12. fejezet

Egy segítő.


- Remélem, ezt nem felejted el. Szeretlek. –suttogta és eltűnt. Levegő után kapkodva álltam az ágy mellett, miközben egy hideg fuvallat csókolta meg arcomat. Megcsókolt. Nem tudtam másra gondolni csak erre. Megcsókolt. Leültem az ágyra, és a nyakláncomat kezdtem markolni, amit tőle kaptam. Az ezer egy pillangóból, amit akkor éreztem, mikor az ajka az enyémekhez ért, egyetlen egy nem akart elszállni. Üzenni akart nekem valamit, és én tudtam, hogy mit. Szavak nélkül is segített rájönni, hogy szeretem Őt. Kevés idő telt el amióta visszajöttek, de én szeretem Őt. Ezt próbálta, a tudatomra adni, de én hülye nem vettem észre, hogy talán én még jobban is szeretem őt, mint ő engem. Képtelenség ez az egész de, lehet hogy ez az igazság. A pillangó még mindig nem akart elszállni.
- Nem megyek utána. –suttogtam a hasamnak. Tudtam, hogy hülyeség amit csinálok most, de beszélgetnem kell valakivel. –Nem fogok utána menni. –mondtam a pillangónak halkan. Megvártam, amíg lenyugszik a szárnycsapkodással majd kivettem Marit a terráriumából, és a szívemre raktam, miközben lefeküdtem.
- Szerinted mit tegyek? Elmondjam neki, hogy szeretem, vagy várjak még? –kérdeztem Marit halkan választ várva. A pillangó nagyot, csapot a hasamba miközben lejátszódott előttem, hogy elmondom neki az igazságot.
- Tudom, hogy te mit akarsz. –suttogtam a pillangónak. –De, hogy én mit akarok, azt még én sem tudom. –fejeztem be. Játszottam még egy kicsit Marival majd visszaraktam a terráriumába. Elmentem lefürödni majd hajat mostam és lefeküdtem aludni. Éjfél fele sikeresen elaludtam.
- Szia. –köszönt a szemem előtt a pillangó.
- Szia. Tudod, hogy milyen idegesítő vagy? Mindig ellenkeznem kell ellened. –motyogtam neki, bár igazából nem is rá voltam mérges. Sőt nem is voltam mérges, inkább összezavarodott.
- Nem ellenem ellenkezel. –mondta. –hanem az igazság elől. Bevallottad, hogy szereted, még sem fogod elmondani neki. Megcsókolt és nem az undorodás jele, hanem én jelentem meg benned. Szerinted, ha nem szeretnéd, nem csókoltál volna vissza, hanem adtál volna neki egy pofont. –mosolygott a pillangó. –Tudom, hogy most nem tudsz mit mondani. Az eszed azt diktálja, hogy ne mond el neki, a szíved pedig azt, hogy igen. És tudod, hogy-hogy van a mondás….
- Mindig a szívedre hallgass. –suttogtam lehunyt szemmel. Tudtam, hogy igaza van.
- Én mindig itt leszek. –mutatott a szívemre. –Bár a hasadban fogsz érezni, de segíteni fogok, hogy mikor mit tégy. Meg fogsz érteni, hidd el. –mosolygott és elrepült. Mosolyogva kinyitottam a szemem és az órára pillantottam. Fél hat. –Pontos egy pillangó. –suttogtam, és még jobban elmosolyodtam. Felvettem egy fehér csőnadrágot, egy fekete magas sarkú cipővel, majd egy rózsaszín pánt nélküli testhez simulós felsőt, és felfogtam lófarokba a hajamat. Kifestettem magam, majd elmentem és felkeltettem Josht.
- Gyere. Fél óra és indulunk. –simogattam meg az arcát, és mosolyomat látva, ő is elmosolyodott.
- Ki vagy, te és mit tettél két nap alatt a húgommal? –kérdezte mosolyogva majd megölelt.
- Menny enni, mindjárt megyek én is. –mondtam neki majd visszamentem a szobámba. Magamra raktam David nyakláncát, és még egy nagy karika fülbevalót is. Lementem Josh-hoz aki már elkészített két szendvicset. Megettem gyors az egyiket, majd kivettem a táskámból a másik kettőt és kidobtam a szemetesbe. –Mehetünk? –kérdeztem hangosan Josht. Még az emeleten volt.
- Igen. –jött le a lépcsőn a kocsi kulcsot dobálva a kezébe. Kint beültünk a kocsiba majd elindultunk a sulihoz. Joe hagyott egy cetlit, miszerint Belice már elvitte.
- Most ugye oda jössz? –kérdezte Josh és a többiekre mutatott, akik Rosalie kocsijának dőlve néztek minket. David is ott volt. Mikor megláttam lehajtottam a fejemet, és elmosolyodtam mire a pillangó szárnyalni kezdett a hasamba. Tudtam, hogy azt akarja, hogy mennyek oda, és egyet értettem vele. Joshra néztem, majd bólintottam mire kiszálltunk. Belekaroltam a bátyámba és elindultunk a többiek felé.
- Sziasztok. –köszöntek.
- Sziasztok! –köszöntünk mi is, majd én megöleltem a lányokat.
- Üdv újra köztünk. –suttogta Ginny a fülembe mire én, felnevettem.
- Holnap mit csináltok? –kérdezték tőlünk a többiek.
- Milyen nap van ma? –kérdeztem Ginnyt.
- Péntek. –mosolygott.
- Akkor még nincs program. Csak vasárnapra. –mosolyogtam Belicére aki szintén mosolyogva bólintott.
- Akkor holnap elmegyünk moziba. Háromra mindenki ott lesz előtettek. –mosolygott Katy.
- Mehetünk. –vontam meg a vállam. –Honnan jött az ötlet? –kérdeztem.
- Nyertünk tizenkét jegyet valami filmre. –mondta Katy. –Hát ugye te. –mutatott rám. Ginny, Josh, David, Én, Daniel, Rosalie, Richard, Jenny, Jasper, Belice és Joe –számolta az ujjain az embereket. –Pont annyi. –mosolygott.
- Oké. –bólintottam. –Mennyünk órára. –karoltam Ginny-be.
- Ülhetek Max mellé? –pirult barátnőm. Akkor én kizárt módon csak David mellé ülhetek.
- Persze. –vágtam rá majd az illetőre, néztem. Elmosolyogta magát majd ő is elindult Matekra mellettem, ahogy Ginny és Max is. A terembe mindenki elfoglalta a helyét, majd bejelentette a tanár, hogy az első tíz percet nem az órával, hanem a naplóval akarja tölteni, így halkan beszélgethetünk. Hát minden sikerült ebből csak a halkan szó nem.
- Leszel a bálon a párom? –kérdezte hirtelen David.
- Milyen bálon? –kaptam felé a fejemet.
- A félévin. Két hét múlva lesz. –küldött felém egy szívdöglesztő mosolyt. A pillangó újra szárnyalni kezdett.
- Hát, lehetek, ha akarod. –mosolyogtam én is.
- Szerinted, ha nem akarnám, akkor megkérdeztem volna? –húzta fel a szemöldökét.
- Hát, nem. –pirultam el zavaromba. Nem égő, az a lényeg.
- Felelsz matekból. –szólalt meg és a tanárt kezdte figyelni. –Holnap, nem, ma. Nem, holnap. –nézte tovább a tanárt. –Nem tudja eldönteni. Holnap fogsz. –mosolygott rám pár perc múlva.
- Vagyis hétfőn? –motyogtam.
- Igen. –bólintott. Ennyiben hagytam a dolgot, és a kezemmel kezdtem játszani.
- Gondolkoztál az este? –kérdezte és éreztem a pillantását az arcomon.
- Igen…és arra jutottam, hogy….gyere át este, és mindent megbeszélünk. –pillantottam gyorsan a tanárra, aki épp szólni akart, hogy kezdjük az órát. Gyorsan eltelt az idő és már ki is csöngettek. Elmentünk második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik órára majd elmentünk ebédelni.
- Holnap moziba megyünk. –csapódtam Joe mellé.
- Tudom. –mosolygott.
- Rendben. –sóhajtottam majd megfordultam és az asztalunkhoz vettem az irányt.
- Nem eszel? –csapódott felém félúton David.
- Nem. –hajtottam le a fejem.
- Akkor gyere. –fogta meg a kezemet és húzni kezdett a kijárat felé.
- Hova? –kérdeztem és tartottam vele a tempót.
- Beszélgetni. –válaszolta majd mikor kiértünk az épületből, körbenézet. Mikor meg győződött róla, hogy nem jön senki a hátára kapott és berohant velem az erdőbe. A patakunkhoz értünk mire letett és felém fordult. Körbe néztem, de nem volt ott senki más rajtunk kívül. Ki is lenne itt? Csak menteni akarom, magam a beszélgetéstől. Szemébe nézek, de nem látok semmi…..előre jelző dolgot.
- Nem foglak bántani. Ilyenek re ne is gondolj. –rázta meg a fejét.
- Honnan tudod, hogy mire gondolok? –néztem összezavartan.
- Látom rajtad. –mosolygott. Ennyiben hagytam a dolgot és a víz széléhez sétáltam. Belenéztem és vártam, hogy mikor bukkan fel mögöttem Ő. Nem kellett sokáig várnom. Pár másodperc múlva derekam köré fonta karjait, az állát pedig a vállamra támasztotta így az arca az enyémhez simult.
- Gondolkodtál? –kérdezte miközben a vizet figyelte. Nem voltak hullámok, így tisztán kivehetők voltunk.
- Igen. –sóhajtottam behunyt szemmel.
- És, mire jutottál? Mennyek, vagy maradjak? –kérdezte. Nem értettem, mire gondol.
- Hova mennél? –tettem fel a kérdést.
- Én megmondtam neked. Nélküled nem tudok élni. Nos, hogy döntöttél? –kérdezte miközben még mindig a szemembe nézett a vízből.
- Hát gondolkodtam és rájöttem, hogy…
- Ha nem, nem baj, tudom, hogy boldog leszel nélkülem is és….
- Gondolkodtam és arra jutottam. –szakítottam félre. –Hogy amiket mondtál eddig.
- Hogy szeretlek? –tette fel a legfontosabb kérdést.
- Igen. –bólintottam. –És arra jutottam, hogy ez fordítva is igaz. Segítettek rájönni, hogy én nem ellened ellenkeztem, hanem az igazság ellen. Sokáig tartott de rájöttem, hogy talán én még jobban szeretlek, mint te engem. Remélem egyszer enyém, leszel végleg, s akkor soha-soha el nem engednélek! –nem tudtam elhinni, hogy kimondtam ezt hangosan, ráadásul neki. A pillangó összevissza csapkodott a hasamban.
- Most már érted, hogy mit akartam neked mondani tegnap este? –fordított maga felé de nem engedett el.
- Azt hiszem igen. –hunytam be a szemem.
- Miért van ez? –hunyta be ő is a szemét. –Hogy rájöttél, szeretlek, és hogy te is szeretsz.
- Te is akartad, hogy rájöjjek, nem? –nyitottam ki a szemem.
- Persze, hogy akartam! De nem hittem volna, hogy már rájössz másnap. –nyitotta ki ő is a szemét.
- És te honnan tudtad, hogy én is szeretlek, csak nem mondom el? –kérdeztem.
- Katy és Jenny mellett, nincs nehéz dolgom. –vigyorgott majd oldalt fordult de húzott magával engem is.
- Milyen volt az esküvőnk? –kérdeztem. –Tudom, hogy én mit éreztem, de te, hogy élted azt meg. –néztem a vízbe. A derekamon volt a keze az én kezem pedig az ő hátán.
- Hát Boldog voltam az, biztos. Tudtam, hogy jól döntök és az a lényeg. –mosolygott és újra maga felé fordította arcomat.
- Szeretlek. –suttogta.
- Én is, most. Mindig. Ezelőtt. Ezután. –suttogtam a szavakat én is, mire ő elmosolyodott. Nyaka köré fontam karjaimat, ő közelebb húzott magához és az arca közeledni kezdett az enyém felé.
- Biztos, hogy ezt akarod? Velem leélni hátra lévő életedet? –kérdeztem levegő után kapkodva, mert már alig volt pár centi közöttünk.
- Chaj. –horkantott fel. –Hallatlan egy kérdéseid vannak. –vigyorgott és megcsókolt. Újra ezeregy pillangó szárnyalt a hasamba de az, az egy így is kilógott a sorból. Beletúrtam fekete hajába ő pedig jobban szorított magához. Ha valaha is kiejtettem azt a szót a számon, hogy Boldog vagyok, hazudtam. Ha most kiejteném, nem mondanák mást, csak a színtiszta igazságot.





És ennyi:D
Remélem tetszik majd:D
Várok sok-sok komit:)
Holnap jön a következő rész:D
imádlak titeket csajok:D
puszi(:


UI: már lassan 90-en nézitek a blogot és kapok
naponta 1-2 komit:S Jó a blogom vagy nem?:S
persze, Annának, Gicusnak, és Kittának köszönöm:D(L)