15. fejezet

A rész:D


- Kis egoista. –nevettem fel majd áthajoltam az asztalon és megcsókoltam.
- Meghoztam a pizzát. –jelent meg a pincér. Elénk rakta majd rám nézett és elment.
- Tetszel neki. –nézett mérgesen utána David. Felnevettem.
- Van ilyen. Az iskolában kapásra mutatok neked hét embert, aki járni akar velem. De, nem kell megölni őket. –mosolyogtam.
- Neked így könnyű. –morgott.
- Hé, állj le. Ez így nem fog menni. Ha mindenkire féltékeny vagy….ez így nem lesz jó. Ha egy idegen férfi mellett elmegyek, ő se fog másra gondolni, mint amire az a hét fiú. Ne légy féltékeny. –mosolyogtam.
- De ha rájössz, hogy van nálam, jobb is és…
- Nálad jobb nincs. –vágtam közbe. –Rájöttem az igazságra, erre te most le akarsz beszélni róla? –húztam vissza a kezem. –Te tudod. –vontam meg a vállam és enni kezdtem.
- Nem úgy gondoltam és ezt te is tudod. Sajnálom, hogy ilyen vagyok..csak…csak…
- Megértelek. Holnap elmondjuk anyunak, hogy együtt vagyunk? –kérdeztem új témára váltva.
- Már tudja. –mosolygott mire nekem a pizza megállt a szám előtt.
- Honnan? –tettem fel a kérdést pár perc múlva.
- Mindent tud mindenki. Rosalie közvetítet nekik. –egyszer megfojtom a nővéremet.
- Josh is tudja? –tettem fel a következő kérdést.
- Nem ő nem. –gondolkodott el…Akkor még egy nehéz feladat áll előttünk.
- Majd én elmondom neki. –hebegtem. Az előző barátom nem volt valami fényes sem nekem, sem a családomnak.
- Mi a baj? –kérdezte hirtelen.
- Mi lenne? –erőltettem magamra egy mosolyt.
- Rosszul kérdeztem. Miért? –nézett szemeimbe.
- Mert…mert….-vakartam meg a homlokomat. –én szeretném elmondani. –mosolyogtam.
- Tudod pocsékul, hazudsz. –mosolygott.
- Ez az igazság. –mondtam. Vagyis hát félig. –tettem hozzá gondolatban. Még beszélgettünk egy, kicsit majd kifizettük a vacsorát és hazamentünk.
- Ma nem maradhatok éjszakára. –hajtotta le a fejét. Kicsit rossz volt ezt hallani.
- Ezért nem kellett volna elvinned, vacsorázni. –feküdtem be a megvetett ágyba.
- Ez nem igaz. –állt még mindig az ajtóba. Megfordultam így hátal voltam neki és becsuktam a szemem.
- Jó éjt. –suttogtam és aludni akartam de hirtelen, egy kéz ölelt át.
- Most haragszol? –kérdezte.
- Már miért haragudnék? Nem én akarok nem veled lenni. –pattantak ki a szemeim.
- És nem, nem akarok, hanem nem maradhatok. A ma éjjelt a bátyáddal töltöd. El fogsz neki mondani mindent. Rosalie szólni fog, mikor végeztettek, és én jövök. –puszilt meg. Elakart hajolni de én visszarántottam és szenvedélyesen megcsókoltam. Rám esett de az egyik kezével megtartotta magát, míg a másikkal a derekam alá nyúlt és kissé felemelt így még jobban simultam testéhez.
- Szeretlek. –suttogta majd eltűnt, pont abban a pillanatban amikor valaki kopogtatott az ajtón.
- Igen? –szóltam ki.
- Szia. –jött beljebb az ajtón Josh majd hozzám sétált és leült az ágyam szélére. –Miujság? –kérdezte.
- Hát…öhm semmi különös. –mosolyogtam és feloltottam az éjjeli lámpámat.
- Velem se. Holnap randim lesz. –mosolygott.
- Kiiiiiiiiiveeeeeeeeel? –néztem rá.
- Van egy elsős lány. A neve Sandy-nek hívják. Gondolom ismered? –mosolygott. Bólintottam és örültem, hogy a bátyám végre igent mondott az egyik kérőének.
- Nem ő kért engem. –szólalt meg mire nekem egy újabb mosoly terült szét az arcomon. Szóval ő kérte meg. Ilyen sincs, minden évben.
- Ki vagy te és mit tettél Josh-al? –vontam fel a szemöldököm de elröhögtem magam.
- Egyszerűen jó lesz a kapcsolatom vele. –mosolygott.
- Értem. A jósnőnk megjósolta igaz? –kacsintottam. Nevetve bólintott majd kivette Marit és vele kezdett játszani.
- Most nekem kell bevallanom valamit. –néztem a tengeri malacomat.
- Na és mit? –csiklandozta meg Marit.
- Van valakim. –suttogtam mire ő lemerevedett és Mari kiesett….majdnem a kezéből de sikeresen utána kaptam.
- Hogy mit mondtál? –szótagolta a szavakat.
- Azt, hogy van valakim. –suttogtam újra.
- Biztos vagy te ebben? Megbízol benne… nem úgy, mint Bálintban? –kérdezte én pedig visszaemlékeztem a múltra.



Hihetetlenül szerelmes voltam. Nagyon szerettem Bálintot, és nagyon sokat voltam vele együtt. Ember, volt de tudta, hogy én mi vagyok. Három év után megcsalt. Megbocsátottam neki de a heg megmaradt bennem. Egy év múlva, inni,cigizni és drogozni kezdett. Rájött, hogy az alkoholtól nem tudok átváltozni, és mindig valamilyen módon itatott velem alkoholt. Sokat vert, de anya nem hitte el nekem, és ahhoz pedig Bálintnak túl sok vámpír ismerőse volt, hogy Josh-nak szóljak. Elhagyni nem mertem, mert szerettem. Tudom, hogy hülye voltam de ezek után is szerelmes voltam belé. Nem kellett neki AZ a dolog és én tisztában voltam vele, hogy megcsal. Erre csak a negyedik év után jöttem rá. Elhívtam hozzám és elmondtam neki az igazat.
- 25 éves vagy. Nem hiszem el, hogy kibírtad mellettem négy évig, olyan dolog nélkül! Megcsaltál de nem baj. –vontam meg a vállam.
- Szóval vége? –kérdezte értetlenül. A szemei pirosak voltak így tudtam, hogy füvezet.
- Igen. –sóhajtottam. –Vége. –hunytam le a szemem. Közelebb jött de én elhajoltam a pofonja elől. A nappali másik végébe szaladtam és a sarokban megálltam. Bálint felvett egy kést és elindult felém. Életemben nem láttam még ilyen mérgesnek. Kint csapódott a kocsi ajtó és valaki lassú léptekkel a ház ajtaja felé kezd sétálni, miközben dúdol valami dalt. Bálint megáll egy pillanatra mire léptek is, leállnak majd újra elindul de már gyorsabban a kést felém tartva.
- Valaki! Segítség! –sikítottam és lehajtottam a fejem, mire kicsapódott az ajtó és Josh ugrott be. Mire felmérte a terepet Bálint és köztem egy lépés is alig volt. A kés súrolta a kezemet és éreztem, hogy kicsordul a vérem, de több fájdalom már nem jött. Felegyenesedtem. Josh Bálintot a torkánál fogva taszította falhoz.
- Ha bántani mered a húgomat….neked….neked…
- Állj! –kiáltottam mivel Josh már a kezét emelte.
- Mi az? –nézett rám, Josh mire Bálint újra nekem akart jönni, de ő újra megfogta. –Na mit mondtam… -ütötte szájon, mire Bálintnak vérezni kezdett a szája és az orra.
- Állj! –sikítottam. –Josh hozz valami rongyot! Azt hiszem a kés elvágta az egyik eremet! –sikítottam mire Josh széttépte a pólóját és hozzám szaladt.
- Kösd be! Addig én…. –dühöngött majd felegyenesedett –mivel és már a földön térdeltem- és visszament Bálinthoz.
- Nem bántsd! Csak küld el! –ordítottam, de nem a kézfájásom miatt hanem, mert féltettem a bátyámat. -Ha rájönnek a haverjai, hogy bántottad nekünk végünk! –ordítottam jobban.
- Nincs is semmilyen vámpír haverja! Csak kitalálta az egészet! –szűrte ki a fogai között Josh.
- Szóval ezért… -álltam fel nagy nehezen. –Szerettelek, te meg kitaláltad ezt csak azért, mert tudtad, hogy szeretem és féltem a bátyámat a képzeletbeli haverjaidtól. Tudtad, hogy nem mondom el Joshnak, hogy nap mint nap kezet emelsz rám, mivel ő bántana téged, és akkor neki a vége a haverjaid segítségével? Hát ez bejött. –suttogtam mivel már fájt az elvágott erem, nagyon.
- Te bántottad? –nézett Bálintra. A szemei összeszűkültek és még mérgesebb volt mint eddig.
- Hagyd. Inkább menjünk a korházba utána, pedig elintézitek ezt magatok között. Nekünk vége. –néztem Bálintra majd Josh karjaiba zuhantam és elnyelt a sötétség. Ez az utolsó emlékem róla. Rólunk.



- És ki az? –kérdezte hirtelen Josh.
- Kettőt találhatsz. Jóképű. Csinos. Intelligens. Szép mosolyú. –mosolyogtam, könnyes szemmel mivel a régi emléktől…
- Húúú, Adam? –kérdezte.
- Nem teljesen. –mosolyogtam.
- Jóképű…csinos…szép mosolyú….Én? –nézett rám kikerekedett szemmel, mire én felnevettem.
- Persze, csak is. –nevettem mint egy hülye.
- Na jó. Legyünk komolyak. Ki az? –kérdezte.
- David. –mosolyogtam.
- Mikor lesz a gyerek? –vigyorgott.
- Hogy mi? –néztem megszeppenten.
- Hát tudod. Mindig úgy van a pároknál, hogy lakás,kocsi,házasság gyerek. Nektek már csak a gyerek kell. Meg a lakás de az mellékes. –mosolygott.
- Itt még nem tartunk. Amúgy meg elég jól fogadtad ezt a tényt, hogy barátom van. –mosolyogtam.
- Hát jó, de azóta….azóta te is felnőttél és tudsz gondolkodni. –vakarta meg a homlokát. Én is ezt szoktam, mikor hazudok.
- Tudod, te is és én is pocsékul hazudunk. –mosolyogtam. –Mond meg, hogy tisztában vagy vele, hogy David megtudd, védeni, és te is tudod, hogy szeret nagyon. És sosem bántana. –mondtam.
- Nyertél. –felelte.
- Holnap te is jössz moziba? –kérdeztem.
- Persze. És Adam-ék is jönnek. –húzta a száját.
- Nem vagy velük jobban? –hitetlenkedtem.
- De Maxal igen. De Adam…ő olyan más. –húzta meg a vállát.
- Igen. Ő is járni akar velem. –forgattam a szemeimet. –Pedig alig ismer. –mérgelődtem.
- Egyszer megmentett. Azért hálás vagyok neki. De…..megyek aludni. –hadarta gyorsan. Adott egy puszit és kiment. Fel sem fogtam, hogy mi történt csak mikor megéreztem édes ajkait enyémeken magamhoz tértem.
- Végre. –öleltem magamhoz életem szerelmét.
- Nem is mesélted, hogy volt egy nem kedvelt barátod. –tért egyből a tárgyra. Elmeséltem neki mindent, amit Joshnak is ő pedig nem várt reakcióval fejezte be a dolgot. Az utolsó mondatom után közelebb jött és szenvedélyesen és hosszasan megcsókolt.



Ma fogja nővérem elolvasni elsőnek a Blogot!:D
Remélem tetszik majd neked Judit:Dszeretlek:D<3


Köszönöm a kommit, Gicusnak és Kittának nagyon jól esnek a szavaitok. Remélem ez a rész is tetszik és megint kapok két-három komit:D szerintem holnap lesz rész, mivel holnap lesz Nővérem szülinapja és szerintem vacsora közben megint kapok egy két ihletett:D
Imádlak titeket:D Puszii csajok;)(KL)