14. fejezet

hazudtam:$ Kész a rész:) nincs benne sok minden de remélem tetszik:D



- Tudod. –sóhajtott. –Nincs nekem boldogabb pillanatom, mint amikor szeretetemet neked adhatom, vagy mikor szeretetedet megkaphatom, és mikor mindezeket megtarthatom, akkor jövök rá: Szeretlek Nagyon. Katy Hale. Leszel a feleségem? –kérdezte legszebb mosolyával. Tudtam, hogyha ember lennék rég elájultam, volna, de így.
- Szerinted, itt lennék, ha a válaszom nem lenne egyértelmű? –mosolyogtam mire ő elővett egy kis dobozt a zsebéből. Felhúzta újaimra a gyűrűt és szemeimbe nézett.
- Szeretlek. –mondta ki a világ leggyönyörűbb szavát.
- Én is szeretlek. –mosolyogtam mire ő közelebb jött és megcsókolt. Ebbe a csókba adtuk bele a harminc és összes eseményét. Minden, ami eddig történt szinte újra átéreztem és hihetetlenül szerelmes voltam.
- Mennyünk haza. –fogta meg a kezem és elindultunk a házunk felé.


Ashley szemszöge


Otthon ültünk, miközben a szemébe néztem. Szeretem. Tudom, sokszor mondtam már de, akkor is szeretem.
- Én is szeretlek. –mosolygott és megcsókolt. Mosolyogva elmentem fürdeni majd fel fogtam a hajam és visszamentem hozzá.
- Katy és Daniel összeházasodnak. –szólalt meg nekem pedig egy óriási mosoly terült szép az arcomon. Remélem nekik is olyan szép lesz az esküvő, mint nekünk volt. Tudom, hogy boldogok lesznek.
- Hány éve vannak együtt? –kérdeztem miközben csak őt néztem.
- Harminc. Pontosan harminc. –mosolygott David.
- Jézusom! És hanyaggyára házasodnak össze? –kérdeztem.
- Elsőnek. –válaszolt.
- Jó sokáig húzták. Mi már a második évben megtettük. –vigyorogtam.
- Igazából csak Daniel. Nem volt vele tisztában, hogy mit akar Katy. Pedig érzik és olvassák oda-vissza egymás érzéseit, gondolatait. Nem tudom mi annyira nem tiszta. –mosolygott.
- Természetfelettik vagyunk az biztos. –mosolyogtam én is.
- Tudod mennyire örülök, hogy ez így alakult. –ölelt magához.
- Én is örülök a boldogságnak. –mosolyogtam.
- Sajnálom, hogy elhagytalak. Nem lett volna szabad…-hajtotta le a fejét.
- Áj! –álltam fel. –Én sokkal rosszabb dolgot tettem! –mutattam felé.
- Mit tettél? –húzta fel a szemöldökét.
- Miattam lettél vámpír! Mindenki ezt állítja, és mindenkinek igaza van! Miattam vették el a lelked! Szerinted ez nem elég ok annak, hogy megutálj? –kérdeztem.
- Nem, nem elég mivel nem miattad lettem vámpír. –szólt nyugodtan én pedig visszaültem az ágyra.
- De igen! Ha nem szerettél volna annyira…….
- Szerinted, az a te hibád, hogy én szerettelek?-rakta a száma a kezét.
- Igen, mert majdnem belehaltál! –suttogtam.
- És akkor nem ismerjük meg, újra egymást. –suttogta ő is.
- Egyszer úgyis kiderült volna minden. –vágtam vissza.
- Például, hogy nem vagyok én se szűz? –mosolygott.
- Nem vagy szűz? –döbbentem le. –De hiszen vámpír és…..-és ekkor jöttem rá, hogy milyen szőke vagyok. Hiszen együtt vesztettük el! A fejemet kezeimbe temettem és röhögni kezdtem kínomba. Ilyen hülye nem lehetek!? David se tett máshogy. A hasát fogta a nevetéstől.
- Még, jó hogy nem emlékszel rá. Ha már azt se tudod kivel. –mosolygott mire én hozzávágtam egy párnát.
- Na, kössz. Ezt úgy mondtad, mintha belettem volna rúgva és nem emlékeznék semmire. –nyújtottam ki a nyelvem.
- Most komolyan. –hajolt közelebb. Az arca már súrolta az enyémet. –Megrészegítettelek? –mosolygott és megcsókolt.
- És akkor én vagyok az egoista. –mosolyogtam én is de, nem engedtem el.
- Haha. Nem akarsz aludni? –kérdezte.
- Nem tudom. –fintorogtam. –Sokat aludtam mostanában. Most meg itt vagy és egyáltalán nem vagyok fáradt. –mosolyogtam.
Egész éjjel beszélgettünk. A múltról. A jelenről. A jövőről. Mindent percben elmondta, hogy szeret én, pedig mindig megcsókoltam. Örültem, hogy itt van. Ez volt az eddigi legjobb éjszakám. Volt mikor csak néztük egymást és csöndbe voltunk, de én élveztem az éjszaka összes pillanatát. Persze nem történt semmi OLYAN dolog. Ez ő is így akarta és én is. Így volt a legjobb.
- Ideje suliba menni. –szólalt meg miközben még én épp röhögtem valamin.
- Mennyi az idő? –húztam fel a szemöldököm.
- Fél hét. –kaptam a választ.
- Hogy mi? Már? –ültem fel és gyorsan az órára, néztem. Igaza volt.
- Haza megyek. Majd jövök érted. –csókolt meg és eltűnt.
- Rendben. –suttogtam a semminek. Elmentem felkölteni Josht majd felvettem egy leopárdmintás rövid ruhát és egy fekete magas sarkú csizmát majd felfogtam a hajam és lementem ahol már David várt rám.
- Szia. –csókoltam meg.
- Szia. –csókolt vissza. Elindultunk gyalog az iskolába de végig egy szót nem szóltunk. Csak a csizmám kopogása hallatszódott és a lélegzetvételem. Mikor a sulihoz értem mindenki nagy mosollyal köszönt. A gondolatokban láttam, mindenki tudja, hogy együtt vagyunk.
- Végreeeee. –sikított Ginny mikor beértem a matek terembe és a nyakamba ugrott. Visszaöleltem majd leültem mellé.
- Láttam mindent. Jó volt a közvetítés. –mosolygott mire megforgattam a szemem.
- Ashley elköltözött. –mosolygott jobban.
- Hát Katy pofonjától én is megijedtem volna. –nevettem. –Szép ütés volt az, biztos. –vigyorogtam.
- Aha. –bólogatott Ginny.
- Holnap megyünk moziba? Vasárnap te is átjössz? –kérdeztem tőle.
- Mindenki ott lesz. Segítsek rendet tenni a szobádba? –kuncogott mire oldalba böktem. A tanár elkezdte az órát, de nem nagyon figyeltem. Mindig az ablakon bámultam ki és az erdőt figyeltem. Rá gondoltam, a változatosság kedvéért.
- Szerinted, újra el fog hagyni? –kérdezte hirtelen Ginny.
- Nem hiszem. Hiszen még tíz napja vagytok együtt. –mosolyogtam.
- De nem engem Max. Hanem téged David. –szólt miközben mint a ketten jegyzeteltünk.
- Hát egyszer úgyis megun. –húztam a szám.
- Amúgy tudtad, hogy Katy és Daniel összeházasodtak? –kérdeztük egyszerre a másikat. Elvigyorodtunk és tovább írtunk. Eltelt a nap és nem történt semmi szokatlan.
- Tessék itt a jegyed. –nyomott a kezembe a semmiből reppent Rosalie egy papírdarabot.
- Oh, oké. Holnap háromra előttünk? –kérdeztem ő pedig bólintott.
- Rendben. –suttogtam újra a semminek, mert eltűnt. Hazasétáltam majd elkezdtem összepakolni a ruhámat mikor hirtelen csörögni kezdett a telefonom.
- Igen? –szóltam bele.
- Szia. –köszönt egy gyönyörű hang. Ezer közül is megismertem volna.
- Ma át menyek? –kérdezte és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Ezért kár volt felhívnod. –mosolyogtam.
- Nem baj, jobb pofára esés előtt tudni, hogy valaki ki akar buktatni. –szólt.
- De te vámpír vagy és megvéded magad. –suttogtam.
- Este kilence ott leszek. Majd találkozunk. Szeretlek. –suttogta és letette a telefont. Felmentem MSN-re és ráírtam egy személyre.

Ashley<3 üzenete:
Szia!
Katy:) üzenete:
Szia! Gondolom Te is hallottad a hírt?:)
Ashley<3 üzenete:
Ebben a családban ki nem? –mosolyogtam.
Katy:) üzenete:
Hát, az jó kérdés. Vasárnap Belice hozzátok megy? Mindenkinek tartogat valami ujjat!:)
Ashley<3 üzenete:
Igen hozzánk.
Katy:) üzenete:
Remélem boldogok, lesztek az öcsémmel! Örülök, hogy végre rájöttél, hogy szereted! Szép pár vagytok! :)
Ashley<3 üzenete:
Köszi. Na mennem kell. Majd beszélünk. Szia. Puszi. –köszöntem el majd lejöttem MSN-ről és lementem vacsorázni. Később elmentem fürdeni majd befeküdtem az ágyba és Davidot vártam. Nem jött csak tizenegy óra felé.
- Szia. –csókolt meg. –Sajnálom, hogy késtem, csak elmentem vadászni. –mosolyogott.
- Ilyen hülyeségekért, ne kérj bocsánatot! –motyogtam.
- Mikor lesz Katy és Daniel esküvője? –kérdeztem.
- Hátha Rosali-n múlna akár egy óra múlva készen lenne minden, de egy hónap múlva. Gyorsan itt lesz az idő az biztos. –mosolygott.
- Nem szeretnél velem most eljönni vacsorázni? –mosolygott.
- Most? –döbbentem le.
- Persze. Tíz perc múlva itt vagyok. –tűnt el. Fel sem fogtam a mondani valójának a lényegét, de felálltam és felvettem egy farmert és egy kék nyakba köthető felsőt. A nadrágot beletúrtam a fekete csizmámba majd felvettem egy fehér hosszú ujjút és kiengedtem a hajam.
- Mehetünk? –ugrott be az ablakon David. Egy farmerban és egy fehér ingben volt fekete haját pedig a szép összeborzolta. Elindultunk valahová, bár igazán nem tudtam, hogy hová. Végül egy kis csárdánál kötöttünk ki. Kint leültünk az egyik asztalhoz majd rendeltünk egy pizzát –mivel nem voltunk valami éhesek és vártunk.
- Tudod, szeretlek. –mosolygott.
- Én is szeretlek. –fogtam meg az asztalon a kezét. Elmosolyodott.
- Sokat gondolkodtam kettőnkön és a többiek gondolatain. Mindenki szerint jól döntöttünk. Szerinted is? –kérdezte.
- Hát persze. Szeretjük egymást és az a lényeg. –mosolyogtam.
- Reméltem, hogy ezt mondod. És sajnálom az Ashley-s dolgot. Nem tudtam, hogy így bedőlök neki. –hajtotta le a fejét.
- Nem a te hibád, hogy az a liba átvert. Katy megadta neki a magáét. –nevettem.
- Az biztos. –nevetett ő is. –Nem gondoltam volna, hogy ilyen is tudd lenni. De kellemesen csalódtam. –mosolyodott el.
- Hát igen, őt mindenki szereti. –mosolyogtam és az illetőre gondoltam.
- Hát az én nővérem. –húzta ki magát David.
- Kis egoista. –nevettem fel majd áthajoltam az asztalon és megcsókoltam.




és ennyi:D
remélem tetszik és kapok megint egy-két komit legalább:/
nem azért, hogy nyagassalak titeket, csak tudjam, hogy jó-e a blog.
Gicusnak köszönök minden komit eddig kaptam:) nagyon jól esnek a szavai:D Mint Annának és Kittának is:D:D:Dimádlak titeket csajok:D
Holnap vagy holnap után friss:D
puszii:)