelte magához Ashleyt.
- Josh ne! –sikította Rosalie. Épp átváltozott és Adamra akart támadni.
-Állj... - akarta sikítani Ashley, de összesett, ám David megfogta, mielőtt elérte volna a padlót.
- Héhé! –esett kétségbe Adam is most már.
- Te hülye! Ez a te hibád! –üvöltötte Josh.
- Már miért lenne az enyém? –kérdezte Adam de végig Ashleyt nézte.
- Te ölted meg apát! –ordította Joe.
- Te kussoljál! –szólt be neki Adam.
- Héééé! –jelent meg Belice mire Adam lemerevedett.
- Bocsánat én nem úgy gondoltam. –ment hátra felé, de megbotlott a zsákba és hátra esett.
- Még egy ilyen szót mondasz Joe-ra neked véged. Most nem, mert meghalok ha megöllek, de…Katy gyere csak ide! –elvigyorodtam majd oda sétáltam.
- Tudom, hogy mire gondolsz és szerintem remek ötlet. –vigyorgott Belice majd arrébb állt így a fél fürdőszoba a szolgálatomra állt. Daniel hátul megfogta a két kezét így nem volt esélye a menekülésre.
- Tudod annyira, hiányoztál az életünkbe, mint lufi árusnak a nyílzápor. –simogattam meg Adam arcát miközben végig a szemébe néztem. Nagy lendületből a leggyengébb pontjába rúgtam a magas sarkúmmal.
- És tudod. –folytattam. –szívesen kiverném a fogaidat, de miért tegyem elviselhetőbbé az arcodat? –mosolyogtam és oldalról adtam neki egy pofont, mire kirepült három foga.
- A tököm! –ordított.
- Hagyjuk. Most már legalább érzed, hogy mekkora fájdalom volt Ashleynek amiért a szívébe martál. –gúnyolódtam és újra tökön rúgtam. –Legszívesebben akkorát rúgnék, hogy a Göncöl szekér rendszámát olyan közelről lásd, mint most engem, de nem teszem mert… -közelebb sétáltam és a nyaka köré fontam karjaimat. Hátrahajtottam a fejem és vártam. Pár pillanat múlva tudta, hogy mit akarok így az arca közelíteni kezdett az enyém felé. Még jobban hátra hajtottam a fejem és óriási lendülettel és erővel lefejeltem. Hátra tántorodott majd rám nézett és összeeset.
- Ez szép volt. –mosolygott Daniel és megcsókolt.
- Wáááááááá a tököm! –hallottuk meg a kiabálását. Mindenki nevetni kezdett, még....
- Ashley. –suttogta David és magához ölelte a magához tért lányt.
- Szép volt Katy. –nevetett Ash.
- Köszönöm. –vigyorogtam.
- Apukátok magához tért, de nincs teljesen jól. Még nem biztos, hogy meghal! –nézett egyfolytában az ablakon kifelé Rosalie.
- Remélem nem. –suttogta Ash.
- Miért tetted? –hajoltam le Adamhoz.
- Nem én voltam! Ah tököm… -szorította az említett tárgyat. A csizmámmal ráléptem így még hangosabban felsikított.
- Miért tetted? –kérdeztem.
- Mert szeretem a lányát! –üvöltötte.
- Ezért? De hiszen miért? –kérdeztem újra de nem engedetem el a golyóit.
- Mert összevesztem az apjával és mert féltékeny voltam! –üvöltötte tovább.
- Miért vesztél össze apával? –kérdezte Ash.
- Miattad! –üvöltötte.
- Miért? –kérdezte David. –Hát azért, mert az apja jobban akart engem, mint téged! A verekedésből én kerültem ki győztesen és én szeretem jobban őt! Ezért igaz? –kérdezte David. Nem válaszolt így én még jobban nyomni kezdtem azon testrészét.
- Igen, igaz! –üvöltötte jobban. Elengedtem majd az oldalánál fogva az erdőbe, dobtam.
- Miért nem mondtátok el? –kérdezte pár perc múlva Ashley és mire mindenki felé kapta a fejét.
- Mert így akarták a szüleim. Öngyilkos akartál volna lenni, ha hamarabb megtudod az igazságot. –szólalt meg Belice.
- Máskor mondjátok el, oké? –kérdezte könnyeivel küszködve.
- Persze. Így lesz. –mosolyogtam majd megöleltem.
- Nem biztos, hogy meg fog halni, de nem lesz pompás állapotban. –szólt neki Rosalie én pedig elengedtem.
- Rendben. –sóhajtott. –Én mindent elmondok neked, és ezentúl te is nekem, oké? –nézett Joshra.
- Rendben. –ölelte magához a húgát. –Te vérzel? –húzta fel az orrát Josh és eltolta magától Asht.
- Jézusom! –sikított a lány. Ugyanazon a helyen vérzett ahol Bálint megvágta még annak idején.
- Ez miért van? –kérdezte Josh.
- Bálint vámpír és Londonban van. –nézett előre Rosalie.
- Ilyen nincs. –döbbent le Ashley. –örülök, hogy életben vagy. –nézett Joshra.
- Miért?
- Ezek szerint csak léteznek azok a vámpír haverok. –mondta gúnyosan.
- Én megölöm. –morgott fel David miközben Daniel a derekam köré fonta karjait.
- Nem! Beszélek vele és megy tovább minden! –mondta Ash.
- A mi sulinkba jön? –faggattam Rosaliet.
- Igen. Holnap lesz az első napja. A húga eddig is ide járt. –mondta.
- Ki a húga? –kérdeztem.
- Egy elsős lány. –vonta meg a vállát.
- Mi folyik itt? –nyitott be az ajtón Henriett.
- Azt ne mondjátok, hogy ő se tudja! –vágta oldalára egyik kezét Ash.
- De ő tudja. –mondtam majd lementem a konyhába és ittam egy kis vizet.
- Milyen volt a mozi? –kérdezte Ash anyukája de a gondolatai egészen máshol jártak.
- Rosalie szerint nem fog meghalni. –öleltem magamhoz Henriettet.
- Remélem is. –suttogta.
- De ki a húga? –kérdezte Josh Rosali-től.
- Miért érdekel annyira? –kérdezte vissza miközben lejöttek a lépcsőről.
- Mert a minap randiztam egy elsős lánnyal, mint azt te is tudod.
- Igazad van! –döbbent le Rosalie.
- Igaz? Én Bálint húgával randiztam? –kérdezte kitágult pupillákkal Josh miközben remegés futott végig a testén.



És ennyi:D Volt ihletem
És jó volt nővérem szülinapi bulija;)
Köszönni a köszöntéseket csajok;)
Szerintem(biztos is) holnap is lesz rész:D
Remélem kapok három-négy komit
Köszönöm a komit Kitta és Gicus:D(L)
Imádlak titeket:DPuszii csajok(KL):D